A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1904 / 35. szám - Az utolsó lakhely a polgári perrendtartásjavaslat 23. §-ában - A pergátló kifogások kérdéséhez
JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 35. számához. Budapest, 1904 augusztus 28. Köztörvényi ügyekben. A bér a használt dolog használatának egyenértéke és a bérlő jogosult arra, hogy a bérelt dolgot a kikötött célra használja; ha tehát a bérelt dolog a kikötött célra használhatónak nem bizonyul és a használat következtében éppen abból az okból, mert erre nem alkalmas, elpusztul, a bérlő a bér fizetésére és az elpusztulás következtében kártérítésre nem kötelezhető, és így ilyen esetben a bérbeadó szerződési kötelezettségének eleget nem tevén, nem alkalmazható az az anyagi jogszabály, hogy a bérlő bért fizetni és a bérlet lejártával a bérelt dolgot bérbeadónak visszaadni, esetleg e helyett bérbeadót kártalanítani köteles és pedig akkor sem, ha bérlő az elemi események által okozott kárt és ennek következményeit szerződésileg magára vállalja, mert a fenn megjelölt esetben a bérelt dolgot ért veszély nem valamely elemi eseményre, hanem egyenesen a bérbeadó hibájára vezethető vissza. A m. kir. Ktíria felülvizsgálati tanácsa (1902. október 29. G. 230 1902. sz. a.) Marjanovics Pál dr. ügyvéd áital képviselt Gebrüder P. V. Szt. engedményese felperesnek, Pollacsek Károly dr. ügyvéd által képviselt F. Mór mint P. Mihály ellen nyitott esődügyben kinevezett tömeggondnok alperes ellen Í'0,436 K. "20 fii!, iránt a pancsovai kir. járásbíróság előtt folyamatba tett ügyben következő íteletet hozott: Felperes felülvizsgálati kérelmével egészen és alperes csatlakozási kérelmével annyiban, amennyiben ez a 800 K. birság (kötbér) iránt támasztott viszonkereseti kötlevélre vonatkozik, clutasittatik, ellenben a felebbezési bíróság ítéletének alperes egyéb fentartott viszonkereseti követelésére és a költségre vonatkozó része alperes csatlakozási kérelme következtében feloldatik, a felebbezési bíróság tárgyalás tartására, a tényállás kellő megállapítására és arra utasittatik, hogy hozzon alperes egyéb fentartott viszonkereseti követelése felett a költségnek ki által leendő viselésére is kiterjedő uj Ítéletet. Indokok: Felperes a felebbezési bíróság ítéletét anyagi és eljárási jogszabály megsértése okából támadta meg, azonban ez iránt felperes részéről felülvizsgálati kérelmében felhozott panasz nem bir megállható alappal. A bér ugyanis a bérelt dolog használatának egyenértéke és a bérlő jogosult arra, hogy a bérelt dolgot a kikötött célra használja ; ha tehát e bérelt dolog a kikötött célra nem használhatónak bizonyul és e használat következtében épen abból az okból, mert erre nem alkalmas, elpusztul, a bérlő a bér fizetésére és az elpusztulás következtében kártérítésre nem kötelezhető, és igy ilyen esetben a bérbeadó szerződési kötelezettségének eleget nem tevén, nem alkalmazható az az anyagi jogszabály, hogy a bérlő bért fizetni és a bérlet lejártával a bérelt dolgot bérbeadónak visszaadni, esetleg e helyett bérbeadót kártalanítani köteles és pedig akkor sem, ha bérlő az elemi események által okozott kárt és ennek következményeit szerződésileg magára vállalja, mert a fenn megjelölt esetben a bérelt dolgot ért veszély nem valamely elemi eseményre, hanem egyenesen a bérbeadó hibájára vehető vissza. Már pedig a felebbezési bíróság ítéleti tényállása szerint alperes a felperes jogelődjétől 2 uszályhajót, ezek megtekintése nélkül megrendelés utján a bérbeadó előtt is tudva levő azzal a kifejezett célzattal vett bérbe, hogy kotrógép mellett kavicsszállitásra használja; e tényállásból tehát jogilag következik, hogy a bérleti szerződés azzal a kikötéssel jött létre, hogy a két uszályhajó kotrógép mellett kavicsszállitásra alkalmas. Továbbá a felebbezési biróság ítéleti tényállása szerint a 2 uszályhajó arra a használatra nem volt alkalmas és az egyik uszályhajó épen alkalmatlan és korhadt volta miatt ama használatbavétel alkalmával elsülyedt; e tényállás mellett az anyagi jogszabálynak megfelel a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, amely szerint felperest a bérre és az elsülyedt uszályhajó tekintetében kárra irányuló keresetével elutasította. A S. E. 197. 5?-a szerint a felülvizsgálati eljárásnál a felebbezési biróság Ítéletében megállapított tényállás az irányadó és ez a tényállás csak az e törvényszakaszban kijelölt alapon támadható meg; következésképen a felülvizsgálati biróság a bizonyítékok imálló mérlegelésébe, a tényállás önálló megállapításába nem bocsátkozhatik és a felperes részéről felülvizsgálati kérelmében, azonban a fenn hivatkozott alapra visszavezethető valamely tüzetes panasz előterjesztése nélkül, az iránt felhozottak, hogy a jelen perben mi a való tényállás, a felülvizsgálati eljárásnál tekintetbe nem vehetők. A felebbezési biróság a S. K. (14. és 78. £-ai szerint a tanuk és szakértő tanuk vallomásának, úgyszintén a szakértők véleményeinek bizonyító erejét és magánokirat tartalmi valóságának vagy valótlanságának tényét szabadon mérlegelhette és ténybeli meggyőződését a per egész anyagából belátásához képest alkotta meg, csak az okokat tartozott ítéletében tüzetesen előadni, a melyek ténybeli meggyőződését előidézték és melyek miatt valamely bizonyítékot elégtelennek tartott vagy a fél ajánlotta bizonyítást mellőzött; már pedig ez iránt a felebbezési biróság mindazokra nézve, amiket felperes felülvizsgálati kérelmében felhozott, kötelezettségének eleget tett és igy a felebbezési biróság olyan szakértői szemlét, amelyhez felperes vagy jogelődje megidézve nem volt, egyéb adatok mellett bizonyítékul elfogadhatott. A felebbezési biróság a kir. folyammérnökségnek D. alatti hivatalos bizonyítványát nem mellőzte; ennek a hivatalos okiratnak tartalma aznmi, onbant ezt a felebbezési biróság helyesen kifejtette, a felebbezési biróság által elfogadott tényállással nem ellentétes. Téves ugyan a felebbezési bíróságnak az a jogi indokolása, hogy felperes alperestől egyezkedési kísérlet utján kártérítésül 8110 K.-t követelvén, ettől most már el nem térhet; mert nem lévén megállapítva az, hogy alperes azt az ajánlatot elfogadta, annak hatálya jogilag már nincs; azonban ez a körülmény a felebbezési biróság ítéletének megváltoztatására azért nem szolgálhat, mert a fenn kifejtetlek szerint felperes kárkövetelési igénye nem bitjogos alappal. Áttérve alperes csatlakozási kérelmére, alperes a S. E. 190. 8. rendelkezése ellenére csatlakozási kérelmében nem jelölte meg azt, hogy a felebbezési bíróság ítéletének a kötbér iránt támasztott viszonkeresetére vonatkozó részét mely alapon támadja meg; egyébiránt állandóan követett bírói gyakorlat az, hogy a késedelmes teljesítés esetére kikötött kötbér nem követelhető akkor, ha az utólagos teljesítés a kötbérhez való igény fentartása nélküi elfogadtatott; már pedig a felebbezési biróság ítéleti tényállás szerint alperes az utólagosan rendelkezésére adott uszályhajót használatba vette a nélkül, hogy a kötbérhez való igényét fenntartotta volna ; következésképen helyes a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, a mely szerint alperest kötbérre irányuló viszonkeresetével elutasította és igy erre vonatkozóan alperes csatlakozási kérelmét el kellett utasítani. Ellenben alperes részéről az egyéb fenntartott viszonkereseti követelésére vonatkozóan csatlakozási kérelmében felhozott panasz alapos. A felebbezési biróság ugyanis e tekintetben alperest viszonkeresetével egyedül azért utasította el, mert a károk arra vezethetők vissza, hogy alperes megbízottja a bérleti szerződés megkötése előtt a kérdéses hajókat nemcsak hogy meg nem vizsgálta, hanem azokat meg sem tekintette, miből önként következik, hogy az emiitett mulasztással okozati összefüggésben álló anyagi hátrány felperes, illetve jogelődjének terhére nem róható. Á felebbezési bíróságnak ez az indokolása jogilag téves, mert nincs jogi akadálya annak, hogy ingó dologra nézve megrendelés utján és az ingó dolog megtekintése nélkül bérleti szerződés joghatályosan létesíttessék, következésképen ilyen esetben is bérbeadó a szerződésileg kikötött minőségű dolgot tartozik a bérlőnek átadni, és a bérlőre nézve jogilag egyáltalában nem mulasztás az, hogy az illető dolgot a szerződés megkötése előtt meg nem vizsgálta vagy meg nem tekintette, a bérbeadónak esetleges kártérítési kötelezettsége tehát az illető dolog kikötött minősége szempontjából jogilag kizárva ilyen esetben nincs. Minthogy pedig a felebbezési biróság az alperesnek ez iránt a viszonkereseti követelése iránt a tényállás minden irányban megállapításába nem bocsátkozott és igy a tényállás e hiánya miatt alperesnek ez iránt támasztott viszonkeresete a felülvizsgálati eljárásnál érdemi eldöntésre jelenleg nem alkalmas, ezeknél fogva a S. E. 204. §-a értelmében a felebbezési biróságnak az alperes ez iránt támasztott viszonkeresetére és a köelfégre vonatkozó részét fel kellett oldani és ezekre nézve a ebbeltszési bíróságot szabályszerű eljárásra utasítani. Állandóan követett törvénykezési gyakorlat az, hogy olyan esetben, midőn az adós a hitelező elől a kielégítési alapot az által vonja el, hogy azt közeli rokonára ruházza, a végrehajtást szenvedett fél hitelezője az általa lefoglalt tárgyak iránt indított igényperben jogosítva van ugyan az igénylővel szembeni kifogás utján megtámadni az igény alapjául szolgáló átruházási szerződések irányában való jogi hatályosságát, de csak amaz előfeltétel mellett, hogyha követelésének kiegyenlítésére adósának egyéb vagyonában fedezetet nem talál. A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa (1903. június 12. 988/1903. sz. a.) Whdenhoffcr K. dr. ügyv. ált. képv. G. Henriette felperesnek, Róth S. dr ügyv. ált. képv. érsekújvári takarékpénztár alperes