A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 17. szám - Lehet-e a gyilkosságot vétségnek minősíteni?

A JOG 135 zései általában a modern törvényektől elütő eredeti rendelkezéseket tartalmaznak és annak megsértéséhez a biztosító jogai tekintetében a legkülönbözőbb hatályokat fűzik. Ezen hatályok ismertetése után kimerítően fejtegette a felszólaló azt a kérdést, hogy minő kihatással van a közlési kötelezettség megsértése akkor, ha annál a biztosító ügynöke is közreműködik. Az ügynököket illetőleg kritikailag ismertette a német tervezetnek rendelkezéseit és konstatálta, hogy azok az ügynökök jogkörét illetőleg igen tágak. Párhuzamot vonva a német tervezet és a magyar joggyakorlat közölt, kimutatja, hogy mig a magyar joggyakorlat azt a szokásos kikötést, hogy kár esetén a szerződés felmondható, kötelezőnek el nem ismeri, addig a német Urvezet ezt kifejezetten megengedi. Az életbiztosításra vonatkozólag a német tervezet kifejezetten akként rendelkezik, hogy a biztosításból eredő összes jogok a biztosítottat illetik meg. A magyar végrehajtási törvény ezzel ellentétes rendelkezéseket tartalmaz. A magyar törvénynyel némileg hasonló rendelkezéseket tartalmaz az angol és a kanadai törvény, valamint Eszakamerika egyes államainak törvényei. De lege ferenda a két rendszernek kombinációja volna ajánlatos. Az öngyilkosságot illetőleg a német tervezet világosan rendelkezik abban az irányban, hogy ha az beszámíthatatlan állapotban követtetett el, ugy a biztosító kártérítési kötelezettsége fennáll. A felszólaló kifogásolja ezt, s ajánlatosnak mondja, hogy ezzel szemben törvényhozásilag kellene eltiltani, hogy azt a kikötést, amely elismeri a biztosító kárfizetési kötelezettségét, akkor is, ha az öngyilkosság beszámítható állapotban követtetett el, mint immorális és az öngyilkosságra való ösztönzés hatálylyd bírjon. Rámutat a felszólaló, hogy Amerikában e gyakorlat folytán az utolsó 30 évben az öngyilkosság megkétszereződött. Az orvosi vizsgálatot illetőleg kimondja a tervezet, hogy az erre való kötelezés joghatálylyal nem bir. Tehát nem iehet kényszeríteni a biztosítottat, hogy dacára az ajánlatban történt kötelező nyilatkozatának, magát orvosilag megvizsgáltassa, illetve az ez esetre kikötött bírságot megfizesse. A többszörös biztosítás esetén szintén eltérően rendelkezik a német tervezet a magyar kereskedelmi törvénytől. Mig itt a több biztosító csak pro rata felelős, addig a német tervezet szerint az összes biztosítók egyetemlegesen felelősek. Jellemzésül felemlili a felszólaló, hogy a német tüzbiztositók szövetségének memorandumában a tervezet rendelkezése helyébe szórói-szóra a magyar törvény rendelkezését ajánlották. — Felszólalt még Rosenberg Gyula ügyvéd, a biztosító társaságok létérdeke ellen irányuló birói gyakorlatot támadva. Róth Pál az ügynöki és dijkérdésssl foglalkozott. Az előadó zái szava után Beck Hugó elnök összegezte a vita eredményeit és a Kúria gyakorlatát ismertette. Különösen hangsúlyozta, hogy nincs oly határozat, mely az ügynököt feltétlenül a társaság kereskedelmi meghatalmazottjának tekintené. A győri ügyvédi kamara 1903. évről szólójelentése szerint a szegényvédelmi esetek száma oly rohamosan emelkedik, hogy lehetetlen azok tekintetében a régi rendszert fentartani. E körülmény egyik oka abban rejlik, hogy a hatóságok igen könnyen osztogatnak szegénységi bizonyítványt. A pártfogó ügyvédek kirendelését minden esetben az ügyvédi kamarákra kellene bizni és csakis azon esetekre szorítani, melyekben kötelező az ügyvédi képviselet. Panaszra ád okot a Kúriának amaz eljárása, hogy a bűnvádi perrendtartásnak a felülvizsgálati kérelem bejelentése körül előirt formaságait mereven alkalmazza s igy a felek puszta formaságok miatt sokszor elesnek jogorvoslati joguktól. A kamara létszáma 2 ügyvéddel és 13 ügyvéd-jelölttel szaporodott a mult év folyamán. Irodalom. Közigazgatási törvénytár. A fennálló törvények, rendeletek és döntvényekből rendszeresen összeállította Dárday Sándor, az állami számvevőszék alelnöke stb. 3-ik kiadás, Budapest, 1904, Az <Athenaeum> irodalmi és nyomdai r. t. kiadása. A teljes mű ára 10 kötetben erős vászonkötésben 120 K. Amig a szoros értelemben vett jogi téren az igazságügyi törvénytárak, döntvénytárak, hol jobb, hol kevésbbé jó magyarázatokkal ellátott egyes törvénykiadások már némileg aggasztó versenyt folytatnak és az aránylag csekély számú, a mai sanyarú anyagi viszonyok folytán nagyon is redukált befogadási képességgel és vételkedvvel rendelkező vevő közönségnek áldozatkészségét nehéz próbára teszik, addig a közigazgatás terén a törvények és rendeletek kiadása (a hivatalos =Törvénytár> és a <RendeletekTárá»-tól eltekintve, melyek használata rendkívül nagy terjedelmüknél íogva, a megfelelő segédkönyvek igénybevétele nélkül aligha lehetséges) azelőit teljesen szünetelt, most pedig évek óta az egyetlen nagyszabású D á r d a y-féle közigazgatási törvénytár által van képviselve. Tegyük mindjárt hozzá, hogy ezen képviselet a lehetőleg legjobb és legméltóbb. A munkának célszerű összeá litása és könnyű kezelhetése, azt a szakkö.zönség előtt igen kedveltté tette és annak széleskörű elterjedését biztosította. Erre vall már azon szembeötlő tény is, hogy ezen aránylag nem is tulolcsó törvénytárból rövid hét év alatt már a 3-dik kiadás előttünk fekszik. A közigazgatási joganyag nem bir csekélyebb fontossággal, mint a tisztán igazságügyi és ez okból nem szorítkozunk csupán ezen uj munka megjelenésének jelzésére, hanem azzal ezúttal kissé bővebben és behatóbban is akarunk foglalkozni. Ezen uj kiadás teljesen az eddigiek keretében mozog, azonban a közben életbelépett uj törvények és rendelkezésekkel bővült. Ez utóbbi körülmény természetesen szükségessé tette azt is, hogy a munka több helyütt, ahol ezt az uj törvények és rendeletek megkövetelték, lényeges átdolgozáson ment keresztül és az érvényét vesztett anyag belőle elimináltatott. Rendszeres feldolgozása a rengeteg anyagnak már azért is szükséges volt, mert törvények gyakori módosítása és a tételes joganyagnak evvel karöltve járó örökös hullámzása, sok esetben rendkívül megnehezítették az érvényes jogalapnak meghatározását. Ezen a jelen munkának szakszerű rendezése lényegesen segítés a munka X-ik kötetét képező tárgymutató is, mely az egész törvénytár teljes anyagát felöleli, könnyűvé és kellemessé teszi a fennforgó kérdésben való gyors és alapos tájékozódást. Vájjon megvalósul-e a szerkesztőnek azon célzata is, hogy a munka a majdan rendezendő gyakorlati közigazgatási vizsgákhoz is vezérfonalat nyújtson, arra nézve, tekintettel a munkának nagy terjedelmére, némi kételyeink vannak. Időközbeni pótfüzetek kiadásával e munkának huzamosabb időre terjedő használhatósága lesz biztosítva. Az első rész (666 1.) tartalmazza a közjogot és a statisztikát (tehát a trónöröklést, a koronázást, és koronaőröket, udvartartást, nádorválasztást, a területet, a közös ügyeket, a vám- és keresk. szövetséget, a magyar állampolgárságot, a nemzeti egyenjogúságot, a nemzeti szint és országos cimert, a magyar nyelvet, a törvények kihirdetését az országgyűlést és statisztikát, — az összes idevágó rendeletekkel együtt.) A II. rész (840 I.) tartalmazza a szervezetet (az állami és vármegyei számvitelt, a szolgálati szabályokat, a törvényhatóságokat, községeket és közigazgatási bizottságokat.) A III. vaskos kötet (1,394 I.) a vallás- és közoktatást (a vallásügyet, népoktatást, középtanodákat, egyetemeket és akadémiákat, a művészetet és közoktatási tanácsot) tartalmazza. A IV. részben (1,344 I.) a rendészettel (kapcsolatban a közegészségügy, iparügy és mértékhitelesiléssel) foglalkozik. Az V. rész (1,206 1) a gazdasági törvényeket (ide értve az állategészségügyet, az erdőtörvényt és vizjogot) tartalmazza. A VI rész (814. I.) a közlekedésügyi törvényeket (a hajózást, vasutat, közutakat és államépitészetet) tárgyalja. A VII. rész (330 1.) a honvédelmet (véderő, honvédség, népfölkelés, katonai ellátás, beszállásolás, lóavatás, Ludovika akadémia) tartalmazza. A VIII. részben (1,2181.) a pénzügyben, foglaltatnak az egyenes és fogyasztási adók, egyedáruságok, illetékek és dijak. A IX. rész. (752 1.) a családjog és törvénykezés (gyámügy, örökösödési eljárás, házassági jog, anyakönyvvezetés, közigazgatási bíróság és községi bíráskodás.) Végül a X. rész. (272 1.) melyet Lengyel Vilmos dr. osztálytanácsos szerkesztett, a betűrendes tárgymutató. Függelékét képezi a törvénytárban előforduló törvények jegyzéke. A régebbi (első és második) kiadások birtokosai a kiadóhivatal részéről azon kedvezményben részesülnek, hogy azok, az uj kiadás megrendelése esetében 40 K. beszámítása mellett visszavétetnek, ugy, hogy az uj kiadás ezeknek csak 80 koronába kerül. r. I. Vegyesek. Valami a kinevezésekről Nem egyszer kapunk panaszkodó sorokat, amelyek azt a felfogást tükrözik visza, mintha az igazságügyminiszter által követett kinevezési rendszer sok jogos várakozást hiúsítana meg. A napokban is előkelő helyről érkezett hozzánk egy levél, amelynek a gondolatmenete különösen jellemző az egyre jobban terjedő közfelfogásra, s ezért megkísértjük azt vázolni. Eszerint kihirdetik a pályázatot a megürült birói vagy ügyészi állásokra, holott a kinevezendő személy már előre kilátásba van véve, azt már a pályázat kihirdetésekor előre kombinálják az érdekelt körökben és a kombináció végül be is üt. Magasabb állásoknál — folytatja tovább a levél irója — van értelme az előre történi személyi megállapodásnak (ilyenkor nem is igen hirdetnek pályázatot, pl. táblabírói állásnál). Igazán helytelen, hogy hiába mozgósítanak egy egész csómó pályázót, bélyegkiadásra kényszeritik őket, midőn eljárásuk amúgy is rendesen eredménytelen. Konkrét eset gyanánt emlit meg a levél egy kir. ügyészi állásra hirdetett pályázatot, amelyre — a levélíró feltétlenül biztos forrásból származó értesülése szerint — már előbb megvolt a kinevezendő jelölt s az csak megyebeli ember lehet, mert oda idegen be nem juthat. Ismerve az igazságügyi kormányzat kifogástalanságát, bizonyára nem lehet positivnek mondani mindent, amit rebesgetnek. Nagyon kívánatos ennélfogva, hogy teljesen múljék el az árnyék, amit a látszat vet az igazságügyi kinevezések körül való eljárásra. A zilahi kir. törvényszék, járásbíróság és ügyészség birói és ügyészi tagjai és segédszemélyzete 1904 évi április hó 7-én tartott értekezletének határozata: Az értekezlet csatlakozik a tordai kartársak mozgalmához s a második birói kongresszusnak Budapestre mielőbb leendő összehívására a kongressus elő' készítő bizottságát felkéri.