A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 39. szám - Oroszország társadalmi osztályai

270 A JOG az ügyvédi kamarák magaviselete miatt, lenyűgözött társadalmunk beteges, sovány gerince csak. Satnyulunk. Ide kell az önsegély! Kell első sorban a divide et impera elvénél fogva szétforgácsoltán felállított apró kamarákat országunk természeti fekvéséhez képest öt kamarában összpontosítani és Bpestet 6-iknak magára hagyni; ki kell zárni a kamarai tanácskozás illetve felügyelésből a királyi ügyészt; az ügyvédi fegyelmi hatóságot az ügyvédekre kejljbteni minden fórumon. Ezeket követeli az autonómia, mely* az * ügyvédi állás- és hivatásnak nélkülözhetetlen természetes alapját képezte és képezi mindenkor. Ezen fundamentum nélkül nem lehet hivatásához juttatni az ügyvédet, csak zugirászoknak tartjuk az országban. Tehát, ha segíteni akármik magunkon, első és egyetemes kötelességünk az ügyvédi hivatásnak megfelelő autonómia megteremtése. Az ügyvédi pályára tódulást tekintik az ügyvédség legnagyobb bajának és a miniszter is ez ellen akar védekezni első sorban, — de nem tud; kijelenti, hogy e tekintetben egyetlen életrevaló megjegyzést vagy tanácsot se hallott és nem hallott a kérdés megoldására irányuló elfogadható eszméket sem. Persze hogy nem, mert nincsenek. Azok az eszmék és eszközök, melyek ismeretesek (numerus clausus, bifurcatio), nem kellenek senkinek, mert a szabad ügyvédséggel és az ügyvédség hivatásával ellentétes törekvéseket involválnak. Az ügyvédi pályára lépés korlátozásának azon módját sem tartom helyesnek, mely szerint a birói joggyakorlatot kellene meghosszabbítani. A hivatásos ügyvédnek születni kell, mint a költőnek vagy művésznek. Petőfi Sándor mint költő 26 éves korában egy befejezett életet hagyott itt halálakor. A társadalom keresi a tudósban, a doktorban a tapasztalt öreg embert, de az ügyvédben a fiatal erő energiáját keresi. Az ügyvédi pálya most is a leghosszabb előkészülethez van kötve Magyarországon, azt tovább nyújtani az éppen most mondott okokon kivül mai napság azért sem lehet, mert: a) minél nehezebb a hivatást fölismerni valamely pályához, annál kevésbbé kell a pályára lépést korlátozni ; b) üzleti pálya eshetik védvámos megszorítás alá bizonyos szempontból, de az értelmiség korlátlan szaporodása, alkotmányos társadalomban, mindig előny a társadalomra; c) Magyarországon közjogi helyzetünknél fogva sokkal nagyobb szüksége van a társadalomnak az ügyvédi állásban és hivatásban rejlő értelmi erőre, mint más országban. Az ügyvédi mai joggyakorlat meg nem hosszabbítható. Az ügyvédi pályára tódulás — mint ahogy közönségesen veszik s ahogy veszi a miniszter is, — nem baj Magyarországon ; a pályára tódult ügyvédeknek azonban baj az, hogy nincsen állásuknak megfelelő autonómiájuk és hogy őket az állam rendszeresen nem engedi égess hivatásuk kifejtéséhez. A kamarák kibővítésének halogatásán kívül sérti az ügyvédi autonómiát a kir. ügyész beavatkozási joga egyszerű fegyelmi ügyekben is. Fegyelmi ügyekben lépten-nyomon kiséri a kir. ügyész a fegyelmi bíróság és kamarai ügyész eljárását; sőt joggal bir, a bíróság és kamarai ügyész véleménye és határozata dacára, a fegyelmi pert saját felperessége alatt egyedül, önállóan szorgalmazni. Mi ez ? Az ügyvédi kamarák elsőfokú fegyelmi hatóságának teljes és tökéletes alárendelése, fegyelmi ügyekben is, a kir. ügyész hatásköre alá. Hát autonómia ez? Van másodfokú bíróságuk is az ügyvédeknek fegyelmi ügyekben, csakhogy ott nem ügyvédek határoznak. Hát talán az az autotomia, mikor saját ügyünkben helyettünk és felettünk mások határoznak ? ? ? Az ügyvédi rendtartás megalkotása idejében, bizonyos befolyás következtében uralgó bizalmatlansága a kormánynak egyfelől és az ügyvédi helyzet akkori ziláltsága másfelől, együtt követték el azt a hibát, hogy az ügyvédi autonómiai hatáskör alárendeltetett első fokon a kir. ügyésznek és null;fikáltatott másodfokon a kir. Kúria által. Ma a visszony változott, a hibát kiigazítani kell. Talán a papok vagy más osztályok fegyelmi székein is ott ül a kir. ügyész? Dehogy ül. Csak az ügyvédeknek kell kettős ellenőrzés; mintha bizony különben is nem ugy a köztörvények alatt állanának éppen az ügyvédek, mint a papok s más társadalmi osztályok. Nem autonomikus, hanem skandalózus az ügyvédek helyzete. Ide kell az önsegély. Azonban a valódi autonómia megteremtésével se sokat érnek az ügyvédek, ha nem engedik oda egész hivatásukhoz. Az ügyvédi állás és hivatás természetében fekszik, tételes törvényekben s az ügyvéd hatóságilag ellenőrzött vizsgájában biztosítva közönségesen elismertetik, hogy az ügyvédi functio tárgyát képezi nemcsak a perkészités, hanem az itéletkészités, itéletmegigazitás tudása is. Az ügyvéd készültsége hosszasabb, tudása általánosabb, gyakorlata szélesebb mint a biróé ; az ügyvéd vizsgája magában foglalja a biró vizsgáját, az ügyvéd tudása a biró tudását: azért az ügyvédet nem ereszti az állam a birói functió végzéséhez, ami tulajdonképen ügyvédi tanulás, tudás és hivatás is egyszersmind, hanem rendszeresen elzárja attól (kivételeket nem számítva). így esik az meg aztán Magyarországon, hogy a két osztály — a birói és az ügyvédi — mely egyaránt a törvénykezéssel foglalkozik s egymást kiegészíteni van hivatva: teljesen el van zárva egymástól; mert a biró nem lehet ügyvéd diplomájánál fogva, az ügyvéd pedig nem lehet biró, kritikus állami rendszabályoknál fogva. így esik az meg, hogy az ügyvéd tanulásában s hivatásában rejlő kötelességének csak felét teljesítheti, jogainak csak felét élvezheti s ekként hivatását be nem töltheti. Persze, hogy csak sysifusi munkát végez ilyen helyzetben. Ide kell a segély ! Magyarországon az ügyvéd áll a képzettség magasabb fokán, nem a biró és az ügyvédi tudás absorbeálja a birói tudást. Angliában megfordítva van : előbb ügyvédnek kell lenni valakinek, hogy biró lehessen, a birói qualifikáció a törvénykezés terén általános és egyetemes, magában foglalja az ügyvédi tudást és tapasztalatot is. Nem fejtegetem dologéríő TÁRCA. Oroszország társadalmi osztályai.*) — AJog eredeti tárcája. — Semmi sem zavarja meg annyira az idegent, aki az orosz birodalom társadalmi szervezetével megismerkedni óhajtana — mint a soslaviának nevezett, hol merev, hol pedig szétfolyó társadalmi osztályok — kasztok, fennállása. És mégis az orosz politikai és társadalmi életnek sok ágazata elvész a megfigyelő előtt, ha ezeket nem ismeri. Ezen osztályok, vagy kasztok — amellett, hogy nem különböznek teljesen a civilizált Európa hasoncimü osztályaitól — amint ezt a nemzeti történetírók elhitetni akarnák, mégis néhány különlegességet mutatnak, mely őket a müveit nyugat osztályaitól lényegesen megkülönbözteti. A cár birodalmában mainapiglan egy elég bizarr keveredést tapasztalhatunk — több elkülönítő elemnek egymás mellé való helyezését. Látjuk egyfelől a hűbéri Európában fennállott intézményekhez hasonló rendeket: a nemességet, papságot, polgárságot és parasztságot, — másfelől látjuk itt, sokkal jobban mint bárhol másutt, — ezen, törvényhozási uton a kormány által összekotyvasztott rendek mesterséges, nem azonos érdekek szülte alkotását. *) Baráti kézből vettük e napokban a Párisban Roubanovitch E. szerkesztésében és első évfolyamban megjelenő «L a tribüné russe» cimü forradalmi socialista újság 14 — 15. számú kettős füzetét, melyből a fenti fölötte érdekes és tanulságos cikket átvesszük. Szerző neve természetesen sem ezen, sem a többi közleménynél nincs kitéve. Az orosz nemesi rend az autokrácia által — feudális volta dacára — régóta meg van fosztva politikai jogaitól; átalakult a cárnak egyszerű katonai és polgári tisztviselői osztályává. Még társadalmi kiváltságaik is, — mint pl. a jobbágyok tulajdona — az államhatalom részéről kifejezetten az államszolgálat feltételéhez voltak kötve. Csak // Katalin mentette fel őket végleg ezen kötelező szolgálat alól. Nagy Péter óta, aki a hivatalos hyerarchikus rangfokozatokat és állásokat (tsin) szervezte, — maga az államszolgálat adja meg minden tisztviselőnek a személyes nemességet és bizonyos magasabb fokban az örökös nemességet. A tsin tehát csakúgy gyártja a nemességet; következésképp ennek legnagyobb része igen alanti, sötét és újdonatúj eredetű. Igya XVIII-ik század első harmadában a nemes családok száma 3.O0O-ről rohamosan 10,000-re emelkedett. És a nemességnek ily módoni gyártása azóta sem szűnt meg soha. Emellett a nemesség nagymérvű ugy társadalmi mint bizonyos tekintetben politikai előnyökben is részesül. Kiváltképpen a tetőtől talpig reactionarius hajlamú III. Sándor cár állította helyre a nemesi rendnek majdnem egész régi fontosságát és tekintélyét, mely csupán némi csorbát szenvedett az atyja //. Sándor cár által életbeléptetett jobbágyok felszabadítása és egyéb nagy «reformok» által. Ennek folytán a nemesség túlnyomó szerepet játszik a területi, és tartományi zemstwo-k által képviselt önkormányzatban. Es a járásfőnökök (zemski natsalnik, megfelel a mi szolgabiránk fogalmának és nagyobbára a tönkrejutott nemesek utolsó menedékhelye, — tehát ebben is hazai viszonyainkban talál analógiát) valódi patriarchális fönnhatóságot gyakorolnak a parasztok felett; bírságolják őket, börtönbüntetést