A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 25. szám - Az igazságügyminiszterium költségvetése

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 25. számához. Budapest, 1904 június 19. Köztörvényi ügyekben. Alperesnek tettlegességekben is nyilvánuló durva bánásmódja miatt és mert még a kenyeret is elzárta felperes elöl, ez utóbbi megélhetése végett volt kénytelen alperest elhagyni és szolgálatba állani. Az életközössé, nek ekként alperes hitájából lett megszüntetése után pedig alperes egy idegen növel ágyassági viszonyt folytatott. Mindezen magaviseletével alperes a házastársi kötelességeket szándékosan és súlyosan sértette és miután nem is állította, hogy felperesnek eltartásáról gondoskodott, avagy ahhoz engesztelöleg közeledve, a kibékülést megkísérelte volna, mely mulasztásának folytonosságánál fogva felperesnek kereseti joga nem évült el: a felsoroltak következtében a házassági viszony annyira fel van dúlva, hogy a további életközösség felperesre nézve elviselhetetlen. A szolnoki kir. tszek (1903. jun. 20-án 6,5b7. sz. a.) T o m p a A. ügyv.ált.képv.K. Annának, B. Sándor elleni válóperében következőleg itélt: Felperes keresetéve! elutasittatik, stb. Indokok: Felperes aH.T. 78. és 80. §. a)p. alapján azért kérte a közte és alperes között fennálló házassági kötelék felbontását, mert alperes rövid házaséletük folyamán vele durván bánt, öt állandóan bánta'mazta, ütötte, verte és hogy 1901. évfolyamán kénytelen volt alperest elhagyni s azóta keze keresményéből megélhetését biztosítani. Keresetét kiegészítve kérte a bontásnak kimondását a H. T. 80. §. c) p. alapján is, mert öt elhagyván, egy idegen nővel állt össze, kivel vadházasságban huzamosabb ideig együtt élt. Alperes beismerte, hogy az életközösség megszakítása után idegen nővel együtt élt, s beismerte azt is, hogy nejét, mikor az megérdemelte, testi fenyítékben is részesítette, egyebekben ellenezte, hogy házassága lelbontassék. A per során kihallgatott tanuk közül pusztán D. S. bizonyította, hogy alperes felperessel rosszul bánt, őt bántalmazta, s hogy vadházasságot folytatott, míg a többi tanuk csak arról tudnak, hogy a peres felek között szóváltás, perlekedés volt, — s hogy a felperes arcán egy alkalommal látott kék foltokról pusztán felperes mondotta, hogy azok alperes ütlegeitől származnak, mig a bántalmazás és a durva bánásmód tényéről mit sem tudnak; de ettől eltekintve is mind e körülmények az 1894:XXXIV. t.-c. 93. §. érteim, mint elévültek bontó ok gyanánt figyelembe vehetők nem volnának, mert maga a felperes kereseti állítása szerint is a házas életközösség közte és alperes között még az 1890. év folyamán szűnt meg, mig felperes keresetét 1901. év folyamán adta be s így egyéb bontó ok bizonyítása nélkül felperest keresetével elutasítani stb, kellett. A bpesíi kir. Ítélőtábla (1903 okt. 14-én 7,556. sz. a.) az elsőbíróság ítéletét helybenhagyja stb. Indokok: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét indokainál fogva és még azért is helybenhagyta, mert felperes a házassági kötelék felbontását aH.T. 80. §. c) p. alapján azért kérte, mert alperes tiltott szerelmi viszonyra lépett egy idegen nőve), kivel a legutóbbi időkig vadházasságban együtt élt. Mii hogy ezek szerint felperes maga sem állította, hogy alperes a kereset indításakor is tiltott visszonyt folytatott; s hogy ezen visszony fennállását alperes is az elmúlt időkben ismerte el, a kihallgatott tanú pedig ezen visszonynak csak az 1903. év előtti fenállásáról bír tudomással; ugyanazért, arra tekintettel, hogy a H. T. 80. §. c) pontja szerinti bontóoknál az erkölcstelen élet állandóságán, annak folytonosságán fekszik a suly, ami azonban a jelen esetben fenn nem forog, s így felperes, ha alperes visszonyának tudomására a kereset indítás utján jutott is, alperesnek ezen megszűnt visszonyát bontó okul nem érvénvesitheti. A m. kir. Kúria (1904. ápr. 19-én 8,999. sz. a.) Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik, a B. Sándor és K. Anna között P.-Fegyverneken kötött házasság alperes hibájából az 1894: XXXI. t.-c. 80. §. a) p. alapján felbontalik é salperes a 85. §. alapján vétkesnek nyilvánittatik. A felek házasságából T.-Szt.-Miklóson 1889 szept. 2. szül. Sándor nevü gyermeknek elhelyezése s tartása iránti rendelkezés mellőztetik és az ez iránt teendő intézkedés végett az összes ügyiratok az illetékes gyámhatósághoz áttétetni rendeltetnek stb. Indokok: B. Verona és B. Julianna, de különben D Sándor vallomásából megállapítható, hogy alperesnek tettlegességekben is nyilvánuló durva bánásmódja miatt és mert még a kenyeret is elzárta felperes elől, ez utóbbi megélhetése végett volt kénytelen alpereu elhagyni és szolgálatba állani. Az életközösségnek ekként alperes hibájából lett megszüntetése után pedig, alperes saját beismerése és D. Sándor tanú vallomása szerint, egy idegen nővel ágyassági visszonyt folytatott. Mindezen magaviseletével alperes a házastársi kötelességeket szándékosan és súlyosan sértette s miután nem is állította, annál kevésbbé bizonyította, hogy a kereset beadásának időpontjáig felperesnek eltartásáról gondoskodott, avagy ahhoz engesztelöleg közeledve a kibékülést megkísérelte volna, mely mulasztásának folytonosságánál fogva felperesnek kereseti joga nem évült el, — tekintve, hogy a felek közötti kibékülést, azoknak ágytól és asztaltól 6 hó tartamára elrendelt különélése nem eredményezte és figyelemmel arra, hogy a felsoroltak következtében a házassági visszony annyira fel van dúlva, hogy a további életközösség felperesre nézve elviselhetetlen: mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával a felek között) házasságot az 1894. évi XXXI. t.-c. 80. §. a) p. alapján felbontani és alperest a 85. §. alapján vétkesnek nyilvánítani kellett. A kisk. gyermek elhelyezése ír. intézkedés végett az ügyiratokat az 1894:XXXI. t.-c. 96 §. alapján és különösen azért kellett a gyámhatósághoz áttenni mert e tekintetben az alsóbiróságok nem intézkedtek stb. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Felperesbeismerte, hogy a kereseti váltót ingatlanok vételára fejében adták az alperesek és beismerte azt is, hogy nevezett társai a váltót neki : felperesnek engedték át. Minthogya felperes a kereseti váltót nem váltójogi átruházás utján szerezte és minthogy a fentiekből megállapithatólag felperes a kereseti váltót részben saját jogán perli, ő nem tekintheti alperesekkel szemben oly harmadik jóhiszemű személynek, akivel szemben alperesek az alapügyletből merített kifogásaikat nem érvényesíthetnék. A mvásárhelyi kir. tszék mint váltobiróság (1903. márc 12-én 2,048. sz. a) Kornhoffer V. dr. ügyv. ált. képv. L Móricnak, Sárkány M. dr. ügyv. ált. képv. K. József és tsa ellen 678 K. iránti váltóperében következőleg i t é 1 t: A kir. tszék az 1902 aug. 29-én hozott som. végzés hatályon kivüli helyezése mellett felperest keresetével ezúttal elutasítja, stb. Indoko.;: Felperes keresetét a Magyaron 1902. július 30-án 678 K.-ról kiállított saját váltóra alapítja, melyet alperesek, mint kibocsátók irtak alá s mely egy általok felperestől, valamint K. Zs., B. R. I. és 1. E. és özv. K. Sámuelnétől vásárolt s a magyaréi 117. sz. tjkvben foglalt ingatlanok vételárát képezi, melynek behajtására s illetve magának a váltóba engedményesként való beírására eladó társukat meghatalmazták, mely vételár a váltóban kitüntetett lejárati napon esedékessé vált. Alperesek elismerték a kereseti váltón látható névaláírásuk valódiságát, elismerték, hogy az a nevezettektől 640 K.-ért vásárolt fenti ingatlan vételárának fedezetéül szolgál, kétségbe vonják azonban felperes kereseti jogosultságát s a keresetet időelőttinek mondják, mert ők a fenti ingatlanok eladását tárgyazó szerződést bekebelezésre alkalmas alakban még meg nem kapták, sem a bemutatott tkvi kivonat tanúsága szerint az eladott ingatlanokat C. 1., 2 , 3. a. terhelő tartozások még törölve nincsenek, ezeknek teljesítése pedig a köztük létrejött megállapodás értelmében az ingatlanok vételára követelésének s az erről szóló kereseti váltó érvényesítésének feltételét képezi, kérték tehát a kereset elutasítása mellett leiperest a perk.-ben marasztalni. Felperes az alperesi kifogások valódiságát tagadván, annak megcáfolására becsatolta a C, D , E. és F. a. leveleket, s azt állította, hogy alperesek a váltó lejáratkor való kifizetéséie kötelezték magukat akkor is, ha addig bekebelezésre alkalmas szerződést nem kapnának és tényállításának bizonyítására tanukra is hivatkozott, az erre kihallgatott tanuk azonban ezen megállapodás létrejöttéről mit sem tudtak s tekintve pedig, hogy az alperes által hivatkozott tanuk közül kihallgatott V. János és D. Z. igazolták, hogy alperesek ugy felperes és tsai között a kérdéses vételügylet oly feltétel mellett jött létre, hogy eladók az ingatlanokat tehermentesen tartoznak átadni; tekintve továbbá, hogy D. Z. tanú azt is igazolta, hogy a vételügylet feltételéül az is kiköttetett, hogy felperes eladó társaival együtt bekebelezésre alkalmas okiratot tartozik alperesnek adni, — tekintve végre, hogy a kihallgatott Ö. M. és G. F. tanuk azt is igazolták, hogy a vételár fedezetéül adott váltó érvényesítésének s a vételár követelésének feltételéül a felperes K. Zs. és A.) eladó társai ugy az alperes között létre jött megállapodás értelmében kiköttetett, hogy eladók alperesekneK bekebelezésre alkalmas szerződést adjanak s az eladott ingatlanokat terhelő tartozásokat is töröljék, — ezen a fentiek szerint valódiaknak bizonyult feltételeknek a teljesítését felperes nem is állítja, de a becsatolt tkvi kivonat tanúsága szerint is az eladott ingatlanok még mindig terhelve vannak. Az alperesi állitások valódinak elfogadása mellett az alperesek által a fedezetül szolgáló szerződési teljesítés hiányára, valamint a kikötött feltétel be nem következésére alapított kifogásoknak helyt adva, a som. végzés hatályon kívül helyezése mellett felperest keresetével ezúttal elutasítani stb. kellett stb. A., C, D., E. és F. a. felp. által becsatolt levelek, bár azokban I. és II. r. alp. fizetési ígéretet tesznek, még sem alkalmasak arra, hogy alperesek fizetési kötelezettségének megállapítására figyelembe vétessenek, mert alperesek fizetési kötelezettségüket most sem tagadják, csakhogy a felperes által a fentiek szerint teljesítése ellenében, amelyeknek teljesítéséről való lemondást a becsatolt levelek nem tartalmaznak, stb. A mvásárhelyi kir. ítélőtábla (1903. ápril 29-én 1,508. sz.