A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 41. szám - Az örökösödési eljárás 71. §-áról

A J lejárta után a további eljárás az alperes kérelmére is folya- \ inatba teendő. E végett azonban szükséges, hogy a viszont- I kereset a házassági kötelék felbontására lett légyen irányozva. A bíróságnak ki kell mondania a különélési Ítéletben, hogy a további eljárás folyamatba tételére alperest is feljogosítja és pedig tekintet nélkül arra, hogy a viszontkereset alaposnak mutatkozik-e vagy sem.22) Szükséges, hogy alperes a hivatalból, tehát nem a H. T. 98. §-a alapján elrendelt különélés idejének lejárta után a további eljárás folyamatba tételét kérje a végből, hogy a viszontkereset érdemileg elbiráltassék és mindenesetre bevárandó, hogy a határidő alperesre nézve lejárjon, különben az ügy kizárólag felperes kérelmére el nem dönthető.28) Ha viszontkereset esetében alperes a kiszabott idő eltelte után három hónap alatt a házasság felbontását nem kéri, a perben érvényesített ok alapján azt többé kérni nem lehet.34) Ha alperes a különélés elrendelését külön kérvényben kéri, e kérvényben tartás vagy egyéb vagyoni igények iránti viszontkeresetet támasztani nem lehet.25) A per letételének a házassági kötelék tárgyában emelt viszontkereset esetében csak alperes beleegyezésével van helye; a vagyoni követelés iránti viszontkereset azonban a perletétel folytán hatályát veszíti.au) Valamint a keresettől felperes, úgy a viszontkeresettől alperes elállhat, de csupán addig, amíg az elutasító ítélet jogerőre nem emelkedett vagy a harmadbiróság a perben nem határozott; a viszontkeresettél történt megtámadást pedig csak a házasság megszűnéséig lehet visszavonni2'.) A polgári perrendtartás javaslatának (>70. §-a szerint a felperes keresetétől az ítélet jogerőre emelkedéséig az eljárás bármely szakában az ellenfél beleegyezése nélkül is elállhat és ez áll a viszontkeresetre is, azonban a keresettől való elállás a viszontkereset tárgyalását nem gátolja; különben az elállás után a viszontkeresetet ugy, mint a keresetet az eljárásban résztvett felek valamelyike magáévá teheti. Alperes, hacsak a fennálló bontó ok alapján kereseti joga van, az elejtett viszontkeresetet az ítélet hozataláig bármikor felvehetik azonban a már egyszer elejtett viszontkereset a felebbezésben fel nem éleszthető.29) 23i Kúria 2,317 és 2,805; 1897. (Márkus i. m. X. 15,096.) ") Kúria 1897. szept. 30. 3,768. 1901. márc. 20.7,789/1900. (Márkus i. m. IX. 15,102. XII. 18,521.) "i H. T. 100. §. -5) Tóth Gáspár: A különélés elrendeléséről. Jogt. Közi. 1896. 26. szám. ») Házass. szab. 17. §. 1868. LIV. t.-c. 70., 71. §§. W) Házass. szab. 18. |. H. T. 68. §. «•) Kúria 4,640/1900. i Ügyvédek Lapja 1900. 36. i *•) L. a *i alatti idézetet. OG 289 r Az örökösödési eljárás 71. §-áról. Irta: CSAPLAKY LIPÓT dr., S.-A.-Ujhely. A Jog 38 ik számában Hamar Gyula szakolcai kir. járásbiró ur által közölt cikkel nem értek egyet és véleményem szerint minden egyes oly hagyatéki ügyet, amelyben kiskorú bármilyen minőségben is érdekelve van, tartozik a kir. közjegyző a hagyatéki tárgyalás befejezése után, vagy ha nem tette, a kir. járásbíróság az illetékes gyámhatósághoz áttenni. Helyesnek tartom cikkíró ur abbeli nézetét, hogy az Ö. E. 53. §-ából nem magyarázható az ki, hogy a hagyatéki ügyek kiskorú érdekeltsége esetén a gyámhatósághoz átteendők, mert az 53. §-ban a 71. § ra történt hivatkozás csak arra vonatkozik, hogy a hagyatéki tárgyalásról mely gyámhatóság értesítendő, vagyis csak az illetékes gyámhatóság kijelölése tekintetéből van a hivatkozás, a törvényhozó ugy anis ugy az Ö. E. 53, mint 71. §-ában körülirt esetben az illetékes gyámhatóságot egy és ugyanazon módon kívánta megjelölni, mivel pedig ez a 71. §-ban kételyt kizáró módon történik, tette az 53. §-nál a hivatkozást. Ellenvéleményem indoka az, hogy az örökösödési eljárás alaki törvény, meghatározván, hogy a hagyatéki ügyek mily alakszerűségek mellett intézendők el, az érdekeltek jogaikat milyen alakszerűségek mellett érvényesíthetik, az alaki törvény pedig mindig szorosan magyarázandó, annak rendelkezései alól kivételt csak ott lehet tenni, ahol azt a törvény kifejezetten megengedi; ugy vélem ez olyan alaptétel, amelyhez kétség nem fér; az Ö. E. 71. £-ának az a rendelkezése: «Ha azonban kiskorú van érdekelve: a kir. közjegyző az összes iratokat, az illetékes gyámhatósághoz teszi át» nem hagy fenn kételyt arra nézve, hogy bármily minőségben legyen is érdekelve a kiskorú, az iratok az illetékes gyámhatósághoz átteendők; ezen általános rendelkezés alól pedig sehol kivétel nincs. Bizonyára nem fogja vitatni cikkíró ur sem azt, hogy ha a hagyatéki ügyben a kiskorú csak hagyományos is, e hagyományra vonatkozólag — kivéve, ha már előbb ki van elégítve és a pénz az illetékes gyámpénztárba befizetve, amely esetben a kiskorú már érdekeltnek nem is tekinthető, — az érdekelt örököst és hagyományost a kir. közjegyző meg fogja hallgatni, nyilatkozataikat, a közöttük netalán létre jött egyezséget vagy megállapodást jegyzőkönyvbe fogja foglalalni. Ezen egyezség vagy megállapodás tekintetében a törvény 71. $-a értelmében a gyámhatóság határoz, határoz pedig a törvény 71. §-a, valamint a 43,194/1. M. 95. rendelet 79. §-a értelmében a hagyaték átadása előtt, amit pedig csak ugy tehet meg, ha az iratok előzőleg hozzá beterjesztve lettek. Ugy vélem cikkíró ur sem fogja kétségbe vonni azt, hogy a hagyományok biztosítása nem csak az O. E. 82. §-ában körülirt módon történhetik, hanem történhetik a felek közmegegy ezésével bármilyen más módon is, e tekintetben tehát a törvény a felek akaratját semmi tekintetben sem korlátolja. így tehát a felek a törvényságnak, — szükségesnek látom étrendünket itt részletesen leirni. Délben ebédre szólítottak. Egy óncsésze, telve egy zavaros folyadékkal, melyben néhány mikroskopikus kicsinységü husés savanyu káposztafoszlány úszott; egy tányér sürü csirizkinézésü kása, mely faggyuszagot terjesztett — ebből állott az ebédünk. Az estebéd ugyanazon zavaros folyadékból állott, — azonban husfoszlányok nélkül. Ez volt a kövér napok étlapja; a sovány böjtnapokon (azaz szerdán és pénteken) valamely a borsólevesre emlékeztető folyadékot kaptunk - mert a leves nem volt egyéb holmi zöldes színű víznél, melyben néhány borsóhéj úszott; és lenolaj után szagoló kását. Az egész idő alatt, amig a foglyoknak ezen élelmezés nyújtatott — és ezen idő egy évnél tovább tartott, — sokan közülök kizárólag rozskenyérből éltek mert fizikai lehetetlenség volt a többi ételt megenniök. De ugy azok, akik önként magukba erőszakolták az ételt, mint azok, akik csak kenyérből éltek, — egyaránt megérezték ezen végzetes táplálkozásnak utóbajait. . . Meg kell jegyeznünk, hogy az erődbe való átszállításunk első napján, azaz szombaton, ellátásunk kitűnő volt; a fönti élelmezés pedig húsvét vasárnapján vette kezdetét. Vájjon összeesett-e megérkezésünk a jobb börtönigazgatás utolsó napjával, vagy más fontos utasításoknak kellett-e engedelmeskednie — azt nem tudtam. Három nappal később eljött Sokolof, hogy nékünk egy rendeletet felolvasson, mely szerint a magánelzárás mindenikünkre nézve csak a fogság idejének negyedrészéig fogna tartani. Azok, akik egész büntetésüket a magánelzárásban (reclusion) töltötték, vagy még most is töltik, — ismerik e szavak cinismusát. A | rendelet továbbá felsorolta mindazokata bűntetteket és vétségeket, i melyek a korbácsbüntetést (a korbácsütések maximuma — ha I jól emlékszem - 2,000 volt) és a halált vonják maguk után. Minthogy összes pertársaim már egy évnél tovább is | voltak a Troubetzko'i-bástyában előzetes fogságban — társal' gásunk csak azon sovány és szegényes újdonságokról folyhatott, melyek a per folyamán fülünkhez jutottak. Ha hozzá veszszük a könyvek és a séták hiányát (ezek csak augusztus végén kezdődtek és egy negyed óránál tovább nem tartanak) — és a teljes lehetetlenséget az átláthatatlan ablakon keresztül a kék égnek bármily csekély töredékét láthatni, akkor könnyen lesz érthető a napok egyhangúsága, melyek semmiben sem különböztek egymástól. Amig testileg magunkat jól éreztük, megmaradt még a mozgás. A mély csendben a foglyok tompa léptei voltak egyedül hallhatók. Két év telt le ekképen ; eszünk erős maradt, de a hus. a hus nagyon gyönge iett. Langans volt az első, aki tudtunkra adta, hogy csúzos fájdalmakat érez a lábaiban. Röviddel később, ő már a skorbut simptomáit észleli: az állkapcsok lazulását, a foghus erős vérzését és vérömléseket, melyek sötétveres vérrel aláfutott foltokat képeznek a lábszárak epidermis-én. Dr. Williams orvosunk — egy rendkívül goromba ember, - a megvizsgálás után magában morog : «skorbut». Ennekutánna megkopogtatja a szivet és tüdőt és azt mondván: cnincs semmi», — távozott. A tüdőnek ezen vizsgálása azonban mindi nyájunknak gyanúsnak tetszett és igazunk is volt. Közli: r. I. (Vége köv. i