A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 18. szám - Széljegyzetek a modern ügyvédséghez, és a magyar ügyvédi kérdéshez (Folytatás.)

A J épitik és ez által biztosítják az igazságszolgáltatás számára a csendet, addig nálunk erre nem sok ügyet vetnek A budapesti büntetőtörvényszék esküdtszéki tárgyalási tenne például minden szépsége dacára nincs megfelelő módon építve, akustikája pedig oly rossz, hogy kiabálásra kényszent. Képzeljünk el egy kiabáló ügyészt vagy védőt és önkénytelenül eszünkbe jut a bódé előtt álló amerikai gyorselárusitó. A pestvidéki törvényszék főtárgyalási terme pedig olyan, mint egy falusi ivó. Birák, jegyző, ügyész és védő egy emelvényen szoronganak és a hely oly szük, hogy a védő asztala mellől alig tud felkelni, midőn beszélni akar. A Budapesten levő két felsőbíróság — a kir. Küria és a budapesti kir. ítélőtábla — palotájában levő tárgyalási termek legnagyobb része ugy kapja a világosságot, hogy az ügyvéd a hatalmas ablakokkal szemben (oglal helyet és az intensiv világosság szemét folyton bántja. A védői emelvény elhelyezésének kérdése sem lettnálank mindenütt az igazságszolgáltatásnál közreműködő tényezők egyenrangúságának megfelelőleg megoldva. A nálunk uralkodó ügyvédellenes irányzat folyománya volt például az. hogy a zombori törvényszék főtárgyalási termében a védői emelvény az ügyészénél lejebb tétetett és az ügyvédi kar erélyes fellépésére volt szükség, hogy ez a botrányos intézkedés megszüntettessék. A budapesti büntetőtörvényszék esküdtszéki tárgyalási termében a védői emelvény elhelyezése sem mondható teljesen korrektnek, mert az ügyész a korláton belül a bírósággal egy vonalban ül, mig a védői emelvény a korlátokon kívül van elhelyezve, AZ pedig vigasztalásunkra nem szolgálhat, hogy a szomszéd Ausztriában a bécsi esküdtszéki tárgyalási teremben az ügyészi és védői emelvény hasonlóképpen van elhelyezve és hogy ott az ügyész egy kényelmes, kipárnázott karosszékben ül, mig a védő számára a közönséges nádszék szolgál. Ügyvédi szobáról nálunk gondoskodás szintén nem történt. Budapesten az alkotmány-utcai törvényházban elhelyezett társas bíróságoknál van ugyan egynéhány ügyvédi szoba, ezek a helyiségek azonban szűkek, barátságtalanok és sötétek, télen sokszor fűtve sincsenek és a szolga rendesen ruhatárnak használja. Berendezésük pedig miben sem különbözik a vádlottak szobájá óh Nyugaton, különösen a nagyobb városokban levő bíróságoknál az ügyvédek részére nagyobb helyiségek állanak rendelkezésre minden kényelemmel, sőt fényűzéssel berendezve és összekapcsolva olvasóteremmel és kézi könyvtárral. Ott az ügyvéd szünet alatt vagy mig ügye sorra kerül, olvasgathat, dolgozhat, feleket fogadhat vagy kartársaival beszélgethet, szóval kellemesen és hasznosan töltheti az időt. Az ügyvéd életének jó részét a bírósági épületben tölti, a szóbeli eljárás következtében egész délelőtt a bírósági épülethez van kötve, minélfogva jogos és méltányos követelmény, hogy idejét ott is oly környezetben és oly módon tölthesse, mely állásának; hivatásának és tekintélyének megfelel. A Budapesten székelő felsőbíróságok palotája pazar fénynyel van kiállítva, ügyiédt szobákat olvasóteretnmei és kézikönyvtárral azonban hiába keresünk, pedig az ügyvédi kar maga is szívesen járulna hozzá az olvasóterem és kézikönyvtár felszereléséhez s fenntartásához, hogy az ügyvéd addig, míg ügye sorra kerül, néhány jogi szaklapot, kommentárt vagy tudományos értekezést olvasgathasson vagy pedig az ügyre vonatkozó törvényhelyeket átnézhesse. Az ügyvéd itt is. a törvényszékeknél is kénytelen a felekkel, a tanukkal és a szolgákkal együtt az előszobában várakozni, míg sorra kerül. A bérházakban elhelyezett járásbíróságok misériáiról nem is akarunk szólani. A szűk, sötét és piszkos tárgyaló szobában az ügyvéd felöltőjét sem teheti le, ha pedig a túlzsúfolt tárgyaló szobában az állva várakozást megunta, kimehet a nyitott folyosóra, ami például tél idején nemcsak egészségi szempontból nem ajánlható, de nemis valami kellemes dolog. Mindeme külsőségeknek meg van a maga, — ha mindjárt szerény — jelentősége, a nálunk e tekintetben létező állapotok azonban épen nem akalmasak arra, hogy az ügyvédségben az önérzetet növeljék, a nagyközönség előtt pedig az ügyvédi tekintélyt emeljék. (Folytatása következik.) Belföld. A királyi közjegyzők országos értekezlete. A királyi közjegyzők a községi és körjegyzők illetményeinek szabályozása tárgyában a képviselőházhoz benyújtott törvényjavaslat 12 §-a miatt Budapesten a központi városháza tanácstermében országos értekezletet tartottak. Megjelentek az összes közjegyzői kamarák kiküldöttei. Az értekezlet P 1 a u s i c h Mátyás temesvári kir. közjegyzőt, a temesvári kir. közjegyzői kamara elnökét választotta elnökül. OG 143 Charmant Oszkár dr. alapos beszédet mondott, amelynek során a jegyzői magánmunkálatok mibenlétét és terjedelmét tartja mindenekelőtt szükségesnek megállapítani. Különböztetest kell tenni a közigazgatási természetű magánmunkálatok között és azok között, melyek a perenkivüli jogszolgáltatás terére tartoznak. Csak ez utóbbiakról lesz szó. Néhány évtized alatt a községi jegyzők magánmunkálatai ügyköre óriási terjedelmet vett. Ezt igazolják a magánmunkálatokra vonatkozó megyei szabályrendeletek, amelyek hivatalos kötelességévé teszik a jegyzőknek, hogy megkeresés esetében ügyködjenek. Ha azt keressük, hogy mekkora forgalmat valósítanak meg a jegyzői irodák ezen a téren, meglepő az eredmény. A közjegyzői irodák országszerte adatokat gyűjtöttek és azokból felhoz szóló néhány példát. A hódsági kir. járásbíróságnál 1903-ban 2,643 beadvány közül közjegyző készített 64-et, magánfelek 19-et. ügyvéde-; 16-ot, takarékpénztári és segélyszövetkezeti könyvelők 144-et, községi jegyzők 1,120-at. A körösbányai kir. járásbírósághoz, mint telekkönyvi hatósághoz iktatóra érkezett az utolsó négy évben 36,252 szám. Ebből tabuláris ügy 34,252. Származik pedig ezen beadványok közül 4 év alatt a közjegyzőtől 247 drb, a járásbíróság területén levő 5 ügyvédtől 1,000 drb, a járásbíróság területéhez tartozó 11 községi jegyzőtől 23,007 drb. Az összkép azt mutatja, hogy az egész telekkönyvi ügyforgalomnak az országban helyenként 75°/o'a, de a legtöbb helyen 90—95«/0-a, sőt egyes helyeken még ennél is több a jegyzők beadványai utján bonyolul le. Az eredményt a következő tétéiben lehet összefoglalni: Magyarországon ma az okiratszerkesztés és a telekkönyvi ügyekben való képviselet a községi jegyzők irodáiban összpontosul. A peren kivüli jogszolgáltatás ezen fontos ágainak hivatásszerű közegei a községi jegyzők. Amit mellettük a közjegyzők és ügyvédek elvégeznek, az szám szerint jelentéktelen. Nem lehet állítani, mint megtörténik, hogy a községi jegyzők ezen ügyködése zugirászat volna. A zugirászat fogalmában nem a szakképzettség, hanem a jogszerűség hiánya a döntő. Ügyködésük jogszerűsége mellett pedig a községi jegyzők hivatkozhatnak nemcsak bizonyos történeti hagyományokra, tehát szokásjogi alapra, hanem érvényben álló hatósági szabályrendeletekre is, mint kétségtelen jogforrásra. A jogszerűség dolgában különben a kir. Kúria judikaturája is melletük szól. De annyi bizonyos, hogy ha a községi jegyzők ügyködése nem is zugirászat, de a zugirászatnak az országban e.harapódzására nagy befolyással bir. Nemcsak hogy a vidéki zugirászok nagy számban a jegyzői irodákból kerülnek ki, hanem főkép a mindennapos tapasztalat, hogy a jogászi szakképzettség mit sem nyom, hogy annak hiánya nemhogy akadályul szolgálna, de a sikert, sőt a hatóságok támogatását is a maga oldalán látja; ez adja meg a zugirászoknak működésükhöz a legnagyobb bátorítást, hogy ne mondjuk az erkölcsi alapot. Igazságügyi szempontból döntő mindenesetre az is, hogy a jegyzők magánügyködésének fentartása a közjegyzői intézmény fenmaradását lehetetlenné teszi. De a közjegyzői karra való tekintetnél, ugy tetszik, fontosabb szempont az, hogy mikor az okiratszerkesztést úgyszólván egész terjdelmében a községi jegyzők hatáskörébe utalja, de egyúttal a községi jegyzők ne'; a teljes jogásn . észültségét föltételül nem szabja, legfontosabb jogszolgáltatási érdekekről nagyon rosszul gondoskodik. A jó közigazgatásnak még inkább követelménye, hogy a jegyzők magánmunkálati hatásköre korlátoztassék. Ha mindezzel szemben azt kérdeznék, hogy micsoda szempontok javasolják azt, hogy a magánmunkálati ügykör mai korlátlanságában a községi jegyzők hatáskörében megmaradjon, akkor igazán nem lehet kielégítő választ találni. Felhozzák a jegyzői munkának olcsóbb voltát. Azonban a megyei szabályrendeletek azt igazolják, hogy a jegyzői munka általában nem olcsóbb, sőt sok esetben tetemesen drágább, mint például a közjegyző munkája. Itt vam.ak például az adásvételi szerződések. Ezeknek egyes szabályrendeletek által megállapított dija 1,000 koronánként egyes megyékben 1 koronával, sokban 2 koronával növekszik, a vagyonközösség-megszüntetési szerződések és osztályegyezségek meg épen 1,000 koronánként 3 koronával növekszik, sőt egyes szabályrendeletek még értékhatárt sem állapítanak meg. Hoiott a közjegyzőknek dija ugyanazon szerződésekért 2,000 koronánként növekszik 1 koronával és értékhatár is meg van állapítva. Felhozzák a jegyzők könnyebb hozzáférhetőségét és a közjegyzői irodák távolságát. De egyrészt tapasztalás, hogy épen a szegény falusi ember keresi meg messziről is a közjegyzőt, mig épen a nagyobb értékű ügyletek nem találják meg a községből kivezető utat; másrészt ez az érv azonnal megszűnik, mihelyt a magánmunkálatok megszorításával a közjegyzői állások szaporíthatok lesznek. Felhozzák azt is, hogy a köznép bizalommal van jegyzője iránt és szívesen viszi hozzá ügyeit. Ennek - kivételeket nem tekintve — éppen az ellenkezője igaz. A közjegyzői kar mozgalma egyáltalán nem irányul a községi jegyzők tiszteletreméltó testülete ellen, melylyel szemben nemcsak fontos közhivatali állásuk, hanem társadalmi és nemzeti érdekekben kifejtett működésük miatt is a közjegyzői kar a legnagyobb nagyrabecsüléssel van. Amit a közjegyzői kar a maga részéről keres, az annak a törvényes hatáskörnek a megI valósítása, melynek kedvéért a közjegyzői intézmény életbelép-