A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 33. szám - Itélkezésünk ferdeségei. Befejező közlemény

Huszonharmadik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolt-rakpart 3. sz. 38. szám. Budapest, 1904 augusztus 14. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) ET1UP AZ ICtóÜGY ÉRD-KEINEK KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR C'GYÍÉDl, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS cir. - STILLER MOR dr. Elöfizeiesí ara*: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... •> korona Fél « ._ 6 « Egész « 1- • ügyvédek. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : ítélkezésünk rendszere. Irta G á s z n e r Béla, budapesti kir. közjegyző. — Belföld (Az igazságügyi tárca költségvetésének tárgyalása)- — Sérelem (A copf, vagy hogy egyszerűsítik a közigazgatást, i — Vegyesek. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsőbíróság] határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. ítélkezésünk ferdeségei. Irta GÁSZNÉR BÉLA, budapesti kir. közjegyző. VyíBefejezö közlemény * i A megelőző cikkben előadott peranyagra felépített kereset tehát az alperes kir közjegyző hivatalos letétében lévő 2,000 frt összegnek c. s. c. megfizetésében vak) elmarasztalást kér és a végiratban is újból és határozottan hivatalos letét kiadatását követeli, ezt az 1886. évi VII. t.-c. 8. ij-ában meghatározott vagyoni felelőségre alapítja, mely a közjegyzőt — szerinte ! — nem csupán három évre, hanem az általános magánjogi elévülés egész idejére köti. Hogy miért irányadó csupán az 188t>. VH..t.-cz. 8. §-a, ellenben a k. j. törv. 188. és 189. $-ai nem, azt egyébbel indokolni nem tudja, mint azzal az állításával, hogy az általa bemutatott «Revers» közokiratot és az abban elismert letéteményezés hivatalos közjegyzői letétet képez. Ezzel az érveléssel — no de még a válasziratban felhozott azzal a vad képtelenséggel, hogy jogelődje a közjegyzőt 8 éven át nem találta az irodájában, (sic !) — indokolja jogutódió felperes a közjegyzői törvény 188. és 18V). ij-ában megállapított rendelkezéseknek jogelődje részéről történt mulasztását. A v édekezés a per előzményeinek előa iása mellett arra szorítkozott, hogy nem lé.ezett és nem létezik hivatalos letét (mely tehát ki sem adható), mert annak minden előfeltétele és alapja teljesen hiányzik és hivatilos letét ez esetben már csak azért sem volt foganatosítható, mivel a k. j törv. 108. íj ának azon fő feltétele sem volt meg, mely szerint a közjegyző csak ugy vehet pénzt, vagy pénzértéket őrizetbe, ha az közjegyzői okirat felvétele alkalmával adatik át. Nem létezett lovábbá soha és most sem létezik az 1874. XXXV t.-c. 10B. és 1C8. §-ai által pontonként megállapított letéti jegyzőkönyv és a szabályszerűen vezetett hivatalos ügykönyv, a letétkönyv ; ilyen letétnek a nyomát sem mutatja. A produkált «Revers» nemcsak a k. j. törv. 158. és 24. §-ai ellenére van kiállítva, hanem ugyanezen törvény 68. §-ában egyenként felsorolt majdnem összes azon kellékeket nélkülözi, melyek közül egyetlen egynek a hiánya még az egyébként is rendesen felvett közokiratot közokirati minőségétől és erejétől teljesen megfosztja, hanem mint magánokirat is, tartalmának ez időszerinti fennállása tekintetében leletté aggályos. A közjegyzői necsétnek lenyomata egymagában nem emel közokirattá semmiféle iratot, de nem különösen olyat, amely egyébként is teljesen hiányos. Így tehát a «Revers» egyszerű magánirat, mely a helyettesitett közjegyző ell, n nem bizonyít semmit, mert ezen irat csakis magánjellegű bizalmi megbízásból eredt. De még ha a pénzadó fél részéről feltehető volna is a hivatalos letet létesítésére irányított szándék, — amely szintén több mint kétes, — és ha feltételezhetnék is, hogy ezen szándék csupán a közjegyzőhelyettes hibája és mulasztása folytán nem teljesült, — ami pedig semmikép bizonyítva, sőt még csak valószínűvé téve sincs, akkor elbírálás és Ítélet tárgyául egyedül marad fen az 18K(>. VII. t.-c. 8. íj-ában megállapított vagyoni felelősség és annak a k. j. törv. 188. és 189. § ai által szabályozott érvényesítésének a kérdése. Ezen vagyoni felelősséget pedig az alperes közjegyző elvállalja és az alól elvonni magát semmikép sem akarja, — sőt kéri és követeli, hogy a törvény ezen határozata rajta végrehajtassák is. Mindezeknél fogva fel* Előző közlemény a Sí. számban. peres a keresetének elhibázott jogcíme alapján elutasítandó és csakis a kártérítési per útjára utasítható. A per ilyképpen és az alperes részéről nevezett tanuk felhívásával, valamint a felperes részéről, az alperesileg mint céltalan ellenzett póteskiinek felajánlásával és végre egy terjedelmes hivatalos bizonylatnak alperes részéről történt becsatolásával befejeztetett, mely bizonylatban felperes jogelődjét a kritikus időben, bírói végrehajtás alakjában éveken át ért, és nála chronikussá vált számtalan baleset, cifra név- és sorrendben felsorolva van. A budapesti kir. törvényszéknek 1904. ápril hó 21-én hozott ítélete felperesnek megítéli a pótesküt arra, hogy a 2,( •( >< >frtot mindezideig vissza nem kapta és az eskü letétele esetére alperest elmarasztalja, mert: az a körülmény, hogy a «Revers» nem a aközjegyzői törvény előírta* formaságok betartásával állíttatott ki, alperest az 1886. VII. t.-c. 8. §-án alapuló vagyoni közvetlen felelőssége alól nem mentesíti és mert felperes keresete nem kártérítésre, hanem a letétbe helyezett 2,00(1 írtnak visszaadására irányul. Ez ítélet tehát, habár egyenesen nem is mondja ki, de indokaiból sejteti, hogy a per alapját képező német szövegű «Revers»-et, dacára a bíróilag is constatált törvény fogyatékosságának és hiányainak, olyan félbizonyitéknak tekinti, mely felperes pótesküje által kiegészítve teljes bizonyító erőre emelkedik annyira, hogy ennek következtében nemcsak a közjegyző absolut vagyoni felelőssége, minden tekintet nélkül a k. j. törv. 189. íj ának megszorítására, feltétlenül beáll, hanem a hiányos német «Revers» közokirati erőt is nyer és e szerint a letett pénz, mint hivatalos letét kiadandó. Ezen felül szentesíti az Ítélet felperesnek azon egyéni egyoldalú jogát is, hogy az 1874. XXXV t.-c. 188. és 189. §-ait tetszés szerint teljesen mellőzhette és keresetét sikeresen irányíthatta nem kártérítésre, mivel annak érvényesítésével elkésett, hanem oly letét visszaadására, mely az elmarasztalt közjegyzőnél de facto nem létezik és de jure nem is létezhetett. Ezzel pedig az ítélet egyszerűen agyonütötte az 1880. VII. t.-c. 8. §-ának hatályát, megölte az 1874. XXXV t.-c. egész hatodik fejezetét, és porba döntötte a 188. <"> 189. ^-oknak törvényes fennállását. De pótlásul mindezek helyébe a közokirat létesítésének egy meglepő uj módozatát hozta a judicaturába be, t. i. oly eljárást, melylyel egy közönséges magánokiratot közjegyzői okirat erejére emelni lehet, egyszerűién azáltal, ha a vagyonilag érdekelt fél pótesküt letesz. Ezen ítéletből szükségképen beálló egyéb jogi képtelenségekről és ferdeségekről többet nem szólok, mert mind ezek szinte eltörpülnek a másodbirósági ítélettel szemben. A budapesti kir. ítélőtábla ugyanis alperes felebbezésére f. 1904. évi június 29-én hozott ítéletével alperest feltet lenni marasztalta és a letét kiadatására kötelezte. Ezen Ítéletét a következőleg indokolja meg: «Miután a «Revers» az alperes közjegyzői «pecsétjével van ellátva, bizonyítva van a 2,000 frtnak hivatalos letétként történt lefizetése. Kétségtelen ugyan, hogy a kereseti igény tisztán a letéti <íszerződésre» (???) van alapítva, és bizonyos az is, hogy az összeg nem lett az 1874: XXXV t.-c. 106. és 108. §-ban megszabott módon letéve ; azonban ennek és annak dacára, hogy a «Revers» nélkülözvén az idézett törvény VI. fejezetében megállapított alakot: a egyszerű magánokirat* (ugy áll szószerint ezen kitétel az indokolásban i, mégis (sic!) a kérdéses pénzösszeg közjegyzői letétként adatott át és vétetett a helyettes által őrizetbe, mert a helyettes a közjegyző kirendelt helyetteseként működött, ezzel szemben tehát, habár a letéti szerződés (???) nem a törvényben megszabott alakban jött létre, eme hiánya csak alperes rovására eshetik és a letett összeg még annak dacára közjegyzői letét, hogy a törvényes alakiságok nélkül történt. Lapunk mai száma 8 oldalra terjed.