A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 41. szám - A XXVII. német jogászgyülés. Folytatás

A JOG 163 ezen az alapon a biztosítottat terhelő közlési kötelesség megsértését sikerrel nem panaszolhatja. (A m. kir. Kúria 1904 jun 7. 1,0*5 V- sz- ^ Bűnügyekben. A Bp. 385. igának 3. pontja szerint, vádlott érdekében csak a Btk. 92. ij-anak nem alkalmazása miatt van helye semmisségi panasznak, miből folyoan a Btk. 92. i;-ának alkalmazása esetében, az ennek keretén belül kiszabott oüntetés leszállítása végett, semmisségi panasz érvényesíthető nem lévén, a Bp. 385. igának 3. pontja alapján a btk. 92. §-ának fokozottabb mértékben való alkalmazása végett bejelentett semmisségi panasz, mint a törvény által kizárt jogorvoslat, vissza volt utasítandó. A kaposvári kir. törvényszék (1003. évi február hó 10-án 1,147 1003. B. sz. alatt) vétkes bukás vétsége és magánokirat hamisítás büntette miatt foglalt vád fölött D. S. elleni ügyben következőleg itclt: Szabadon levő D. S. vádlottat, a ki 30 éves, izraelita vallású, szegedi születésű, bndapesti (ezelőtt boglári) lakos, ügynök, (ezelőtt kereskedő), nős, 3 gyermek apja, vagyontalan, katona volt a -16. sz. gyal. ezrednél, magyar anyanyelvű, irni-olvasni tud, azért mert mint bejegyzett kereskedő, a kereskedelmi törvény rendelkezése ellenére rendes kereskedelmi könyveket nem vezetett, évi rendes mérleget nem készített és a nagykanizsai bankegyesület kérelmére 1002. évi szeptember 10-én ellene a csőd elrendeltetvén, bár azt megelőzőleg fizetésképtelenségét tudta, maga ellen csőd elrendelését nem kérte, és ezzel alkalmat szolgáltatott arra, hogy vagyonára több hitelezője végrehajtási zálogjogot szerzett: bűnösnek mondja ki a btkv. 410. igának 2. 3 és 4. pontjaiba ütköző vétkes bukás vétségében, és ezért a btkv. 410. ij. alapján, főbüntetésként a foganatba vételből számítva tizennégy (14) napi fogházra, mellékbüntetésként pedig a btkv. 57. :j-a értelmében a szabadságvesztés büntetésnek, elévülés esetén pedig ennek befejeztével kezdődő egy (1) évi hivatalvesztésre itéli. Kötelezi vádlottat a már felmerült 27 K. 80 fillér és a netán még felmerülő bűnügyi költségeknek, az 1800. évi XLIII. t.-c. 9 §-ában előirt végrehajtás terhe alatt leendő megfizetésére. Ezen bűnügyi költségeket azonban az idézett törvénycikk 4. §. alapján egyelőre behajthatlanoknak nyilvánítja. Ellenben a kir. törvényszék D. S. vádlottat az ellene a ktkv. 401. §-ába ütköző, s a btkv. 403. §-ának 1 pontja szerint minősülő magánokirathamisitás büntette cimén emelt vád, és ennek következményei alól a Bp. 320. £-ának 2 pontja alapján felmenti. Ezen itélet kiadványát jogerőre emelkedés után a kir. ügyészséggel közöltetni rendeli. indokok : Vádlott beismerésével, R. M. dr. tömeggondnok vallomásával, és a főtárgyalás egyéb adataival bizonyított tényállás szerint, vádlott bejegyzett kereskedő volt, a kereskedelmi törvény által előirt rendes kereskedelmi könyveket nem vezetett, hanem olyanokat, melyekkel szemben adósok nyugtákkal igazolták a vonatkozó tételek kifizetését; továbbá, melyekben törlések, az összeg rovatban üresen hagyott helyek, javítások voltak; mérleget nem készített, és jóllehet fizetésképtelenségét már 1901. év végén tudta, mégis a csőd kérvény beadásának elmulasztása által arra adott alkalmat, hogy 1902 január hó 9 napjától kezdve 27 esetben vezessenek ellene végrehajtást, s ennek folytán végrehajtató hitelezői vagyonából a többi hitele zők kárára kielégítést nyertek. A főtárgyalás során megállapittatott, hogy vádlott 28,105 K. 74 fillér értékű cselekvő vagyonával szemben 36,313 K. 13 fillérnyi nem kifogásolt tartozás mutatkozván, tartozásai vagyona értékét meghaladják. Minthogy vádlott terhére bebizonyított fennebb irt mulasztások a btkv. 416. §-ának 2. 3. 4. poníjába ütköző vétkes bukás vétségét képezték, vádlottat e bűncselekményben kellett bűnösnek kimondani. A büntetés kimérésénél súlyosító körülményt képeznek, hogy vádlott üzlete 80 —100,001) koronát forgalmazott, s ily nagy forgalmú üzletben megbizaathallan könyveket vezetett, továbbá, tiogy hosszú időn át, (1900 év végétől 1902. szeptember hó 9-ig) tudván fizetésképtelenségét a csőd kérvény benyújtását elmulasztotta, más részről enyhítő körülményül szolgálván vádlott büntetlen előélete, miért is a kiszabott büntetés mértéke megfelelőnek találtatott. Vádlottat a bűnügyi költségek megtérítésére a Bp. 480. §-a alapján kellett kötelezni, mely költségek azonban vádlott igazolt vagyontalanságánál fogva az 1890. évi XLI1Í. t.-c. 4. ij-a alapján egyelőre hehajthatlanoknak voltak nyilvánitandók. L>. S. ellen a btkv. 4ul. ij-ába ütköző, a 403. §. szerint minősülő magánokirat hamisítás büntette cimén még az a vád emeltetett, h°gy J- J- gomósi lakos által, Bogláron 1901 auguszt. hó 22-én tőle hitelben vásárolt fanemüek vételára fejében elfogadott 24 K. 82 fillérről szóló váltót saját kibocsátói és forgatói névaláírásával ellátva, az összeget 124 K. 82 fillérre meghamisítva, 1902. évi március 20-án a boglári takarékpénztárnál leszámítolva felhasználta. Vádlott a főtárgyaláson azzal védekezett, hogy j. J.-el állandó üzleti összeköttetésben volt, ez tőle állandóan hitelt vett igénybe, midőn J. 1901. évi augusztus 22-én 24 K. 82 fillér értékű árut vásárolt, és a bűnjelül lefoglalt váltót átadta, kijelentette azt is, hogy rövid időn belül még körülbelül 100 K. értékű hitelt akar igénybe venni. Ekkor vádlott felkérte J. J. sértettet, hogy engedje a 24 K. 82 fillérről kiállítani, mert pénzre van szüksége ; terhelt ebbe bele is egyezett. Sértett tényleg összesen 163 K. 82 fillér hitelt vett igénybe, melyből 47 koronával még most is tartozik. Tekintve, hogy vádlott ezen védekezésével szemben sértett hit alatti vallomásán kivül egyéb terhelő bizonyíték nincs ; tekintve, hogy sértett maga is beismerte, hogy a 24 K. 82 filléren felül 1901. évi augusztus 22 napját követő időben további hitelt veU igénybe, mely további hitel összegekre több váltót nem adott, s ezzel vádlott védekezése támogatást nyert; tekintve hogy sértett egyedül álló terhelő vallomása akként elegendő bizonyítékot nem képez, vádlott a vád alól a Bp. 326. §-ának 2.) pontja alapján felmentendő volt. A pécsi kir. Ítélő tábla (1903. évi december 17-én 2,009 — 1903. B. sz. alatt) következőleg itclt: A kir. itélő tábla a J. J. sértett részéről bejelentett felebbezést a Bp. 383. §. III. 26. pontja alapján figyelembe nem veszi s az ügyet csak a többi felebbezések folytán vévén felülvizsgálat alá, az elsőbirósági Ítéletnek a vétkes bukás vétségét tárgyazó részét annyiban, a mennyiben vádlott terhére a Btk. 416, S- '•> pontjába ütköző vétség is megállapittatott a Bp.^385. §. l a., ponija alapján megsemmisíti, az üzleti mérleg nem készítése miatt a bűnösség megállapítását mellőzi, ez ítéletnek a magánokirathamisítás bűntettét tárgyazó részét megváltoztatja, D. S. vádlottat bűnösnek mondja ki a J. J. kárára elkövetett, a Btk. 401. 8-ába ütköző, a 403. §. első pontja szerint minősülő magánokirat hamisítás bűntettében, a mit az által követett el, hogy a sértett által 1901. augusztus 22-én az ő akkor még fennállott fakei eskedésében vásárolt 24 K. 82 fillér értékű, fanemüek vételárának fedezésére adott, bűnjelként lefoglalt váltóósszeget százhuszonnégy (124) K. és 82 fillérre meghamisította, a boglári takarékpénztárnál leszámitoltatta, s ezen, ugy az első bírósági ítéletben terhére megállapított bűncselekményért a Btk. 403, 416. 90 és 98 §-ai alapján összbüntetésül a 92. S- alkalmazásával az itélet foganatba vételétől számítandó kilenc (9) havi börtönre -Ítéli s kötelezi, hogy az ezen büntetés vérehajtása által felmerülő bűnügyi költségeket az államkincstárnak a Bp. 480. §-ához képest az elsőbirósági ítéletben kijelölt módon szintén megtérítse. A hivatalvesztésre vonatkozó intézkedést helybenhagyja. A bűnjelként lefoglalt váltóra az itélet jogerőre emelkedése után azt, hogy amennyiben .24 kor. 82 fillérnél nagyobb összegről szól, hamisítva van, reá vezettetni s ennek megtörténte után a váltót a benyújtó csődtömeggondnoknak visszaadni rendeli, sértett J. J.-et kárigényével polgári peruira utasítja. Indokok : 1. Annak előre bocsátása mellett, hogy habár a vádlott elleni bukási ügyben az ügy természete által megkívánt vizsgálat sőt alapos nyomozás sem foganatosíttatott, annyira, hogy még vádlott üzleti könyvei sem lettek beszerezve s a % 251. §-ában is előirt módon szakértők által megvizsgáltatva és sem a táblás kimutatásban, sem a vádlott által bemutatott névjegyzékben megnevezett hitelezők közül sem lett egy sem kihallgatva, a kir. itélő tábla ezen hiányokat a miatt nem pótolhatta, mert a kir. ügyészség csalárd bukás büntette miatt vádat sem emelt, a bukási ügyet illetőleg az ítéletben megnyugodott s maga a vádlott sem a bűnösség kimondása, hanem csak a kiszabott büntetés ellen a Btkv. 92. §-ának nem alkalmazása miatt jelentett be felebbezést. De nem találta a kir. itélő tábla pótlandónak az emiitett hiányokat azért sem, mert a vádlott terhére megállapított bűncselekmény a beszerzett adatokból, jelesül a tömeggondnok jelentéséből és vádlottnak 4 napló alatti és főtárgyalási vallomásaiból is meg volt állapitható. Azt, hogy a vádlott tartozásai vagyonát meghaladják, nemcsak a tömeggondnok azon jelentéséből, hogy a bejelentett követelések fedezésére alig fog 7—10% fedezetnél több jutni, de vádlott mai előadásából is nyilvánvaló, mert ő is csak 25—30 percentre teszi azt az arányt, melyben a hitelezőknek kövelelései legkedvezőbb esetben fedezetet fognak kapni. Ezen kivül a vádlott azt is beismerte, hogy akkor, a mikor az üzletet ipától átvette, nyitott ugyan uj könyveket, de azokat csak egy évig vezette, s hogy fizetésképtelenségét már 19(1]. év végén érezte s dacára ennek és az ellene 1902. első nyolc hónapjában elrendelt 26 rendbeli végrehajtásnak, a melyek közül 14 foganatosítva is lett, maga ellen csődöt nem kért, hanem a tömeggondnok szerint az 1881. XVII. t.-c. 27—28 §-ában megjelölt határidőn belül 20 hitelezőjének 7,603 K. 65 fillért kifizetett. A mi azonban a Btkv. 416. §. 3 pontjára alapított vádat illeti, ez tévesen lett megáilapitva, a mennyiben vádlott az üzletet ipától illetve a Sch. Zs. és fia cégtől, meg nem cáfolt állítása szerint, leltár mellett 1900 október 15-én vette át, s már 1902. szeptember 10-én megnyittatott ellene a csőd, vádlott üzlete tehát két évig sem állott fent s tekintve annak természetét és terjedelmét az 1875: 87. t.-c. 26. §. 2. bekezdése értelmében csak minden két évben s az elfogadott gyakorlat szerint, csak a második naptári év végén lett volna köteles uj leltárt és ennek alapján mérleget készíteni. II. Ami a magánokirathamisitás vádját illeti, ezt a kir. itélő tábla bizonyítottnak találta. Vádlott ugyan is beismeri, hogy J. J.-nek, akkor mikor a váltót adta, nála csak 24 K. 82 fillér tartozása volt, amit különben a feljelentéshez (15) 1 np) csatolt, a vásárolt fanemüekről kiállított jegyzék is igazol. Arra nézve, hogy miként iett a 24 K. 82 fillérből 124 K. 82 fillér, vádlott azt adja elő, hogy mivel a sértett már a vásárláskor kijelentette, hogy újra szándékozik nála fanemüeket vásárolni, ő pedig mint kereskedő csak 100 koronán felüli összegről szóló váltókat értékesíthetett a takarékpénztárnál, mert az csak ily váltókat birt tovább visszleszámitoltatni, ő megkérte a sértettet, hogy a