A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 36. szám - A Kúria felülvizsgálati határozatairól. A jegygyűrű védelmében - A jegygyűrű védelmében

246 A JOG táért érdeklődő, szellemes, sokoldalú tudományos képzettséggel, kiváló műveltséggel biró, higgadt, türelmes természettel, jólelküséggel megáldott, előzékeny, kellemes modorú és rokonszenves egyének neveztessenek ki. A még mindig érvényben levő előléptetési és minősítési rendszer a jelen korba bele nem illik. Jogszerű alap, helyes ok és meggyőző érv sem hozható föl fentartása és amellett, hogy egy ember diseretionalis jogánál fogva, még ha az a legtökéletesebb is, a birák és ügyészek előmenetelének, szóval életsorsának feltétlen ura legyen. Hiszen hiányzik a garantia arra nézve, hogy e szép és életbevágó jogok gyakorlásánál minden egyes esetben pártatlan igazságszeretet, jóindulat, részrehajlatlanság, tárgyilagosság és lelkiismeretesség érvényesüljön. Hozzájárul az is, hogy a minősítési táblába bejegyzésnek a kelleténél nagyobb, sőt közhitelességü fontosság tulajdoníttatik, Az ez idő szerinti előléptetési rendszer és minősítési intézmény a humanizmus és liberalizmus szellemével ellenkezik s mindenkép kifogás alá esik. Megszüntetése a birói és ügyészi kar közös óhaja, a minek szaklapokban mcgielent vonatkozó cikkekben kifejezés is lett adva. Minthogy a lehetetlenséggel határosnak még sem képzelhető el, hogy történetesen a minősítésnél rokonszenv, ellenszenv, jóindulat, rosszindulat, jóakarat, rosszakarat, jólelküség vagy rosszlelküség, bosszúvágy-kielégítés, személygyülölet vagy más egyéb körülmény befolyással ne lehetne, — épp azért, hogy még a legcsekélyebb és indokolatlan gyanú se férhessen ahhoz, hogy valaki elmaradását személyére vissza nem vezethető körülményeknek tulajdonithassa, az előléptetési és minősítési rendszernek a kifejtettek szerint az igazság és méltányosság elvén alapuló átreformálása elengedhetetlenül szükséges. De szükséges a működési körnek a lehetőség szerint egyenlő munkamegosztásra fektetett szabályozása, a birák és ügyészeknek az önés továbbképzés módjára az alkalom megadása is. A Kúria felülvizsgálati határozatairól. Irta YVEISS IGNÁC dr., brassói ügyvéd. Tagadhatatlan, hogy a kúriai határozatoknak sokkal nagyobb volt a tekintélyük azelőtt, mig a Kúria az egyedüli bíróság volt az országban, mely döntvényeket hozott, mint most, mikor a járásbíróságok, a törvényszékek és a kir. ítélőtáblák is döntvényeket hoznak és amikor ezen döntvények annyifélék, amennyiféle bíróságok azokat hozzák. Hogy ezen sajnos körülmény nagyban járul hozzá ahhoz, hogy nálunk az igazságszolgáltatás mindinkább ingadozóvá válik és hogy már-már tarthatatlan bizonytalanság uralkodik, az kétségtelen, és erős a meggyőződésem, amint ennek már az uj s.-törvény életbeléptekor nyilt kifejezést is adtam, hogy rövid időn belül oly jogbizonytalanság fog nálunk beállani, mely, mint régebben, egy semmitöszék ujabb felállítását fogja szükségessé tenni. Nem akarok ezúttal további részletekbe bocsátkozni, csak megvilágítani akarok egy kúriai felülvizsgálati határozatot, merc annak indokolását nem tarthatom megfelelőnek. Felperesek Írásbeli szerződésben eladták az őket négy községben, arányosítás következtében, megillető 1,300 holdnyi jutalékaikat alperesnek, mely jutalékból 231 holdra nézve a bekebelezési engedélyt is azonnal megadták, a többi holdakra nézve kiköttetett, hogy «eladók kötelesek a további holdakról telekkönyvi aggályt kizáró, a saját nevükre, illetve egyikük vagy másikuk nevére szóló adás-vevési szerződéseket vagy bekebelezést rendelő végzéseket alperesnek beküldeni.» Miután a szerződésben arra nézve, hogy mikor kötelesek felperesek az utóbb emiitett szerződéseket, melyekben ők mint vevők szerepelnek, vagy a bekebelezést rendelő végzéseket alperesnek beküldeni, rendelkezés nem volt és felperesek mit sem küldtek be pár héten át, alperes az oszt. ptkv. 901. §. első bekezdése alapján felhívta felpereseket, hogy a szerződésnek pár nap alatt tegyenek eleget, mert különben a szerződéstől elállottaknak fognak tekintetni. Felperesek ezen felszólításra mit sem válaszoltak, <le hónapok múlva beküldtek 73 drb szerződést alperesnek, mely 73 szerződésben eladókként alperes előtt ismeretlen emberek szerepelnek, vevőnek pedig alperes neve szerepel, mely szerződésekben tehát felperesek neve elő sem fordul; 12 szerződésben felperesek szerepelnek mint vevők és ezen szerződések az alperesre szóló átruházási nyilatkozattal vannak ellátva, a 73-ik szerződésben pedig felperesek 212 hold jutalékot akarnak alperesnek eladni. Hogy a Kúria ezen 73 szerződést az alapszerződésnek megfelelőleg kiállitottnak fogadta el, hogy helyén levőnek találta, hogy alperes a 212 holdról szóló uj adás-vevési szerződést is átvegye, ezekről nem akarok bővebben írni. A felperes által alperes ellen indított perben, alperes azzal érvel, hogy miután a szerződésben teljesítési idő kikötve nincs, alperes jogos volt felperest az azonnali teljesitésre felhívni az osztr. ptkv. 904; $-a szerint és hogy mert felperes ezen felhívásra nem felelt, időhaladékot sem kert és a 78 szerződést hónapok múlva küldte be, (mert felperes a jutalékokat időközben vásárolta össze), felperest szerződésszegőnek, illetve a szerződéstől elállottnak tekintette. A Kúria felülvizsgálati tanácsa 1903. G. 267. sz. alatt kimondotta, hogy a felek közötti szerződésben «arra nézve, hogy azt a felperesek maguk részéről a maga egészében mikor teljesítsék, határidő ki nem köttetett, vélelmezendő a teljesítés tárgyánál fogva az, hogy felperesek részéről a szerződés a maga egészében a lehetőség szerint teljesítendő, alperes tehát az osztr. ptkv. 90}. i?-a szerint kérhette volna azt, hogy a teljesítési idő a bíróság által a méltányosság szerint állapittassék meg, ellenben az osztr. ptkv. 919. §-a szerint, abból az okból, hogy felperesek esetleg felhívás ellenére a szerződést akkor nem teljesítették, vagy a felhívásra nem válaszoltak, alperes a szerződéstől egyoldalúan el nem állhatott, felperesek pedig jogszerűen elállottnak nem tekinthetők.)) TÁRCA. S «A jegygyűrű védelmében.» — AJog eredeti tárcája. Irta IGAZ GUSZTÁV, székesfehérvári kir. tszéki aljegyző. Nem az elfogultságomból eredhető irányzatosság, hanem a leányságomban eltöltött 35 évi tapasztalat adja kezembe a tollat, akkor, amikor egy igazán lényeges újítással lépek az olvasó közönség elé. Erősen hiszem, hogy életkoromban rejlő higgadtságomat mindvégig képes leszek megőrizni és pártatlanságom biztosítani fogja igazán életrevaló eszmémnek a teljes rokonszenvet. A házasságra tekintettel igyekezem ezúttal szót emelni és pedig a jegygyűrű kötelező viseletének kimondását szorgalmazom. A házasság túlnyomóan közjogi, nem pedig magánjogi viszony, mely nemes sugallatból eredő és az állam fennmaradását biztosító társulása külömböző nemű egyéneknek egész életükre. Annak megkötése minden társadalomban a nyilvánosság előtt történik, sőt — tovább megyek — még a jegyességet is széles körben tudomásra juttatja a túlvilági boldogságról álmodozó mátkapár. Nem csupán az emiitett közjogi viszony fontossága indokolja ezen nyilvánosságot, hanem a házasfelek és utódok érdeke is, nehogy a házaspár között fennálló erkölcspolitikai viszonyt bárki is másnak mint törvényes állapotnak tekintse. Úgyde a jegyesség és házasságkötés után nem marad a házaspár egész életében a házasság megkötésének helyén, tartózkodásra más és más helyen telepedik le, sőt még ha veszteg marad is, hullámzik a házasságkötés helyén lakók sokasága s igy az idegeneknek nincs módjukban a házasfelek között létező törvényes visszonyt ismerni. A házassági életvisszony, jogok és kötelességek egész sorozatát vonja maga után s igy szükséges annak külső kifejezését is adni. A jegyesség nem állandó jellegű, az a házassággal jogi kapcsolatba nem hozható és ha ezek idővel, egymással jogi kapcsolatba jönnek, ez csupán a lélek vonzalmi működésének, nem pedig a külső kényszernek tudható be. A jegyesség külső jelének kitüntetése tehát sem nem célszerű, sem nem szükséges ; ami állandó jelleget képvisel : az úgyis a házasélet, de sohasem a jegyesség. Elkerülhetetlenül szükségesnek tartom a jegygyűrűnek a társasági kötelékben állók részéről leendő viselését. Aki a becsületes házassági viszonyban él, az ne leplezze azt soha, legyen bátorsága észrevehetően jelt adni arról, hogy ő máinem él egymagában, hanem beevezett a házasság révébe En szivemre helyezett kézzel mondhatom, hogy a ma(ram részéről szívesen viselném a jegygyűrűt, mint boldog menyaszszony is, de annyival inkább mint ifjú feleség, nem titkolnám c saládi állapotomat senki előtt, nem pedig azért, mert a teljes őszinteség ez irányban honpolgári kötelesség. Az állami engedélylyel létező mostani helyzet nem felel meg a nyilvánosság ellenőrzésének: szabadon járnak-kelnek a házassági kötelékben élők a nélkül, hogy ezen kötelék kedves jelképét ujjukon hordanák. Az állam behunyja mind a két szemét, és nem veszi észre a gyürütlen alakokat. A gyakorlati élet számos, azt is mondhatnám, hogy szám-