A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 36. szám - Reformok az ipari törvényhozás terén. 2. [r.]

A JOG 143 ségébcn bűnösöknek nyilvánította és c miatt egyenként 8 napi fogházra itélte el. A kir. jbiróság Ítéletének ama rendelkezésével, mely szerint B. József a sikkasztás vétsége miatt mint tettes ítéltetett el, törvénysértést követett el azért, mert ezen vétség tettese a btk. 359. §. szerint csak a végrehajtást szenvedett, nem B. József, hanem ennek anyja özv. B. Jánosné volt. Ebben az irányban tehát a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani kellett. A koronaügyész a törvénysértés megállapítása mellett az Ítélet megsemmisítésével B. Józsefnek a vád alól való felmentését is hozza javaslatba. Minthogy azonban B. József cselekménye büntetendő cselekménynek, nevezetesen a kir. Kúriának 68. sz. döntvénye szerint a btk. 308. ij-ában körülirt jogtalan elsajátítás vétségének tényálladékát létesítené abban az esetben is, ha megállapítottnak vétetnék, hogy B. lózsef vádlott a kérdéses sertést, mely állítása szerint tulajdonát képezte, a végrehajtást szenvedő beleegyezése nélkül adta el, a nevezett vádlott felmentésének a törvénysértés kimondása dacára sem lehet helye. Ebben az irányban tehát a koronaügyész pcrorvoslatának helyt adni nem lehetett. Postaigazgatósághoz intézett beadványban foglalt rágalma zas a B. T. K. 260. t;-a alá esik. Ugyanazon személy ellen különböző időben tett, bar ugyanazonos rágalmazások külön büntetendő cselekményt képeznek. A pozsonyi kir. Ítélő tábla: Az ítéletet, amennyiben anyagi halmazat állapíttatott meg, a minősítésre s ennek következményeként a büntetés kiszabására nézve, a B. P. 385. §. 1. b) és utolsó bekezdése és 423. §-a 2. bekezdése alapján megsemmisíti, a becsületsértésnek mint külön büntetendő cselekménynek mellőzésével vádlott tettét egy rendbeli, a B. T. K. 260. $-ába ütköző rágalmazás vétségének minősíti, s ezért büntetését 50 korona pénzbüntetésben állapítja meg, mely behajthatlanság esetén a B. T. K. 53. §-a értelmében öt napi fogházra lesz átváltoztatandó. Egyebekben a törvényszéknek ítéletét helybenhagyja. Indokok: A vádlott és védő a 385. a) és c) pontja alapján felebbezett. A 385. §. a) pontja nem forog fenn, mert a törvényszék által megállapított és a tábla által is bizonyítottnak vett cselekmény bűncselekmény. A c) pont nem forog fenn, mert az állított tény valódisága nem lett bebizonyítva, tehát a B. T. K. 203. i?-a utolsó bekezdése éltelmében felmentés nem alkalmazható. Az elsőbiróság által kiemelt, itt elfogadott, a felebbviteli főtárgyaláson is felhozott többi szabálytalanságok a rágalmazást meg nem szüntetik, mert az nem lett bizonyitva, hogy sértett a 10 frtot ellopta és hogy szándékosan malversatiókat követett el. Minthogy azonban K. Katalin és J. János által bizonyított ténybeli állítás azonos azzal, melyet vádlott ugyanazon személy ellen, ugyanabban az időben, írásbeli beadvánvban az igazgatóság előtt használt, e kettő tehát két külön büntetendő cselekményt nem képez, hanem a szóbeli kijelentés az Írásbeli beadványban foglaltakba, t. i. az enyhébb becsületsértés vétsége a súlyosabb intézkedés alá eső, a B. T. K. 260. §-ában körülírt rágalmazás vétségébe beleolvad és csak a büntetés kiszabásánál mint súlyosító körülmény jöhet figyelembe : ennek folytán a törvényszéknek ítéletét a fentiek szerint megsemmisíteni s a törvénynek megfelelő ítéletet hozni kellett. A büntetést az enyhítő körülmények behatóbb méltatásával szállította le a tábla. Egyebekben azonban elfogadta a törvényszék ítéletének indokait s az Ítéletet azok alapján hagyta helyben. (1003. június 19-én, 607. sz.) A m. kir. Kúria: (A főügyész, ugy a vádlott és a védő semmiségi panasza folytán.j A vádlott és védő, úgyszintén a közvádló főügyész semmiségi panasza, amenny iben ez utóbbi a B. P. 385. §-a 3. pontjára alapítva van, elutasittatik, egyebekben azonban a főügyész semmiségi panaszának hely adatván, a tábla ítélete a B. P. 385. §-ának 1. aj és b) pontjában meghatározott anyagi semmiségi okoknál fogva, a B. P. 437. §-ának 3. bekezdése értelmében részben megsemmisíttetik: W. Samu vádlott a B. T. K. 260. §-ában meghatározott rágalmazás vétségén felül, az általa K. Katalin és J. János előtt tett kijelentéssel \V. Kázmér sérelmére elkövetett, a B. T. K. 261. §-ában meghatározott becsületsértés vétségében is bűnösnek mondatik ki és e miatt a B. T. K. 261. §-a 1. bekezdésének első része alapján 25. kor. pénzbüntetésre Ítéltetik, melyet az elsőfokú bíróság ítéletében foglalt utasítás szerint köteles befizetni, behajthatlansága esetére pedig a most jelzett pénzbüntetés három napi fogházzal helyettesítendő. Imiokok: A tábla Ítélete ellen a védő, akihez a vádlott is csatlakozott, a B. P. 385. ij-ának 1. a), b) és c) pontja alapján azért jelentett be semmiségi panaszt, mert a postaigazgatóság nem lévén hatóság: vádlott cselekménye a B. T. K. 2611. ij-ában meghatározott bűncselekményt meg nem állapítja, illetve e szakasz szerint nem minősíthető és mert a valódiság be lévén bizonyitva : a B. T. K. 293. §-ában jelzett s a büntethetőséget kizáró ok forog fenn. Az előbbi sérelem alappal nem bír azért, mert a postát és a távirdát az állam nem magánjogi cimen, hanem fenhatósági jogánál fogva kezeli, ebből folyólag pedig a kezeléssel megbízott állami hivatalok a B. T. K. 104. i;-ában emiitett közigazgatási hatóságok fogalma alá esnek. Ami a bizonyítás kérdését illeti: e részben a Kúria a B. P 437. §-ának 1. bekezdése értelmében köteles határozatát a tábla által valóknak elfogadott tényekre alapítani, a jelen esetre vonatkozóan pedig a tábla tazt fogadta el megállapítottnak, hogy a vádlott részéről állított tények és általa használt kifejezések valódisága nincs bizonyitva, sőt ellenkezőleg a pozsonyi m. kir. postaés távirda-igazgatósághoz benyújtott feljelentésben W. Kázmér stomfai m. kir. postamester ellen emelt vád valótlannak bizonyult. Ezzel egyfelől a B. T. K. 20(1. §-ában meghatározott rágalmazás egyik tényálladéki ismérve, másfelől az nyert megállapítást, hogv a becsületsértő kifejezésekre nézve a büntethetőségét kizáró, a §' T. K. 203. §-ában meghatározott ténykörülmény nem forog fenn ; minélfogva a vádlott és a védő semmiségi panasza, mint alaptalan, a B. P. 437. S-a 4. bekezdésének rendelkezéséhez képest elntasitandó volt. A tábla ítélete ellen a közvádló főügyész is semmiségi panaszsza 1 élt, első sorban a B. P. 385. §-a 1. a) és b) pontja alapján azért, mert a vádlott a B. T. K. 201. §-ába ütköző becsületsértés vétségében bűnösnek nem nyilváníttatott s mert cselekménye csak egy rendbeli rágalmazásnak minősíttetett. Ezt a semmiségi panaszt a Kúria alaposnak találta, mert a tábla valónak fogadta cl, hogy vádlott a terhére megállapított cselekedetek egyikét a hatóság előtt emelt vád utján, a másikat pedig magánúton, két tanú előtt tett nyilatkozattal követte ^ el; ehhez képest különböző módon véghezvitt és különböző tényálladéki ismérvekkel bitó két különálló bűncselekmény forog fenn, amelyeket, noha mindkettő ugyanegy sértett személy becsülete ellen irányult, egy büntetendő cselekménynyé összefoglalni nem lehet. A táblának ezzel ellentétes ítéleti megállapítása tehát a B. P. 385. i?-ának 1. a) és b) pontjába ütközik, miért is a másodfokú ítéletet e részben megsemmisiteni, a vádlottat a rágalmazás vétségén felül a B. T. K. 201. §-ában meghatározott becsületsértés vétségében is bűnösnek kimondani és e miatt, a fenforgó enyhítő körülmények figyelembe vételével, a jelen ítélet rendelkező részében kitett külön büntetésre ítélni kellett. A főügyész továbbá a B. P. 385. §-ának 3. pontja alapján is jelentett be semmiségi panaszt azért, mert a B. T. K. 92. §-a a vádlott javára alkalmaztatott. Jóllehet az elsőfokú bíróság ítéletében felhozott és a tábla által is elfogadott enyhitő körülmény ek közül : a vádlott részbeni beismerésének és műveltsége alantabb fokának a fenforgó esetben csekély jelentőség tulajdonitható; mindazonáltal a Kúria a megállapított többi enyhitő körülmények nyomatékánál fogva a B. T. K. 92. §-ának alkalmazását a rágalmazás vétségére vonatkozóan indokoltnak találta s azért a főügyésznek a B. P. 385. §-ának 3. pontjára alapított semmiségi panaszát a fentebb idézett 437. §. 4. bekezdése értelmében elutasította. (1904. évi április hó 12-én, 3,349. sz.) A tervező építész, az ellenőrző mérnök és a szakértő építőmester büntetőjogi felelőssége bedőlés által okozott halál- és testi sértésért. A m. kir. Kúria: Mindkét alsófoku bíróság Ítélete P. L. vádlottra vonatkozó abban a részében, amelylyel ez a vádlott a B. T. K. 310. §-ába ütköző gondatlanság által okozott súlyos testi sértés vétségének vádja alól felmentetett, a B. P. 385. S-a 1- a) pontjába ütköző semmiségi ok fenforgása miatt megsemmisíttetik, ez a vádlott a B. T. K. 310. §-ába ütköző gondatlanság által okozott súlyos testi sértés vétségében is bűnösnek kimondatik és ezért az ellene megállapított emberölés vétségeért reá már kiszabott pénzbüntetésen felül a B. T. K. 310. íj-a 1. bekezdése alapján a B. T. K. 92. i}-ának alkalmazásával behajthatlanság esetén négy napi fogházzal helyettesítendő 80 korona fő- és két napi fogházzal helyettesítendő 40 kor. mellékbüntetésre ítéltetik. Ellenben N. V. vádlottra nézve mindkét alsóbiróság ítélete abban a részében, melylyel a B. T. K. 310. §-ába ütköző s annak második tétele szerint büntetendő gondatlanság által okozott súlyos testi sértés vétségében bűnösnek kimondatott, a BP. 385. S-a 1. a) pontjába ütköző semmiségi ok fenforgása miatt megsemmisíttetik s ez a vádlott ezen vád alól is a BP. 326. §-a 1. pontja alapján felmentetik. A főügyésznek V. S. vádlottra vonatkozóan a BP 385. §-a 1. a) pontjára, valamint P. L. vádlottra nézve, a BP. 385. §-a 3. pontjára nemkülönben P. L. vádlottnak és ennek érdekében a közvédőnek a B P. 385. t?-a 1. a) pontjára feketett semmiségi panasz a B. P. 437. §-a 4. bekezdése értelmében elutasittatik. Indokok: Oly esetben, mikor építész által elkészített tervek alapján valamely épületnek építése szakértő építőmesterre bizatik, amint ez a fenforgó esetben történt, az építésnek foganatosítása alkalmával gondatlanságból származott azokért a hibákért és mulasztásokért, melyek következtében emberélet esett áldozatul vagy súlyos testi sértés okoztatott, első sorban az építőmester felelős és e tekintetben az épités vezetésével és ellenőrzésével külön megbízott építész és mérnök büntetőjogilag csak akkor vonható felelősségre, ha az nyer megállapítást, hogy a jogsértő eredmény előidézésére az ő gondatlanságuk, járatlanságuk vagv hanyagságuk befolyással volt. Ily gondatlanság azonban a jelen esetben N. V. építész és