A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 21. szám - Kié a 10,000 korona? (Adalék a derelictio tanához.)

megoldásra nem alkalmas addig, mig nem mondja, hogy a tkvi hatóságnak a 3,834/1888. sz. I. M. R. 3. §-a utolsó bekezdése ellenére belátása szerint szabad határozatot hoznia s ezt a kataszternek ell kell fogadnia. A jogorvoslás fennebb irt módja pedig azért szükséges, mert az 1885. évi XXII. t.-c, illetve annak alapján meghozott 45,055/85. sz. p. ü. miniszteri rendelet 11 és 86. §-a a birtokszétdarabolás ellen nem ad jogorvoslási jogosultságot, csak a kataszteri osztályozás ellen adja meg azt. Az osztályozásból pedig, ha az a 9. 10. §. értelmében történik, vajmi ritkán lehet a félnek a területváltoztatásra következtetnie. De még ha azt vitatnák is, hogy e 10. és 86. §-ok az eldarabolás ellen is megadják a jogorvoslás1 jogot, akkor nem volna arra joga a félnek a panaszlott és fennebb felhozott összes esetekben, mert a vonatkozó 76. §. f) pontja s a 77. (78. §.) a területhelyesbitésnek csakis arról a két esetéről rendelkezik, midőn valamely terület a kataszteri munkálatokban l) kétszer, vagy 2) egyszer-sem fordul elő. Ezeknek azonban egyike sem öleli fel a fenti sérelmeket s igy azoknak orvoslását sem eredményezik. Szükséges tehát azok orvoslását máshol keresni és máshol szorgalmazni. Kérem az érdeklődőket, hogy a javasolt módozatot megvitatás tárgyává tenni méltóztassanak Kié a 10,000 korona? (Adalék a derelictio tanához.) Irta MOLDOVÁNYI EDE dr. Fenti cim alatt közölt fejtegetésemben*) arra a végeredményre jutottam, hogy a 10,000 korona Szapáry László gróf tulajdonában maradt. Nézetemhez most is ragaszkodom ? Megvizsgálandó azonban, vájjon időközben be nem következtek-e oly tények, melyek tulajdonjogát alterálták. Hogy Dienes Márton, illetve Pap Zoltán magánhitelezőinek foglalásai Szapáry László gróf tulajdonjogát nem érintették, kétségen kivül áll. Az 1904. március 26-án tartott képviselőházi ülésen a következő elnöki előterjesztés tétetett: «T. Ház ! A képviselőház 1903 július 29-én tartott ülésében Pap Zoltán képviselő tizezer koronát tett le a Ház asztalára. Akkor ez az összeg további intézkedésig letétbe, a képviselőház pénztárába helyeztetett el. Azóta ez összeg ellen különböző követelések fejében birói letiltások intéztettek. Minthogy azonban kétely támadt az iránt, hogy a kérdéses összeg kit illet, a képviselőház elnöksége a birói letiltásokat nem foganatosíthatta. E miatt azután egyik hitelező pert indított a képviselőház elnöke és a kincstár ellen, követelésének ezen összegből való kifizetése végett. A pert azonban az első fokon elvesztette, mert a kincstár a kérdéses összegre, mint uratlan vagyonra, igényt tart. Ennek folytán a királyi kincstári jogügyi igazgatóság felterjesztésére, amely ebben az ügyben a képviselőház elnökét és a kincstárt képviselte, azon javaslatot terjesztem a t. Ház elé: méltóztassék elrendelni, hogy az emiitett 10,000 korona a képviselőház pénztárából további megfelelő eljárás végett a királyi kincstári jogügyi igazgatóságnak kiadassék azzal, hogy az ügy végleges befejezéséről annak idején a képviselőháznak jelentést tegyen. (Altalános helyeslés). Hozzájárul ehhez a Ház? (Igen !) A Ház a javaslatot elfogadta. Ebben az előterjesztésben két passzus ragadja meg a jogász figyelmét. «A hitelező a pert azért vesztette el, mivel a kincstár a kérdéses összegre igényt tart.i> Megnyugtató érvelés! Valaki a pert azért vesztette el, mivel a falánkságáról köztudomású fiskus az összeget igényli. Biztató perspektíva ! És ily érvvel traktálják a par excellence iogásznemzet képviselőházát, mely a jogászok diszét-virágát foglalja magában. És ily javaslat pártkülömbség nélkül el is fogadtatik. De az elnöki előterjesztés tartalmilag is helytelen és tarthatatlan. Szerinte a 10,000 korona uratlan és mint uratlan vagyont igényli a kincstár. Megint összekulcsolt kettős tévedés. 1. A 10,000 kor. nem uratlan és sohasem volt uratlan. 2. A magyar jog szerint a kincstárnak nincs monopóliuma a derelinquált dolgokra. A fiskust a derelinquált dologgal szemben csak az a jogállás illeti met;, mint bármely magánegyént. •j L. a Jog 1903. évi 33. számát. OG A magyar jog nem követi a Code civil-t (539. 713.) ! «appartiennent au domaine public». «appartiennent á l'Etat» Ha tehát a 10,000 korona valóban gazdátlanná vált volna, akkor sem szállt volna az ipso iure a kii. kincstárra. De a 10,000 korona nem is vált gazdátlanná. Az egy pillanatig sem volt gazdátlan. És ezzel értem csak fejtegetésem tulajdonképpeni tárgyához. Meg kell vizsgálnom, nem történt-e időközben valami nóvum, mely Szapáry László gróf tulajdonjogát alterálná. E tekintetben mindössze egy uj mozzanat veendő szem ügyre. Ugyanis a parlamenti vizsgáló bizottság ádáz Radamanthosa a testileg-lelkileg agyongyötört és megtört Szapáry László grófhoz azt az incidentális és a vizsgálat tulajdonképpeni tárgyához egyáltalán nem tartozó oldalkérdést intézte, vájjon reflektál-e a 10,000 koronára, mire a gróf ur tagadólag válaszolt. Tehát megvizsgálandó, vájjon eme incidentális, vág, általános kijelentés, hogy a 10,000 koronára nem reflektál, maga után vonja-e a 10,000 korona derelictióját ? Ha pedig nem, esetleg milyen más jogkövetkezményeket eredményez ? Itt is fix pont elnyerése céljából a Tervezetet vesszük kiindulási pontnak. Ha a T. joga uralkodó jogunkkal azonos — amint igaz is, feladatunk meg van oldva. És szabatos szöveggel operálhatunk, ami megbecsülhetetlen előny. A T. 593. §-a (((Gazdátlan az az ingó dolog, amelynek birtokával a tulajdonos felhagy azzal a szándékkal, hogy a dolog tulajdonáról lemond.») a német polgári törvénykönyv 959. §-ával («Eine bewegliche Sache wird herrenlos, wenn der Eigenthümer in der Absicht, auf das Eigenthum zu verzichten, den Besitz der Sache aufgiebt») egyezően, a római jog átszűrt, tökéletes elméletét a derelictióról adoptálja. «Pro derelicto autem habetur, quod dominus ca mente deiecerit, ut id rerum suarum esse nollet (§ 47. I. de rer. div. (2. 1.) A derelictionak tehát konstitutív eleme kettős. Egy külső : a dolog birtokának tényleges feladása, a dolog elvetése, elhajítása, elcsapása. De a birtok feladásánál esetleg nem vezérel minket a szándék, hogy tulajdonjogunkról is lemondjunk.1 így tehát dolgunk csak akkor válik gazdátlanná, ha az elvetés, elhajítás, elcsapás, az abiectio azzal a belső szándékkal történt, hogy a tulajdonjogunkról is lemondjunk. Ezen belső szándék külső manifestatioja a birtok feladása, a dolog elcsapása, az abiectio. A birtok feladása, ezen belső szándék megtestesülése. És ezen tényleges külső megtestesülés, az eldobás, az abiectio, a lényeges a döntő. Ezt nem pótolhatja a tulajdonról való lemondás, a szándéknak másféle nyilvánítása, legyen e kijelentés bármily kétségtelen. A szó a tettet nem pótolja. A lemondás, akaratunk kijelentése, legyen az bármily kétségtelen, sőt ünnepélyes, a derelictiot nem eredményezi. Hiába jelentem ki tanuk előtt, hogy órámat derelinquálom. Annak igazi effektusa nincsen. A véghezviteli cselekmény a derilictionál nem a tulajdonról való lemondásra irányult akaratkijelentés, hanem a birtok tényleges feladása, az abiectio.2 Bár a német 1. javaslat 904. §-a3 teljesen ezen az állásponton állott, mit a Motive4 kétségtelenül beigazol, mégis, 1 «Alia causa est earum rerum, quae in tempestate maris, levendae navis causa, eiieiuntur; hae enim dominorum permanent, quia palám est. eas non eo animo eiici, quod quis eas habere non vult, sed quo magis cum ipsa navi periculum maris effugiat. Qua de causa, si quis eas fluctibus expulsas, vei etiam in ipso mari nactus lucrandi animo abstulerit, furtum committit, nec longe discedere videntur ab his, quae de rheda currente non intelligentibus dominis cadunt.» (§. 48. I. l.-cit). 2 P 1 a n c k G. dr. Bürgerliches Gesetzbuch : «Der Verzichtswille muss kundgegeben sein, undzwar genügt nicht eine beliebige Erklárung dieses Willens, vielmehr muss er in bestimmter Weise, durch thatsáchliche Lossagung von der Sache, bethátigt werden. Als solche Bethátigung verlangt das Gesetz das Aufgeben des Besitzes der Sache.w 3 «Eine bewegliche Sache, derén Eigenthümer die Inhabung, ohne dieselbe einem Anderem einzuráumen, mit der Erklárung aufgiebt, das Eigenthum der Sache aufzugeben, wird herrenlos.» 4 «Dass der Derelictionswille in einer thatsachlicher Lossagung von der Sache sich geáussert habén muss » A T. indokolása hiven követi a Motive eszmemenetét. Ezt neki gáncsul nem vetem. Ellenkezőleg érdemül tudom be, hogy eredetieskedéshajhászatból a korrekt megoldást el nem rontotta. Verschlimmbessern, mint a német mondja. Nem értem azonban, mért törölte az indokolás a Motive utolsó