A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 39. szám - A német jogászgyülés

154 A JOG így perfeljegyzési kérvényéket is, de ha abbeli minőségük s illetve,] kérvényezési jogosultságuk a telekkvböl ki nem tűnik, azt más módon kimutatni tartoznak. Kérvényezők jogutódi minősége s illetve kérvényezési jogosultsága azonban, a mint a másodbiróság is kifejtette, a telekkönyvből ki nem tűnik s kérvényezők azt más módon sem mutatták ki. Való ugyan, hogy a lelet felvétele idejében a bélyeg és illetékek, valamint dijak tárgyában hatályban fennállott 1868. évi XXIII. t.-c.-nek 27. igában foglalt azt a rendelke zését, amely szerint a leletet felvevő közegek jutalékra igényt nem tarthatnak, az 1873. évi IX. t.-c.-nek 14. i<-ában foglalt rendelkezés akként módosította, hogy a leletfelvevőknek azon felemelt összegek felerésze, melyek a lelet következtében behajtattak, jutalékkép kiszolgáltathassák; ámde illetéktörvényünk értelmében a leletek alapján járó illetékek megszabása a pénzügyi hatóságok hatáskörébe van utalva, behajtásuk pedig a közadók módjára közigazgatási uton történik, ebből pedig önként következik, hogy a leletjutalékok megállapítása és azok kiszolgáltatása szintén a pénzügyi hatóságok hatáskörébe tartozik. A budapesti kir. törvényszék (L903. december '2.'í. 43,770/903; sz. a.) Gál Jenő dr. bpesti ügyvéd által képviselt G. J. felperesnek, a magyar királyi államkincstár alperes elleni 41,033 K. sjár. iránt következőleg végzett: A birói hatáskör elleni kifogás elvettetik és alperesnek meghagyatik, hogy a perfelvételre 1904. évi február hó 1. napjának délelőtt 9 órakor a kcbli pertárban megjelenjék. A felmerült költségekre nézve az érdemleges határozat hozatalakor fog intézkedés tétetni. A periratok a pertárba adatnak. Indokok: Felperes keresetét arra alapította, hogy 1870-ben egy leletet vett fel, amelyből az őt illető leletdij fejében a kereseti összeg jár. Alperesnek pergátló kifogása azon alapszik, hogy a felperesi igény érvényesítése közigazgatási útra tartozik. Ez a pergátló kifogás elvetendő volt, mert amint felperes a tárgyaláson kifejtette, a közigazgatási hatóságok által megállapított és behajtott s az ebből felperest megillető, azonban alperes által jogtalanul visszatartott leletösszegnek a megfizetését követeli alperestől, az ilyen igények érvényesítése pedig birói útra tartozik, amennyiben felperes a lelet megállapítását és összegét vita tárgyává tenni nem kívánja, hanem csak a törvény szerint őt jogosan illető s jogtalanul visszatartott összeg megfizetését kívánja érvényesíteni. A budapesti kir. Ítélőtábla (1904. április 12. 3,170/904. P. sz. a.) következő végzést hozott: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság végzését megváltoztatja, az eljáró kir. törvényszék illetékességét birói hatáskör hiányából leszállítja és felperest végrehajtás terhével arra kötelezi, hogy alperesnek a felfolyamodási költség betudásával összesen 85 kor. perköltséget 8 nap alatt fizessen. Indokok: A felperes kereseti követelését abból származtatja, hogy mint pénzügyőri biztos 1870-ik évben egy leletet vett fel, melyből neki az illetékszabályok szerint leletdij fejében a kereseti összeg jár. Való ugyan, hogy a lelet felvétele idejében a bélyeg és illetékek, valamint dijak tárgyában hatályban fennállott 1808. évi XXIII. t.-c.-nak 27. §-ában foglalt azt a rendelkezését, amely szerint a leletet felvevő közegek jutalékra igényt nem tarthatnak, az 1873. évi IX. t.-c.-nek 14. §-ában foglalt rendelkezés akként módosította, hogy a leletfelvevőknek azon felemelt összegek felerésze, melyek a lelet következtében behajtattak, jutalékképp kiszolgáltattassék ; ámde illetéktörvényünk értelmében a leletek alpján járó illetékek megszabása a pénzügyi hatóságok hatáskörébe van utalva, behajtásuk pedig a közadók módjára közigazgatási uton történik, ebből pedig önként következik, hogy a leletjutalékok megállapítása és azok kiszolgáltatása szintén a pénzügyi hatóságok hatáskörébe tartozik. Ezeknek a törvényes rendelkezéseknek szem előtt tartásával kétségtelen, hogy a kereseti követelés érvényesítése birói útra nem tartozván, a;; elsőbiróság végzésének megváltoztatásával az eljáró • kir. törvényszék hatáskörét leszállítani és felperest az alperesnek okozott eljárási és felfolyamodási költség megfizetésé; en marasztalni kellett. A m. kir. Kúria (1904. június 22-én 5,122/904. P. sz. a) következő végzést hozott: A másodbiróság végzése indokainál fogva helybcnhagyatik. Egyúttal a felperes ügyvédének felfolyamodási munkadija saját fele ellen 20 koronában megállapíttatik. A hagyatéki zárgondnok a zárlatot elrendelő hagyatéki bíróság meghatalmazotjaként járván el, telekkvi bejegyzés az általa kötött szerződés alapján csak abban az esetben eszközölhető, ha a szerződés jóváhagyása ki van mutatva, vagy pedig igazolva van az, hogy a zárgondnok a szerződés megkötésére és egyszersmind a telekkvi bejegyzés engedélyezésére is a hagyatéki biroság részéről meghatalmaztatott. A vágselyei kir jbiróság (1902. jul. 4-én 3,488/1902. tkvi sz. a.) K. S.-nak, Sz. F. elleni telekkvi ügyében végzett: Az 1901. szept. 9-én kelt haszonbéri szerződés alapján a haszonbéri jog 1901. okt. 1-től 1913 szept. hó 30-ig terjedő 12 évi időtartamra a királyi 315 sz. tjkvbeli 1 sorsz. Sz. J. nevén irt ingatlanra, és a köpösdi 311 sz. betétbeli I. 1—3, II. 1—27 és III. ] — 7 sorsz. ugyanaz nevévé irt ingatlanra, továbbá a zálogjog jezen ingatlanok eladása-esetére 9,000'kor. kártérítési összeg erejéig, a fenti ingatlanokra fő- és mellékjclzálogként: K. S. köpösdi lakos javára bckebeleztetni rendeltetik. A pozsonyi kir. ítélőtábla (1903. évi nov. 10-én 2,199/1903. P. sz. a.) következő végzést hozott: Az elsőbiróságnak végzését megváltoztatja és a kérvényezőt a 3,440/1902. sz. a. beadványban előterjesztett haszonbérleti és zálogjog bekebelezése iránti kérelmével elutasitja; a felfolyamodási költségben való marasztalásra irányuló kérelemnek azonban helyt nem ad, mert a kérvény alapját képező okirat szerint az abban körülirt és hagyatéki zárlat feljegyzésével terhelt ingatlanokat Sz. F. gondnoki minőségben adta haszonbérbe a kérvényező K, Sándornak.. Minthogy a zárgondnoknak a szükséges hagyatékbirósági jóváhagyás nélkül a hagyatéki tömeg terhére eszközlendő telekkvi bejegyzésbe való beleegyezése jogérvényesnek nem tekinthető, ily jóváhagyás pedig nem mutattatott ki, ennélfogva a haszonbérleti valamint a kártérítésből eredhető zálogjog bekebelezése iránti kérelmet a tkvi drts. 09. §-a alapján el kellett utasítani, továbbá mert telekkvi kérvényi ügyekben költségben való marasztalásnak nincs helye, az erre irányuló kérelem nem teljesítetett. A m. kir. Kúria (1904. évi 932 1904. sz. a.) következőleg végzett: A másodbiróság neheztelt végzése helybenhagyatik a tkvi rend. 09. §-ára alapított indokainál fogva azért, mert a hagyatéki zárgondnok a zárlatot elrendelő hagyatéki bíróság meghatalmazottjaként járván el, telekkvi bejegyzés az általa kötött szerződés alapján csak abban az esetben eszközölhető, ha a szerződés jóváhagyása ki van mutatva, vagy pedig igazolva van az, hog) a zárgondnok a szerződés megkötésére és egyszersmind a telekkvi bejegyzés engedélyezésére is a hagyatéki bíróság részéről meghatalmaztatott. A másodbiróságnak a birói illetékesség kérdésében hozott végzése ellen a további felfolyamodás csak akkor engedtetik meg, ha a másodbiróság azokban az esetekben, melyekben a rendes birói illetőségtől eltérésnek helye nincs, az illetéktelen bírságot illetékesnek, vagy az illetékes biróságot illetéktelennek mondatta ki. Ez az eset azonban jelen peres ügyben fenn nem forog, mivel a kereset tárgyát képező készpénzbeli követelés a törvény által kijelölt külön ügybirósághoz utasítva nincs. A budapesti kir. törvényszék (1904. április 28-án 14,905/1904. p. sz. a.) Matyasovszky Vilmos ügyvéd által képviselt Budapest— Esztergom h. é. vasút részvénytársaságnak, Burián János ügyvéd által képviselt T. község alperes ellen 0,000 K tőke s jár. iránt következőleg végzett A kir. törvényszék az alperesi kifogást elveti, költség iránti intézkedést a véghatározatra tartja fenn, a per felvételére ujabb határnapul 1904. évi május 30 napjának d. e. 9 óráját kitűzi. Indokok: Felperes budapesti bej. cég, mint ilyen üzlete körébe tartozó követeléseit jogosan könyveli el és jogosan perel a könyvek vitelének helyén. Hogy követelésének megelőző részleteit alperes illetékes bíróságánál pereltejogát egyáltalában nem befolyásolhatja, miután a jelen per alakilag teljesen önálló. A budapesti kir. itőlőtábla (1904. június 10-án 5,741/1904. p. sz. a.) következőleg végzett: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság végzését megváltoztatja, a kir. törvényszék illetékességét meg nem állapítja s a keresetet felperesnek visszaadatni rendeli. Kötelezi felperest, hogy alperesnek 90 K 30 fii. költséget végrehajtás terhe mellett megfizessen. Indokok: A felperes könyvkivonatot nem csinált, minélfogva az 1808. évi LIV. t-c. 35. §-ának 2-ik bekezdésében a kereskedők részére biztosított kivételes illetékességet, ebben a perben igénybe nem is veheti. Minthogy pedig az A) alatt csatolt III. bírósági ítélet tanúsága szerint a kereset alapját képező jogvisszony az alperes kötelezettségének a megállapítása utján már rendeztetett s minthogy ennélfogva az esedékesekké vált fizetendő részletek megítélése végett benyújtott kereset tisztán személyes keresetnek tekintendő: alapos alperesnek az a kifogása, hogy az érvényesíteni kivánt igény elbírálása a fentebb idézett t.-c. 30. §-a értelmében az alperes személyes bíróságához tartozik. Ezeknél az okoknál fogva az elsőbiróság végzését a rendelkező rész értelmében meg kellett változtatni. A m. kir. Kúria (1904. aug. 22-én 7,301/1904. p. sz. a.) következőleg végzett: A felfolyamodás visszautasittatik, mert az 1881: LIX. t.-c. 59. §. első bekezdése és 4. pontja szerint a másodbiróságnak a birói illetékesség kérdésében hozott végzése ellen a további felfolyamodás csak akkor engedtetik meg, ha a másodbiróság azokban az esetekben, melyekben a rendes birói illetőségtől eltérésnek helye nincs, az illetéktelen biróságot illetékesnek, vagy az illetékes biróságot illetéktelennek mondotta ki, ez az eset azonban jelen peres ügyben fenn nem forog, mivel a kereset tárgyát képező készpénzbeli követelés a törvény által kijelölt külön ügybirósághoz utasítva nincs.