A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 21. szám - Az ügyvédi költségekről, vonatkozással a polgári perrendtartás tervezetére

Huszonharmadik évfolyam. 21. szám. Budapest, 1904 május 22. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) ILAP AZ IGAZSÁI.'GCY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR LlíYÍÉDF, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bér­mentve küldve: Negyed évre ... •> korona Fél « ._ 6 « Egész « ... 12 « ügyvédek. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek gcélszerűbben bérmentesen ostautal ványnyal küldendők. TARTALOM : Az ügyvédi költségekről, vonatkozássala polgári perrend­tartás tervezetére. Irta Tóth György dr., besztercei kir. albiró. — Igazitanivalók. Irta F r o mm Géza dr., ráckevei kir. albiró. — Kié a 10,000 korona ? Irta Moldoványi Ede dr. — A büntetőtör­vénykönyv revisiójához. Irta Halmi Bódog, máramarosszigeti tszéki aljegyző. — Vegyesek. TÁRCA: A nagy per. Irta Révai Lajos dr. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és dönt­vények. Kivonat a Budapesti Közlönyből. Az ügyvédi költségekről, vonatkozással a polgári perrendtartás tervezetére. Irta TÓTH GYÖRGY dr., besztercei kir. aljárásbiró. A bíróságok legnehezebb feladatainak egyike: a per­költségek és képviseleti dijak méltányos megállapítása. A perköltségek viselésére vonatkozólag, az 1868 : LIV. t.-c. 251. §-aés az 1893 : XVIII. t.-c. 108—115. §§-ai még valame­lyes támpontot nyújtanak és a törvény értelmében való határozathozatalt ellenőrizni mindkét félnek érdekében állván, kevesebb méltánytalanság követtetik el. Ellenben a képviseleti dijak megállapítása tekintetében az 1874 : XXXIV. t.-c. VI. fejeze­tében ésaz 1893: XVIII. t.-c. 108. §-ában, valamint az itt hivat­kozott 252. §-ban foglalt intézkedéseken kivül más norma nem áJl a bíróságok rendelkezésére és igy az egyes bíróságok által házi használatra készített képviseleti dij-táblázatok szolgálnak nem igen megbízható díjjegyzékül. Nem terjeszkedem ki ezúttal arra a kérdésre, hogy az volna-e célszerűbb, hogy az ügyvédi díjjegyzék, legalább nagy vonásokban, törvényhozási uton szabályoztassék, vagy meg­maradjon a jelenlegi rendszer, de annyit, saját álláspontomként, kinyilváníthatok, hogy a jó munka jelenlegi rendszer szerint méltányosabb díjazást találhat, mintha tarifa szerint volna kö­teles a bíróság a költségeket liquidálni és visszont a slendrián­munka jobb díjazásban részesül, mint amennyit megérdemelne. Tény azonban, hogy az utóbbi időben a bíróságok, a költség megállápitása körüli ténykedésük tekintetében, erős megtámadásokban részesültek ; azonban én ezt nem tekintettem és nem tekintem egyébnek, mint a létért való küzdelem ne­héz harcában elkövetett portyázásnak. Van azonban a dolog­ban valami és határozottan helytelenítendő a mostani gya­korlat, amely szerint a perköltségek hordozásának kérdése szoros kapcsolatban áll a képviseleti dijak megállapításával, holott a pernyertes fél képviselője fejthet és fejt is ki oly tevékenységet, amely magasabb díjazást érdemelne, mint a mennyiben az ellenfél marasztalva lett, de a megszokás szerint a munkásságának megfelelő dijat rendszerint a marasztalt fél által fizetendő összeghez szabjuk. Sokkal lényegesebb e kérdés elbírálásánál az a helyzet, amelybe a bíró — a mai rendszer szerint — a képviseleti dijak megállapítása tekintetében jut. Amíg a per értelmében a vitázó felek között csak a szemlélő szerepét képviseli, addig a költség megállapításánál a biró és ügy­véd kerülnek szembe és a biró a képviseleti dijak megállapí­tásánál abba a helyzetbe jut, hogy a féi érdekét kell képvi­selni az ügyvéddel szemben, azaz azt kell elbírálni, hogy az ügyvéd tevékenysége a concret esetben mily szorgalom, lelkiis­meret és tudás eredménye. Ez a birói feladat; lelkiismeretes gyakorlása pedig nagy horderővel bir az igazságszolgáltatásban. Ha a bíróság felületesen és a fél érdekét figyelembe nern véve bőkezűen liquidál az ügyvéd javára : akkor a tör­vényhozó által célzott azt a perjogi elvet támadja meg, hogy a p rlekedés olcsó legyen és az ügyvédet munkájának, tevé­kenységének meg nem felelő anyagi javadalmazáshoz juttatja és a képviselt felet oly összeg fizetésére kényszeríti, amely­nek megfelelő előnyökben nem részesült; — ha pedig szigo­Lapunk mai száma ruan állapítja meg a képviseleti dijakat, akkor az ügyvédi kar hivatásával össze nem egyeztethető alamizsnát osztogat. Ez a visszony egyes helyeken oda vezetett, hogy vanna ügyvédek, akik tűrik és jogorvoslatokkal Istenért meg nem támadnák az oly határozatokat, amelyek az ügyvéd részére napszámbéreket osztogatnak, — remélve, hogy a bíróval való jó viszony csak visszakeriti az elveszett garasokat : máshol a ke­vésbbé képzett vagy békés természetű biró fordul egyenesen ahhoz a taktikához, hogy a lármás, anyagiak után futó ügy­védet busás dijakkal, a szegény emberek romlására, lekenye­rezi a maga számára. És abban felsőbb hatóságaink is hibá­sak, hogy ez utóbbi esetek mind gyakrabban fordulnak elő, mert nem akarják az erélyt egyenlő mértékkel osztogattatni. De a legnagyobb absurdumnak tünt föl és tűnik föl előttem még ma is, hogy az ügyvéd miért legyen köteles a bíróilag megállapított költség érvényesítése iránt képviseltje ellen pert tenni folyamatba. E baj orvoslása iránti vágy a polgári perrendtartás miniszteri indokolásában csillan föl igy: «vajjon az ügyvéd költ­ségjegyzékének megállapítására saját fele ell nében — éspedig nemcsak a polgári perben, hanem a perenkivüli és büntető eljárásban felmerült költségek tekintetében is — nem szük­séges-e egyszerű perenkivüli eljárást létesíteni, ez külön megfontolás tárgya lehet, ide azonban nem tartozik.» Ez az indokolás természetesen a javaslat Il-ik szövegére vonatkozik. A Tervezet első szövege szerint ugyanis (455. §.) az ügyvéd a per folyama alatt vagy a per befejezése után kérheti a perbíróságnál, hogy a perben felmerült dija és költsége saját felével szemben megállapittassék, ellenben az igazságügyi bizottság által elfogadott szöveg szerint a képviseleti dijak nem lesznek megállapitandók. A törvényjavastat az első szöveget a német birodalmi perrendtartás V. cím 104 —106. §§-sai alapján állapította volt meg, azonban a Il-ik szövegezésnél föltűnt annak célsze­rűtlen volta és tekintettel arra, hogy a költség utólagos megálla­pítása felesleges munkával terhelné a bíróságot, amely kény­telen volna kétszer foglalkozni az ügygyei és mert az utólag felmerült költségek hordozása méltányosság szerint helyesen meg nem állapitható, a javaslat elejti a költségmegállapitás iránti intézkedés ama formáját, hogy az ügy érdemi befeje­zése után is lehessen azt kérni és egyúttal ama másik szél­sőségbe esik^ hogy a képviseleti költségek megállapítására vo­natkozó intézkedést egészen mellőzi. Erre vonatkozólag az indokok ezek : A mai eljárás a fél jogaira felette sérelmes. A per bírósága a fél minden meghall­gatása nélkül megállapítja ellenében ügyvédje diját, erről őt nem is értesitik, módja a felebbezésre nincs, az ügyvéd ellen­ben a dij felemelése végett felebbezhet. Ha az ekkép megálla­pított díj behajtása végett pert indít az ügyvéd : a bíróság a félnek a megállapított dij elleni kifogását már nem veszi figye­lembe, hanem azt azon az alapon, hogy a dijt a bíróság már megállapította, mellőzi. Ilyenformán a költség kérdésében a felek legfontosabb érdekei védelem nélkül maradnak. Magá­nak az ügyvédnek nincs érdekében a megállapítás módja akkor, ha felével szemben jutalomdijat kötött ki. Ilyenkor a megállapítás felesleges, sőt visszás is lehet akkor, ha a fél látja, hogy ő az ügyvédi munkáért nagyobb összeget fizet a kikötés alapján, mint amennyire a bíróság a munkát értékeli. Ezekből az okokból a javaslata mai perrend 252. §-ának rendelkezését, a melyhez hasonlót az ujabb perrendtartások sem tartalmaznak, mellőzi. Hát eme visszásságok a gyakorlatban tényleg előfordul­nak, de azokat nem azzal kell megszüntetni. — tekintet nél­kdl arra, hogy a külföldi törvényhozások intézkednek-e vagy nem és hogy miként intézkednek — hogy a költség megálla­12 oldalra terjed.

Next

/
Oldalképek
Tartalom