A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 14. szám - Az ügyvédek ellen

A JOO oo hat jelentőséggel, mig a biztosítási szerződésből a biztosító ellen származó igényeknek már az esemény bekövetkezte utáni engedményezése ... a biztosító érdekeit nem érinti. A biztosítási feltételek 17. §-ának emiitett rendelkezését tehát csak ugy lehet magyarázni, hogy az csupán a szerződés tartama alatt az esemény bekövetkezte előtt való engedményezésre és elzálogosításra vonatkozik. És különben is a biztosító fizetési kötelezettségének az esemény bekövetkeztével való beállta folytán a biztosító a biztosítottnak vagy a kötvényben kijelölt kedvezményezettnek adósává válik, az olyan kikötésnek pedig, mely a hitelezőt eltiltja a követelése feletti rendelkezési jogának gyakorlásától, különösen attól, hogv követelését másra átruházhassa, joghatálya nem lehet. De el kellett vetni alperesnek az elévülés miatt tett kifogását is; mert a K. T. 487. §-ában meghatározott egy évi elévülési időbe az egyezkedési alkudozások alatt lefolyt idő be nem számitható, illetőleg az elévülési idő csak azon időpontban veheti kezdetét, midőn a biztosító a kártalanítási igényt végleg elutasítja. Ami az ügy érdemét illeti .... felperes ... az általános biztosítási feltételek 13. § ának f) pontja alapján a teljes rokkantság esetére biztosított egész 30,000 koronát, továbbá a 14. §. b) pontja alapján legfeljebb 200 napra biztosított 10 kor. napi kártalanítási összeg fejében 500 koronát követel alperestől. Azonban az általános biztosítási feltételek .... megállapítják, hogy alperes a rokkantság, vagy a halál esetére kikötött biztosítási összeget csak abban az esetben köteles megfizetni, ha a rokkantság vagy a halál bebizonyithatólag közvetlenül és kizárólagosan a baleset folytán következik be. Az pedig nincs bizonyítva, hogy felperes munkaképességének a meghallgatott szakértők által megállapított, de szintén a szakértők véleménye értelmében ez idő szerint véglegesnek még különben sem tekinthető korlátoltsága közvetlenül és kizárólag a felperes által szenvedett balesetnek következménye Ennélfogva felperest .... 30,000 korona iránti keresetével el kellett utasítani. A 10 kor. napi kártalanítási összegre nézve az általános biztosítási feitételeknek felperes által felhívott 14. §-a (b) p. ugy intézkedik, hogy a napi kártalanítási összeg fele a munkaképtelenségnek abban az esetében jár a szükséges orvosi kezelés tartamára, de legfeljebb 200 napra, ha a biztositolt a szobát őrizni nem kénytelen Bizonyítva van, hogy felperes közvetlenül és kizárólagosan a baleset, illetőleg az akkor szenvedett I sérülés és agyrázkódás következtében 174 napig gyógykezelés alatt álló munkaképtelen beteg volt . . .a napi kártalanítási összeg fele a 174 napra kétségtelenül megilleti felperest s ez 870 koronát tesz. Minthogy azonban felperes ezen a cimen csak 500 koronát vett keresetbe, alperest csak ezen összegnek és nem kifogásolt kamatának fizetésére lehetett kötelezni. (1901. november 6-án, »1,369. sz.) A budapesti kir. itélö tábla: Az elsőbiróság ítéletét annyiban, a mennyiben a felperes kereshetőségi jogát megállapította, alperesnek elévülési kifogását elvetette és az alperest 500 korona tőke és ennek kamata megfizetésére kötelezte, helybenhagyja; egyebekben a perrendtartás 108. §-a alapján íeloldja és az eísőbiróságot utasítja, hogy ezen Ítélet jogorőre emelkedése után, a felperes által felhívott tanukat a K) '/• alatti kérdőpontokra és az ellenfél által beadható ellenkérdőpontokra hallgassa ki stb. Indokok: Felperes kereshetőségi jo-'át a tábla is megállapitandónak találta, egyrészt az elsőbiróság ítéletében vonatkozóan felhozott indokoknál fogva, másrészt azért, mert az A) alatti biztosítási kötvénv főszövegében az ,,Unio cs. kir. szab. vas- és pléhgyár társaság"-nak Diztositott alkalmazottjai vannak kedvezményezettekül megjelölve, ezzel szemben pedig a kötvényhez fűzött általános feltételek 1. §-ának az a rendelkezése, hogy nem a biztosítottak, hanem az egyesületi tag, a ki őket biztosította, szerez jogot a biztosításból, mint a kötvény főszövegének tartalmával ellenkező intézkedés, figyelembe nem jöhet ; mert a végrehajtási törvény különben is megengedi a vérehajtást szenvedő követelésének nemcsak lefoglalását, hanem a végrehajtató hitelezőire való átruházását is, tekintet nélkül arra, hogy azok átruházása szerződésileg kizáratott-e vagy nem, ez pedig magánjogunknak azon a szabályán alapszik, hogy a követelések átruházását szerződésileg kizárni nem lehet ; és mert az alperes nem is állította, hogy a kereseti követelés behajtása tekintetében felperesen és az <dJnio C3. kir. szab. vas- és pléhgyártársaságon- kívül más is érdekelve volna ; tekintve tehát azt, hogy a társaság a B) alatti engedménynyel hozzájárult ahhoz, hogy felperes a kereseti követelest a maga nevében és a maga javára érvényesítse, alperesnek jogos érdeke nem lehet és igy joga sincs ahhoz, hogy felperes kereshetőségi jogát kifogásolja. De Ítélete vonatkozó indokai alapján helyesen vetette el az elsőbiróság alperes elévülési kifogását és helyesen kötelezte alperest az általános feltételek 14. §-ának b) p. alapján keresetileg érvényesített 500 kor. tőke és ennek külön nem kifogásolt kamata fizetésére, annyival inkább, mert a 4/. alatti kérvényből kitűnik, hogy alperes a 415 korona 80 fillért, mint a felperes balesetéből eredő kártérítési követelés kifizetésére szolgáló összeget, tehát csakugyan végkielégítésül helyezte bírói letétbe és mert felperes keresetében az általános feltételek most idézett pontja alapján csak 500 koronát követelvén, a bizonyítás feletti észrevételeiben elkésetten előterjesztett abbeli kérelmét, hogy részére még 500 korona ítéltessék meg, figyelembe venni nem lehetett. Ezeknél fogva az elsőbiróság Ítéletét az eddigiekben megjelölt részében helybenhagyni, egyebekben azonban feloldani és az alsóbiróságot további bizonyítási eljárásra és uj határozat hozatalára utasítani kellett, mert az Ítélet rendelkező részében megjelölt további bizonyítás felvétele nélkül az állandó munkaképtelenség bekövetkezése cimén támasztó t felperesi követelést alaposan elbírálni nem lehet. (1902 október 3l-én, 3,9~4. v. sz.) A kir. Kúria: A másodbiróság Ítélete a benne vonatkozóan felhozott indokokból helybenhagyatik. (1904, január 19-én, 1903. évi 54. v. sz.) Ha egy község arra kötelezi magát, hogy egy vasút kiépítésére alakulandó részvénytársaság törzsrészvényeiből bizonyos számút jegyezni fog, kötelezettsége nem terjed ki azon esetre, ha nem uj részvénytársaság alakul, hanem e vállalat egy már létező h. é. vasut-részvénytársasággal egyesül, s ez alkalommal ezen már fennálló részvénytársaság alaptőkéjét felemeli. ÍA m. kir. Kúria 1903 december 17. 305/903. sz. a.j Bűnügyekben. A Bp. 470 §-ban foglalt az a szabály, mely szerint vétséggel terhelt egyén ellen nyomozólevél nem bocsátható ki, minthogy a 470. §. a bűnvádi perrendtartásnak az ismeretlenek, a távollevők és a szökevények elleni eljárást tárgyazó XXIII. fejezetében foglalt helyet, nem nyerhet alkalmazást, midőn vétséggel terhelt egyén kiadása forog kérdésben, mert a kiadatás iránti ügyekben követendő eljárást illetően a bűnvádi prtás XXIV. ejezetében külön intézkedik. Ezen külön intézkedések közzé tartozik a Bp. 475. §-nak az a rendelkezése is, mely szerint abban az esetben, ha külföldön tartózkodó egyént oly bűncselekmény terhel, mely miatt kiadatásnak helye van, az illetékes bíróság feltogatóparancsot vagy nyomozólevelet bocsát ki; a jelen eset elbírálásánál tehát a most emiitett rendelkezés és nem a Bp. 470. S-ában kifejezett szabály irányadó. Minthogy pedig a Bp. 475. §-aban előforduló «büncselekmény» nyilvánvalóan a vétség fogalmát is magában foglalja : minthogy tová.bbá vádlottak az 1889: VI. t-c. 45 g-ában körülirt véderő elleni vétség elkövetésével alap san terheltetnek; s minthogy végül ezen vétség miatt az Ausztriával fennálló viszonossági gyakorlat szerint kiadaI tásnak helye van : a kir. ítélőtábla perorvoslattal megtámadott határozatával megsértette a törvényt, midőn jelen esetben a kiadatási ügyekben irányadó törvényes rendelkezések figyelmen kivül hagyásával az elfogatási parancs kibocsátását és a kiadatási eljárás megindítását, hivatkozással a Bp. 470. §-ára, megtagadta. A ni. kir. Kúria: Véderő elleni vétséggel terhelt Cz. MikJós és társa elleni kiadatási ügyben a koronaügyésznek a jogegysé g érdekében használt p;-n>r'/oslatára következőleg végzett: A koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik, hogy kiadatás iránti ügyekben, amennyiben kiadatásnak helye van, az elfogatóparancs vagy nyomozólevél kibocsátására nézve a bűnvádi perrendtartásnak nem 470., hanem annak 475. §-a az irányadó; s hogy ezen utóbbi §. értelmében az abban meghatározott feltétel fenforgása mellett elfogatóparancs vagy nyomozólevél vétséggel terhelt egyén ellen is kibocsátandó. Megsértette tehát a törvényt a marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla 888. sz. és 899. sz. kétrendü végzésével annyiban, amennyiben a véderő elleni vétséggel terhelt Cz. Miklós és B. János kiadatása iránt folyamatba tett ügyben az elfogatási parancs kibocsátását, hivatkozással a Bp. 470. §-ára, megtagadta. Jelen végzés a felekre nézve hatálylyal nem bir. Indokok: Az 1883. január 21-én született Cz. Miklós és az 1884. szeptember 3-án született B. János magyar honosok, kik védkötelezettségüknek még eleget nem tettek, hamis útlevelek és álnevek használatával Amerikába való kivándorlás céljából az osztrák-magyar monarchia területét elhagyni készültek; azonban 1903. május hóban Oderbergben a határrendőrség által elfogatván, előbb az oderbergi cs. kir. jbiróság és utóbb a tescheni cs. kir. kerületi tszék fogházába bekisértettek. A tescheni cs. k,r. államügyészség Cz. Miklós és B. János letartóztatásáról az erzsébetvárosi kir. ügyészséget értesítvén, egyúttal attól annak közlését kérte, vájjon a fennebbiek szerint véderő elleni vétséggel terhelt Cz. Miklós és B. János magyar honosoknak, ezen vétség megtorlása céljából leendő kiadatását kivánja-e ? Az erzsébetvárosi kir. ügyészség ennek következtében arra való tekintettel, hogy Cz. Miklós és B. János magyar honosok, kik védkötelezettségüknek még eleget nem tettek, szabályszerű engedély és utlevé! néikül Amerikába való kivándorlás céljából az osztrák-magyar monarchia területét elhagyni készültek s ezzel hadkötelezettségüket kikerülni törekedtek, mely cselekményükkel az 1889: VI. t-c. 45. §ban körülirt véderő elleni vétséget követtek el, az erzsébetvárosi kir. tszéknél, hivatkozással a Bp. 475. §-ára. elfogatási parancsnak a nevezett terheltek ellen való kibocsátását és a kiadatási eljárás folyamatbatételét indítványozta. Az erzsébetvárosi kir. tszék azonban 2,721. és 2,722. sz. alatt hozott kétrendü végzésével az elfogatási parancs kibocsátását és a kiadatási eljárás megindítását megtagadta abból az indokból, mert Cz. Miklós és B. János terhelteknek a tennebbiekben jelzett cselek mányében az 1899: VI. t-c. 45. §-ban meghatározott véderő elleni vétség tényálladékát fennforogni nem látta. Az emiitett kétrendü végzés ellen a kir. ügyész részéről közbevetett felfolyamodásokat a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla