A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 15. szám - A belga részvényjog reformja

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 15. számához. Budapest, 1904 április 10. Köztörvényi ügyeKben. Felperes a közötte és alperes között létrejött házasságot az 1894 : XXXI. t.-c. 77. §. a) pontjában ii t bontook alapján kérte felbontani, mert alperes neje az 1902. marc. 24-en a polg, házas ságkötés után nyomban, felperestol jogos ok nélkül elment, illetőleg a házassági életközösséget a kibocsátott birói felhívás dacára sem állította vissza Alperes az elhagyás indokául azt hozza fel védelmére, hogy a házasságot szülei unszolására kötötte meg, habár felperest ki nem állhatta, nem szerette, azért nem is ment felpereshez, vele az életközösséget meg nem kezdte. Alperesnek ezen viselkedése megállapítja a H. T. 77. §. a) pontjában irt bontóokot es jogot ad arra hogy a nem-vétkes fél, ha különben a törvényben előirt felteteleknek eleget tett, a házasság felbontását kérelmezhesse. A besztercebányai kir. tszék (1903. okt. 1-én 3,630. sz. a.) Onisor V. dr. ügyv. ált. képv. H M. Leibn-k, E. Ida elleni házasság felbontása ir. perében következőleg Ítélt: Perbeli házasíelek között 1902. márc. 24-én kötött h izasság felperes keresete folytán az alperes hibájából az 1894: XXXI. t.-c. 77. §. a) p. alapján felbontatik s alperes a fentebb id. t.-c. 85. §. alapján vétkesnek nyilvánittatik, stb. Indokok: Felperes a közötte és alperes között létrejött házasságot az 1894: XXXI. t.-c. 77. §. a) p.-ban irt bontó ok alapján kérte felbontani, mert alperes neje az 1902 márc. 24-én a poig. házasságkötés után nyomban felperestől jogos ok nélkül eiment, illetőleg a házassági életközö-séget a kibocsátott birói felhívás dacára sem állította vissza. Alperes a megtartott tárgyalás rendén beismerte, hogy az 1902. márc. 24-én a házassági életközösséget meg sem kezdette, hozzá menni nem akart s illetve tőle eltávozott; beismerte, hogy a részére szabályszerűen kézbesített I. birói végzésben megállapított záros határidőben férjéhez vissza nem tért és vele az életközösséget nem állította helyre, hanem az elhagyás indokául azt hozza fel védelmére, hogy a házasságot szülei unszolására kötötte meg, habár felperest ki nem állhatta, nem szerette, ezért nem is ment felpereshez, vele az életközösséget meg nem kezdte. Alperesnek ezen viselkedése megállapítja a H. T. 77. §. a) p.-ban irt bontóokot és jogot ad arra, hogy a nem vétkes fél, ha különben a törvényben előirt feltételeknek eleget tett, a házasság felbontását kérelmezhesse. Tekintettel arra, hogy felperes a törvényben előirt feltételeknek eleget tett, és megmaradt váló szándéka mellett ; különös tekintettel arra, hogy a nő férjét követni tartozik: ezekből folyóan a kir. tszék megállapítva látja, hogy az elhagyás szándékos és jogtalan volt, ennélfogva az 1894: XXXI. t.-c. 77. §. a) p. alapján peres felek közötti eztn házasságot felbontja és alperest, kinek hibájából ezen házasság felbontatott, vétkesnek nyilvánítja, stb. A kolozsvári kir. ítélőtábla (1903. okt. 22-én 3,767. sz. a.) Az első bíróságnak Ítélete a házasság felbontására vonatkozó hivatalból felülvizsgált részében megváltoztatik, felperes keresetével elutasittatik, stb. Indokok: Felperes a tárgyalási jkvben előadott ama tényállításaiból, hogy ő, s alperes a házasságkötés után nyomban egymást elhagyták, a házassági életközösséget meg sem kezdték, mert nem szeretetbői, hanem csupán szüleik unszolása s rábeszélése folytán léptek házasságra, nyilvánvaló, hogy maga sem óhajt alperessel házassági kötelékben maradni, s ezért a házassági életközösség visszaállítása iránti kérelme komoly alappal nem bir. Minthogy a H. T. 77. §. a) p. szerint csak az a házasfél jogosított az életközösség visszaállítását követelni, aki azt házastársával tényleg folytatni is akarja, miután azonban az a feltétel a fenforgó esetben felperesnek érintett kijelentése szerint hiányzik, az elsőbirósági itélet megváltoztatásával, felperest keresetével elutasítani kellett. A m. kir. Kúria (1904. febr. 9-én 8,964. sz. a.) A másodbiróság ítélete megváltoztatik és indokolása alapján az elsőbirósági itélet hagyatik helyben, stb. A S. E. 215. §. érteim, a rendes eljárásban is alkalmazandó s- E 73 §• szerint az 18:8 ;L1V. t-c. 167. és 168. § ainak megfelelően kiállított magánokiratok, ha valódiságuk nincs kétségbe vonva, vagy be van bizonyítva, az ellenkező bebizonyításáig teljes bizonyítékul szolgálnak arra nézve, hogy kiállítójuk a bennük foglalt nyilatkozatokat tette, az 1868: LIV. t.-c. ib7. §. 2. p. érteim, az okirat valódiságához csak az szükséges, hogy az idegen kézzel irott okiratot a fél két előttemező tanú jelenlétében írja alá; azt ellenben, hogy az okirat felolvastassék és megmagyaráztassék, a törv. csak az írni és olvasni nem tudó fél okiratainál teszi kötelzővé. A bpesti kir. tszék (1903 febr. 12-én 36,921. sz.a.J R.EöLvös K- ügyv. ált. képv. M. Józsefnek, G rane r E. dr. ügyv. ált. képv. D. hajó- és gépgyár r.-t. ellen 1,196 K. évjáradék ir. r. perébén következőleg ítélt: A kir. tszék a felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: felperesnek az alperes gyári üzemében őt ért balesetből folyólag kártérítés iránt támasztott keresetével szemben alperes a kártérítési igény tagadása mellett, azon az alapon is Kérte a kereset elutasítását, mert leiperes az 5 /. a. becsatolt írásbeli nyilatkozatával a kártérítési igényéről lemondott. Felperes az 5 7. a. okiratra vonatkozólag tagadta, hogy azt egyáltalán és különösen az azon aláírva levő két tanú előtt felolvasás, megmagyarázás és helybenhagyás után aláirta. Alperes bizonyítékul az okiratot előttemező P. A. és D. Zs. tanuk vallomására hivatkozott. Ezeknek a tanuknak a vallomásával a kir. törvényszék bizonyítva látja, hogy az 5'/. okiratot felperes a tanuk jelenlétében irta alá. Minthogy pedig a S. E. 215. §. érteim, a rendes eljárásban is alkalmazandó S. E. 73. §. szerint az 1868: LIV. t-c. 167. és 168. §-ainak megfelelően kiállított magánokiratok, ha valódiságuk nincs kétségbe vonva, vagy be van bizonyítva, az ellenkező bebizonyításáig teljes bizonyítékul szolgálnak arra nézve, hogy kiállítójuk a bennük foglalt nyilatkozatokat tette; minthogy a felperes nem is állítja, hogy írni és olvasni nem tud és igy az 1868: LIV. t.-c. 167. §. 2. p. érteim, az okirat valódiságához csak az szükséges, hogy az idegen kézzel irott okiratot a fél két előttemező tanú jelenlétében irja alá, ami a jelen esetben meg is történt, azt ellenben, hogy az okirat felolvastassék és megmagyaráztassék, a törv. csak az irni és olvasni nem tudó fél okiratainál teszi kötelezővé, minthogy felperesnek azi az állítását, hogy az okirat nem az alperes, hanem csak a biztosító társaság irányában tartalmaz joglemondást, maga az 5'/- a. szövege megcáfolja, az 5./- a. tartalmát valódinak kellett elfogadni, s ennek alapján meg kellett állapítani, hogy felperes az őt ért balesetoől kifolyólag az alperessel szemben minden kártérítési igényről lemondott. Ennek folytán felperest keresetével el kellett utasítani s mint pervesztest a prt. 251. §. érteim, a perk. viselésére kötelezni. A bpesti kir. itélö tábla (1903. nov. 10-én 3,219. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, az alperes gyárában felperest ért balesetért az alperes kát térítési felelősségét megállapítja és az elsőbiróságot utasítja, hogy az itélet jogerőre emelkedése után a kártérítés mérve kérdésében stb. véghatározatot stb. Indokok: Az 5'/. okirattal szemben az azt előttemező P. A. mint tanú vallomásából az derül ki, hogy a felperes az okiratot nyilván azon hiszemben irta alá, hogy ezzel nem a peres igényre, hanem csak azon igényre való kielégítését ismeri el, amely őt a baleset elleni biztosításból kifolyólag a biztosító társasággal szemben illeti; P. Á. tanú ezen vallomásából nyilván kiderülő ama tény nincs lerontva az okiratot előttem-zö másik tanú vallomásával és támogatást nem nyer az ugyancsak P. tanú vallomásából, de az észrevételekhez csatolt alperesi levélből is kiderülő ténynyel, hogy az 57. a. okirat keltekor az alperes már tudott arról, hogy a kereseti igény iránt felperes pert indít. Az 5'/. a. a kereset beadása után kelt és mivel abban a kereset viszszavonásáról szó nincs, nyilvánvaló, hogy az abban foglalt nyilatkozat a felperes valódi szándékát nem tartalmazza és azzal a kereseti igényről lemondani nem akart, következőkép joglemondást annak alapján megállapítani annál kevésbbé lehet, mert ahhoz határozott, kftséget nem tűrő nyilatkozat szükséges. Nem szüntetheti meg felperes igényét a 37. a. nyilatkozat sem, mert az egyén élete és testi épsége szerződés tárgyát nem képezheti, ebből folyóan az ebben foglalt érhető baleset után kártérítési igényről való lemondás sem bírhat hatálylyal. Ennélfogva a peres kérdés érdemben elbírálandó, mivel az alperes felelőssége az általa folytatott veszélyes üzem által előidézett ily balesetért fennforog, hacsak igazolni nem képes, hogy a balesetet a sérült saját hibája vagy máskép el nem hárítható ellenállhatatlan erő idézte elő. A kártérítési felelősséget megállapítani azért kellett, mert az ez irányban felhozottnak tekintett az a védekezés, hogy felptres védő szemüveget nem használt, a perben kiderített tényállás szerint nem a felperes, hanem az alperes mulasztásának rovandó fel. Felperes kérelmére kihallgatott tanuk vallomásából ugyanis megállapítható, hogy alperes ama védekezése, hogy a munkások hirdetménynyel fel lettek híva, miszerint ily munkákat csak védő szemüveggel végezzenek, nem felel meg a valóságnak, mert ily hirdetményeket csak a baleset után függesztettek ki. Kiderült továbbá ezen tanuk vallomásából, h >gy ily szemüvegeket a gyárban a baleset előtt egyáltalán nem használtak és hogy ily szemvédők a munkások rendelkezésére nem állottak. Ebből azonban az alperesnek azon törvényben szabott kötelessége mellett, amely a baleset elhárítására szükséges óvóintézkedések megtételét szabja meg, a balesetet egyenesen az alperes eme mulasztásának kell tulajdonítani és igy azért felelősség megállapítandó stb. volt. A m. kir. Kúria (1904. febr. 23-án 337. sz. a.) A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben indokolása alapián és azért, mert a periratok-