A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 28. szám - A büntetőtörvény 85. §.-ának 4. pontja kérdéséhez - A kormány jelentése az ország biztosítási ügyéről

111 ennek L902. aujj. 20-tól folyó 6% kamatait és 32 K perköltséget felperesnek 3 nap s végerh. terhe alatt megfizetni stb. indokolási Alperesek arra alapítják védekezésüket, hogy a váltóösszeg megállapodás ellenére töltetett ki, a közösen megállapított 80 K 69 f.-nél 39 K 29 f.-rel nagyobb összegre vagyis 119 K 96 f.-re. Mivel pedig az alperesek a váltóra 80 K 58 f.-t fizettek, ennél kérik felperest keresetével elutasítani, s a perköltségekben elmarasztalni. Felperes tagadja az alperesek állítását, s azt adja elő, hogy a kereseti váltó összege kölcsönös összeszámolás alapján állapíttatott meg 119 K 96 f.-ben, s ezen összeget maga H. Sámuel tüntette ki a váltón. Mivel alperesek a váltó tökéből csak 74 K 56 f.-t törlesztettek, a hátrálékos 45 K 45 f.-re fenntartja keresetét. Alperesek állításuk bizonyítása végett főesküvel kínálják meg felperest, melynek megítélését azonban felperes ellenzi. Mivel pedig ezen ellenzés folytán a föeskü által való bizonyításnak a váltóelj. 26. ij-a szerint helye nincsen s mivel ekként alperesek a felperes által tagadott állításukat mivel sem bizonyitlották, ennélfogva alpereseket, kiknek váltójogi kötelezettségét a minden törvényes kellékkel bíró váltón levő beismert aláírásuk megállapítja, a keresetileg követelt hátralékos váltótökében ennek a lejárattól folyó kamatában stb.-ben is elmarasztalni kellett. A bpesti kir. ítélőtábla (190.'!. máj. 14-én 567. sz. a.) az elsöbiróságnak ítéletét indokai alapján helybenhagyja stb. A m. kir. Kúria (1904. május 20-án 1106. sz. a.) Mindkét alsóbiróság Ítélete az egész eljárással együtt hivatalból megsemmisítteti, a 3952,1902. sz. kereset visszautasittatik stb. Indokok: A kereset alapjául szolgáló iraton ilyképpen megjelölt fizetési idő: 1902. aug. 26-ig csak azon időpontot jelzi, melyen belül a fizetésnek történnie kell, de nem határozza meg tüzetesen azon napot, melynél sem előbb sem utóbb, a fizetés a váltókötelezettől kívánandó; minélfogva az emiitett irat a V. T. 3. §. 4. p.-ban előirt kellék hiányában szenved és így a kereset a V. E. 4. 2. bek. érteim, más alsófoku bíróságok részéről hiv.-ból visszautasítandó lett volna. Ennélfogva mindkét alsóbiróság ítéletét az egész eljárással együtt a V. E. 37. §-a érteim, hivatalból megsemmisíteni és a keresetet visszautasítani kellett stb. Bűnügyekben. A 325. S. első bek. szerint a bíróság semmisség terhe alatt nem tehet itélet tárgyává oly tettet, mely miatt a vádló vádat nem emelt. A tett abban az alakulatban képezi az itélet tárgyát, melyet az a vád alapjául szolgáló és a tárgyalás eredményéhez képest megállapított tények szerint nyert; a bíróság tehát ítéletében a vád tárgyává tett és megállapítottnak tekintett cselekmény fennforgása fölött dönt; a cselekménynek a vádló indítványában foglalt cime vagy minősítése azonban a biróságot döntésében nem befolyásolhatja. |Bp. 325. §. 2. bek.) Minthogy továbbá a biróság ítéletében a Bp. 324. S- 4. bek. érteim, vádlottat felmenti a vád alól, vagy bűnösnek mondja ki, nyilvánvaló, mikép ugyanazon cselekmény miatt felmentésnek és egyúttal más bírósághoz való áttételnek helye nem lehet. A m. kir. Kúria (1901 május 11-én 4,401. sz. a.) súlyos testi sértés vétsége miatt vádolt M.- Láza elleni bűnvádi perében a koronaügyész által a jogegység érdekében használt perorvoslat felett következőleg végzett: A koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik, hogy a bűnvádi pts.-nak az 542. §. szerint a kir. jbiróság előtt tartott tárgyalásnál is megfelelően alkalmazandó 324. éi' 325. §-ai érteim, az itélet tárgyát a vádbeli cselekmény képezi, amint az a vád alapjául szolgáló és a tárgyalás eredményéhez képest megállapított tényekben nyilvánul és hogy ugyanazon cselekményre vonatkozóan felmentésnek és egyúttal más bírósághoz való áttételnek helye nem lehet. Megsértette tehát a törvényt a zentai kir. jbiróság 316/3. sz. Ítéletével annyiban, amenynyiben a M. Láza ellen súlyos testi sértés vétsége miatt folytatott bűnvádi ügyben vádlottra felmentő Ítéletet hozott és egyidejűleg az ügynek a szabadkai kir. ügyészséghez való áttételét rendelte el. Egyúttal a kir. jbiróságnak 1903. jun. 4-én 1903. B. 316/3. sz. a. hozott ítélete megsemmisittetik és utasittatik a kir. jbiróság, hogy az ügyiratokat az illetékes szabadkai kir. tszékhez tegye át. Indokok: M. Szima feljelentése szerint M. Láza 1903. febr. 23-án egy lakodalom alkalmából kocsikázást rendezvén, kocsijával azon háznak hajott, mely előtt feljelentő állott, aki ennek következtében a házhoz szoríttatván, M. Láza kocsijával reá hajtott M. Szima lábára, ugy hogy az utóbbi jobb lábán az orvosi látleletben 20 nap alatt gyógyultaknak jelzett sérüléseket szenvedett. M. Láza a M. Szima részéről ellene az említett tényállás alapján a btk. 30]. s_ban körülirt súlyos testi sértés miatt emelt és az ügyészségi megbízott által magáévá tett váddal szemben azzal védekezett, hogy az általa a kérdéses alkalommal hajtott lovak V. M. háza előtt megbokrosodtak, a sorból kiugrottak' minek folytán kocsija a ház előtt levő cperfához ütődött; és midőn a kocsit és a lovakat az eperfától elhúzni igyekezett, megtörténhetett, hogy a lovak M. Szima lábára hágtak; amiről azonban, minthogy sértettet nem látta, tudomása nincs. Maga M. Szima a vádlottnak ezen előadására kijelentette, miként nincs tudomása arról, hogy vádlott kocsijával szándékosan hajtott volna a lábára. A tanuk kihallgatása után az ügyészségi megbízott a btk. 301. i?-ban meghatározott súlyos testi sértés vétsége miatt emelt vádat elejtette és fennforogni látszó, a btk. 310. íj- alá eső gondatlanság által okozott s. t. sértés vétségének elbírálása céljából az iratoknak a szabadkai kir. ügyészséghez leendő áttételét indítványozta, a sértett fél pedig a vád képviseletét átvette. A kir. jbiróság vádlott cselekményében a btk. 301. §-ban meghatározott s. t. sértés tényálladékának egyik lényeges alkatelemét, a szándékosságot megállapíthatónak nem találván, vádlottat az említett vétség vádja alól itéletileg felmentette, de egyúttal a kir. tszék hatásköréhez tartozó cselekmény jelenségeinek fennforgása miatt az iratoknak a szabadkai kir. ügyészséghez való áttételét rendelte el. Ezzel az eljárással a kir. jbiróság megsértette a törvényt, nevezetesen a bűnvádi prt.-nak az 542. §. szerint a jbiróság előtti eljárásban és megfelelően alkalmazandó 324. és 325. §-aihoz foglalt rendelkezéseket, melyek az ítéletnek a vádhoz való viszonyát szabályozzák. A 325. Sj- első bek. szerint ugyanis a biróság semmisség terhe alatt nem tehet itélet tárgyává oly tettet, mely miatt a vádló vádat nem emelt. A tett abban az alakulatban képezi az itélet tárgyát, melyet az a vád alapjául szolgáló és a tárgyalás eredményéhez képest megállapított tények szerint nyert; a biróság tehát ítéletében a vád tárgyává tett és megállapítottnak tekintett cselekmény fennforgása fölött dönt; a cselekménynek a vádlott indítványában foglalt cime vagy minősítése azonban a biróságot döntésében nem befolyásolhatja. (Bp. 325. S 2. bek.) Minthogy továbbá a biróság ítéletében a Bp. 324. S- 4. bek. értem, vádlottat felmenti a vád alól, vagy bűnösnek mondja ki, nyilvánvaló, mikép ugyanazon cselekmény miatt felmentésnek és egyúttal más bírósághoz való áttételnek helye nem lehet. A kir. jbiróság tehát midőn M. Láza a gondatlanság által okozott súlyos testi sértés vétségének jelenségeit látta fennforogni, ítélethozatal helyett a bp. 527. 2. bek. érteim, az ügy áttételét tartozott volna eszközölni; azzal, hogy az 1897: XXXIV. t.-c. 17. §.4 pszerint a kir. tszék hatásköréhez tartozó vétség tárgyában Ítéletet hozott, hatáskörét túllépte. Mindezeknél fogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törv.-sértést megállapítani, egyúttal pedig a kir. jbiróság ítéletét a bp. 442. §. utolsó bek.-hez képest megsemmisíteni és az ügynek az illetékes kir. tszékhez leendő áttételét elrendelni kellett. Az alsófoku biróság ítéletének megsemmisítése a bp. 437. §4 2. bek. érteim, a bp. 384. §. 10. p.-ban megjelölt alaki semmisségi okból. A kir. tszék Ítéletének a kir. it. tábla által helybenhagyott rendelkező része szerint vádlott a közokirathamisitásokat az által követte el, hogy az ítéletben megjelölt értesitön és nyugtákon a címzetteknek nevét meghamisította és ezen nyugtákra a pénzt felvette. Ez a megállapítás érthetetlen, mert a tényeknek ekként való megállapítása nem a közokirathamisitás, hanem a m.-okirathamitás alkatelemeit tünteti fel s mégis ezzel ellentétesen az mondatik az itélet indokaiban, hogy vádlott az okirathamisitásokat, mint községi biró hivatali hatáskörében követte el és ezért mondatott ki bűnösnek a btk. 391, 393. íjaiba, ütköző közokirathamisitás 3 rbeli bűntettében, azonban azok a tények nincsenek megjelölve, melyek a btk. 393. alá eső közokirathamisitás bűntettének megállapítására szolgálnak. A m. kir. Kúria (1904. április 19-én 3604/B. sz. a.) hivatali sikkasztás és közokirat hamisítás bűntettei miatt vádolt L. János bűnügyében következőleg itclt: Mindkét alsófoku biróság Ítélete a bp. 437. 2. bek. érteim, a bp. 384. §. 10. p.-ban megjelölt alaki semmiségi okból e utolsó bek. szeiint hivatalból megsemmisittetik és a kir. tszék uj eljárásra utasittatik stb. Indokok: Mindkét alsófoku biróság Ítélete a kél rendbeli közokirathmisitás bűntettét illetően érthetetlen és a vonatkozó indokolás az itélet rendelkező részének ellentmond. Ugyanis a kir. tszék ítéletének a kir. ítélőtábla által helybenhagyod rendelkező része szerint vádlott a közokirathamisitásokat az által követte cl, hogy a>, ítéletben megjelölt értesítőn és nyugtákon a címzetteknek nevét meghamisította, és ezen nyugtákra a pénzt a vereskői postahivatalnál felvette. Minthogy pedig ez a megállapítás érthetetlen, mert a tényeknek ekként való megállapítása nem a közokirathamisitás, hanem a m.-okirathamisitás alkatelemeit tünteti tel s mégis ezzel ellenetétesen az mondatik az itélet indokaiban, hogy vádlott az okirathamisitásokat, mint községi biró hivatali hatáskörében követte cl, és ezért mondatik ki bűnösnek a btk. 391., 393. §§-aiban ütköző közokirathamisitás 2 rbeli bűntettében; azonban azok a tények nincsenek megjelölve, melyek a btk. 393. alá eső közokirathamisitás bűntettének megállapítására szolgálnak, jelesen nincs megállapítva, hogy melyik az a hivatalos cselekmény, melynek teljesítése vádlottnak mint községi birónak hatásköréhez tartozott, és amelyet vádlott hamisan teljesített, vagyis melyek azok a közokiratok, melyeket vádlott községi biró minőségében a törvény rendelkezésénél fogva vagy törvényes rendelet érteim, tartozott kiállítani, azonban azokat ebben a hatáskörében hamisan, azaz a valóságnak meg nem felelően állította ki ? Minthogy ezek szerint mindkét alsófoku biróság ítéletének a közokirathamisitásokról rendelkező részében a Bp. 384. §. lo. p.-ban megjelölt alaki semmisségi ok forog fenn, mely e Sj-nak utolsó bek. szerint mindig hivatalból veendő figyelembe; minthogy továbbá az Ítéletek más büntetendő cselekménvről t. i. hivatali sikkasztás bűntettéről is rendelkeznek, a vádbeíi cselekmények különválasztása azonban a vádlott személyi kapcsolatánál fogva lehetetlen (bp. 404. §. bek.); minthogy végül a l>p. 429. S-ának esete nem forog fenn, mert a kir. főügyész a bp. 385. §. 3. p. vádlott és védője pedig a bp. 385. §. 1. a) p. alapján érvé-