A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 26. szám - Könyv a birói állásról

202 A JOG hogy a segélyezés rendszeressége és általánossága a büszke ugy vedi kart épen ugy megalázná, mint pl. ha valaki a magyarországi virihs főrendeknek ingyenes konviktusról akarna gondoskodni. Az ügyvédi állás és hivatás arra van teremtve, hegy másokat fölemeljen, kalauzoljon ; de maga segélyre ne szoruljon. & 6 Hála Istennek, akármilyen sokan vagyunk Magyarországon ügyvédek és bármily nagy száma legyen a hívatlanoknak, azért a többség mégis feladata magaslatán áll. Vezeti a gazdasági és politikai társadalmat; teljesiti napi kötelességét az osztrák-német elnyeléssel szemben ; vidékenként majdnem egyedüli zászlótartója a hazafias szabad eszméknek: védelmezője, megmentője az általános szabadság érvényesülésének, egyesek és testületek törvény által garantirozott függetlenségének. Nem lehet a mi ügyvédeinket gyámoltalanoknak mondani és számukra gyámintézetet állítani hivatásuk és reputatiojuk kicsúfolása és megszégyenítése nélkül. De nincs is ilyen gyámintézetre szükség, mely magát az ügyvédi kart, mely az ügyvédi karban mindenkit gyámolítani segélyezni akarjon. Ha összehasonlítjuk a hivatali és az ügyvédi kart lényegében, hivatásában és állásában, ugy, ahogy törvényeink által szervelve vannak — azonnal rájövünk a különbségre, mely feltétlenül szükségesnek mutatja meg, ho«y az ügyvédi karban a segélyezés — sem ilyen, sem olyan formában — nem lehet rendszeres és általános ; ámde a közhivatali testületben elkerülhetetlenül rendszeresnek és általánosnak kell lenni a hivatali állás és hivatali fizetés miatt; és e pontnál magyarázom ki magamat világosan fenti kijelentésem után a tekintetben, hogy a rendszeres segélyezés illetve nyugdijazás szükségessége a hivatalnoki karban korántsem azért áll fenn, mert oda csak selejtes emberek mennek, hanem a hivatali állás természete és a hivatali fizetés csekélysége miatt, míg az ügyvédi karban tisztán azért vagyunk kénytelenek gyámintézetet fölállítani, hogy kenyeret adhassunk a hívatlanul botorkáló szerencsétlenek kezébe is (de nem magának az ügyvédi karnak, az ügyvédi kar minden tagjának). A hivatalnoki szervezet szerint a hivatalnok élhet és élnie is kell az Aristoteles igazságszeretetével; de nem élhet a Merkúr üzérkedő élelmességével; hivatalnok helyhez és időhöz van kötve ; a hivatalnok fizetése előre meg van határozva, ha több jövedelmet csinál : inkompatibilitást vagy a megvesztegettetés bűntettét követi el — veszve van. A hivatalnok személyes munkára van kötelezve, magát nem helyettesittetheti. A hivatalnok törvényeink szerint egy gépember, Az ügyvéd nemcsak használhatja, de okvetlenül felhasználni is köteles a siker érdekében ugy az Aristoteles bölcseségét, mint a Merkúr élelmességét; az ügyvéd hivatali functiójával nincs helyhez és időhöz kötve ; az ügyvéd jövedelme évenként 70—80 ezer forint vagy 70—80 forint, teljesen tőle függ, hogy mit csinál önmagával vagy jövedelmével ; az ügyvéd helyettesek által megsokszorosíthatja munkájának sikerét. Látnivaló, hogy ezen óriási külömbségek miatt világért se lehet a kétféle bráns törekvéseit egy kalap alá szorítani, ugyanazon szabályok alá fogni. A hivatalnoki karnak nem lehet, nem szabad jövedelmező foglalkozásokat űzni, fizetésén kivül más pénzeket elfogadni, lehetetlenség jövőre vagyont szerezni, melylyel magát öreg napjaira biztosithatná vagy övéinek nagy örökséget hagyhatna. Ezt a gondoskodást elvégzi a hivatalnok helyett az állam, amely a hivatalnokot alkalmazza, midőn nyugdijat biztosit számára; és ez a nyugdíjbiztosítás nemcsak, hogy szükséges minden hivatalnoknak egyaránt és nemcsak rendszeres, hanem épen ugy tekinthető, mint az alkalmazásba vett hivatalnok fizetésének egyik része. Az ügyvédi hivatás természete és az ügyvédi állás függetlensége megteremti magának a vagyont; alapítványokat tesz, nagy örökséget hagy hátra: a munkaképtelen gazdag ügyvéd helyzetét megirigyli sok munkaképes szegény hivatalnok. Már a hivatali szervezet és törvényes állás lehetetleníti általában azt, hogy az ügyvédség segélyezése épen olyan rendszeres legyen, mint a hivatalnoki karé. De nézzük meg magát a gyakorlati életet is. Ez sem követeli a segélyezés rendszeres voltát. Azt hiszik a tervezők, hogy a vagyonosabb ügyvédek szívesen adóztatják meg magukat azért, hogy egykor azt, vagy ennek egy részét segély alakjában visszakapják ? Nem szívesen ; mert azok az ügyvédek, kik hivatásuk magaslatán állanak, akiknek a jó hírnél megvelősitette csontjaikat, — jobban tudják a vagyonukat jövedelmeztetni mindenféle biztosító intézeteknél ; azt, amit segély alakjában kaphatnának ők vagy özvegyeik és gyermekeik ideiglenesen haszonvételi joggal, mint örökölhető tulajdont szerzik meg ugyanazon fáradsággal maguknak és jogutódaiknak. Vagy azért fizessen évenkinti nagy adót az ügyvéd, hogy azon hivatatlanokat, akik az Aristoteles igazságszeretete nélkül a Merkurius csalásaival megbontják a harmóniát az ügyvédi karban és akiket a karból kiválasztani kellene — segítse fel? Nem. Az ügyvédi karban sehogy se lehet a segélyezés általános és egyetemes ezek miatt. Van azonban az ügyvédi karban olyan elementum, amely sem a vagyonosok, sem az érdemetlenek osztályához nem tartozik. Vannak önhibájukon kivü munkaképtelenné vált, vagyontalan kartársaink, vannak esetleg hibás kartársainknak vagyontalanul hátramaradt ártatlanul szenvedő özvegyei és árvái. Ezeknek kell a segély, nem az ügyvédi karnak. Hamis jelszó az, hogy az lenne a lealázó, ha az összes kartársak adományából egyesek részesülnének ; mert a rászorultaknál a segély szükség és nem szégyen, a vagyonosoknál ellenben nem szükség, de szégyen. TÁRCA. Könjv a birói állásról. A Jog eredeti tárcája. Irta MOSKOVITZ IVÁN dr., újpesti kir. albiró. Der Deutsche Richtcr címmel könyvet irt Kari Ketde törvényszéki tanácsos. A könyv védi a német birói kart az ellene intézett támadások ellen, majd a kar anyagi és erkölcsi helyzetéről szól, annak javítására tesz, társadalmi, szervezeti és perjogi természetű javaslatokat. Végül függelékképen közli az egyes főbb német államok szervezeti szabályait, a fizetési fokozatok sorát, az előlépés rendjét és ismerteti a kiképzés és az előkészítő szolgálat beosztásának módszerét is. A könyv érdekes olvasmány mindazok számára, akik akár az igazságügy, akár az általános politika szempontjából a hivatali joggal és a hivatalnokvilág sorával foglalkoznak. A vádak, amelyek ellen a német biró védekezik, körülbelül ugyanazok, amelyeket minálunk is hallani — ugyancsak a mi viszonyainkra emlékeztetnek azok a panaszok is, a melyeket Kade a német birák nevében elsorol. Társadalmi helvezetüknek ki nem elégítő a közigazgatási hivatalokokénál alsóbb rendű volta, a közönségnek hostilis indulata, a birói tevékenység fölött gyakorolt föliszines kritikája, — az első létszámbeli alkalmazás elnyerhetésének nehézségei, — a hoszszu tartamú díjtalan vagy csupán segélydijas) szolgálat végül a fizetésnek aránylag alacsony volta és némely országban az időrend szerint való előlépés hiánya, — azok a bajok, amelyek miatt Kari Kade szerint az ő ottani kollégái elégedetlenek. A könyv függelékét áttekintve, azt látjuk, hogy a birói hivatali fokozatok hasonlítanak a miéinkhez, a mi albiránknak megfelelő «Amtsrichter»-lől fölfelé, — az előkészítő szolgálatban levőknek és a teljes qualificatióval, de birói kinevezés nélkül szolgáló assessoroknak szolgálat* viszonyai azonban, a segédszemélyzetünkétől eltérően vannak szabályozva. Ezek i a tisztviselők ott, amint látszik, szebb helyet foglalnak el a birói szervezetben, nagyobb a hatáskörkü és birák helyettesítésére is alkalmazhatók. A fuetési viszonyok nem nagyon külömböznek a miéinktől, a birói kezdőfizetések átlaga alig magasabb a magyar albirónak 2.600 koronányi illetményénél és az Oberlandesgerichtek elnökeinek illetményei viszont kevéssel múlják felül a mi táblaielnökeink fizetését. Amint Kade könyvéből látjuk, német kartársaink is keveslik a fizetésüket, de főként nem a fizetések kicsiny voltát, hanem azt találják sérelmesnek, hogy a szolgálati időhöz mért előlépés nincs még minden államban és minden birói rangfokozatra nézve biztosítva. Pedig e tekintetben helyzetük sokkal jobb a magyar birák helyezeténél, mert különösen az alsóbo fokú birói állásokban nagyon tág tere marad a fokozatos előlépésnek. A mi albiránknak megfelelő «Amtsrichter» részére például a legtöbb kisebb német államban 4—5 fokozat létezik, Anhaltban meg éppen tiz fizetési fol on keresztül lépnek elő a alsó birák 3.000 márkától 7.200 márka fizetésig. Badenben az Amtsrichter 2.O0O márkától 5.000 ig léphet elő, Bajorországban 2.280 M. alapfizetés mellett a harmad- és ötödéves korpótlékok rendszere divik. A legkedvezőbb a hamburgi birák fizetésének systhemája. Ott az elsőfolyamodásu birák kezdő fizetése 5 000 M., amely 4-edéves pótlékokban 10.000 M.-ig emelkedik. A porosz alsó birák fizetése 7 fokozatban a 3000 M és a 6600 M. között, a szászoké 3600 és 6000 M. között, a würtemI bergieké 2700 és 3500 M. és illetve a hivatalvezetőkre nézve