A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1904 / 37. szám - A per caesurája a perrendtartás javaslata szerint
Huszonharmadik évfolyam. 37. szám. Budapest, 1904 szeptember 11. Szerkesztőség. V., Rudolf-rakpart 3. sz. A JOG Kéziratok vissza nem adatnak. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. /, ügyvédek. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. Megjelen minden vasárnap vElőfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve. Negyed évre ... 3 korona Kiadóhivatal: (EZE,5TT MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) < 6 M V Rudolf-rakpart 3 sz 11ET1UP iZ IG1ZSjÍGC(iY ÉRDtKElNEK KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR CCTTÍM, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Egész 12 Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : A per caesurája a perrendtartás javaslata szerint. Irta R ó t h József dr., sátoraljaújhelyi ügyvéd. — A törvénytelen gyermekek családi állása és öröklési joga a Tervezetben. Irta Diószegi Győző dr., tenkei jbir. aljegyző. — Törvényjavaslat a szövetkezetekről. Irta Oláh Dezső dr., budapesti ügyvéd. — A Btlc. rcviziójához. Irta Halmi Bódog, máramarosszigeti tszéki aljegyző. — Belföld (Törvényjavaslat a kartellekről.) — Külföld (A svájci részvényjog reformjai -• Vegyesek. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Eelsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. A per caesurája a perrendtartás javaslata szerint. Irta RÓTH JÓZSEF dr., sátoraljaújhelyi ügyvéd. A jogi élet széles mezején felbukkanó jelenségek és fejlődésükben előálló eredmények nem pattannak ki, mint Minerva Zeus fejéből, egyszerre készen, hanem a fejlődés örök törvénye irányítja sorsukat. A létező nemzetek jogrendszerébe beillesztett jogintézmények csiráit a jogalkotó római népnél már elszórva találjuk. Megtette világkörüli hoditó útját a classicus római jog és szent bibliája lett a mai élő jognak. A tizenkét táblás törvény ma sem tekinthető holt betűnek, azon épült fel a közés magánjogi visszonyokat felölelő római jog, hogy biztosítsa magának a népek jogi életében a világuralmat. Valahányszor mélyre nyúló jogvita keletkezik, avagy eddig nem érvényesült jogelvek igyekeznek utat törni maguknak a jogalkotás labyrinthusában, mindenkor a római jog kiapadhatatlan ősforrásából merítjük a kibontakozás eszméit. Mily hozsannát zengünk a szóbeliség, közvetlenség és nyilvánosság elveinek hármas talapzatán felépült perrendtartás törvényjavaslatának, pedig a régi rómaiak classicus jogfelfogása ezen elveket a magistratus és praetor előtt lefolyt peres eljárásban már szintén érvényesítette, habár szigorú formulákkal körülbástyázva. Az ünnepélyes szavak kíséretében lefolytatott ezen szertartásos perlekedés ezért csak nyers anyagát képezi azon hármas koronának, mely az idők folyamán kifejlődött jogfelfogásunk által tovább képezve és csiszolva, körülragyogja a korszakos törvényjavaslatot. E ragyogó fény világánál hatoljunk be a perjogi javaslat berkeibe és tartsunk mindjárt ott pihenőt, ahonnét az áttekinthetőség a legbiztosabb. Ez a per caesurája, vagyis széttagolása a peres eljárásnak. A javaslat ezen intézkedése két szakot külömböztet meg, melynek egyike lesz a perfelvétel, a másika a per érdemi tárgyalása. A per dualismusának eme körvonalait már a római perjogban az in iure és in iudicio eljárásban is felfedezhetjük. Jogtörténeti fejtegetésünk e kérdésnél is immár igazolást nyer, mert ezen fokozatos fejlődésből látható, hogy a jogintézményekben kifejezést nyert emberi eszmék minden kultúrában ismét jelentkeznek, csakhogy más-más formában. A lényeg ugyanaz, csak a forma változik, mint a kaleidoskop változatos képei. Felvetődik a kérdés, hogy a peres eljárásnak ez a kettéosztása miben leli indokoltságát? Midőn a perfelek szemben állanak egymással, mint ellenfelek, szellemi harcot vivnak meg a peres eljárás harci mezején. És mint háborúban küzdő ellenségek, mielőtt a döntő ütközetbe bocsátkoznának, előcsatározásokkal puhatolják ki egymás erejét és a harctér esélyeit,, ugy a perben álló ellenfelek is, mielőtt a vitás jogkérdést végeldöntésre juttatnák, kénytelenek egy kis előharcot megvívni. És létesül a szóbeli eljárás caesurája, mely által lehetővé válik, hogy a perfelek kiismerjék egymás szellemi erejét és összegyüjthessék azon bizonyitéki eszközöket, melyek a per végeldöntéséhez szükségesek. Midőn a perfelvételen felperes keresetét, alperes pedig ellenkérelmét előterjeszti, meg van jelölve azon útirány, melyen haladniok kell. A megL apunk mai szám lepetések elkerülvék és a perbevitt jog kitűzött céljához közeledve, győzelemre juttatja az anyagi igazságot. Mig azonban a római jogban az ín iure eljárás befejezésével az előkérdések tömege végelintézést nyert és a litis contestatioval ünnepélyesen megpecsételtetett, ugy hogy az in iudicio eljárásban már csak a tiszta jogkérdés képezte vita tárgyát, addig a javaslatban keresztülviendő caesura elvei szerint ez a demarcationalis vonal nincs oly élesen meghúzva. Perjogi javaslatunk szerint a peres eljárás első szaka a perfelvétel, melynek tárgyalási körébe első sorban a pergátló kifogások elintézése tartozik. Fontos kérdések ezek és még fontosabb perjogi érdek azok tisztázása. Azért tehát a caesura elveinek következetes megvalósítása nézetem szerint akkor éretnék el teljesen, ha ezen előkérdések nem hurcoltatnának át a per érdemi szakába. Igaz, hogy javaslatunk régi, kitaposott nyomokon halad, midőn e felfogásnak hódol, de ez nem lehet ok arra, hogy midőn korszerű reformról van szó, bizonyos üdvös és célszerű ujiitásoktól irtózzunk. Értjük a pergátló kifogások elintézési módját, amely mai perjogi törvényeink szerint akkép történik, hogy a pergádó kifogások elvetése tárgyában hozott határozat ellen megengedett perorvoslat csak a végitélet elleni felebbezéssel köthető össze, ami azonban nem képez biztosítékot a perjogi érdekek megvédésére. A peres felek ezáltal esetleg meddő munkát végeznek, legjobb tudásukat és erejüket viszik bele a per küzdelmébe és mégis az eljárás egész során ott lebeg szemök előtt a felebbezési bíróság Damokles-kardja, mely szerint a kifogás helyt adásával az egész eljárást halomra dönti. Lefolytathatnak egy költséges eljárást szakértői szemlékkel megdrágítva, mely végeredményében semmissé válhatik. Ezzel egyik ama legfontosabb perjogi érdek, hogy az igazságszolgáltatás olcsó legyen, táinadtatik meg. Nézetem szerint tehát a per caesurája a szó valódig jogi értelmében akkor létesülne, ha a pergátló kifogás elvetésével hozott határozat ellen a perorvoslat megengedtetnék és ennek i jogerős elintézéséig a caesura második szaka függőben maradna. Ez álláspont ellenzői azt hozzák fel legnyomósabb érvül, hogy ily módon a per oktalan huza-vonására nyílnék alkalom az alaptalan kifogások emelésével és ez által az igazságszolgáltatás egyik legfontosabb érdeke: a gyorsaság elve szenved hátrányt. Ámde nincs oly emberi intézmény, melynek előnyei és hátrányai ne volnának és azért mindenkor csak az vizsgálandó, hogy mely szempontok vannak túlsúlyban ? A régi álláspontot követő javaslat szerint sem volna ez a hátrány teljesen elenyészthető, amennyiben ha a felebbezési bíróság a pergátló kifogásnak ht-lyt adna, az egész érdemleges eljárás megsemmisülne és felperes kezdheti elölről az igazságot keresni, ami ismét csak a gyorsaság elvének rovására menne. Mig ha a caesura merev szétválasztása valósittatnék meg, ugy ilyen eshetőségek nem állhatnának be. Hogy pedig az alaptalan kifogások emelésétől alpereseket visszatartsuk, arra számtalan orvosszer kínálkozik. így az e tárgyban hozott határozat ellen a perorvoslat a kihirdetéskor azonnal bejelentendő és 3 nap alatt írásban indokolható volna, melyet azonnali felterjesztés után a felebbezési bíróság soronkivül elintézne és tekintve, hogy csak egyetlen már tisztázott kérdésről van szó, egy tárgyalással már véget is érne. Ha pedig a felebbezési bíróság arról győződnék meg, hogy az emelt kifogás merőben alaptalan és nyilvánvalóan az eljárás húzására irányult, mint konok perlekedőre megfelelő pénzbírság szabatnék ki. Az e kérdésben felmerült költségek pedig függetlenül a per további elintézésétől külön volnának megállapitandók és végrehajtási sanctióval ellátva. Nem venne ez az eljárás több időt igénybe, mint a javaslat által célzott azon 30 napi időközt, mely a perfelvétel és az érdemleges tárgyalás határnapja között eltelnék és amely a kifogásolási eljárással sem nyúlnék hosszabbra, ha ez idő alatt a 12 oldalra terjed.
