A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 42. szám - A XXVII. német jogászgyülés. Folytatás

A JOG 167 nem volt figyelembe vehető, mivel a váltó a lejáratig bármikor bemutatható lévén, a váltó kelte arra nézve, hogy az elfogadási nyilatkozat a váltó kibocsátásával egyidejűleg vezettetett a váltóra, jogi vélelmet nem állapit meg. Minthogy a váltó kibocsátása idejében még kiskorú volt, alperes a váltó lejárta előtt nagykorúvá vált; minthogy felperes határozottan tagadta, hogy alperes az elfogadási nyilatkozatot kiskorúságában irta volna a váltóra és hogy a váltót annak kiállításakor fogadta volna el, azzal a vélelemmel szemben is, hogy alperes a váltó aláírása által jogérvényesen kötelezettséget kívánt vállalni, hogy tehát a váltót már nagykoruságának elérte után fogadta el, annak bebizonyítása, hogy az alperes a kereseti váltóra nevét akkor irta, midőn szenvedő váltóképességgel még nem birt, az alperest terhelte. Alperes azonban annak bizonyítását meg sem kísérelte és igy el kellett fogadni azt, hogy alperes a kereseti váltót már nagykorúságában látta el az aláírásával. A felhozott okokból egyedül a szenvedő váltóképesség hiányára fektetett kifogásnak elvetésével, a sommás végzést joghatályában fenntartani és alperest, mint a minden törvényes kellékekkel ellátott kereseti váltó elfogadóját, a kereseti tőke és jár. megfizetésében a vtr. 23. és 50. §-ai és mint pervesztest az 1868. évi LIV. t.-c. 251. ij-a értelmében a perköltségben is, mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával, el kellett marasztalni. Csődnyitási kérvény érdemleges elintézéséről lévén szó, a csődnyitasi kérvénnyel kapcsolatos eljárási költségek és tömeggondnoki dijnak megtérítése a dolog természete szerint a kérelmével elutasított panaszost terheli. A debreceni kir. tszék mint csődbíróság (1904 április 20. 5,701 904. sz. sz.) P. Gy. és társa cégnek, N. L. elleni csődnvitás iránti ügvében vcgzclt: A kir. tszék a P. Gy. által N, L. elleni 14,262/1903. P. sz. a. csődnyitás iránt beadott kérvényét elutasítja s a 18,602/1903. P. sz. a. rendelt biztosítási intézkedéseket hatályon kívül helyezi s az itteni telekkönyvi hatóságot a debreceni 7,081., 4,356., 4,543. és a sámsoni 745., 746., 753., 760. sz. tkvi ingatlanokra feljegyzett csőd törlése végett megkeresi, a csődleltárba felvett vagyonokat a zár alól feloldja s a csődmegszüntetésről a Cs. T. 91. §-ában jelzett hivatalokat és hatóságokat értesiti. Indokok: A debreceni kir. ítélőtábla 23/1904. P. sz. végzése következtében a panaszló a becslési költségeket letévén, a foganatosított becslés alapján megállapíttatik, a szakértők többségének véleményét figyelembe véve, hogy a 18,602 1903. p. sz. végzés szerint megállapított 49,040 korona tartozással szemben már az ingatlanok egv részének megbecslése után a csőd elrendelésekor figyelembe vett becsértéken felül 4,500 kor. cselekvőség, vagyis összesen 21 kor. 40 fill. tiszta vagyon mutatkozik. Ennélfogva arra való tekintet nélkül, hogy a panaszos a becslés foganatosítása után csődnyitási kérelmétől elállott, a csődnyitás iránti kérelmet el kellett utasítani, s mert a biztosítási intézkedések a debreceni kir. itélőláblának a csődnyitó végzést feloldó 23/p. 904. sz. végzése után is fenmaradtak, azokat most már hatályon kívül kellett helyezni, a leltározott vagyont a zár alól feloldani s a Cs. T. 91. §-ban jelzett hivatalokat és hatóságokat a csőd megszüntetéséről értesíteni kellett, s a csődmegszüntelési hirdetés közzétételét is elrendelni. A csődtömeggondnok bevételi és kiadási kimutatása ellen sem a panaszló, sem panaszlott észrevételt nem tévén, azt az előterjesztett mennyiségben a rendelkező rész szerint el kellett fogadni s a csődtömeggondnok számadásakép véve, azt a számadási kötelezettség alól feloldani. A debreceni kir. ítélőtábla (1904, máj. 31-én, 2,235/1904. p. sz. a.) végzett: A kir. ítélőtábla a kir. tszék mint csődbíróság végzésének nem neheztelt részét nem érinti, annak a tömeggondnok részére díj és kiadás cimén megállapított 583 k. 12 fill. viselése iránt intézkedő felfolyamodással megtámadott részét pedig részben és akképen megváltoztatja, hogy ennek az összegnek a megfizetésére egyedül a csődöt kérő felet kötelezi, mert: a törvénykezési rendts. szabályai szerint az ügyfél kérelmére folyamatba tett bírósági eljárás következtében felmerült költséget a vesztes fél viseli, P. Gy. és társa cég pedig csődnyitási kérelmével elutasittatván, vesztes félnek tekintendő és igy a csődkérvény folytán felmerült összes költséget, tehát a tömeggondnok dijait és kiadásait is viselni ő köteles; amivel szemben nem forog fent törvényes ok arra, hogy a tömeg dijai és kiadásainak viselésére a csődöt kérő féllel egyetemlegesen, vagy csak részben is a panaszlott marasztaltassék. A m. kir. Kúria (1904 aug. 8-án 1,205/905. v. sz. a.) végzett: A másodbiróság végzése indokainál fogva és még azért hagyatik helyben : mert a fennforgó esetben csődnyitási kérvény érdemleges elintézéserői lévén szó, a csődnyitási kérvénnyel kapcsolatos eljárási költségek és tömeggondnoki dijnak megtérítése, a dolog természete szerint, a kérelmével elutasított panaszost terheli. A K. T. 218. és következő szakaszaiban szabályozott rendelkezések büntetőjogi természettel bírván, kétséget nem szenved, hogy a büntetőjognak elévülési rendelkezései joghasonszerűségnél fogva az említett §-on alapuló határozatoknál is figyelembe és alkalmazásba veendők. A m. kir. Kúria (1904 május 17. 607. sz. a.): A másodbiróság végzése helybenhagyatik. Indokok: A K. T. 218. és következő szakaszaiban szabályozott rendelkezések büntetőjogi természettel birván, kétséget nem szenved, hogy a büntetőjognak elévülési rendelkezései joghasonszerüségnél fogva az említett §-okon alapuló határozatoknál is figyelembe és alkalmazásba veendők; továbbbá az 1878: V. t.-c. 109. §-a értelmében abban az esetben, ha az eljárás megindítása vagy folytatása valamely előzetes kérdésnek hatósági elintézésétől függ: az elévülés az előzetes kérdés jogerejü elintézéséig nyugszik, az elsőbiróság pedig a 7,637/1901. sz. a. keit határozatával az eljárás megindítását felfüggesztette addig, míg a panaszlottak ellen a büntetőbíróság által megindított eljárás befejezést nem nyer, ami a kir. Ítélőtáblának 1902. évi december hó 10. napján 1,828. bt. sz. a. kelt határozatával bekövetkezvén, az eddig nyugvó elévülés az elsőbiróságnak a vizsgálatot elrendelő, az 1903. évi január 31. napján 249. sz. a. kelt határozatával félbeszakittatott, a 3 évi elévülési idő tehát le nem járt s az elévülés be nem következett. Bűnügyekben. A Bp. 430. és 390. í?-ai szerint a semmisségi ok, melyre a semmisségi panasz alapittatik, világosan megjelölendő; a Bp. 385. teának 1. a) pontjára hivatkozás azonban azzal a kijelentéssel sem felel meg a törvény említett rendelkezésének, hogy a semmisségi panasz a vádlott felmentése végett használtatik, mert azáltal oly tény, mely törvényszerű semmisségi okot képezne, megjelölve nincsen. Az aradi kir. törvényszék, mint bünfenyitő bíróság (1903. évi december hó 1-én 11.096,903. B. szám alatt) lopás büntette miatt foglalt vád fölött, özv Cs. M.-né elleni ügyében következőleg itélt: Ózv. Cs. M.-né szül. K. R. (aradi születési és lakos 45 éves, év, hó, napot nem tud, g. kel. özv. 4 gyermekes, vagyontalan, napszámos) vádlott bűnösnek mondatik ki két rendbeli, a Btkv. 333. §-ba ütköző s a 338. §. szerint minősülő lopás bűntettében, mit az által követett el, hogy 1903. évi július 14-én Eleken M. K.-tól annak belegyezése nélkül 7 kor. pénzt és 1 kendőt-, és S. S.-nétól 8 pár harisnyát 100 koronán aluli értékben, annak beleegyezése nélkül jogtalanul, eltulajdonitási szándékkal elvett, és ezért a Btkv. 340., 341., 96., 99. §§. alapján, a Btkv. 92. §, alkalmazásával, összbüntetésül 1 (egy) évi börtönre és 3 évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésére itéltetetik. Elmarasztaltatik a Bp. 480., 481. §§. alapján a 16 kor. 10 fillérben felmerült eljárási s a felmerülendő rabtartási költségeknek a m. kir. államkincstár részére az 1890: XLIII. 9. §-ban körülirt végrehajtás mellett leendő megfizetésében, melyek azonban az 1890: XLIII. 4. §. 2. bekezdése alapján egyelőre behajthatatlanoknak mondatnak ki. A kir. törvényszéknél 199/1903. t. sz. alatt kezelt bűnjelek közül az 1 sorsz. alatt S. S.-né ref. kovácsházai a 4., 5., 6., 7. sorsz. alatti M. K. siklói s a 2., 3. sorsz. alatti vádlottnak a Bp. 488. §. alapján jelen ítélet jogerőre emelkedése után kiadatni, s ugyanakkor jelen ítélet a Bp. 330. §. 5. bekezdése alapján Arad kir. város polgármesterével közöltetni rendeltetik. Indokok: Vádlott a vizsgálat és a főtárgyalás során is tagadta, hogy a rendelkező részben kitett és helyen és időben M. K-t ól 7 koronát, S. S.-nétől pedig 8 pár harisnyát jogtalan eltulajdonitási szándékkal ő vette volna el, s azzal védekezett, hogy a nála talált pénz részben a leánya által neki adott 6 korona, részben az eleki vásáron eladott pipaszurkálók árából való, a harisnyákat pedig ugyanakkor s ott egy ismeretlen zsidó embertől vette. Miután azonban a csendőri nyomozat rendjén beismerte, hogy a vádbeli cselekményt ő követte el, s eme beismerésnek visszavonására indokolásul felhozott ama körülményt, hogy a beismerést a csendőrök bántalmazásai miatt tette, mivelsem igazolta ; minthogy ama körülményből, hogy bekisértetésekor rajta sérülések konstatálhatok, semmi alap sincs arra következtetni, hogy a sérüléseket a csendőrök okozták, azoknak más okbóli származása kizártnak tekinthető nem lévén ; miután vádlottnál a sértett S. S.-né által sajátjának felismert harisnya, és oly összegű pénz találtatott, amily összegűnek 7 koronából egy pohár sörnek s vásári kalácskának vádlott által beismert ellogyasztása után maradnia kell, amely összegnél magasabbnak kellett volna maradni, ha 6 koronát hazulról hozott s 4 koronát a vásárban árult volna vádlott ; tekintve, hogy M. K. s S. S.-né eskü alatt vallották, miszerint határozottan felismerik vádlottban ama személyt, ki előbbinek kosarából a pénzt kirántotta, utóbbinak sátrában pedig az nap megfordult, s kire S. S.-né mint állandó s igy a vásárosok előtt közismert vásári tolvajra, jól emlékszik; tekintve, hogy S. S.-né eskü alatt vallotta azt is, miszerint a bűnjel harisnyákat ő senkinek el nem adta, s igy vádlott azokat nem vásárolhatta; ugyanazért a kir. törvényszék ezek alapján a főtárgyalási tagadásával szemben, nyomozati beismerését fogadta el a tényállás alapjául. S minthogy a tényállás szerinti cselekménye vádlottnak, tekintve hogy saját beismerése és a törzskönyvi kivonat szerint is e cselekményeinek elkövetése előtt lopásért 2 ízben büntetve volt, s utolsó büntetésének kiállásától számítva 10 év még el nem telt: a Btkv. 333. §-ba ütköző s a 338. §. szerint minősülő két rend-