A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 21. szám - Igazitani-valók. Befejező közlemény

164 A JOG beltelket pedig mind az öten közösen. De abból a kertet elkerítették öt felé, hogy annak mindegyik más-más részét használhassa. E szerint fizették az adóját is. Ugylátszik, hogy az adófizetés szempontjából kint járt náluk a « bizottsága. Ennek munkálatai alapján a kataszter a saját munkálataiban a testvérek által jogilag fenntartott tulajdonközösséget megszüntette és a fenti, csupán haszonvétel szempontjából eszközölt megosztás szerint, az általuk müveit területeket külön-külön A, B, C, D, E, nevére jegyezte be. Szerinte ez a tényleges állapot! Ugyancsak megosztotta, a II. 1. sorszámú 600 • ölnyi birtoktestet is annak helyrajzi számából megfelelő alszámozással 5 uj helyrajzi számot, mondjuk /u /a, /,, /4, /6. hrszámot alakítva. Ezek közül a tényleges birtoklásnak megfelelően, tekintet nélkül a tkvi és meg nem szüntetett tulajdonközösségre. a /i helyrajzi számot A. a /2 hrszámot B. a /, hrszámot C. a /4 hrszámot D. a /„ hrszámot E. nevére könyvelte el; még jó, hogy egyenlő 120=120 • ölnyi területtel. Ezt persze a kataszteri térképen is feltüntette. Az öt testvér természetesen nem tudta. Közben eladtak a beltelekből 100 • ölet és a tkvi átíratás céljára bemutatták a tlkvi állapotnak mindenben megfelelő vázrajzot és okiratokat. A vázrajzot szokás szerint a tkvi térkép alapján készítették, a közös beltelek egyetlen helyrajzi számából 2 uj helyrajzi számot alakítva. Egyiket a vevőéként /j = 100 • öl; másikat további közös tulajdonként /3=500 Q öl területtel. Meg kell jegyeznem, hogy a vázrajzon /x helyrajzi számú birtokrészlet éppen arra a helyre esett, mint a kataszteri megosztás szerinti \x hrszámu részlet. Ez a 3,834/888 I. M. R. véletlen következménye volt. A tkvi hatóság— tkvi akadály nem létében —keresztülvitte ezt a változást és a jogerős végzést a vázrajz kapcsán a pénzügyi igazgatósághoz áttette. Onnan jó másfél év múlva jönnek azok vissza, és pedig, hogy a helyrajzi ssámon és területeken változtatásokat eszközöltek. A felek által benyújtott vázrajz körülbelül ilyen volt =100 • öl=vevő, /2=500 • öl=5 eladó közös tulajdona,=A., B., C, D., közös tulajdona. A kataszter által visszaküldött pedig körülbelül ilyen: 120Ü i 120G /a U /a 120Ü i 120G 120G 120D 120Ü /t=120 • öl=vevőé, /2=120 • öl=Z?.-é, A=120 • öi=<r.-é, /„=120 • ö\=D.-é, /5=120 • öl=£.-é. Vagyis a kataszter a vevőknek 20 • öllel többet adott, a többit B, C, D, E. közt egyenlően elosztotta (nekik meghagyta). A-t pedig a birtokból teljesen kizárta. Tette pedig ezt a tényleges állapotnak (!) megfelelő kataszteri térkép és saját adatai alapján. Mert szerinte ez a tényleges állapot! Hogyan vihessem ezt, mint tkvi előadó keresztül, a bemutatott szerződés és az egészen mást feltüntető tkvi állapot s az ezekkel egyező saját jogerős végzésem ellenére? Hiszen ha keresztülviszem, A-t teljesen megfosztom a jogos tkvi tulajdonától, anélkül, hogy arról tudna, vagy az ellen jogorvoslattal élhetne? Szerintem tehát a fent irt 48,790/1899. és 97,991/1900. pénzügyminiszteri rendeleteket kellene megváltoztatni és pedig akként, hogy a kataszternek ne a tényleges állapotot kelljen keresztülvinni, a saját munkálataiban, hanem a jogérvényes jo%i állapotot kelljen keresztülvinni a természetben, meg a saját munkálataiban is, ha ez keresztülvihető. Ha pedig keresztülvinni nem lehetne, vagy a keresztülvitelben a felek bele nem nyugodnának, akkor kelljen neki jelentést tennie, az okok érthető és tüzetes megjelölésével. A bíróság dolga legyen azután, felek meghallgatásával, az ügy végleges rendezése. A jogi állapotnak ugyanis az elévülés (és 1889. XXIX. t. c. vonatkozó rendelkezése, melyben szintén az elévülés eszméje az uralkodó) keretén belül erősebbnek kell lennie a tényleges állapotnál, sőt én ugy gondolom, hogy tényleges állapotnak nem is a természeti állapotot, hanem a jogi állapotot kell tekinteni. A tényleges (természeti) állapot csak akkor emelkedhetik túlsúlyra a jogi állapottal szemben, ha utóbbinak érvénye megszűnt, vagy nincsen és esetleg akkor, ha az utóbbi keresztül egyáltalában nem vihető. Azért mondom, hogy esetleg, mert ha az uj jogi állapot keresztülvihetetlen. sok ese-t ben az előző jogi állapotot kell helyre állítani. Arról azonban szó sem lehet, hogy a változott jogi visszonyok alapján, létrejött helytelen tényleges {természeti) állapot alapján, a kataszter hozzon létre, senki által nem szándékolt és oly sok veszedelmet magában hordó uj jogi állapotot. Ahhoz joga van, hogy a helytelen vázrajzot kiigazítsa, vagy azt, hogy a természetben a /x stb. uj helyrajzi számmal jelölt rész nem ott van, ahol a vázrajz azt feltünteti, megjelölje. Szóval, joga van a tényleges {természeti) állapotnak megfelelő olyan változtatásokhoz, amelyek a felek jogait nem érintik. De ez esetben tüzetesen jelölje meg a változtatásokat útjából félre nem áll. Ót azonban el nem sodorhatta ; útjából félre állnia lehetetlen volt. A habozás jellembeli gyöngeség lett volna ; ha ártatlannak hitte az üldözöttet, védelmére kelni az első kötelesség volt. De ha nem hitte volna is annak, akkor is vigyáznia kellett arra, hogy csak a biró hozzon ítéletet, csak a fórvény nehezedjék rá s ne a tömeg, ne az indulatos közvélemény ; csak a bűnöst sújtsa az ítélet s ne azokat is, akik fajának és hitének rokonai. A vérvád még ma is eleven hatású; minden nagy és nemes lélek kötelessége lebírni őt; ennek azonban csak egyetlen biztos módja van. Minden esetet, amikor felmerül, minden elfogultság nélkül, tökéletes gonddal és figyelemmel meg kell vizsgálni és a világ elé tisztán és hiven terjeszteni. — Ez birta rá szerzőt a nagy per titkainak feltárására. A küzdés hevében izgatottá válik a lélek, rokonszenvek és ellenszenvek támadnak bennünk, melyek pártos indulatokká fejlődhetnek. Mindez csaknem lehetetlenné teszi az esetnek tökéletes gonddal és figyelemmel való megvizsgálását (tanubizonyiték erre a Dreyfus-per irodalma és az eszlári-per folyama alatt megjelent fércművek) és az igazságnak tökéletes felderítését. Száz meg száz emberből, indulatból, szóból, tünetből és tárgyi jelenségből lett a nagy per; ezek közt összehangzó egységet kell teremteni. Ez az egység lesz a tökéletes igazság. De küzdés-közben vagy a harc közeli emlékezetének súlya alatt van-e ehhez elég erőnk? Ma már az akkori fáradalmak, veszélyek és nélkülözések kedvetlenségei rég elszállottak az iró lelkéből; az igazság előadásában nem gátolja semmi. ... De még ennél is nagyobb oka volt szerzőnek a várakozásra. A nagy per folyama alatt a magyar társadalmat oly izgatottság lepte meg, mintha vallási háborút akart volna indítani a zsidó hitfelekezet ellen, oly vallási háborút, melyben nem a hit és vallási buzgóság szerepelt, hanem magánérdekek és poli] tikai önző célok. De sok szenvedélyt, az önzés szenvedélyét is keltette fel, mely nem ismer türelmet és emberszeretetet s nem fogad el, ha ellene szól, semmi igazságot; sőt még álnok is volt, mert magára vette a vallási buzgóság álarcát. Az általánossá vált önzés szenvedélye semmi figyelemmel sincs a dolgok benső igazságára. S ha az üldözött kisebbség kitartóan ezzel védi magát, a nagy többség még ingerültebbé válik. Hogy lehetett volna tehát hatása az igazságnak, — melynek felderítése szerző egyik főcélja — a szenvedélyek lángoj lása közben ? Ki ismerte volna ezt el ? Aki elismerte volna, I annak a műre nem volt szüksége ; ahol szükséges lett volna, ott | nem hallgattak volna reá. Idő, türelem és nyugalmas korszak j kell ahhoz. S ezt be kellett várni. De tovább késni még sem volt célszerű. Sok tanuja és ; sok élő szereplője él még a nagy pernek. Ezekre szerzőnek J szüksége van ; ők a mű adatainak és tartalmának élő birái és i figyelmes felvigyázói. Felszólalhatnak, ha hézagot vagy tévedést találnak. Mert szerzőnek csak az a célja, hogy legyen igazság, azt pedig a szenvedélytelen tárgyú ' vita nagyobb fénybe tudja állítani. Nem adutok tömegének szánta szerző a könyvet; nem hivatalos adatokat sóvárgunk, hanem az embert akarjuk tiszi tán látni, a maga erejével és gyengeségével és ama viszonj tagságok hű rajzával, amelyek az embert közre fogják, elborítják és magukkal sodorják. Révai Lajos dr.