A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 22. szám - Sajtóeljárasunk s annak fejlődése. (Folytatás.)

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK Melléklet a Jog 22. számához. Budapest, 1904 május 2'.». Köztörvényi ügyekben. A végrehajtási zálogjog engedményezéséről szóló, a telekkönyvi hatóságnál bemutatott okirat alapján a Kúria az elsőbiróság végzésének helybenhagyásával, egészben elutasítja az átruházás bekebelezése iránt a telekkönyvi hatóságnál beadott kérelmet, mert a végrehajtási zálogjognál a zálogjog és a végrehajtási jog egymástól el nem választhatók és igy az átruházás, illetőleg a végrehajtásnak az uj jogosított javára való folytatása kérdésében teendő intézkedés egészben a végrehajtást elrendelő bíróság hatáskörébe tartozik. A csikszentmártoni kir. járásbíróság. Ezen kérés feljegyzés mellett elutasittatik, mert a végrehajtási törvény 17. §-ának 1. bekezdése szerint, ha a jogosított személyében a végrehajtás folyamán történik változás, akár engedmény, akár pedig örökösödés utján, a végrehajtás folytatásának az uj jogosított javára való elrendelésre azon bíróság illetékes, amely a végrehajtást elrendelte. (1903. április 7-én, 4,446. sz) A marosvásárhelyi kir. itélő tábla. Az elsőfokú bíróság végzését részben s akként változtatja meg, hogy az Alcsiki bank részvénytársaság javára 3,972 korona töke és járulékai erejéig végrehajtásilag bejegyzett egyetemleges zálogból, — a kiállított engedmény alapján — az egyszerű zálogjognak 267 korona töke erejéig átruházását K. Lázár és K. József javára bekebelezni rendeli. Indokok: Az elutasított beadvány tartalmához képest nem az 1881: LX. t.-cikknek az ingatlan végrehajtásra vonatkozó része szerint, hanem az 1870. évi február 5-iki telekkönyvi rendtartás szerint intézendő el, az annak tárgyában hozott végzés ellen tehát a rendtartás 142. §-a szerint nem telfolyamodásnak, hanem a helyesbítés szerint vett felebbezésnek van helye. Érdemben kiemelendő, hogy a végrehajtási zálogjog magában foglalja az egyszerű zálogjogot és a végrehajtási jogot, amely két külömböző jog közül az első a második nélkül is átruházható. A végrehajtási jog átruházása egyszerű telekkönyvi kérvény alapján a telekkönyvi hatóság által, az 18ál: LX. t.-c. 13. és 17. §-ai érteimében el nem rendelhető ugyan, erre csak a végrehajtást elrendelő bíróság van jogosítva; nincs azonban semmi törvényes akadály e tekintetben, hogy telekkönyvi kérvény alapján, a telekkönyvi hatóság, a végrehajtási zálogjogban, mint többen, bentfoglaltan átruházott egyszerű zálogjognak átruházását be n; jegyezhesse, melynek elrendelése kétségkívül közvetlen a telekkönyvi hatóság jogkörébe esik akkor is, ha a követelésre a végrehajtási zálogjog, vagy a végrehajtási jog van bejegyezve. Erre mutat különösen az 1881: LX. törvénycikk 17. §-ának az a rendelkezése, hogy a végrehajtást elrendelő bíróság engedmény esetén csak a végrehajtás folytatásának az uj jogosított javára való átruházását van jogosítva elrendelni, tehát csak magának a végrehajtási jognak s nem egyúttal a zálogjognak átruházását mondja ki, a miből kitűnik, hogy a két jog átruházása külön-külön eljárás tárgya lehet. Habár tehát a telekkönyvi hatóság a jelen esetben a végrehajtási zálogjognak átruházását helyesen tagadta meg, ezt az engedményesnek az 1881: LX. törvénycikk 17. §-ában megjelölt uton kell kieszközölnie; de az egyszerű zálogjog átruházását a fent kifejtettekre s a telekkönyvi rdts. 129. §-ának második bekezdésére tekintettel, jogosan megtagadni nem lehet stb. (1903. május 28-án, 1.829. sz.) A m. kir. Kúria A másodbiróság végzése megváltoztattatik és az elsőbiróság elutasító végzése hagyatik helyben, az abban felhozott indokoknál fogva, annyival is inkább, mert: a bekebelezett végrehajtási zálogjogra nézve a végrehajtási jog a zálogjoggal függ össze és az telekkönyvileg el nem választható ugy, hogy az engedményest csak a zálogjog illesse; ha tehát végrehajtási zálogjog átruházásáról van szó, ez a végrehajtási jog engedményezését is magában foglalja és ily zálogjogra a tulajdonjog közvetlenül a telekkönyvi hatóságnál nem szorgalmazható, mert a végrehajtási jog engedményezése az 1881: LX. t.-c. 17. §-a értelmében a végrehajtást elrendelő bíróság hatáskörébe tartozik és csak ennek a megkeresésére lehet az ily zálogjogra nézve a tulajdonváltozást telekkönyvileg foganatosítani. (1904. március 24-én, 7,233/903. sz.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Nem ütközik a fuvardíj a nyilvánosság elvébe snem sérti a közerdeket, tehát érvényes és joghatályos a vasút és az egyes feladó felek között létrejött oly megállapodás, mely szerint a feladó a közzétett kedvezményes díjszabásnál magasabb dijat fizet a vasútnak, mert az ily megállapodás értelme az, hogy a feladó a közzétett hirdetmény által megállapított díjtétel-kedvezményt nem veszi egészben igénybe, illetve arról részben lemond. Az 1892. évi XXV. t.-c.-be cikkelyezett nemzetközi árufuvarozási egyezmény 11. cikke csak a magánegyezség utján egyes feleknek nyújtott díjmérséklést tiltja s ezért ezen rendelke/es a magasabb dijkikötésre nem alkalmazható, miértis az ily érteimii megállapodás érvényes. A bpesti keresk. és váltót.-szék mint keresk. biróság (1901. nov. 13-án 83,553. sz a.) Okolicsányt Zoltán dr. ügyvéd ált. képv. B. b. h. é vasútnak, Simon I ügyvéd ált. képv. H. S. és W. cég ellen 8,255 frt 77 kr. ir. r. perében következőleg i t 6 11: A kir. t.-szék felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: A beérkezett iratokból kitűnik, hogy felperes a bpesti kir. t.-s7éknél indított korábbi pert az ellenirat beadása előtt visszavonta és igy alaptalan alperesnek az az előadása, hogy felperes a korábbi pert letette. A keresetnek a 83,553. sz. jkvben foglalt felemelését nem lehetett figyelembe venni, mert ezzel felperes a prt. 68 §. érteim, elkésett. Nem t vitás a felek közt a következő tényállás. Az 1893. év elején | tárgyalás folyt a felperes vasút és a m. kir. államv. között a végett, hogy a faküldeményekre vonatkozólag egy közösen megállapítandó díjkedvezmény hirdettessék ki. E tárgyalásnál alperes cég, mint a ki a kibocsátandó hirdetmény körül érdekelve volt, részt vett. A tárgyalások folyama alatt felperes és alperes közt az A) a. másolatban csatolt, valódiságra nézve nem kifogások okiratban foglalt megállapodás jött létre, mely szerint alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy felperes vasútnak 100 krgmonként és kilométerenkint 2 krt megtérít ama saját vasúti szállítmányai után, a melyek a közzéteendő dijkedvezményi hirdetmény szerint díjkedvezményben fognak részesülni. E megállapodás létrejötte után felperes vasút kijelentette a m. kir. államvasutak igazgatóságával szemben, hogy a dijkedvezményi hirdetmény kibocsátásába beleegyezik és annak folytán a m. kir államvasutak igazg. a díjkedvezményt kihirdette. Az A) a.'okiratban foglalt kötelezettségvállalásra alapított kereseti követelés ellen alperes azt a kifogást tette, hogy a felek közti megállapodás a díjkedvezmény megadásában résztvevő és a díjkedvezményt kihirdető Máv. tudtán kivül történt és igy a kereseti követelés a jó erkölcsbe ütköző azért, mert az A) a. okiratban foglalt megállapodás elhallgatása által a Máv. érdeke van kijátszva. A Máv. igazgatóságának átiratából és az ahhoz csatolt jegyzőkönyvből kitűnik, hogy a Máv. igazgatóságának nem volt hivatalos tudomása az A) a. okiratban foglalt megállapodásról akkor, amikor a dijkedvezményi hirdetményt kibocsátotta. De ez a körülmény magában véve nem elégséges annak bizonyítására, hogy a megállapodás elhallgatását az államvasutak kijátszásának kell tekinteni, mert az államvasút érdekébe ütköző kijátszás csak akkor forog fenn. ha a peres felek közti megállapodás olyan természetű, hogy az államvasút, ha a megállapodást ismerte volna, nem bocsátotta volna ki a dijkedvezményi hirdetményt. Minthogy pedig a Máv. igazgatósága az idézett átiratban e kérdésre vonatkozólag ugy nyilatkozott, hogy ma már nem lehet határozottan megállapítani, hogy a dijkedv. hirdetmény az A) a. szerinti megállapodás ismert volta esetében kibocsáttatott volna-e és igy nem lehet bizonyítottnak elfogadni azt. hogy az A) a. megállapodásnak a Máv. igazg. előtt történt elhallgatása a Máv. érdekeinek sértésével járt, ennélfogva mellőzni kellett alperesnek azt a kifogását, hogy a kereseti követelés alapjául szolgáló megállapodás a jó erkölcsbe ütközik. Az A) a. okirat tartalma az, hogy az alperes az ő küldeményei után kifizetendő dijkedvezményi összeg egy részét a vasútnak visszatéríteni köteles. Tehát oly megállapodás jött létre a felek közt, mely szerint alperes az ő hirdetményei után magasabb fuvardíj fizetését igéri a vasútnak, mint amennyi a dijkedvezményi hirdetményben közzé van téve, mert az a megállapodás, hogy alperes a kapott dijkedvezményi összeg egy részét visszzaadja, egyhatályu azzal, hogy magasabb fuvardíjat fizet a vasútnak, mint a mennyit a hirdetmény értelmében fizetni köteles volna. A jelen per döntő kérdése az, hogy ily természetű megállapodás érvényes-e r A vasúti üzlet. szab. ebben a kérdésben kifejezetten nem intézkedik és igy a kérdést az egyéb intézkedésekből és a dolog természetéből vont következtetés utján kell eldönteni. A vasúti fuvarozás egyik alapelve az, _ hogy a vasút, mint monopohsz-