A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 37. szám - A svájci részvényjog reformja

piaci árviszonyok által gyakorolható befolyásnak, vagyis a szabad versenynek mindig tért kell engedni. Áz árak közzétételével pedig a verseny meg lenne hiusitva. Hasonlóan áll a dolog 'a maximális árakkal. A kartellszerzödések közzététele, törzskönyvezése és ennek kihirdetése, általában a kartellügy nyilvántartása'oly fontos érdeke a közgazdaságnak, hogy a törvényhozásnak eszközökről kell gondoskodnia a kartellszerzödések bemutatásának biztosítása végett. Büntetendő jogszabályok, vagy bírságok a cél elérésére, a már előadott okokból, alkalmas eszközöknek nem látszanak. Arról sem lehet szó, hogy a kartellszerzódés kötése, vagy kartell alakítása engedélyhez köttessék, amelyet a hatóság adna meg. Engedélyezés esetében — az igaz — lehetne az engedélymegadásánál egyúttal a közzétételről gondoskodni. Azonban engedélyezéshez kötni a kartelit, merev ellentétben állana jogrendszerünkkel, mely a részvénytársaságok alapítását sem köti engedélyhez, hanem a társadalmi és közgazdasági tényezők önkormányzati cselekvésére bízza, a törvény által általánosságban szabályozott alakiságok mellett. A bejelentés biztosítására szolgáló eszközöket tehát ismét csak a magánjog terén kell keresnünk, és ilyen alkalmas eszköznek látszik a kartellszerződés joghatályának felfüggesztése a bejelentés, törzskönyvezés és kihirdetés foganatosításáig. És pedig felfüggesztése nemcsak magának a kartellszerzódés hatályának általában, hanem harmadik személyekkel szemben azon szerződések joghatályának is, amelyeket a kartellfelek a kartell tárgyát képező üzemekre vonatkozólag harmadik személyekkel kötnek. Mélyen belenyúl ezen eszköz a magánjog alapelveibe, de törvényeinkben nem nélkülözi a praecedenst, mert a megrendelések gyűjtéséről szóló 1900:,XXV. törvénycikk 4. i?-a már hasonlót tartalmaz. Különben e rendelkezés alkalmazása alól nagyon egyszerűen és könnyen szabadulhatnak a felek, ha a szerződés bemutatásával, a törzskönyvezés és kihirdetés kieszközlésével a joghatályosság feltételeit teljesitik. A kartellek kezelésére és nyilvántartására, vagy a hatósági felügyelet gyakorlására külön kartellhatóság, kartelliroda, vagy kartellbizottság szervezése feleslegesnek látszik; az ez iránti teendők a kereskedelemügyi miniszterre bizandók. A bíróság elébe tartozik a kartellszerződés megtámadása, és a kártérítési igények érvényesítése, vagyis a peres eljárás. A peres eljárás a köztörvényi bírósághoz utaltatik és indíthatja, felügyeleti jogából kifolyólag, a kereskedelmi miniszter, a kartellszerződés megszüntetése iránt. Indíthatja magánfél is, aki maga egyénileg a kartellszerződés gyakorlásából kifolyólag kárt vallott, kártérítés iránt. A javaslat a megtorlás eszközeinél a káros kikötéseket tartalmazó kartellszerzödések felmerülése, vagy az árak önkényes felemelése esetében, csakis a kartellszerzödések megszüntetésére; — a kartellszerzödések gyakorlásával egyes feleknek okozott károsítása esetében csakis a kártérítésre szorítkozik. Hogy a káros kikötést tartalmazó, vagy káros kihatással gyakorolt kartellszerződés hatálytalanná tétele nem ellenkezik a kartellszabadsággal, azt külön indokolni nem kell. A kereskedelemügyi miniszter a neki bemutatott kartellszerződést, ha az alakilag a törvényben foglalt kellékeknek megfelel, minden további elbírálás nélkül törzskönyvezteti és meghirdeti. Ha azonban a szerződés ellen érdemleges kifogása lenne, ha ugyanis a szerződés a törvényben megtámadási okul megjelölt intézkedést tartalmazna, akkor a miniszter per utján támadhatja meg a szerződést és annak megszüntetése, iránt a rendes bíróság előtt indíthatja meg az eljárást. A szerződés megszüntetése, megtorlását képezi a jogellenes szerződéses kikötésnek, esetleg a szerződés gyakorlati kihasználásánál elkövetett károsításnak. A per vitelére a kereskedelemügyi miniszter a királyi ügyészt hatalmazza fel. Nincs közegünk más, amely közérdekű jelleggel bíró polgári peres esetben az államot képviselhetné. Törvényeink, nevezetesen házassági jogunk szerint, a királyi ügyész polgári perben már jár el, mint a miniszter meghatalmazottja. Nem ellenkezik azonban a kartellszabadsággal a kártérítési kötelezettség sem, és kártérítés ítélhető meg dacára annak, hogy a kartellszerződés a törvény oltalma alatt jött létre. K rendszabály az iparszabadság szempontjából azon elven alapul, hogy az iparszabadságról önmagukra nézve egyes iparüzők lemondhatnak ugyan, maguk egyedül tehetnek amit akarnak, de az iparszabadság nem csupán az iparüzőkért van, hanem az egész közönségért. Az köztulajdon. .Másokkal szövetkezve tehát az iparszabadságot korlátozni, károsítást képezhet, mely a kártérítésre kötelez. Az osztó igazság szempontjából pedig, a kártérítési kötelezettség az állam azon feladatán alapul, hogy egyfelől meg kell óvnia a szerződési szabadságot, másfelől oltalmat kell nyújtania a jogsérelem ellen, hogy ily módon a szerződési szabadság és a jogsérelem közötti ellentétet a közérdek (publica utilitasj kívánalmai szerint kiegyenlítse. Szabadon cselekedhessen saját jogkörében mindenki, de ha cselekedete természetes és kényszerű következményei másnak a jogkörébe károsan hatnak ki, akkor a kárt a cselekvő fél tartozik viselni, akinek cselekedete folytán a kár -beállott. Az állam adhat szabadságot szerződni, de nem adhat szabadságot mást károsítani. Aki cselekszik, az saját veszélyére cselekszik. A károsítás, amelyből a kártérítési kötelezettség ered, azon cselekvésben áll, hogy a kartell tagja a versenyt, a kartellen kívül álló felekkel szemben, a kartellkötelék védelme alatt, a szabad verseny kizárásával gyakorolja. Ismérve nem maga a verseny, hanem a kartell védelme alatti verseny. Tilalomnak kifejezésére a törvényben, a célból, hogy arra a kártérítési kötelezettség alapitható legyen (obligatio ex delictoj. szükség nem forog fenn, mert a kártérítési kötelezettség a törvényben ugvis megállapítható (obligatio ex lege). A felek által méltán megkívánt jogbiztonságra való tekintettel azonban a javaslat nem elégedhet meg azzal, hogy általában károsítás esetében a kártérítési kötelezettséget elvileg állapítsa meg, hanem az esetek, amelyekben a kártérítési kötelezettség beáll, tüzetesen megjelölendők. Ugy a megtámadási, mint a kártérítési perek a kir. törvényszék kizárólagos hatáskörébe utaltatnak. Külön kartellbiróság alakítása szintén feleslegesnek látszik. Sem a felügyelet gyakorlása, sem a peres eljárás tekintetében tehát az állam szervezetébe uj tagot beilleszteni nem kell. Külföld. A svájci részvényjog reformja. Azon törekvésekhez, melyek világszerte a részvényjog formájára irányulnak, legújabban a svájci köztársaság szolgáltat példát. Legközelebb összeül a svájci jogászegylet közgyűlése s annak programmjában helyet talál a svájci részvényjog revisiója. Véleményt adtak Rehfons genfi tanár és ll'aldkirch, a szövetségi bank igazgatója s így az előadók személyükben az elméletet és gyakorlatot egyaránt képviselik. Mindkét előadó álláspontja elvileg teljesen egyezik. Mindkettő elismeri a revisió szükséges voltát s jellemző azon alapgondolat, melyet a revisió keresztülvitelénél érvényre jultatandónak vélnek. «A fennálló visszaélések ellen — úgymond Waldkirch, idézve a Munzinger-iéXo- 18H5. évi javaslat egy passzusát — általában csak egy hatásos eszköz kínálkozik; a közönség saját tapasztalása, mely oda vezet, hogy maguk az egyesek fejtik ki a kellő elővigyázatot és mérsékletet anélkül, hogy rábíznák magukat az állam gyámkodó gondoskodására. Minél inkább bocsát ki az állam speciális szabályokat, hogy az egyeseket saját vigyázatlanságuk következményei ellen védelmébe vegye, annál lassabban és gyengébben fejlődik ki a szükséges körültekintés a közönségnél s annál inkább megkönnyittetnek a ravasz és ügyes vállalkozóknak üzelmei.» Waldkircli súlyt fektet arra, hogy a svájci részvényjog az általános magánjog kodifikációjakor revideáltassék, mert akkor objektív alkalom választatik arra, mely mellett remélhető, hogy az uj jog sitié ira et studio a jogos módosítások nyugodt és tárgyilagos mérlegelésével jő létre; ellentétben más, különösen pedig a német törvényhozással, melyet részvényjoga reformálásakor prohibitorius áramlatok befolyásoltak, s ezek rendszerint heves gazdasági megrázkódtatások folyományai. Önként értetődik, hogy ahol tényleges visszásságok állanak fenn. ezek ellen orvoslást kell keresni, de ennek nem szabadna a részvénytársaságok annyira kívánatos mozgékonyságának rovására történnie. Különösen óvakodnia kell minden állami beavatkozástól. Tulszigoru szabályok mellett szenvednének az összes szolid és jól vezetett vállalatok is, míg másrészt még sem volna megakadályozható, hogy visszaélések előforduljanak. Ez oknál fogva a törvényhozásnak fölötte járatosnak kell lennie a kényszerítő jogszabályok és tilalmak fölállításakor s ez irányban a javasolt reformokra alig forog fenn ok. A részvénytársaságok minél nagyobb szabadságának hívei gyanánt mindkét előadó követeli a fenálló részvény- (kötelmi) jog ü-lli. ij-ának 2-ik bekezdése 2. pontjának kiküszöbölését, melynek értelmében tudvalevőleg egy részvényes az összes képviselt szavazatok több, mint egy ötödét egyesitheti magában. A föntebb ismertelett álláspont mellett nem meglepő az sem, hogy Walctltirch a fennálló jognak a részvénytársaságok ügyvitelére vonatkozó szakaszait továbbra is érvényben hagyandóknak tartja, hogy az ellenőrzési közegekre nézve a 65U—663. ij-okban foglalt határozatok szerinte kielégítők s hogy óva int az igazgatási és ellenőrző közegek felelősségének tulszigoru kiterjesztésétől. Hogy az állami concessziót és ellenőrzést mindkét előadó erősen ellenzi, az a föntiekből önként foly. A számtalan és különféle vállalatokkal szemben az állam nincs és nem is lehet azon helyzetben, hogy azt a kettős föladatot nagy áldozatok és a magánérdekekbe való súlyosan károsító beavatkozás nélkül teljesíthesse. Valamely részvénytársaság szükségességének és szoliditásának állami jóváhagyása nem oltalmazhatná meg a közönséget minden szédelgés ellen, sőt ellenkezőleg szaporítaná a szédelgések számát, mert a közönség az állami gondoskodásba bizakodva, tultenné magát az elővigyázat szabályain s igy könnyebben áldozátul esnék a szédelgőknek. Ugyanazon álláspont ez, melyre az 1884. évi német részvénynovella indokolása helyezkedett. Az előadók azonban még tovább mennek, midőn — s ez különösen Waldkirchröl áll — legalább a belső ellenőrzésnek törvényes kiépítését is ellenzik. Waidkirch e részben a részvénytársaságok különféleségére utal s fölhozza azt a körülményt, hogy pl. nagyobb társaságoknál az igazgatótanács egyúttal mint egy főfelügyelő-bizottság tekinthető. Ahol az ellenőrző közegek jogai-