A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 43. szám - A XXVII. német jogászgyülés. Folytatás

A JOG 171 A kii-, törvényszék mint büntető biróság B. H. J. 48 éves róm. kath. vallású nős, családos földmives, vagyonos, irni olvasni tudó keceli születésű és lakos vádlott a Btkv. 301. §-a első tételébe ütköző súlyos testi sértés büntette helyett annak a Btkv. 92. Sj-ának alkalmazásával a 20. £-hoz képest minősülő vétségében, továbbá Sz. F. 19 éves, róm. kath. vallású, nőtlen mészáros segéd, vagyontalan írástudó keceli születésű és lakos vádlottal a Btkv. 301. §. 3. tételébe ütköző könnyű testi sértés vétségébep, melyet B. H. J. vádlott az által követett ét, hogy Kecelen 1903. évi január hó 30-án F. A-t szándékosan, de ölési szándék nélkül puskatussal ugy tejbe ütötte, hogy ez 20 napon tul gyógyult testi sértést szenvedett, és melyet Sz. F. az által követett el, hogy Ugyanott, ugyanakkor és ugyanazt szándékosan, de ölési szándék nélkül egy bottal kétszer ugy lapockán ütötte, hogy az ezen ütések által nyolc nap alatt gyógyult testi sértést szenvedett, bűnösnek kimondja, s ezért B. H. J-t a Btkv. 302. első bekezdésének 1., illetve 2. tétele és 58, §: vonatkozó rendelkezései alapján a 92. §. alkalmazásával az Ítélet foganatba vételétől számítandó kettő (2) heti fogházra, s az 1892. évi XXVII. t.-c. 3. ^-ában jelzett célokra fordítandó 15 nap alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett fizetendő, behajthatatlanság esetén pedig további kettő (2) napi fogházra átváltoztatandó Husz (20) korona pénzbüntetésre, és F. Sz. vádlottat a Btkv. 302. §. első bekezdésének 3. tétele és 53. §-ának vonatkozó rendelkezéseinek alapján az ítélet foganatbavételétől számítandó kettő (2) napi fogházra és az 1892. évi XXVII. t-c. 3. íj-ban jelzett célokra fordítandó 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett fizetendő behajthatatlanság esetén pedig további egy (1) napi fogházra átváltoztatandó tíz (In) korona pénzbüntetésre ítéli; a Btkv. 311. és a Bp. 489. §. alapján pedig arra kötelezi B. H. J. vádlottat, hogy sértett F. A. -nak az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett 3 kor. 89 fill. gyógyszertári, 30 kor. munkamulasztási, 40 kor. ügyvédi utánjárási költséget megfizessen; továbbá a Bp. 480. és 481. §§< alapján arra kötelezi mindkét vádlottat, hogy az államkincstár részére 24 kor. 20 fillér eddig felmerült bűnügyi költséget egyetemlegesen az ezután fclmerülendőket pedig fejenkint az 1890 : XLII1. t.-c. 4. !?-a értelmében megfizessék, de miután Sz. F. vádlott vagyontalan, reá nézve ezen költségeket a hivatkozott t.-c. 4. §-a értelmében ez idő szerint behajthatatlanoknak nyilvánítja, végül sértettet nem igazolt orvosi költségeivel a polgári perutra utasítja. Indokok : A kir. főügyész a mai főtárgyalás alatt megtartott bizonyítási eljárás befejezte után vádat emelt B. H. J. vádlott ellen a Btk. 301. íj-ába ütköző súlyos testi sértés büntette miatt azért, mert H. J. 1903. évi január 30-án Kecelen F. A. sértettet puskatussal ugy megütötte, hogy ez 27 nap alatt gyógyult sérülést szenvedett, s mert Sz. F. ugyanakkor ugyanazt ugy megütötte, hogy ez 8 nap alatt gyógyult testi sértést szenvedett. B. H. J vádlott beismerte a tett elkövetését, de azt hozza fel, hogy önvédelemből tette, mert sértett őt meg akarta támadni, erre ő is felemelte fegyverét, a támadást elháritandó, és ekkor sértett ugylátszik megcsuszás következtében neki esett fegyverének. Tagadja különben, hogy ezen sérülés 27 nap gyógyult, hanem legfeljebb 20 nap alatt. Sz. F. vádlott szintén beismeri a tett elkövetését, de szintén az önvédelemmel védekezik, előadván, hogy ő a sértett részéről B. H. J. ellen intézett támadást akarta csak ütése ellen elhárítani. Mindkét vádlottnak az önvédelemmel való védekezését megcáfolták a mai főtárgyalás folyamán kihallgatott sértett, valamint D. Ms, H. F. és L. J. teljesen érdekteien tanuk, kik vallomásaikat esküvel meg is erősítették, s akik vallomásaikban teljesen egybehangzólag mind azt adták elő, hogy F. A. nem akarta vádlottakat megtámadni; volt ugyan kezében bot, de azt rájuk nem emelte, hanem mind megerősítik azon tényállást, hogy B. H. J. sértett F. A.-t utóiérve, ezt puskájával fejbevágta, s midőn erre sértett a földre esett, akkor Sz. F. is reá vágott még kétszer. Ezen kétségtelen, lerontatlan bizonyítékok alapján tehát ezen tényállást kellett elfogadni annál is inkább, mert nem valószínű, hogy egy ember, ki már jó ideje üldöztetett, s igy erősen ki volt fáradva, megtámadjon bottal 4-5 embert, kik egyikénél fegyver is volt és akik az üldözés alatt kocsin ültek és igy ezeknél fáradságról szó sem lehetett. A védelem továbbá azt hozta fel, hogy sértettnek fejsérülése 20 nap alatt gyógyult és ennek igazolására a magával hozott ellenőrző szakértőt kérte a gyógy tartamra kihallgatni. Ennek megtörténte után kérte a törvényszéki orvosnak újbóli meghallgatását, mert a már beadott véleményét sértettnek megvizsgálása nélkül, csak a kezelő orvos látlelete alapján tette meg; ezzel szemben a kir. ügyész kérte esetleg az véleményével és sértettnek esküvel megerősített vallomásával iratokat az igazságügyi orvosi tanácsához felterjeszteni felülvéleményezés céljából. A kir. törvényszék ezen indítványok elutasítása mellett a tárgyalást befejezettnek nyilvánította a következő okok alapján. Ellenőrző szakértő a sérülést csak a 10-ik napon látta, s ekkor adott véleménye szerint 20 napon belül fog meggyógyulni, ha szövődmény nem lép közbe, s hogy nem lépett közbe szövődmény, azt onnan következteti ellenőrző szakértő a főtárgyaláson adott véleménye szerint, mert sértett fején érezhető heg nincsen a csonttal összeforrva, könnyen mozgathafó és sima, puha; véleménye tehát az, hogy 20 napon belül meggyógyult. Ezen tisztán feltevésekből induló és erre alapított véleményt a kir. törvényszék nem fogadja el, a kezelő orvos és törvényszéki orvos szemben, mert a kezelő orvos pótvéleményében azon határozott tényt mondja, hogy nevezett sérülése tényleg 27 nap alatt gyógyult, miből következtethető, hogy tényleg szövődmény állott elő; minek közbelépését ezen kezelő orvos már az első véleményében is lehetségesnek tartotta, s mely esetre ezen orvos már az első véleményében is azt mondotta, hogy a gyógyulás 20 napon tuli időtt fog igénybe venni. A kezelő orvosnak ezen véleményét, vagyis a gyógytartamra megállapított 27 napot ugy a törvényszéki orvos véleménye, mint pedig sértettnek esküvel megerősített vallomása is támogatja, miért is a kir. törvényszék ezen gyógytartamra vonatkozó indítványozott bizonyitáskiegészitést feleslegesnek tartotta és azt elutasította és a gyógytartamot a szakértői vélemények alapján 27 napban megállapította. Miután pedig az ekként beigazolt tényállás B. H. J.-sal szemben megállapítja a Btkv. 301. §. 1. tételébe ütköző súlyos testi sértés bűntettét és Sz. F. vádlottal szemben a Btkv. 301. §. 3. tételébe ütköző könnyű testi sértés vétségét, ezért Sz. F. vádlottat a könnyű testi sértés vétségében, B. H. J.-t pedig, mégis tekintettel az enyhítő körülményekre a 92. §. alkalmazásával, a 20. §-hoz képest a súlyos testi sértés vétségében bűnösnek mondta ki és a rendelkező rész értelmében őket elitélte. B. H. J. vádlottnak cselekményét a kir. törvényszék a Btkv. 92. §-ának alkalmazásával vétséggé minősítette, mert ezen vádlottnak büntetlen előéletét, részben beismerését, csekélyebb műveltségi fokát, azon körülményt, hogy sértett a vádlott jogos tulajdonát képezett és drágán megfizetett nyulat idegenítette el, továbbá vádlottnak azon erősen felizgatott kedélyállapotát, melyet részben ezen utóbbi körülmények, részben pedig a bosszú, sértett által kihívott üldözés okozott, mint envhitő körülményeket tekintetbe vette, és igy ezen enyhítő körülmények figyelembe vétele mellett és mert a bűntettre törvényileg kiszabott büntetési nemnek még legcsekélyebb mértéke is tulszigoru lenne vádlottnak cselekményére, Sz. F. vádlott büntetésének kimérésénél a kir. törvényszék vádlottnak büntetlen előéletét valamint részben beismerését szintén tekintetbe vette. A támasztott magánjogi igényekben és a bűnügyi költségekben való marasztalás a bűnösség folyományát képezi, tekintettel azonban mégis az okozott sérülések különböző súlyosságára, s hogy tulajdonképpen a B. H. J. által okozott sérülés, s az erre igényelt gyógykezelés, és ügyvédi utánjárás, valamint az ez által okozott munkamulasztás idézte elő, a magánjogi követeléseket ez értelemben csak B. H. J.-t kellett marasztalni. Miután azonban sértett fél a gyógytartammal, és a sérülés minőségével arányban nem álló, de felszámított 122 korona orvosi költségét nem igazolta, azért öt ezen követelésére nézve a polgári perutra kellett utasítani. Ezen nyomban kihirdetett ítélet ellen a használati jogorvoslatra történt figyelmeztetés és kitanitás után a kir. ügyész B. H. J. vádlott büntetésének súlyosbítása végett felebbezést jelentett be, az ítélet többi részében pedig megnyugodott; védő és B. H. j. vádlott a bűnösség megállapítása miatt felebbezést jelentenek be, míg Sz. F. vádlott és F. A. sértett, s utóbbinak képviselője az Ítéletben megnyugszanak. A kir. törvényszék mint büntetőbíróság a bejelentett felebbezéseket, valamint a védő által a tárgyalás folyamán bejelentett és fentartott semmisségi panaszt elfogadván, az összes iratokat 8 napi nyilvántartás után a budapesti kir. itélő táblához felterjeszteni rendeli. A budapesti kir Ítélőtábla (1903. évi november hó 20-án 6,741/1903, B. szám alatt) itélt: A kir. ítélőtábla az első fokú bíróság ítéletét nem felebbezett részeiben a Bprts. 388. és 423. §. értelmében nem érintve, B. H. J. vádlottra nézve rendelkező felebbezett részében részben megváltoztatja, s ez eme vádlottra főbüntetésként kiszabott fogházbüntetést két (2) havi tartamra felemeli, ezzel a változtatással egyébként ugyanazt az ítéletet, ezen vádlottra nézve rendelkező felebbezett részében helybenhagyja. Imiokok: A közvédő részéről a B. H. J. vádlott által okozott testi sértés gyógytartamának megállapítása szempontjából a bizonyítás kiegészítése iránt előterjesztett kérelem a Bprts. 393. §. 3. bekezdésének 1. pontja alapján megtagadtatott, mert a jelzett sérülésnek 20 napot meghaladott gyógytartama a főtárgyaiásnak az ítélet indokolásában felhívott adataival bizonvitottnak, következően a bizonyítani kivánt ténykörülmény az ügy eldöntésére lényegtelennek találtatott. Az ügy érdemét illetően: az első fokú bíróság ítélete nem felebbezett részeiben a Bprts. elől felhívott szakaszai értelmében érintetlenül volt hagyandó. Ugyanaz az ítélet B. H. J. vádlottra nézve rendelkező felebbezett részében azonban felülvizsgálás alá vétetvén, ehhez képest : minthogy figyelemmel ama sulyósitóul jelentkező körülményre, hogy az imént megnevezett vádlott a sértettet puskaagygyal akkor ütötte fejbe, amikor ez, a részéről elvitt nyulat íelszolitásra már eldobván, az annak a vádlottnak birtokába visszakerült; amikor vádlott, többedmagával a sértettet elérve, már felismerte, s igy módjában állott, hogy ellene vagyoni érdekeinek megóvása végett, testi sértés okozás nélkül is eljárhasson, s ekként a sértettet minden elfogadható ok nélkül veszélyes eszközzel s az emberi test legnemesebb részén akkor és oly módon bántalmazta, az orvosi látleletben leirt súlyos testi sértést okozva, amikor és amely körülmények között arra indok egyáltalában fenn nem forgott, B. H. J. vádlottnak cselekménye a felhozott enyhítő körülményeknek megfelelő mérlegelésével is súlyosabb beszámítás álá esik: ez okból az elsőfokú bíróság ítéletét felebbezett részében, a főbüntetés kiszabása iránt való rendelkezését illetően részben megváltoztatva, a