A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 37. szám - A svájci részvényjog reformja

A budapesti kir. itélö táblának ítélete helybenhagyatik. A felebbezésért az alperes ügyvédjének munkadija készkiadáson kivül megbízója ellenében 40 kor.-ban állapittatik meg. Indokok: A másodbiróság ítélete az abban felhozott és az elsó'biróság ítéletéből átvett indokoknál fogva és azért hagyatott helyben, mert alperes nem szolgáltatott bizonyítékot arra nézve, hogy iparüzemében a kazánkovácsok szemei épségben maradásának érdekében a védőszemüveg használata iránt a felperest ért baleset idejében valamely intézkedést tett, de alperes ahhoz nem alkalmazkodott vojna, és így alperesnek kártérítés iránti felelősséget az 1893. évi XXVIII. t-c. 1. 2. §. alapján az alsóbiróságok helyesen állapítottak meg és mert habár G. P. és E. J. szakértők állítása szerint a félszemű kazánkovácsok teendőiket éppúgy végzik, mint az ép szcmüüek, de nem hagyható figyelmen kivül hogy egy félszemű munkás ugyan a szakértők előadása szerint nehezebben kapván munkát, keresetképessége korlátolt és igy a kártérítés mérve a nyújtott szakértői adatok alapján helyesen állapíttatott meg. Az a körülmény, hogy valakire egy másiknak cselekménye folytán kár háramlik, magában" véve nem jog-, hanem egyszerű ténykérdés, a kár tehát nem is jogcim-, hanem tényalap. A jogkérdést az képezi, létezik-e oly polgári jogi alap, mely kártérítési kötelezettséget polgárjogilag megállapít. A kár tényleges fennforgásának és számszerű megállapításának kérdése mindig csak másodlagosan döntendő el és elbírálás tárgyát csak az esetben fogja képezni, ha előzetesen megállapítható oly jogalap, mely annak megtérítésére kötelez. Ha tehát olyan polgári bíróság által elbírálható jogalap nem létezik, polgári bíróság előtti keresetnek sem lehet helye, ilyenre alapot a kárkérdés mint másodlagos ténykérdés magában véve nem képezhetvén, a hatáskör szempontjából döntő csak az elbírálandó jog lehet. (Azonos elv van kimondva az 1868 : IV. t.-c. 9. ij-ában is.) A budapesti kir. törvényszék (1904 márciuslO. 8,169/904. p. sz.) Morácz Béla kolozsvári ügyv. ált. képv. H. Ö. felperesnek, a m. kir. kincstár alperes ellen 1904 január 15-én 1,967. sz. keresettel 1.301,250 kor. és jár. ír. r. perében következőleg végzett: A kir. törvényszék alperes kifogásának helyt ad, és magát a per elbírálására hatáskör hiányából illetéktelennek mondja ki. Kötelezi felperest, hogy alperesnek 100 kor. költséget 8 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizessen meg. Felperesi ügyvéd diját és költségét 300 kor.-ban állapítja meg. Itidokok: Felperes kártérítést perel az alapon, mert alperes ellene jövedék-kihágási ügyben jogtalanul vezetett zárlatot, italmérési jogaitól megfosztotta, azokat potom áron eladatta, ellene nem létező követeléseket érvényesített és soroztatott. Ezen keresettel szemben alperesnek az 1809: IV. t.-c.-re alapított kifogásának helyt adni kellett. Mert felperes ugyan kártérítésre perel, de oly jogalapon, melynek elbírálása polgári bíróság hatáskörébe nem tartozik. Tulajdonképpeni elbírálás tárgyát nem is a károsodás ténye és összege, hanem elsősorban azt az állítólag előidézett tényekből vonható jogalap képezi. Az a körülmény, hogy valakire egy másiknak cselekménye fol)tán kár háramlik, magában véve nem jog-, hanem egyszerűen ténykérdés, a kár tehát nem is jogcim, hanem tényalap. A jogkérdést az képezi, létezik-e oly polgári jogi alap, mely kártérítési kötelezettséget polgárjogilag megállapít. A kár tényleges fennforgásának és számszerű megállapításának kérdése mindig csak másodlagosan döntendő el és elbírálás tárgyát csak az esetben fogja képezni, ha előzetesen megállapítható oly jogalap, mely annak megtérítésére kötelez. Ha tehát olyan polgári bíróság által elbírálható jogalap nem létezik, polgári bíróság előtti keresetnek nem lehet helye, ilyenre alapot a kárkérdés, mint másodlagos ténykérdés, magában véve nem képezhetvén, a hatáskör szempontjából döntő csak az elbírálandó jog lehet. (Azonos elv van kimondva az 1868: LX. t.-c. 9. í?-ában is). Miután pedig a jogalapot felperes keresete értelmében közigazgatási intézkedések jogtalansága (jogtalan cselekmény) képezi; közigazgatási intézkedések jogossága és helyessége pedig az 1869: IV. t.-c. J. §-ában lefektetett elv sérelme nélkül felül nem bírálható, a jelen kereset elbírálására polgári bíróság hivatva nem lehet. Nem lehet hivatva annál kevésbbé, mert azon eseteket, melyekben közigazgatási intézkedések felülbírálását az állami közigazgatás sérelme nélkül a törvényhozás megengedhetőnek vélte, a közigazgatási bíróság hatáskörébe utalta, ezzel egyúttal kifejezésre juttatván, hogy más esetekben felülbirálatnak helye nincs, mert kizártnak tekintendő, hogy a fenti célból felállított szakbiróság mellett hatáskört kivánt volna engedni a teljesen más alapokon szervezett és felállított polgári bíróságnak. Ezen okokból tehát alperes kifogásának helyt adni és felperest a költségben marasztali kellett. A perköltség és ügyvédi dijakra vonatkozó intézkedés az 1868: LX. t.-c. 251. és 262. §-ain alapul. A budapesti kir. ítélőtábla (1904. május 24.4,994/904. p. sz.) következőleg végzett: A kir. ítélőtábla az elsó'biróság végzését indokolása alapján helybenhagyja, egyúttal a felfolyamodást ellenjegyző Szentkirályi Kálmán dr. ügyvéd felfolyamodási munkadiját és költségét saját fele irányában 33 kor, 30 fillérben megállapítja.. A m. kir. Kúria (1904 aug. 1-én 6,852/904 p. sz. a.) következőleg végzett: A másodbiróság végzése az elsőbiróság végzéséből elfogadott indokoknál fogva helybenhagyatik, annak megemlítésével, hogy a másodbiróság végzése ellen közbetett felfolyamodáshoz csatolt, az első bíróságnál elő nem fordult bizonyíték, az 1881: LX. t.-c. 29-ára való tekintettel figyelembe nem vétetett. Felperes ügyvédjének felfolyamodási munkadija és kiadása saját fele irányában 69 koronában állapittatik meg. Tekintve, hogy felperes és a kiskorú gyermekek anyja, elsőrendű alperes, mint házasfelek s éltek együttigy a fogamzási idő egy része a felek együtt élésére esik; tekintve, hogy ezzel szemben sem a kihallgatott tanuknak az a vallomása, hogy elsőrendű alperes az együttélés alatt idegen férfival szerelmi viszonyt folytatott s felperessel közösülni nem akart, sem elsőrendű alperesnek a válóperben tett az a kijelentése, hogy a kiskorú gyermekek nem felperestől származnak, figyelembe nem vehető, mert felperes azt, hogy a közösülés az együttélés idején elsőrendű alperessel lehetetlen volt, nem bizonyította, az esküvel való bizonyítás pedig erre a körülményre egyéb bizonyíték hiányában sem foghat helyt, — felperes keresetével feltétlenül el volt utasítandó. A pozsonyi kir. törvényszék (1903 okt. 28. 9,952/903 P.) Fuclis Ignác dr. ügyvéd által képviselt B. Gusztáv mint gondnokolt R. Sándor gondnoka és R. Sándor felpereseknek, nem védekezett R. Sándorné szül. S. Léni és ÖlgyaiÁrpád ügyvéd mint kirendelt ügygondnok által képviselt kiskorú R. János és R. Zsigmond alperesek ellen az utóbbiak törvénytelenitése iránt, itéit: Ha R. Sándor felperes leteszi a főesküt arra, igaz miként alperes S. Lénivel 1902. évi március hó 6-tól ugyanaz évi július hó 6-ig terjedő idő alatt nem közösült; az esetben a Zsigárdon 1903. évi január hó 6-án született «János» és «Zsigmond» nevű ikerfiugyermekeket törvénytelen származásúaknak mondja ki. Érdekében áll tehát felperesnek az eskü letételére jelentkezni és azt a kitűzendő határidőben le is tenni, mert ellenesetben keresetével elutasítja és arra kötelezi, hogy Olgyay Árpád ügyvédnek 40 K.-ban megítélt perköltséget 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett megfizessen. — Eskü letétele esetén alperest kötelezi, hogy a felperesnek az ügygondnoki díjjal együtt összesen 108 K. perköltséget 15 nap alatt külömbeni végrehajtás terhe mellett megfizessen. Jelen ítélet jogerőre emelkedés után a nagysiczi kir. állami anyakönyvvezetővel az 1898. évi XXXIII. t.-c. 38. és 43. §-ai értelmében közöltetni rendeltetik. Felperesi ügyvéd költségét és munkadiját 68 K.-ban, Olgyay Árpád alperesi ügyvéd ügygondnokét 40 K.-ban állapítja meg felperes irányában. Indokok: Az a jogi vélelem, hogy a házasság tartama alatt született gyermekek törvényes származásúaknak tartandók, nem zárja ki annak bizonyítását, hogy tényleges különválás tartama alatt született gyermek a férjtől nem származhatik. Tekintve, hogy a hivatalból beszerzett válóper irataiból kitűnik, hogy peres felek ágy és asztaltól hat hónapra elválasztattak, és hogy a tanuk beigazolták, miként alperes a felperestől eltávozott és idegen férfival él házközösségben; tekintve, továbbá hogy alperesnő a perben nem védekezett és igy az ügygondnok védelméhez csatlakozónak volt a pts. 112. £-a értelmében tekintendő; tekintve végre, hogy a kiskorú gyermekek törvénytelen származására egyéb bizonyíték, mint az ügygondnok részéről ajánlott és felperes által elfogadott főeskü, — nincs, ennélfogva a főeskü felperesnek megítélendő és annak le, vagy le nem tételétől volt a per kimenetele függővé teendő. A perköltségek a pts. 251. és 252. §-ai értelmében lettek megállapítva akként, hogy az eskü letétele esetén alperes pervesztes lévén, az ügygondnok dijait is köteles fizetni; mert az ügygondnok a felek érdekében lett kirendelve. A pozsonyi kir. ítélőtábla (1904. március 23-án 380/994. P, sz. a.) következőleg itélt: Az elsőbiróságnak ítéletét helybenhagyja; a Zsigárdon 1903. évi január hó 6-án született kisk. R. János és Zsigmond nevü ikergyermekek törvénytelen származását megállapító, hivatalból felülvizsgált részében, felhozott indokai alapján és ezeken felül még azért, mert a kihallgatott tanuk egybehangzólag vallják, hogy R. Sándorné szül. S. Léni az alatt az idő alatt is, míg férjével közös háztartásban élt, G. Dénessel belső szerelmi viszonyt folytatott s férjét magához nem engedte, miáltal valószínűsítve van, hogy a kiskorú gyermekek nem a felperestől származnak. Egyéb részében az ítéletet felebbezés hiányában nem érinti. Egyúttal az iratokat a m. kir. Kúriához felterjeszti. A m. kir, Kúria (1904. június 28-án 3,250/904. P. sz. alatt) a következőleg itélt: Mindkét alsóbiróság ítélete a kiskorú R. János és Zsigmond törvénytelen származását tárgyazó részében megváltoztattatik, s felperes keresetével feltétlenül elutasittatik, s az ítéleteknek az anyakönyvvezetővel közlését tárgyazó rendelkezés hatályon kivül helyeztetik. Indokok: A perhez csatolt anyakönyvi kivonatok szerint a törvénytelen származásúnak kimondatni kért kiskorú R. János és Zsigmond nevü ikergyermekek 19(13. január 6-án születtek, ezeknek fogamzási ideje tehát 1902. márc. 6-dika és az évi július 6-dika közti időre esik. Tekintve, hogy felperes és a kiskorú gyermekek anyja, elsőrendű alperes felperesnek kereseti előadása szerint, valamint a beszerzett válóper adatai szerint mint házasfelek 1902. április 24-ig éltek együtt, s igy a fogamzási idő egv része a felek együttélésére esik; tekintve, hogy ezzel szemben sem