A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 15. szám - A polgári perrendtartás tervezete és a zugirászat. (Befejező közlemény)

Huszonharmadik évfolyam. 15. szám. Budapest, 1904 április 10. Szerkesztőség: TT T" Előfizetési árak A JOG V., Rudolf-rakpart 3. sz #«k g \ J \ Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: , r. , , . Negyed évre ... 3 korona Kiadóhivatal: <ezelott M*GYAR UGYVEDI K0ZL0Nlf> Fel <( 6 , „ n , ., HKTILAP iZlílZSAiiCCI ÉRDEKELNEK KÉI'VIJELETÉRL A MAGYAR CfiYTÉDI, BlRÓI, CCTÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. „ , "~ V., Rudolf-rakpart ,í sz. ' Egész « ... 12 « Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják is • • . i .i RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. Az előfizetési oénzek Kéziratok vissza nem adatnak. , ni CIUHZCICM ^CIIÍCK. ugyve e . legcélszerűbben bérmentesen Megrendelések, felszólalások a postautalványnyal kiadóhivatalhoz intézendök. Megjeleni minden Vasárnap. küldendők. TARTALOM: A polgári perrendtartás tervezete és a zugirászat. Irta Tóth György dr., besztercei kir. albiró. — Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez. Irta A d m e t o Géza' dr., budapesti ügyvéd, volt jogtanár. — Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. Irta Ödönfi Miksa dr., budapesti ügyvéd. — Nyilt levél G á 1 Lajos tszéki albiró úrhoz Sátoraljaújhelyen. Irta Molnár Jákó dr.. tszéki biró. — Külföld (A belga részvényjog reformja.) — Vegyesek. TÁRCA : A progressiv büntetés végrehajtása Magyarország-, Horvátország- és Boszniában. Irta r. 1. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. A polgári perrendtartás tervezete és a zugirászat. Irta TÓTH GYÖRGY dr., besztercei királyi albiró. (Befejező közlemény.) Amint tudjuk, az ily zugirászok a kereskedő telepe körüli járásbíróságokat keresetekkel és mindenféle beadványokkal elárasztották és a feleket anyagilag tönkretették. S ennek tudatában az igazságügyi bizottság a 2. pont bi alapján foglalt szövegezés szerint azt ajánlja, hogy' a kereskedőknek az üzletben állandóan alkalmazott kereskedelmi meghatalmazottja és az iparosok üzletvezetője az üzletből származó perekben főnökét a bíróság előtt képviselhesse. Nos? az igazságügyi bizottság azt hiszi, hogy megtalálta a bölcseség kövét ? Csalódik. Mert hát ki is az a kereskedelmi alkalmazott ? Az 1875: 37. t.-c. 43. §-a erre határozott és világos feleletet ad. A kereskedelmi meghatalmazottnak, kit főnöke cégvezetői jogosultság nélkül akár egész üzlete vezetésére, akár üzlete körében bizonyos nemű vagy egyes ügyletre felhatalmaz, jogköre kiterjed mindazon ügyletekre, amelyek az ily kereskedelmi üzlet folytatásával rendszerint járnak . . . Perek folytatására a kereskedelmi meghatalmazott csak akkor van feljogosítva, ha erre különös meghatalmazást nyert. És azt hiszi az igazságügyi bizottság, hogy azok a zugirászok, akik most be és be nem jegyzett, kis és nagykereskedők üzletében «könyvelő» segéd, fősegéd, stb. stb. közhasználatú cimek alatt szerepelve perek folytatásából élnek, nem fognak e mint kereskedelmi meghatalmazottak tovább is kuruzslóként működni Justitia istenasszony templomaiban: a kir. járásbíróságoknál ? Csalódik. Tessék felütni a felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatainak gyűjteményét, ahol szintén megfelelő felvilágosítást találhatni arra nézve, hogy a segéd is kereskedelmi meghatalmazott a főnök távollétében, ha az üzlet körébe eső teendők végzésével van megbízva. Es azt se feledje az igazságügyi bizottság, hogy a törvényeket nem az angyalok részére készíti. Annak tehát, hogy a zugirászat e tekintetben kiküszöböltessék. csak egy módja van s ez : a Tervezet 94. §-ának 2. b) alpontjának a törlése. A 94. §. első bekezdése értelmében a cégvezető amúgy is jogosítva van perek vitelére, tehát vagy a főnök személyesen, vagy a cégvezető vigye a pereket, ellenkezőleg pedig tessék ügyvédet megbízni a képviselettel, mert az csak nem lehet közgazdasági érdek, hogy az írni és olvasni tudó iparossegéd vagy kereskedősegéd «meghatalmazottként» jogügyleteket végezzen és a jogvédők s a kereskedelem és ipar tengjenek. Végül a képviseleti jogosultságot tessék a teljes korhoz (betöltött 24 évhez) kötni. Hogy miért r Csak azért ! A törvényjavaslat tárgyalásakor a 94. § t ily irányban tehát feltétlenül módosítani kell, mert a fél személyes eljárá') Előző közlemény a 13. számban. Lapunk Mai száma sán kivül, perjogi szempontból föltétlen szükséges — a legcsekélyebb kivételtől eltekintve, — hogy a képviselet szakképzett képviselőkhöz az ügyvédekhez utaltassák. De nem mulaszthatom el, hogy minden rossz szándék nélkül rá ne mutassak ama szomorú visszaélésékre is, amelyek nevezetesen a sommás váltó-keresetek ellenjegyzése körül követtetnek el. Egyes kereskedő-házak kiválasztanak egyes ügyvédeket és azért, hogy a cég zugirásza által elkészített sommás váltókereseteket ellenjegyezzék : az ellenjegyzésért 50—100 fillért adnak. Elismerem, hogy a nyomasztó helyzet és konkurrencia még erre is rávisz egyeseket, de uraim : ügyvéd urak : mit jelent ez ? Amig a zugirász kényelmesen él, bő jövedelemmel rendelkezik, addig az ügyvéd koldus-kenyérre jut! Ez a modern jogállam legszégyenletesebb szépséghibája. A készülő ügyvédi rendtartás intézkedései közzé tehát az 1886 : VII. t.-c. 42., 43. §-ának megfelelően föl kellene venni, hogy a legsúlyosabb fegyelmi vétségek egyikét követi el az ügyvéd és ügyvédjelölt, aki a zugirászokat tiltott cselekményeikben az általuk készített beadványoknak ellenjegyzésével, a dolgozatok kiigazításával, tanácscsal vagy véleményezéssel elősegíti vagy azon cselekményeiket elpalástolni igyekszik, vagy irodáját saját cége alatt arra nem képesített egyének által vezetteti. Eme szempontból nézve a dolgot, világosan áll előttünk az, hogy a 94. §. 2. b) pontja alapján a törvény által meghatározott zugirászat tovább fog virágozni és a törvény oltalma alatt fejlődni. Kell tehát valaki, aki az országházban a jelzett pont törlését indítványozni fogja és az igazságügyminiszter nemcsak a budapesti, de az egész országban tapasztalható visszonyok miatt a javaslat e pontjának törléséhez maga is hozzájárul, ha az igazságot keresni kényszerülő közönség eminens érdekét valóban szivén viseli. Ezek után áttérek a törvény által tiltott zugirászatra. A jogállamban a zugirászok a jogélet és jogvédelem banditái és nem kevés részök van abban, hogy a köznép az ügyvédi és közjegyzői intézményt még ma sem szívelte meg és hogy a valódi banditák helyett az ügyvédi kar tekintélye áll alacsony nivón a nép előtt. Nem lévén ügyvéd, nem foghatja rám senki, hogy egyéni vagy testületi érdeket képviselek és védek, de mint a jogszolgáltatás egy szerényke tényezője, rövid szolgálati időm alatt megundorodtam a jogszolgáltatás rákfenéitől s emberi és jogérzetem nap-napután fellázadt annak sorvasztó munkája ellen. Lehet, hogy eme belső ösztön késztet arra, hogy a lappangó betegség romboló munkájára figyelmessé tegyem azokat, akik talán elnézték az évek óta folyó harcra eredménytelenül pazarolt cikksorozatokat, vagy, hogy ujabban is rámutassak ama bajokra, amelyeket a polgári perrendtartással kapcsolatban az igazságügyi kormánynak orvosolnia kell, hacsak ujabbi pár évtizedet nem akar biztosítani a jogélet banditáinak. E kérdésre vonatkozó álláspontom megvilágítása előtt legyen szabad az érdekeltek figyelmét fölhívni arra, hogy a zugirászat elleni küzdelmükben nem foglaltak el helyes álláspontot. A zugirászattal kapcsolatos cikkek ugyanis az ügyvédséget és közjegyzőséget mindig szembeállítják egymással és az ügyvédséggel és közjegyzőségekkel föltétlenül szembeállítva látjuk a közjegyzői kart, de alig látjuk ezekkel szembeállítva a hivatásszerű zugirászokat. Nem vállalkozom — mert az egymás ellen folyó eme küzdelem jogos és jogtalan voltának elbírálására hivatottnak nemis érzem magamat, — azonban a saját álláspontomból 18 oldalra terjed.