A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 40. szám - Törvényjavaslat a szövetkezetekről. Nyolcadik cikk

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 40. számához. Budapest, 1904 október 2 Köztörvényi ügyekben. Az özvegyi jog abból áll, hogy az özvegy nőt elhalt férje vagyonából lakás, tartás és ellátás, esetleg kiházasitas illeti meg. De a dolog természeténél fogva az örökhagyó férj hitelezői ebbeli igényük tekintetében az özvegyet özvegyi joga kielégítésénél megelőzik. Az özvegyi jog kielégítésének alapja tehát az örökhagyó férj tiszta hagyatéka vagyis az a vagyonérték, ami az örökhagyó férj létező összes vagyonából az ö hitelezőinek kielégítése utan marad; ebből pedig jogilag következik, hogy ha az özvegy nő özvegyi jogára nézve az örökhagyó férj után maradt vagyon vagy ennek egy része tulajdonul átadásával elégíttetik ki, és ez által az örökhagyó férj hitelezői kielégítésére alap egészben vagy részben nem marad, az özvegy nő ebbeli szerzésénél az illető hitelezőkkel szemben harmadik személynek jogilag nem tekinthető, hanem tűrni köteles azt, hogy az akként tulajdonába jutott vagyon egészben vagy részben az illető hitelezők kielégítésére fordittassék. A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa (1904 aug. 31. G. 95 1904. P. sz.) a kemenesaljai közgazdasági hitelbank részvénytársaság mint az első magyar iparbank engedményese felperesnek, H. Béla dr. és társai alperesek ellen 56,203 korona iránt a budapesti VI. ker. kir. járásbíróság előtt folyamatba lett perében következő ítéletet hozott: Indokok: Felperes a felebbezési biróság ítéletét, a mely szerint a IX. rendű alperessel szemben keresetével elutasittatott, anyagi jogszabály megsértése okából támadja meg, azonban ez iránt felperes részéről felhozott panasz nem megállható alappal. Az első tárgyalásnál felvett jegyzőkönyv szerint ugyanis felperes a IX. sz. alperessel szemben keresetét szóbelileg az Írásbeli keresetével eg\ezőenadta elő, és eszerint, úgyszintén az alsó bírósági ítéletek és a tárgyalási jegyzökönyvek szerint felperes azt a keresetét arra alapította, hogy az engedményezője a kiscelli takarékpénztárnak (50,000 k. hitelt nyújtott és ezért G. Mór is készfizető kezességet vállalt, de G. Mór elhalt és ennek a IX. r. alperes az általános örököse, ezekre alapítottan pedig felperes azt a keresetét, arra irányította, hogy a IX. r. alperes mint G. Mór örököse az ez után örökségképen reászállott és a kiscelli 213. számú telekjegyzőkönyvben foglalt ingatlanok erejéig a hátralékos 7,350 koronában és járulékaiban elmarasztaltassák. Jelzálogos adós az, ki valamely már zálogjogi bejegyzéssel terhelt ingatlannak válik uj tulajdonosává; azonban a felebbezési biróság által alakilag és tartalmilag valóknak elfogadott tkvi hatósági iratok szerint felperesi követelés erejéig a zálogjog bejegyzése és pedig csakis előjegyzése a kiscelli 213. számú telekjegyzőkönyvben foglalt ingatlanokra már akkor kéretett, a mikor tulajdonosul már a IX. r. alperes volt bekebelezve; az a zálogjog tehát közvetlenül a IX. r. alperes ellen eszközöltetett ki és csakis előjegyeztetett; következésképpen a IX. r. alperes arra nézve jelzálogos adósnak jogilag nem tekinthető. Az örökösödésnek kizárólagosan háromféle alapja van, nevezetesen az örökösödési szerződés, ennek nem létében a végrendelet és ennek nem létében a törvényes örökösödés rendje, a mely utóbbi szerint a szülő után kizárólag a leszármazót illeti meg az örökösödés ; már pedig a felebbezési biróság által alakilag és tartalmilag valóknak elfogadott hagyatéki iratok szerint G. Mór után tőle származó örökösödési szerződés vagy végrendelet nem maradt, ellenben maradtak leszármazói és hagyatékához tartoztak a kiscelli 213. számú telekjegyzőkönyvben foglalt ingatlanok is; következésképen ezek az ingatlanok is minden alakszerűség nélkül is már G. Mór elhaltával örökségképen csak az illető leszármazókra szállottak és azok tuladonjogát a IX. r. alperes csakis valamely az örökösödésen kivül álló és az illető leszármazók akaratelhatározásából folyó élők közöt ügylet utján szerezhette jogilag meg; ezzel szemben tehát a jelen perben, amiben felperes keresete következtében a IX. r. alperes örökösi mindősége vizsgálat tárgyává volt teendő, mi jogi lehetőséggel sem bir egymagában véve az, hogy a hagyatéki biróság azokat az ingatlanokat örökösödés cimén adta át a IX. r. alperesnek, hogy a telekkönyvben is a IX. r. alperes szerzése ciméül örökösödés van bejegyezve és hogy ennek folyamául közvetlenül a IX. r. alperes ellen a felperesi követelés erejéig azokra az ingatlanokra a zálogjog előjegyzése elrendeltetett; hanem jogilag nyilvánvaló, hogy G. Mórnak a IX. r. alperes nem örököse és hogy azokat az ingatlanokat a IX. rendű alperes nem örökölte G. Mór után. Az illető hagyatéki iratok szerint a IX. r. alperes szerzése Ciméül az szolgált, hogy az illető leszármazók kijelentették, hogy a kiscelli 213. számú telekjegyzőkönyvben foglalt ingatlanokra nézve örökösödési jogukról a IX. r. alperes javára lemondanak és ennek azokat az ingatlanokat tulajdonul átengedik: a IX. r. alperes pedig kijelentette, hogy ez által ő a férje tulajdonát képezett vagyonokhoz özvegyi jogára nézve kielégítést nyert. A IX. r. alperes ekként meghatározott szerzési címénél tehát tekintettel arra, hogy az özvegy nőt elhalt férje után törvény szerint az özvegyi jog megilleti és hogy ennek mérve és módja iránt az érdeklettek szabad megegyezése kizárva nincs, jelentkezik a IX. r. alperes részéről szolgáltatott ellenérték, nevezetesen a G. Mór elhaltával megnyílt özvegyi jogának szerződésileg szabályozott végkielégítése; a IX. r. alperes szerzésének címe tehát nem ajándékozás és igy az ajándékozásra vonatkozó jogszabályok jelenleg nem alkalmazhatók; éppen ezért téves ugyan a felebbezési bíróságnak az a jogi indokolása, a mely szerint a IX. rendű alperes illető szerzését ajándékozásnak minősítette, azonban ez a körülmény a felebbezési biróság ítéletének megváltoztatására vagy feloldására okul nem szolgálhat. Az özvegyi jog ugyanis abból áll, hogy az özvegy nőt elhalt férje vagyonából lakás, tartás és ellátás, esetleg kiházasitás illeti meg, de a dolog természeténél togva az örökhagyó férj hitelezői ebbeli igényük tekintetében az özvegyet özvegyi joga kielégítésénél megelőzik, az özvegyi jog kielégítésének alapja tehát az örökhagyó- férj tiszta hagyatéka, vagyis az a vagyonérték, a mi az örökhagyó létező összes vagyonából az ő hitelezőinek kielégítése után marad; ebből pedig jogilag következik, hogy ha az özvegy nő özvegyi jogára nézve az örökhagyó férj után maradt vagyon vagy ennek egy része tulajdonul átadásával elégíttetik ki, és ez által az örökhagyó férj hitelezői kielégítésére alap egészben vagy részben nem marad, az özvegy nő ebbeli szerzésénél az illető hitelezőkkel szemben harmadik személynek jogilag nem tekinthető, hanem tűrni köteles azt, hogy az akként tulajdonába jutott vagyon egészben vagy részben az illető hitelezők kielégítésére fordittassék; azonban a felebbezési biróság Ítéletében foglalt tényállás szerint G. Mór után a kiscelli 213. számú telekjegyzőkönyvben foglalt ingatlanokon kivül maradt és az illető leszármazókra szállott egyéb és a felperes kereseti követelését meghaladó értékű vagyon is. Ezeknél fogva nem ütközik anyagi jogszabályba a felebbezési bíróságnak az a jogi- döntése, a mely szerint íelperest a IX. r. alperessel szemben keresetével elutasította. Az 1870. éviszept. 26-án 16,791 1870. sz. a, kelt igazságügy miniszteri rendelet értelmében az államkincstár ellenében indított szenvedőleges pereknek vitele, különbség nélkül, bármely ministerium szakmáját érintik is azok, a m. kir. kincst. jogügyi igaz gatóság hatásköréhez tartoznak. A szegedi kir. tszék (1902. nov. 12-én 21,7118 sz. a.) Dudái Béla ügyvéd által képv. D. Z. és Q, B. felpereseknek, a szegedi kir. kincstári ügyészség által védett szegedi pénzügyigazgatoság alperes ellen, bekebelezett zálogjog törlése és jár. iránti ügyében következőleg ítélt: A kir. tszék felpereseket keresetükkel elutasítja és egyetemleg kötelezi őket a perköltséget 15 nap alatt végrehajtás terhe alatt megfizetni. Indokok: Felperesek keresetükben a dorozsmai -4,693., 2,419 és 5,722. sz. tjkvben foglalt ingatlanokra, mint egyetemlegesen lekötött fő és mellékjelzálogokra a szegedi kir. tszék mint tkvi hatóságnak •>,966/1897 tk. sz. végzése folytán 351 frt 153' , kr. közadó tartozás és jár. erejéig a kir. kincstár javára bekebelezett zálogjogoknak törlését itéletileg elrendelni azon az alapon kérelmezték, mert a fentebb bekebelezett közadóbeli tartozások nem képezvén az ő közadóbeli tartozásukat, azok az ő tulajdonukat képező ingatlanokra nem lettek volna telekkvileg bekebclezhetők. Az alperes államkincstár képviseletében a keresetlevél szerint megidéztetni kért szegedi kir. pénzügyigazgatóság a kereset ellen érdemi védekezéstől eltekintve, felpereseket keresetükkel első sorban azon az alapon kéri elutasítani, mert alperes törvényes képviselője, a m. kir. kincstár jogügyi igazgatóság mellőzésével a szegedi m. kir. pénzügyigazgatóság megidéztetése mellett vonatott perbe. Alperes érdekeinek képviseletére a keresetlevél értelmében beidézett szegedi kir. pénzügyigazgatóságnak a kereset ellenében tett ezen arra irányuló kifogása, hogy a kereset alperes törvényszerű megidéztetésének hiányában annak érdemi elbírálása mellőzésével elutasittassék. alaposnak volt felismerendő. Ugyanis az 1870. évi szept. 26-án 16,791'1870 sz. a. kelt igazságügyminiszteri rendelet értelmében az államkincstár ellenében indított szenvedőleges pereknek vitele, különbség nélkül, bármely minisztérium szakmáját érintik is azok, a m. kir. kincstár jogügyi igazgatóság hatásköréhez tartoznak. Miután e szerint az alperes államkincstár törvényes képviselője a m, kir. kincstár jogügyi igazgatóság mellőzésével a törvényes képviseletre nem illetékes szegedi kir. pénzügyigazgatóság utján idéztetett felperesek által