A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 45. szám - Birák titkos minösitése. 4. [r.]

A JOG 521 magyar társadalom nem szenvedheti a bürokratismus eme íattyuhajtásait, s épen azért le kell ezeket nyesni a nemzeti szellemről. El kell pusztítani rgalmatlanul azokkal együtt, akik pártolják, vagy akik lenyesését meggátolni akarnák. Az egyéni értéket meg kell becsülni, ami csak nyilt, becsületes rendszer mellett lehetséges, mert Csemegi szerint: «Nincs biztosabb mód a szellem emelésére, mint kitüntetni azokat a nagy férfiakat, kik szorgalom, buzgalom, emelkedettség, mély és kiterjedt tanulmány és tudomány által vivták ki maguknak nagy nevüket.» Mert — mondja tovább Csemegi — «A szellem és a tudomány csak ott ülheti valóságos diadalát, ahol az előítéletektől megtisztult kor nem gördit mesterséges akadályt a valódi tehetség áldásos munkássága elé ; hol születés, szárma zás és mellékvisszonyok nem dermesztik meg, s nem szorítják vissza a valódi hivatás tetterejének kifejtését és nem gátolják a képességeket, erejüknek a társadalmi élet minden fontos mozzanatában nyilvánuló, alkotó és szervező kifejtésében." «Ahol a valódi tehetség — bármi cimen és ürügy alatt leszoriltatik: ott az ezt illető helyet a silányság foglalja el!» (Id. m. 385 old.) Igenis, a titkos minősítés leszorítja az igazi tehetségeket megérdemelt helyükről. Az elnöki hatalom béklyóba veri az érdemes munkások karjait, s ezeknek keserűséggel szivükben kell látni, mint tolakszik elébük a stréber, az üres fejti, az aljas hízelgő ! . . A minősítő táblázat csak fictiója az igazságnak ; de nem valódi képe. Önkénytelenül eszembe jut itt egy mélyen gondolkozó, jeles jogász következő mondása: «A hazugságot a jogi terminológia egy csoda szép fogalommal helyettesitette, mely a dolognak élét és gyülöletességét véve, a jogban rengeteg szerepet játszik és igen hangzatos hirrel lép a fctióval.D {Pollák Illés id. m. 114. í.) Csemegi beszéli, hogy Franciaországban a törvényszék elnöke a legtudósabb, a legtapasztaltabb, magas állásánál fogva a vidék, az osztályok, a társadalmi körök befolyásától a legtávolabb álló, a legtöbb bizalmat gerjesztő bíró. «Bár megértenők mi is e szellemet — sóhajt fel a jeles tudós — bár csak mi is a törvénykezés céljaira, törvényszékeink tudományos színvonalának emelésére, a törvény értelmeinek a jogtudomány irányzása melletti felkeresésére és annak a megtalált helyes értelem szerinti rendithetetlen alkalmazására, a valódi törvénykezésnek a népre szétterjedő áldásai fokozására, ez által a jog iránti bizalom, az állami intézményekben helyezett hit megerősítésére értékesitenők elnökeinket!.. .» (Id. m. 390. 1.) Nem, a mi elnökeink nem törődnek sokat a jogtudomány müvelésével! Ok — á mint már kimutattam — kevés kivétellel nem írnak, tehát ebből következtetve nem is olvasgatnak! Minek is az ! Ok el vannak foglalva a titkos minősítéssel és a gazdasági és statistikai adatokkal. Mellékesen egy tanácsban is elnökölnek. Nohát nem elég az! ? Mikor az a fő, hogy jól administráljon az elnök, akkor hogy lehet szó a jog tudományos fejlesztéséről! Hogy aztán ilyen administrator milyen szemmel nézi a tudományosabb birót, el lehet képzelni! Nem csoda, ha ilyen visszonyok mellett Csemegi Károly már 1887. évi november 12-én igy szólalt fel aggódva: "Mindnyájan tudjuk és érezzük, hogy igazságügyi kalamitásainkon rendszerváltozás nélkül segíteni nem lehet!» Már akkor látta, mert hiszen maga mondotta Csemegi, hogy aA hazánkat nagy veszéllyel fenyegető igazságügyi bajokon segíteni kell! » És pedig segíteni kell szerinte: «A valódi tudomány, az intéző személyek, valamint a birák magas képzettsége, egyszóval a tudományos szellem, s a mit ez rendszerint magával hoz, a léleknek az őnbecsérzetből származó függetlensége és energiája által.» (Id. m. 393 1.) Mert — Csemegi szerint - - «A belátás hiánya, az apró ötletek, a látszatra számított rendszabályok, az országnak már eddig is sok milliójába, a polgároknak pedig megbecsülhetetlen érdekeik feláldozásába és naponként uj és uj jogos érdekek veszélyeztetésébe, s ami mindennél több — a közönségnek a törvény oltalmazó és sújtó erejében helyezett hite megrendülésébe, az igazságügy hitelvesztésébe kerültek /» A helyzet mutatja, hogy a fennálló rendszer mellett a bíró ((számra» kénytelen, illetőleg kényszeríttetik dolgozni; az ilyen bíró kénytelen lemondani további tudományos kiképzéséről: mert minden idejét a napi munka vontató kötelén való húzásra kénytelen fordítani. Hogy mi ennek eredménye, azt ecsetelni nem szükséges. A tudomány elveszti vonzó erejét és fölényét ... A tapasztalat és tudomány fölött birói széket ül a járatlanság és tudatlanság; még pedig oly tudatlanság, mely sejtelemmel sem bir arról, hogy létezhetnék valami, a mit ő nem tud, amely ledérséggel, gőggel és lenézéssel utasítja vissza, sőt sértésnek veszi azt a föltevést, hogy lehessen az övénél nagyobb súlyra és tekintetre igényt tartható vélemény!» Csemegi az elnököt ugy képzeli, hogy azt: ^Szellemének fenkóltsége, a hivatása méltóságának, valamint erkölcsi felelősségének átértése vissza tartanák attól, hogy idejét és tevékenységét a manipuláció alantas foglalkozására pazarolja.'n Az ilyen elnök — Csemegi szerint — tehetségének és egyéb jeles tulajdonainak fölénye és vonzó ereje által serkentőleg, buzditólag fog hatni birótársaira, s rövid idő alatt a kevésbbé képesittettekbe is át fog vinni és megerősíteni a tudomány nélkülözhetetlenségének tudatát, emelni a biróság tudományos és erkölcsi színvonalát és ki fogja vivni a köztiszteletet ama testület részére, melynek élén áll.» fid. m. 400 1.) Legyünk őszinték és szókimondók ; gondolkozzunk, vájjon a mi elnökeink — ismét tisztelel a Kivételnek — megfelelnek-e a Csemegi által festett ideáloknak. Sajnos, meg sem közelitik azokat. Ami elnökeink csak emberek, gyarló, hibákkal biró emberek, egy átkos rendszer kereteibe beillesztett «főnökök» — akik feljutván az Olympusra, a régi hiu görög Istenek módjára tobzódnak a hatalom mámorában. Nem tagadnak meg egy gyarlóságot sem önmaguktól, de annál jobban észreveszik sas? zemeikkel, a szegény földi halandók (birák) hibáit és irgalmatlanul lesújtanak a nem tetszőkre a titkos minősítés villámával! . . Hanem, ha valamelyik biró elég ügyes, jó svádáju, hízelgő, sima mint a macska és diplomata — még ha kevesebbet is dolgozik: az bizonyos, hogy feljut hamar az Olympus lábához ! . . Hiszen látjuk, tapasztaljuk napról napra, hogy a szerény munkás, tudományosan képzett emberek csak igavonásra használtatnak fel; mig a könnyen mozgó sima tudatlanság előkelő szerephez jut; pedig Smiles mondja, hogy mi sem lehet borzasztóbb, mint a szereplő tudatlanság! . . . A titkos minősítés adja az elnökök kezébe a korlátlan hatalmat. A titkos minősítéssel ütik agyon a legtöbb munkás, pályájáért lelkesedő birót és a titkos minősítés segélyével viszik felfelé a kegyenceket, főkép, ha protekciójuk van. Mert igenis van protekció, sőt nemcsak, hogy van, de dühöng, mint a legpusztítóbb járvány. . . Az idei igazságügyi költségvetési vitát a birói, különösen az albirói kar igen kíváncsian várta, mert az igazságügyminiszter úrtól reméltünk néhány megnyugtató nyilatkozatot a titkos minősítés és más igazságügyi sérelmeinkre nézve. Hogy a birói kar bajai és egyéb igazságügyi miseriák már igen széles körökben képezik a megvitatás tárgyát, kitűnik abból is, hogy ez irányban az igazságügyminiszter urat bőven tájékozták. A miniszter ur nem is tért ki teljesen a nyilatkozatok elől és a titkos minősítésekre nézve az 1904. évi augusztus hó 4-én tartott képviselőházi ülésen szórói-szóra ezeket mondotta : «Áttérek a sokat hangoztatott titkos minősitásre. Ha ezt jól megnézzük, a dolog nem is oly nagyon veszedelmes. Igaz, hogy a személyi táblázatot nem mutatják meg, de ha valami kifogás van az illető ellen, azt bizony megtudja, mert az évi vizsgálatok alkalmával minden egyes személyről jelentés tétetik a minisztériumnak és akkor vagy elismerést kap, vagy megmondják, hogy és miben hibázott. Előfordul az is, hogy az illető sértve érzi magát, s ezért felszólal. Akkor újból megvizsgáltatik az illető». A miniszter ur szerint tehát a titkos minősítés azért nem nagyon veszedelmes, mert ha valami kifogás van az illető biró ellen, azt megtudja az év végén az elnök által felterjesztett jelentés alapján tett miniszteri észrevételekből, a melyekben vagy elismerést kap, t. i. ha nincs ellene kifogás, vagy megmondják, miben hibázott. Ha tehát — a miniszter ur következtetése szerint — egy biró elismerést kap, ellene nincs kifogás és ha nincs ellene kifogás, természetes első rendű minősítésre kell következtetnie. Ez csak tiszta logika! Abban a helyzetben vagyok — sajnos, de való — hogy egy le nem vitázható adattal a miniszter ur állítását megdönthetem. Az eset a következő : Egy törvényszéki elnök évi jelentése folytán az igazságügyminister úr egy bírónak észrevételeiben szórói-szóra a következő elismerését tolmácsoltaj: «Amia birák egyénenkénti tevékenységét illeti, az ide vonatkozó adatokból a miniszter ur is megelégedéssel győződött meg tekintetes biró ur elismerésre méltó tevékenységéről; miért is az igazságügyminiszter urnák, valamint a kir. itélö-táblai elnök urnák megelégedését és elismerését biró urnák tolmácsolom.y> Az «adatok», amelyek a teljes elismerést eredményezték, ugyancsak a jelzett elnöki hivatalos átiratban voltak felsorolva. A miniszteri teljes elismerés folytán a miniszter felfogása szerint, ennek a bírónak okvetlen első osztályú minősítés dukál. De sajnos, nem az van, hanem a következő: