A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 17. szám - Lehet-e a gyilkosságot vétségnek minősíteni?

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 17. számához. Budapest, 1904 április 24. Köztörvényi ügyekben. Aki hibás rendelkezése" által valamely baleset okozója volt, kártérítéssel tartozik a sértett félnek, tekintet nélkül arra, bogy azon egyén, kinek ténykedése a balesetet közvetlenül előidézte szolgálatában all-e vagy sem, hacsak felette rendelkezni jogosítva volt. A bpesti V. ker kir. Járásbíróság (1902 május hó 21. 1900. Sp. 956 182. sz. a.) Berger Mor dr. ügyvéd által képviselt M. Albertné mint kiskorú M. Anna képviselője felperesnek. Cséry István ügyvéd által képviseli L. Nándorné alperes ellen 800 kor. töke s j. i. folyamatba tett sommás perében következő Ítéletet hozott: Alperes L. Nándorné köteles 500 kor. tőkét és 120 kor. perköltséget felperesnek 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizetni. Kötiles ezen kivül eszményi bélyeg fejében 22 kor. 30 fillért a központi díj és illeték kiszabási hivatalnak 15 nap alatt és a bpesti kir. Törvényszék irodaátalánya részére a bpesti kir. Törvényszék elnökének kezeihez az előlegezett orvos szakértői dij fejében 60 koronát, ugyancsak 15 nap alatt fizetni stb. In dokok: Felperes előadta, hogy alperes 1898 május havában kk. leányát Annát egyfogatú szekerén a bpesti zsidótemetőbe vitte. A temetőből hazajövet, a midőn a szekér alperes által adott utasításnak megfelelően megfordult, szekerestől együtt felborultak és a szekéren ülő Anna oly szerencsétlenül esett le a szekérről, hogy fejének baloldala beütődött külső sérülés folytán, gyógykezeltetése műtői beavatkozást igényelt és sérülése oly nagyfokú, hogy rendes munkálkodásra képtelen. Mivel pedig sérülését az alperes okozta, 800 kor. kártérítési összegben kérte őt marasztalni. Alperes két irányban védekezett. Tagadja első sorban azt, hogy a felperes M. Anna sérülése oly súlyos természetű lenne, hogy az rendes munkálkodását akadályozná. Másodszor pedig azt tagadta, hogy a szekér felborulásának okozója lett volna; később a per során azon kifogást is emelte, hogy a lónak nem ö, hanem a (érje tulajdonosa, a kocsinak a férje a gazdája, vagyis tagadta, hogy ő perelhető lenne. Mindezeknél fogva felperes elutasítását és költségeiben leendő marasztalását kérte. A bíróság mind a két ténybeli tagadás folytán foganatosította a bizonyítást, a M. Anna sérülését törvényszéki hites orvosszakértővel megvizsgáltatta, az eset körülményeire nézve a szekeret hajtó K. Róbert tanút halgatta ki. Az orvosszakértői vizsgálat eredménye és a vélemény a 14 alsz. alatt, a nevezett tanú vallomása a 18 alsz. jegyzőkönyvben foglaltatik. Alperes a bizonyítás eredménye folytán marasztalandó volt. A szakértői vélemény folytán M. Anna a szenvedett sérülés folytán nehezebb testi munka teljesítésére állandóan képtelenné vált, sőt könnyebb munkák körül is munkaképessége megcsökkent s fájdalmai, szédülései a jövőben is meg fognak maradni. A kocsit hajtó K. Róbert pedig azt vallotta, hogy az alperest a megfordulásra adott utasítás után figyelmeztette, hogy a talaj egyenetlen fekvése folytán a helyben való megfordulás a kocsi felborulásának veszélyével járhat, de az alperes e figyelmeztetés dacára is ragaszkodott meghagyásához. A tanú szerint az esetre ha nem helyben fordulna meg, a baj sem következik be és az a vallomása, hogy az esetre, ha a közelgő villamos vasút csengetése elmarad, a lova meg sem ijed, talán kikerülhették volna a veszedelmet, az alperes felelősségét nem csökkenti, mert fordulás nélkül a szekér nem borult volna ki. Mivel pedig a szekér felborulása okozta M. Anna sérülését, ennek anyagi hátrányait alperes, a ki a felborulásra makacs és hibás ténykedésével okot adott, viselni tartozik. Nem vehető figyelembe alperesnek az a kifogása, hogy ő sem a lónak, sem a kocsinak nem ura, mert e körülmény semmi befolyással nincs a marasztalhatásra. A kártérítés összege a felperes anyagi visszonyai és a sérülés fokaihoz mérten mérsékeltetett. A bpesti kir. törvényszék (1902. december 22-én 1902. J. D. 321. sz. a.) következő ítéletet hozott: Az elsőbiróság ítélete felebbezett részében azzal a módosítással, hogy a teljesítési idő 8 nap leend, helybenhagyatik stb. Ez az itélet a felülvizsgálati kérelemre való tekintet nélkül végrehajtható, stb. Indokok: Az e. b. itélet ellen az alperes felebbezett. Felebbezési kérelme a tárgyalási jzőkönyvben foglaltatik. Felperes a felebbezési tárgyaláson meg nem jelent és így részéről ellenkérelem elő nem terjesztetett. Az alperes megismertette az elsőbiróság előtt lefolytatott bizonyitásfelvételi eredményét, továbbá írásos felebbezése tartalmával egyezően megindokolta felebbezési kérelmét. Az alperesi felebbezésben uj tényállítások és bizonyításfelvétel iránti kérelem nem foglaltatván s igy a S. T. 162 §-a ezúttal alkalmazást nem nyervén, az e. b. ítéletben foglalt tényállást a felebbezési bíróság ítélete alapjául azzal a kiegészítéssel fogadta el, hogy az alperes kártérítési kötelezettségének megállapiiásánál a K. Róbert tanúvallomásán kivül figyelembe vette az áttett rendőrségi iratokban foglalt adatokat, különösen pedig azt, hogy az alperes a szóban forgó eset alkalmából vigyázatlan hajtás miatt rendőrileg 20 korona pénzbirsággal lett megbüntetve Ezen tényállás mellett kiemelve, hogy a kártérítési összeg oly minimalis különben is, amely további bizonyításra nem szorul, az eiső bíróság Ítélete felebbezett részében megfelelő helyes indokaiból helybenhagyandó s alperes felebbezése sikertelenségénél fogva a S. T. 168 §-a alapján a felebbezési költségben is marasztalandó volt. A teljesítési idő módosítása és a végrehajthatóság kimondása a S. T. 116 és 169 §-ain, az ügyvédek felebbezési járandósága iránti határozat a prtts 252 §-án alapszik. A budapesti kir. ítélőtábla felülvizsg. tanácsa (1903. május 15. G. 32/1903 sz.) következő ítéletet hozott: A kir. tábla az alperes felülvizsgálati kérelmét elutasítja stb. Indokok: Alperes a S. e. t. 185 §-ának a) és e.) pontjaira alapított felülvizsgálati kérelmében első sorban azt panaszolja, hogy a felebbezési bíróság lényeges eljárási szabályt sértett meg az által, hogy aS. e. t. 170 §-ának rendelkezése ellenére az ítéletének alapjául szolgáló tényállást önállóan nem adu elő. Ez a panasz alaptalan, mert a most hivatkozott törvényszakasz értelmében jogában áll a felebbezési bíróságnak ítéletében a tényállás előadásának kifejezéséül és pótlásául az elsőbiróság ítéletének a tartalmára is hivatkozni, a fenforgó esetben tehát a felebbezési bíróság az által hogy az itélet indokaiban kijelentette, miként az első bíróság ítéletében foglalt tényállást fogadta el ítélethozatal alapjául: a törvény rendelkezésének eleget tett. Panaszolja továbbá az alperes, hogy anyagi jogszabályok megsértésével marasztaltatott el a kártérítésben, mert csak jogellenes cselekményből folyik a kártérítési kötelezettség, már pedig vele szemben jogellenes tény megállapítva nincs; — mert továbbá jogszabály az is, hogy csak a tulajdonos felelős a szolgálatában állónak a tényeiért, már pedig a baleset alkalmával a lovat hajtó egyén nem az alperesnek, hanem a férjének szolgálatában állott. Ezeknek a panaszoknak nincs jogos alapja, mert az elsőbiróság ítéletében, a felebbezési bíróság által is elfogadott — és a S. e. t. 197 §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényként van megállapítva, hogy a felperes leányát ért balesetet előidézett kocsifelfordulás akkor következett be, amikor az alperes a kocsisként magával vitt legénynek óvó figyelmeztetése ellenére is ragaszkodott ahhoz a meghagyásához, hogy helyben forduljon meg. Minthogy pedig az alperesnek e vétkes gondatlanságból eredő cselekménye a bekövetkezett balesettel — felperes leányának a súlyos megsérülésével — okozati összefüggésben áll: a kártérítési jogra vonatkozó általános jogszabályok alapján, az alperes kártérítésre kötelezettnek helyesen mondatott ki és ennek kimondásával a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt nem sértett meg, annál kevésbbé, mert a beleset alkalmával a ló hajtására alkalmazott egyén az alperesnek közvetlen rendelkezése alatt állott, annak a tényeért tehát közvetlenül ő a felelős. Végül azt is panaszolja az alperes, hogy eljárási jogszabály sértetett meg a felebbezési bíróság által, mert a S. E. t. 64 §-ának rendelkezése ellenére nem indokolta meg, hogy miért képezi a megítélt 500 korona a minimalis kártérítési összeget. Ez a panasz is alaptalan, mert a S. E. t. 65. §-a értelmében a bíróság a kár mennyiségét, — az összes körülmények figyelembe vételével, legjobb belátása szerint állapítja meg, amely megállapítás felülvizsgálatnak tárgyát nem képezi. tárgyalást Az 1894 : XXXI. t-c. 116. §. szerint, külföldiek házassági perében a magyar bíróság csak az esetben járhat el, ha ítélete hatályos abban az államban, amelynek a házas felek polgárai; ennek az előfeltételnek fenforgását azonban felperes ki nem mutatta : nyilvánvaló, hogy a házasság érvénytelenítését célzó jelen perben az eljárásra a magyar bíróság hatáskörrel nem bír. A bperti kir. tszék (1903 szept. 15-én 31,188. sz. a.:) Rózsavölgyi M. dr. ügyvéd által kép. K. Hildegardnak, Berényi S. dr. ügyvéd ált, képv. Don M. C. T. di D. de R. báró elleni válóperében következőleg ítélt: