A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 43. szám - Jegyzetek a szerződések tárgyának kérdéséhez az angol judikaturában

A JOG mindennemű ellenmondásl kizárjon. És az alapvető szempont az, hogy a birák olyan esetekben, midőn a szerződésnek a már fentebb jelzett irányban való hitelessége iránt kétség támad, meghatázozhassák azt, vájjon a szerződésben foglalt részleges feljegyzés a vonatkozó szerződés tárgyának megfelelő körülírását képezi-e, — hogy igy a biróság külső bizonyítékoktól tehesse függővé annak eldöntését, hogy vájjon az örökségi vagyon avagy egyéb javak tényleg azok-c, melyek a szerződésben ilyenekül meg vannak jelölve ? Hazai joggyakorlatunk szerint, mint tudjuk, a szerződő felekre nézve az alkalmazandó anvagi jogszabályt maga a szerződés alkotja s hogy okirat mellett sincs kizárva annak lehetősége és bizonyítása, hogy az illető okirat tartalmilag valótián, illetve a feleknek egységesen történt ügyleti akaratkijelentését tartalmazza, hanem a feleknek más volt az egységesen történt akaratkijelentése (M. kir. Kúria 1901 máj. 15. J. G. 164). Az angol judikatura jelen soraink tárgyát illetőleg több fontosabb és ujabban felmerült esetre hivatkozhatik. Ilvenek többek közt: Ogdme v. Foljamb (3. Mer. 53.), — a mikor a biróság döntötte el, hogy a szerződés a tárgyát képező ingatlannak helyes és szabatos leírását tartalmazza; Beakley v. Smith (11. Sim. 150); Mt Murrayv. Spicer (5. Eq. 527); Shardlonu v. CotífrtU (20. C'h. Div. Maídomld v. Longbottom (1. KI. &. El. 977) stb. Kgyik legutóbbi ügyben (Plánt v. Bourne) hol Mr. Plánt volt az eladó és Mr. Bourne szerepelt vevő gyanánt, a per tárgya "24 hold ugaron álló s inkább legelőt képező földterület volt összes tartozékaival együtt Totmonslow -ban, a I hacott kerületben, ideszámítva az e területen levő összes bányákat és érceket is. A peres felek között az eljárás során nagyarányú vita fejlődött ki a köztük fennálló jogvisszony tekintetében. A kereseti tényállítás szerint, alperes a szerződést megsértette, - alperes pedig alaposan kétségbe vonta a felperes kereseti jogosultságát. A felperes tanukra hivatkozott annak bizonyítása végett, hogy ö volt a totmonslo\v-i, 24 holdnál valamivel nagyobb földterület tulajdonosa; hogy az alperes a szerződés keletkezésének időpontjában nagyon jól ismerte a kérdéses ingatlant; továbbá, hogy az alperes lK'.Ki. febr. 12-én. előzetes megállapodásukhoz képest, — vele együtt tüzetcsen megtekintette a szerződés tárgyát képező ingatlant s hogy a szerződésben foglalt megállapodások később tényleg foganatba is vétettek. A Court of Appeal helyt adott a bizonyításnak. Hasonló esetekben, a mi judikaluránknak is nagyon helyes a felfogása. A Kúriának egy határozata értelmében ugyanis a szerződésen alapuló jogvisszonyok elbírálásánál, valamint annak meghatározásánál, hogy valamely tény által a szerződés bizonyos pontja megsértetett-e ? s hogy a sérelem minő következményeket von maga után, rendszerint a szerződésnek megfelelő intézkedései irányadók. Az állandó birói gyakorlat szerint a vitázó felek jogvisszonyának elbírálásánál figyelem fordítandó a szerződés egész tartalmára, a felek kifejezett akaratára, a szerződés céljára, a szerződésből keletkezett melléktények és körülményekre és pedig akként, hogy a szerződés alkalmazásánál elégtétessék egyrészről az osztó igazság követelményeinek, másrészről a felek egyike vagy másika a méltánytalan zaklatástól megóvassék. (Kúria 1(7. ápr. 2. J. G. 50.) Legfelsőbb bíróságunk ezen irányelveit jelenlegi magánjogi kodifikációnk is megfelelő figyelembe veszi. Érdemes itt felemliteni - noha kevésbbé látszik valószinü- I nek, hogy ez az eset az angol judikaturában manapság tényleg ' állandó gyakorlatra is emelkednék, hogy amikor a szóban forgó ingatlannak csupán egyes részletei képezik az adás-vétel tárgyát s az egyezség valamelyik félnek jogot ad az általa megvenni szándékolt birtokrészlet kiválasztására selection —: az ingatlan írásbeli megjelölésével ebből keletkező bizonytalanság megszüntethető lesz a szóban forgó birtokrészletnek tényleg foganatosított kiválasztása által (Jenkim v. Green 27. Beav. 437); — és ilyen fesetben a vita valószinü sarkpontját az fogja képezni, hogy melyik él van jogosítva a kiválasztás tényleges foganatosítására. Síft, még ha a szerződésben nincs is teljes szabályossággal körülírva a kérdéses ingatlan-részlet, de maga a teljes ingatlan minden kétséget kizárólag megállapítható belőle: a szerződés tárgyának megjelölése megfelelően biztosnak vehető. (Öwen v. Thonuts % Myl. & K. 353). Egy másik ügyben (SfUtfdípw v. Cotterell 20. Ch. Div. !XM Sir George Jessel azon véleményének adott kifejezést, hogy bármelvik két specifikus kitétel elegendő az adás-vétel tárgyát képező dolog megjelölésénél. A nevezett esetben három kitétel szerepel a) az ár, b) az adás-vétel helye és c) a dolog tulajdonosa. De hogy kitűnjék, hogy mily nehéz dolog sokszor a lényeges kérdést eldönteni, vegyük figyelembe, hogy az elsőfokú biró, aki ezt az Ügyét tárgyalta, arra a végeredményre jutott, hogj a felek írásbeli szerződése határozatlanság miatt rossz volt azon az alapon, mert — véleménye szerint. — ez a szó: «property; ép oly bizonytalan megjelölés, mint az a szó vendor-, a melyet Sir George fessel egy szerződésnél a szerződő felek egyikének megjelölésére szintén elégtelennek tartott; egy más esetben pedig (Plánt v. Bourne) a törvényszék nem volt képes ugyanerre az álláspontra helyezkedni, a melyet Bxrne biró foglalt el a szerződés hiányosságára vonatkozólag s következésképpen a törvényszék elvetette ennek a kiváló bírónak a véleményét. Megemlíthetünk itt végezetre egy figyelemreméltó jelenséget a jelenlegi angol jogszolgáltatás terén, mely jelenséget az angol jogászvilág bízvást jóleső érzéssel méltányol. Ez a jelenség pedig, — mely a már fentebb többször említett Plánt v. Bourne ügynél nyilvánult, mikor az a Court of Appeal előtt várta a végleges érdembeni határozatot, s a melyhez hasonlót a szokásjog igazi óceánjában evickélő angollal szemben a mi, több-kevesebb eredménynyel agyonkodifikált jogéletünkben - - sajnos — még mindig elenyészően csekély mértékben tapasztalhatunk, abban áll, hogy a mellett, hogy az angol jogász-ifjúság az egyetemeken és a jogászegyletekben mind nagyobb figyelemmel kiséri a jogszolgáltatás és törvényhozás vezető eszméit s a jogi fogalmak és vélemények lcgelvontabb s legtudományosabb kifejtéseit, mely téren Austin és társai elévülhetlen érdemeket szereztek, — folyton erősbödő óhajtás tárgyát képezi az emberek egymással szemben nyilvánuló bánásmódjának helyes gyakorlati érzékkel való körvonalozása, az üres formaságok merev korlátainak lerembolása és megzabolázása egynémely kevésbbé józan törekvésnek, mely éles megkülönböztetéseket csinálna ott is, a hol valójában semmi eltérés nem tapasztalható. Zsoldos Benő', zombori kir. törvényszéki aljegyző. concentrált erővel léphessenek föl, a magyar nemzetet kétség telén megillető kül-, had- és pénz-ügyeket Bécsben akarták összpontosítani. A törekvést az egykorú nemzetközi visszonyok és a politikai situatió indokolta, a forma azonban nem volt helyesen megválasztva. De utalnom kell egyidejűleg újból arra is, hogy az alkotmányos élet, az alkotmányos intézmények elleni támadások, nem egyedül álló jelenségek; a Habsburgok akkor csakis ama kor irányának hódoltak, midőn az absolut uralmat megvalósítani törekedtek. Ennek dacára és ily körülmények közepette is a közös védekezés tudatának és helyességének az országgyűlések nem egyszer adnak kifejezést, csak a formalitásokat gravaminálják, a «vegyes ügyek» már a XVI. század országgyűléseitől kezdve jelentkeznek s ugyanazt jelentik, mint a mai értelemben vett közös ügyek. A háromszáz éven tul folyt alkotmányos küzdelemnek itt és ebben van a gócpontja, vagyis ha a múltra visszatekintünk, kétségkívül nem fogja senki mondani, hogy azon mód, mely szerint a fejlődésben levő közös ügyek kezeltettek, i valakit kielégíthet. Mindazon sérelmek, melyeknek orvoslását századokon át a nemzet hasztalanul kereste, főképp onnan erednek, hogy Magyarország azon ügyekre, melyek félreismerhetlenül közös érdekeinkből eredtek, nem gyakorolta azon befolyást, mely őt törvényei s államiságánál, ugy a dolog természeténél fogva, mint alkotmányos államot megillette volna. Összeütközés volt ez a nemzeti alkotmányosság alapfejleinénye és az uj visszonyok által létrehozott fejlemények közt, vagy is egyrészről a nemzet védte teljes souverainitását, másrészt gyengeség és támogatás cimén nem akart abból semmit engedni. Ezt ellensúlyozandó ismételve történtek a monarchiák részéről nyomatékos kijelentések, melyek a nemzeti függetlenséget elismerik, mint p. o. az 1608., 1681., 1722., 1711., 1790., 1825., 1848. történt declaratiók és alkotások, de ezek a nemzeti élet belfejleményeit veszik alapul, a külfejleményeket nem érintik. Ezen mulasztás okából, a nem rendezett s körül nem irt közös visszonyok címén a visszásságoknak egész sorozata támad, a közös és együttes védelem cimén pedig mind erősebb szálak fonódnak a két állam között. A gyakorlat, az élet létesiti és fejti ki eme visszonyokat; az 1722 '23. évi I., II., III. t.-c.-be mindezek törvényes elismerést nyernek, de törvényileg és részletesen nem szabályoztatnak és ezen a réven a nemzeti souverainitás egyes attribumai minden létező törvény és óvás dacára megcsonkulnak. Az 1847/48. évi országgyűlés ezen a téren is monumentális alapelveket mondott ki, törvényesiti az osztrák tartományokkal eddig fennállott kapcsolatot és szövetkezést s elismeri, hogy ebből bizonyos közös visszonyok származnak, de az elv i kimondáson tul nem ment. Az 18fi7 : XII. t.-c.-nek tehát a történelmileg vett események szerint ezek után abban áll nagy érdeme, hogy nem elégszik meg a nemzeti önállóság és függetlenség egyroldalu declaratiójával, hanem a 1-8-ban elismert szövetségi visszony, és az ebből eredő közös ügyekre vonatkozólag az osztrák örökös tartományokkal szemben proclamálja a teljes paritást. Szigorún körülírja a közös ügyeket és ezek kezelési módját mindezeket alkotmányos ellenőrzés és befolyás alá helyezi és ebben magának egyenjogú befolyást biztosit a monarchia másik államával szemben — tehát'midőn a kettős jogfejlődést egyesíti s igy ezzel az államiság minden követelmc;nyét részükre