A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 33. szám - Az igazságügyi költségvetés tárgyalása

JOGESETEK TARA FELSŐBÍRÓSÁG! HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 3a számához. Budapest, 1904 augusztus 14. Köztörvényi ügyekben. Azon körülmény, hogy a végrendeleti tanuk az 1SH6:XVI. t.-c. 6. ij-aban előirt alakszerűségek betartását a végrendelkező aláírását követő külön záradékban nem tanúsították, nem szolgálhat alapul az ily végrendelet érvénytelenítésére, ha az előirt alakszerűségek betartása magából a végrendelet szövegéből kitűnik. Ervenyes írásbeli végrendelet az, amely következőleg végződik : Hogy ezen végrendeletem nagyobb biztonságául és meg nem másolatlanul tanuk jelenlétében kijelentve jóváhagyom és nevem keresztvonásával megerősítem. Hogy ezen végrendelet megmagyaráztatott tót nyelven és általunk mint tanuk által aláíratott. Kélt Peticsén, 1901. szeptember 8. R. I'. k. v. Előttünk: 8 tanú, ezek közül <> írni tud. Sz. E. s. k. néviró és magyarázó. A s.-a.-ujhelyi kir. törvényszék mint polgári bíróság, Mazur (íyula dr. homonnai ügyvéd által képviselt R. lstvánné felperesnek, Toronszki Elek dr. homonnai ügyvéd által képviselt özv. R. Pálné alperes ellen 1902 szep. 9-én 12,069. p. szám alatt beadott keresettel végrendelet érvénytelenítése és törvényes öröklés iránt indított rendes perét az alólirott helyen és időben tartott nyilvános polgári tanácsülésében vizsgálat alá vette és következőleg itélt: A kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja és a Peticsén 1901 szept. 8-án kelt néhai R. Pál örökhagyó által kiállított írásbeli magánvégrendeletet érvényesnek kimondja, stb. Indokok: A IX. naplószám alatt eredetben becsatolt Peticsén 1901. szept. 8-án kelt írásbeli magánvégrendelet világosan feltünteti, hogy a végrendelkező B. P. előtt a végrendelet tót nyelven a tanuk együttes jelenlétében megmagyaráztatott, azt saját végrendeletének és akaratával egyezőnek helybenhagyólag jelentette ki és ugyancsak a tanuk jelenlétében keresztjegyével is ellátta és feltünteti azt is, hogy a végrendeletet 8 tanú, közülök 6 írni tudó előtt emelte. Azon körülmény pedig, hogy a végrendeleti tanuk az 187<Í:X\'Í. t.-c. • >. S-ában előirt alakszerűségek betartását illetőleg nem a végrendelkező névaláírását követő külön záradékban igazolták, a végrendelet érvénytelenítésére nem szolgálhat oly esetben, midőn magából a végrendeletből nyilvánvalóan kitűnik az, hogy az a végrendelet szövegében benn foglaltatik, ezek alapján a kir. törvényszék a keresetet elutasította, néhai R. P. örökhagyó által hátrahagyott fentebb körülírt Írásbeli magán végrendeletet mint az 1870 : XVI. t.-c. 6. g-ában előirt alakszerűségekkel ellátottat érvényesnek kimondotta. A kassai kir. Ítélőtábla (1903 máj. 26-án 1,44">. polg. sz. a.) következőleg itélt: Az elsőbiróság ítéletének azt a részét, mely lyel felperes keresetét a R. Pál által 1901 szept. 8-án alkotott végrendelet érvényességének megállapítása mellett elutasította, megváltoztatja, ezen végrendeletet felperessel szemben érvénytelennek kimondja, stb. Indokok: Felp. R. Pál végrendeletét az 1876 : XVI. t.-c. ti. ij-ában megszabott kellékek be nem tartása miatt kérte érvénytelennek kimondani, e szerint a végrendeletet az idézett törvénycikkben felsorolt összes végrendelkezési szabályok mellőzése miatt támadja meg. A kérdéses végrendeletre nézve helyesen felhívott törvény szerint a végrendelet érvényességéhez megkívántatik egyebek között, hogy a végrendelet tartalma a végrendelkező és tanuk együttes jelenlétében a tanuk egyike által felolvastassák, hogy ennek megtörténte után a végrendelkező kijelentse, miként az okirat az ő végrendelkezését tartalmazza és hogy ezeknek megtörténte magán az okiraton a tanuk által bizonyittassék. Minthogy R. Pál végrendeletének szövegében mindezek igazolva nincsenek, mert abban a végrendelet felolvasása a szükséges számú tanuk együttes jelenlétében és az sincs tanúsítva, hogy a végrendelkező a felolvasás után tette azt a kijelentést, hogy az okirat végrendeletét tartalmazza, minthogy ezen lényeges kellékek hiánya tanúvallomásokkal nem pó'olható, kellett a végrendeletet a megtámadó felperessé! szemben érvénytelennek kimondani. A m. kir. Kúria (1904. ápril 2<>-án 6,582. polg. 903. sz. a.) következőleg itélt: A másodbiróságnak ítélete megváltoztattatik és az elsőbiróságnak Ítélete az e helyütt is elfogadott indokolása alapján hagyatik helyben. A m. kir. Kúria azt a jogi álláspontot foglalja el, hogy a bérbeadó jogosítva van a neki törvényes zálogul szolgáló ingóknak, ha azok az ő tudta nélkül, vagy éppen tilalma ellenére a bérelt helyiségből elvitettek, a félévi bérösszeg biztosítása erejéig való visszaszállítását, s ezzel törvényes zálogjogának félévi bér erejéig visszaállítását, esetleg pedig megfelelő biztosíték adását a bérlőtől és oly harmadik személyektől is követelni, akik törvényes zálogjogának meghiúsítását célző és előidéző cselekményben résztvettek. A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa (1902 május 28 G 403/1901 sz. a.) Ilye Sándor dr. ügyvéd által képviselt I. Sándorné dr. N. Júlia, felperesnek, Dajkovics István dr. ügyvéd által képviselt U. Szvetozár verseci lakos és társai alperesek ellen bérleti szerződés teljesítése iránt a verseci kir. járásbíróság előtt folyamatba tett ügyében következő ítéletet hozott: Mindkét peres fél felülvizsgálati és felperes csatlakozási kérelmével elutasittatik. A felülvizsgálati eljárás költsége kölcsönösen megszüntettetik. Indokok: Felperes válasziratához G. alatti csatolt okirat, mint a melv sem az első, sem a másodbiróság előtti eljárásban elő nem fordult és nem valamely eljárási szabály nem alkalmazása vagy nem helyes alkalmazása kérdésében hozatott fel, a S. E. 197. §. a értelmében figyelembe nem vétetett. Az I. és II. r. alperesek a S. E. 184. $-a a) pontja alapján anyagi jogszabályok helytelen alkalmazása miatt támadták meg a felebbezési bíróság ítéletét, jelesül pedig: Az I-ső rendű alperes U. Sz. azt panaszolja, hogy a felebbezési bíróság azért alkalmazta helytelenül az 1881. évi EX. t.-c. 72. tj-ának a törvényes zálogjogra vonatkozó rendelkezését, mivel ez az alperes már azóta, hogy a bolti árukat a II. r. alperes D. Sz. megvette, a bolti helyiséget nem használja, neki ebben a helyiségben ingói nincsenek s igy nem létező ingóságokra felperesnek törvényes zálogjoga nem lévén, ennek biztosítására ez az alperes 90(1 K. bírói kézbe letételére jogszerűen kötelezhető nem volt és egyébként is ez az alperes már külön 900 K. megfizetésére is köteleztetett. Az a panasz alapialan, mert a telebbezési bíróság ítéletének meg nem támadott tényállása szerint 1. r. alperes U. Sz. az üzlet helyiséget felperestől öt évre bérelte ki, s alperes nem kérte a tényállást megállapítani arra nézve, hogy ez a bérleti szerződés az idő lefolytával vagy más módon már megszűnt volna, vagy I. r. alperes a bolti helyiséget a bérbeadó felperes hibájából nem használhatná; az a körülmény tehát, hogy I. rendű alperes a bolti helyiséget tényleg nem használja és hogy abban ingói nincsenek, nem gátolhatja felperest annak a jogának érvényesítésében, hogy a bérleti idő letelte előtt a bolti helyiségből tudta nélkül eltávolított ingók helyett, a melyekre a bér tekintetében törvényes zálogjoggal birt, a félévi bérnek megfelelő összeg birói letétbe helyezése által biztosítást követeljen, valamint az a körülmény sem, hogy az I. r. alperes a bérleti időtartamnak valamelyik félévi szakára járó 900 K. bér fizetésére már birói ítélettel is köteleztetett, amely utóbbi állítás egyébként tényállás gyanánt szintén nem nyert megállapítást, mert az 5 évi bérleti időtartam valamelyik félévi szakara járó bérösszeg jogilag nem azonos azzal a félévi bérnek megfelelő összeggel, a melynek birói kézbe való letétele által felperes törvényes zálogjogának helyreállitására az alperesek köteleztettek. A II. r. alperes D. Sz. pedig azt panaszolja, hogy a felebbezési bíróság vele szemben azért alkalmazta helytelenül az 1881 évi LX. t.-c. 72 i;-ának a törvényes zálogjogra vonatkozó rendelkezését és azért sértett anyagi jogszabályt,, a mikor felperes törvényes zálogjogának biztosítása végett a fél évi bérnek megfelelő 900 K. birói kézbe helyezésére őt is kötelezte, mivel őmegvevén az I. r. alperesnek a felperestől bérben tartott bolthelyiségben elhelyezve volt áruit és azokat még a vételtől számított fél évig, a mely időre a bért felperesnek kifizette, a bérelt helyiségben tartván, mint a megvett áruk tulajdonosának, és mint olyannak a ki felperessel bérleti szerződési jogviszonyban nem állott s a kivel szemben felperesnek jövőben lejárandó bérkövetelése nem volt, jogáben állott a saját áruit a bolthelyiségből elvitetni, a nélkül, hogy felperesnek vele szemben bérkövetelés hiányában törvényes zálogjoga fennállott volna a tulajdonává vált ingóságokra. Ez a panasz azért alaptalan, mert a felebbezési bíróság tényállása szerint az I. r. alperes bérleti szerződése felperessel ö évre köttetett s lejárat által vagy más módon való megszűnésére nézve a tényállás meg nem állapíttatott, felperesnek törvényes zálogjoga pedig az I. r. alperessel szemben a bérelt helyiségben tartott ingokra fennállott és meg nem szűnt az által, hogy ez az alperes ingóit a II. r. alperesnek eladta és hogy azokat a vevő II. r. alperes a vételtől számítva még fél évig a bérhelyiségben tartotta s erre a fél évre a bért felperesnek megfizette ; mert továbbá a felebbezési bíróság tényállása szerint a II. rendű alperes a felperes és az I. r. alperes közt levő bérleti jogviszonvról, s igy a felperes törvényes zálogjogáról is tudomással birt, s a megvett áruknak a bérelt helyiségből felperes előleges értesítése és beleegyezésének kikérése nélkül éjjel, gyorsan és titokban elszállításában közreműködött, a mely cselekmény által felperes