A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 46. szám - A hagyatéki leltározó közegek és az 1894. évi XVI. t.-c. 68. § - A B. P. 333. §-ához

Huszonharmadik évfolyam. Szerkesztőség: 46. szám. Budapest, 1904 n V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatna A JOG (ezelőtt MAGYAI; ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZIGAZSiGCüY MlMíl KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR ÜCTTÉDI. BÍRÓI, ÜGYÉSZI Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendük. Megjelen minden vasárnap. HelyBen, (fentve Negyed évre ... 3 korona Fél « ~ C « Egész « ... 12 « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmente&en postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : A BF. AM. §-ához. Irta V a i k ó Pái budapesti kir. Ítélőtáblai biró. — A hagyatéki leltározó közegek és az 1894: XVI. t.-c. r'3. §-a. Irta Csorba Géza, szeghalmi kir. közjegyző. — Néhány szó a kir. törvényszékek és felsőbíróságok ügykezeléséhez. Irta O m a z t a Lajos, temesvári ítélőtáblai segédhivatali főigazgató. — A bűnvádi perrendtartás novellájához. Irta Halmi Bódog, máramarosszigeti tszéki aljegyző. — Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédség történetéhez. Irta A d m e t o Géza dr., budapesti ügyvéd. — Belföld (A kereskedelmi üzletek átruházása a képviselőház igazságagyi bizottságában. — A Magyar Jogászegylet jubileuma. | — Külföld (Fiatal bűnösök felett a rendes bíróságoktól elkülönített helyen való bíráskodásról. — A XXVII. nemet jogászgyűlési. — Sérelem (Panasz a pozsonyi ügyvédi kamara ellen. Irta Késmárki. — Takarékosság az igazság szolgálatában. Irta D i x i). — Irodalom (R anschburg Pál dr. : A gyermeki elme fejlődése és működése. — E n g e 1 Aurél dr. : A részvénytársasági közgyűlési határozatok megtámadása. — M. Jogászegyleti Értekezések : A német biztosítási törvénytervezet. — Török Jenő Endre : Magyar biztosítási évkönyv 1905-re). — Vegyesek. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. A B. P. 333. §-ához. Irta VAIK Ó PÁL, budapesti kir. itélő-táhlai biró. A B. P. 333. §-a értelmében, ha valaki a főtárgyalás alatt a tárgyaló teremben bűncselekményt követ el, a bíróság őt a közvádló indítványára azonnal letartóztathatja, és ellene . . azonnal főtárgyalást tarthat és ítéletet vagy perdöntő határozatot hozhat. A tárgyalandó esetben az történt, hogy amikor a kir. törvényszék a kir. ítélőtáblának marasztaló ítéletét a két fogva levő vádlott előtt hirdette, a vádlottak egyike széket kapott fel s az őt kisérő börtön-őrt vele megütötte, a másik pedig erre szintén felbátorodott s egy másik széket a birói tanács felé dobott, ugy, hogy az a tanácsjegyző karját érte. A kir törvényszék az ítélethirdetést félbeszakította s azt a vádlottak lecsendesedése után folytatta. A kir. ügyész indítványozta, hogy vádlottak a Btk. 165. §-ába ütköző hatóság elleni erőszak büntette miatt vonassanak azonnal felelősségre. A kir. törvényszék erre a B. P. 333. §-ához képest nyomban főtárgyalást tartott, a vádlottakat a vád értelmében bűnösnek mondotta ki és megfelelő büntetéssel sújtotta. Felebbezések következtében az ügy a kir. ítélőtábla elé kerülvén, a kir. Ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét az azt megelőzött főtárgyalással együtt a BP. 384. §. 2. és 4. pontja alapján megsemmisítette és kimondotta, hogy az ügyet rendes eljárásra utasítja. Megsemmisítette egyrészt azért, mert a hatóság elleni erőszak büntette az egyik vádlott részéről a bíróság tagjaival szemben követtetvén el, a bíróság tagjai a sértettek ; a BP. 64. §. 1. pontja értelmében pedig a bűnvádi ügy elintézésénél ki voltak zárva, ennélfogva a BP. 384. §. 2-ik pontban körülírt alaki semmiségi ok megsértésével hozatott az itélet. De semmisnek tekintette a kir. ítélőtábla az Ítéletet a főtárgyalással, együtt'mert a bűncselekmény nem főtárgyaláson hanem Ítélethirdetés alkalmával követtetvén el, a BP. 333. §-ában megjelölt eljárás alkalmazható nem is lett volna, mert a főtárgyalás tartása nem egy értelmű az ítélethirdetéssel. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy a kir. táblának ezt a határozatát, ez utóbbi indokolást illetően, helyesnek tarthatnám ; nem pedig azért, mert nézetem szerint ez a magyarázat egyrészt ellenkezik a törvényhozó szándékával, de másrészt ennek a gyakorlatnak meghonosodása a bíróság tekintélyének megóvása érdekében felállított hatalmi eszközök alkalmazhatását fogja megbénítani. Első sorban is tisztában kell lenni azzal, hogy a törvényhozást mi indok vezette abban, hogy megadta a bíróságnak Lapunk mai szár azt a jogot, hogy a főtárgyalás alatt a tárgyalási teremben elkövetett bűncselekmény felett nem a rendes, hanem egy kivételes eljárás lefolytatása után ítélkezzék. Erre a felelet nem lehet más, mint a mit a BP. indokolása is tartalmaz; «ha a bíróság tekintélyének érdeke múlhatatlanul megközeteli, hogy a tárgyaláson elkövetett rendellenességek is büntetéssel legyenek sújthatok, annál inkább szükséges az, hogy a főtárgyalás folyama alatt elkövetett bűncselekményeket nyomban kövesse a megtorlás.)) Kétségtelen tehát, hogy a cél az volt, hogy a nyilvános tárgyaláson szereplő bíróság tekintélyén esett csorba ugyanazon nyilvánosság előtt a megtorlás által kiköszörültessék. A második kérdés az, hogy az itéletkihirdetés a főtárgyalás keretébe tartozik-e vagy nem ? A BP. XVIII-ik fejezete rendelkezik a főtárgyalásról a törvényszék előtt ; ennek a fejezetnek egyik szakasza (329.) szabályozza az itélet hirdetése körüli eljárást. Már az a körülmény, hogy ez a főtárgyalásról intézkedő fejezetben szabályoztatott, mutatja azt, hogy habár a főtárgyalás tartása nem ugyanazonos fogalom és birói tevékenység az itélet kihirdetésével, hogy mindenesetre oly birói cselekmény amely a főtárgyalás keretéhez tartozik. De eltekintve attól, hogy az ítélethirdetés a B. P. melyik fejezetében nyert elhelyezést, vitán kívül áll az, hogy bizonyos cél elérésére irányuló tevékenység, a bekövetkezett eredménynyel szoros és elválaszthatatlan kapcsolatban áll; már pedig a főtárgyalás lefolytatásának az eredménye mindenkor egy birói határozat, amelynek hatálya a kihirdetéskor kezdődik ; ez a két eljárás tehát szét nem tagolható és jelentőségben egyik | birói cselekménynek a másik hátrányára előny nem adható. Ha pedig a főtárgyaiásnak keretéhez tartozik az ítélethirdetés, akkor teljesen közömbös az, hogy az itélet a tárgyalás befejezése után azonnal vagy a törvényben meghatározott határidőn belől lesz-e kihirdetve : mert pusztán az a körülmény, hogy a főtárgyalás megszakításával az ítélethirdetés kitolva lesz, sem a birói cselekmény fontosságát, sem a bírósági tekintélye megóvásának érdekét nem kisebbítheti. Nem tehet az sem különbséget, hogy a kir. törvényszék a saját, vagy a kir. itélő-tábla ítéletét hirdeti-e ki, mert kétségtelen, hogy a kir. törvényszék átruházott hatáskörben, a kir. tábla helyett jár el az ítélethirdetésnél, a B. P. 329. t?-a szerint való szabályok szerint; hogy pedig a kir. itélő-táblai felebbviteli főtárgyaláson a tárgyalási teremben elkövetett bűncselekmény miatt a B. P. 333. ij-a szerinti eljárás szintén helyt foghat, az a B. P. 418. §-ában foglaltak alapján vitás nem lehet. De ha a főtárgyalás keretét oly szűk korlátok közzé szorítjuk, amint azt a kir. itélő-tábla, a most említett határozata indokolásában megtette, abban az esetben az ítélethirdetések alkalmával a tárgyalási teremben jelenlevők egész nyugodtan garázdálkodhatnának, mert a B. P. 296., 297, 298. §-aiban meghatározott rendbüntetéseket csak a főtárgyalási elnök alkalmazhatja, az ítélethirdetést teljesítő tanács elnöke pedig e szerint tehetetlenül tűrni lesz kénytelen a rendzavarásokat is. A hagyatéki leltározó közegek és az 1894. évi XVI. t.-c. 68. §. Irta CSORBA GÉZA, szeghalmi kir. közjegyző. A nagyközönség megszokta és meg is várja, hogy a kir. közjegyzőktől szabatos, ügyes és főleg a törvénynek és a joggyakorlatnak megfelelő jó munkát kap rövid idő alatt. Sokféle ellenszenves elemek működnek azonban közre, hogy e közhiedelmet, a bizalmat és a jó hangulatot megrontsák, legalább is deprimálják^ amit lehetetlen föl nem ismerni és nen; constatálni tudni, ha összehasonlítást teszünk a kir. közjegyző magánmegbizási és a birói megbízási tevékenységéből eredő sikereiket, mert szembeszökőleg kitűnik, hogy a birói megbízásokban nehézkesen halad. iá 12 oldalra terjed.