A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 42. szám - Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez. (Folytatás.)

A JOG 297 nek ódiuma mind az ügyvédség nyakába szakadt. Másrészt az ügyvédek politikai megbízhatóság és egyéb, az absolutismusnak kedvező kellékek tekintetében, a miniszteri kinevezés által alaposan kiválasztatván, — igen nagy része az ügyvédséget egy jól jövedelmező hivatalnak tekintette. Ezek a körülmények mindinkább nevelték azt a hitet, hogy az ügyvédi kar egy veszélyes és megbízhatatlan elem, mely csak a saját érdekét s zsebét tekinti. Igaz, hogy a nép felfoghatta volna, miszerint az ügyvédség egyenesen az ő jogaiért és érdekeiért való küzdelemben vált az absolut hatalom előtt gyűlöltté, de a népleieknek megvan a maga sajátságos psychologiája, mely a tömegirányok hatása alatt áll, másrészt pedig a magyar társadalom akkor kimerült, gazdaságilag megtépett volt és nyugalom után vágyódott; ily lelki állapotban pedig az emberek az igazságot ott ismerik el, ahol azt siker koronázta. Nem kevésbbé ódium hárult az ügyvédi karra az absolut korszakban megindult úrbéri és birtokrendezési perekből. Mindinkább elterjedt az a balhiedelem, hogy az ügyvédek az úrbéri és birtokrendezési perek viteléből folyólag okozói voltak egyes földesurak tönkrejutásának. E vád igazságtalansága azonban szembeötlik mindenkinek, aki csak némileg jártas az úrbéri és birtokrendezési perekben, amely perekben a földesúr helyzete mindig kedvezőbb, mint a volt úrbéreseké. Az tudja azt, hogy ezen perekben nem az ügyvéd a főtényező, hanem a működő mérnök. A bizonyítási anyag beszerzése az előnyomozás során történik és a kiküldött biró hivatalból köteles minden adatot kinyomozni, tehát a legnagyobb igazságtalanság volt az ügyvédi kart avval vádolni, hogy a földesuraknak más okból történt tönkrejutását az ügyvédi kar okozta volna. Ilyen súlyos megterheléssel indult útnak az ügyvédség az absolut korszakra következő alkotmányos aerában. Az ügyvédség iránti bizalmatlanság és elfogultság átterjedt a következő nemzedékre és az ezen időtől fogva követett igazságügyi politika is mutatja, hogy még a törvényhozás és kormányaink sem tudtak ezen elfogultságtól szabadulni. Az ügyvédellenes irányzat másik okát közgazdasági visszonyainkban kell keresni. Még csak ^fejlődésben levő iparunknál, majdnem kizárólag a közvetítésre utalt kereskedelmünknél, rendezetlen hitelviszonyainknál fogva, — nemcsak általános jólétre nem tehetett szert a magyar társadalom, hanem a vagyonosokkal szemben aránytalanul nagy a vagyontalanok száma, minélfogva pereink nagy része nem jogviták, hanem egyszerű behajtások és az ügyvea működése ennélfogva a legnagyobb részben a végrehajtásban merül ki. A közönség nagy része az ügyvéd működését mint végrehajtástszenvedett ismeri meg, ugy, hogy az ügyvéd fogalma majdnem a végrehajtás fogalmával azonos lett és közönségünk az ügyvéd működésétől a végrehajtást elválaszthatatlannak tartja. A zaklatott vagy tönkrejutott adós, zaklatásának vagy tönkrejutásának okozóját az ügyvédben látja, mert vele közvetlenül érintkezik, s nem türelmetlen vagy kíméletlen hitelezőjében. Annak igazságát tár is fog berendeztetni, stb. Mindezen igéret beteljesedett d, e ujlkésőn — drágán lettek azok megvásárolva annyi emberélettel ! . . A félórai séták 1889. tavaszának kezdetével engedélyeztettek nékünk. A hetek és hónapok egyhangúan folytak le. 1889 augusztus 3-án egy kalapácsnak éles zaja jutott fülünkhöz az egyik legtávolabb fekvő zárkából. Az ajtó egyet csattant és ugyanez a zaj hallatszott a következő zárkából is; az ajtók folytatólag nyiltak és csukódtak egymás után. Nemsokára mindannyiunknak lába vasba volt verve. Kilenckor este Sokolof ugyanazon sorrendben meglátogatá a zárkákat és kezeinket is vasba verette. Távozása alkalmával azt mondá: «Lefeküdhettek és pihenhettek egy kissé, de nem szabad levetkőznétek)). Éjfélkor kezdődőt*: elszállításunk a kikötő rakpartjára, ahol egy bárka várakozott reánk. Ennek mélyében kis kabinok voltak keskeny deszkákból rögtönözve. Ezek mind kellő távolság által voltak egymástól elkülönítve, hogy a foglyok minden érintkezése lehetetlenné váljék. A börtönőrök minden kabin előtt kivont karddal ültek és szempillantásuk szakadatanul reánk ügyelt az egyetlen kis ablakon át, mely az ajtóba volt vésve. 4 órakor reggel a kis gőzös, mely a bárkát vontatta, jelt adott az indulásra. A bárka megindult és felfelé tartott a Néván. Délben a bárka megállt a Schlüsselburgi kikötőben. Közli /. pedig el nem ismeri, hogy az ügyvéd ilyenkor csak kötelességét teljesiti, és hogy egy előző alkalommal az ügyvéd talán éppen az ő érdekében teljesítette azt a kötelességet, mely miatt ő az ügyvédséget most meggyülölte. A 70-es évek elején bekövetkezett végzetes közgazdasági válság után a szegénység az országban általános volt. Ez a szomorú idő ujabb tápot nyújtott az ügyvédek elleni ellenszenvhez az által, hogy az ügyvédek — kik maguk is a köznyomor miatt szenvedtek — kénytelenek voltak ily válságos közgazdasági visszonyok közt kötelességüket teljesiteni. Ehhez járul perrendtartásunk számos hiánya, az igazságszolgáltatás lassúsága, birói szervezetünk tökéletlensége és közigazgatásunk balkáni állapota, mely körülmények számtalan érdeket veszélyeztetnek s melyért a polgár, — járatlanságánál s tudatlanságánál fogva, — az ügyvédet teszi felelőssé. Az ügyvédellenes irányzat kialakulására nem minden befolyás nélkül volt a mi még fejlődő társadalmunk felfogása is. Mint minden fejlődő társadalomban, úgy nálunk is a maradi és haladó felfogások sokszor egy és ugyanazon egyénben kaleidoskopszerüen váltakoznak. Ma demokraták vagyunk, holnap aristokraták, egyik foglalkozást uri foglalkozásnak tartjuk, a másikat nem, imádunk tekintélyeket és nem tudjuk, hogy miért is esküszünk felfogásokra a nélkül, hogy valaha is e felfogás helyességét bonckés alá vettük volna. A tömeg közé dobott jelszavak után százezrek indulnak, egy-egy szélnek eresztett hamis felfogás százezrek agyában termékeny talajra talál; ilyen és hasonló ingatag alapon keletkezik nálunk a közhiedelem, a melyet azután közvéleménynek nevezünk. Az igazságok, helyzetek és viszonylatok helyes felismerésének confusiójából keletkezett nálunk a birói hivatás és működés túlbecsülése, amely meglehetős lökést adott az ügyvédellenes irányzatnak. Az ügyvéd hivatását előzőleg már kifejtettük, amiből kiviláglik, hogy a helyes igazságszolgáltatás csak a birói hivatás s működés és az ügyvédi hivatás és működés egymásra utaltságán alapulhat, valamint a birói működésnek az ügyvédi működés általi egyensúlyozásán. Deák Ferenc az államban felelőtlen és ellensulyozatlan hatalmat egyáltalán nem ismert el és igy következetes volt az a törekvése is, hogy az absolut birói függetlenség ellen is alkotmányos biztosítékot szerezzen. A birói és ügyvédi működés egymásra utaltságát, mint a helyes és igazságos igazságszolgáltatás alapját a legtalálóbban a francia D. Anguessan fejezte ki, ezt mondván: «Ügyvéd nélkül a birói Ítélet hatalomszóvá és a birói eljárás önkénynyé fajulna.)) Az absolut birói függetlenség elleni alkotmányos biztosítékok közül azonban a legelső és legfőbb a független és szabad ügyvédség intézménye. Valamint az óraműnél a fogas kerekű ingaszerkezet szabályozza a sulyok mozgató erejét, ugy szabályozza az ügyvédi működés a birói működés hatalmi erejét és valamint az óra az ingaszerkezet nélkül sohasem fogja a helyes és pontos időt jelezni, ugy az ügyvédi működés által ellensulyozatlan birói eljárás sohasem fogja a társadalmi egyensúly megnyugtató helyreállítását eredményezni. Amily fontos az államban a birói hatalom, oly kárhozatos és veszélyes az, ha absolut, felelőtlen és ellensulyozatlan; amint kárhozatos és veszélyes az államban minden hatalom, mely absolut, felelelőtlen és ellensulyozatlan. Ennek az igazságnak, valamint annak a hivatásnak fel nem ismerése, melyet az ügyvéd a birói hatalom ellensúlyozásában betölt, — eredményezte nálunk a birói működés túlbecsülését és az ügyvédi működésnek lekicsinylését. E helyütt nem mellőzhetjük hallgatással a birói működés túlbecsülésének azt a valóságos elfajulását, a mit a napi sajtó produkál, midőn birói és ügyvédi kérdéseket tárgyal. (L. a többi közt az «Esti Ujság» 1903. ápr. 15-én megjelent 85. számában «A szegények jogvédelme», a «Magyar Szó» 1904. jun. 19-én megjelent 145. számában «Az ügyvédw cimü cikkeket.) A ki a napi sajtónak ügyvédi vonatkozású fejtegetéseit és közléseit figyelemmel kiséri, az két dolgot fog tapasztalni; először azt, hogy a napi sajtónak minden ügyvédi vonatkozású fejtegetése vagy közlése az ügyvédség iránti animositást árul el, mely fejtegetések vagy közlemények az ügyvédséget nem egyszer meggyanusitják s lekicsinylik, — de sohasem tárgyai e fejtegetéseknek az ügyvédi hivatás magasztossága, az ügyvédi működés alkotmányos szükségessége vagy pedig az egyéni védelem és szabadság szempontjából való fontossága. A bíróságot és a birói működést pedig áradozó phraseologiával dicséri. Másodszor azt fogja tapasztalni, hogy a napi sajtó igazságügyi, törvénykezési s ügyvédi kérdésekben teljesen tájékozatlan. (Folytatása következik, i