A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 14. szám - Az ügyvédek ellen

JOGESETEK TÁRA FELSÓBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 14. számához. Budapest, 1904 április 3. Köztörvényi ügyekben. A község s ennek lakosai közt, a község mint erkölcsi testületet képező jogi személy vagyonát illetően magánjogi értelemben vett közösség nem all fenn : ezeknek egymás között fennálló visszonyara tehát a magánjognak a vagyonközösség s ennek megszüntetésére vonatkozó elmeletei alkalmazásba nem vehetők. Ennélfogva olyan esetben, midőn a község lakosainak egy, habár tekintélyes része, a község kötelékéből kilépve, a község határában uj községet, vagy községeket alapit,— az anya s uj községeknek az anyaközseg törzsvagyonára vonatkozó visszonyai rendezésénél, nem a magán, hanem a közjogi elvek az irányadók. Az i88ó : XXII. t-c i52 íjban fel vannak sorolva azok a feltételek, melyek mellett a puszta birtokosai önálló községgé alakulhatnak át ; e feltételeknek egyikét képezi az, hogy a község, melytől a puszta elszakadt, azontúl is képes lesz, a törvény által megszabott közig.- és közniiv. kötelezettségeit teljesíteni .id. t-c. és 5. fi p.). Az emiitett §. f) és c) pontjainak egybevetéséből bizonyos, hogy ilyen átalakulásnál, nemcsak az jbol alakult, hanem egyszersmind az anyaközség vagyoni érdeke is tekintetbe veendő: miből azután tekintettel arra is, hogy az újból alakult községek szükségletei fedezhetésére szolgáló anyagi erőnek megtétele, a községgé alakulásnak egyik feltétele, okszerűen következik, hogy az anya s újból alakult községek közt az anyaközségnek csak az a vagyona, illetőleg ennek érteKe osztandó meg, mely a saját közigazg. és közművelődési kötelezettségei teljesítésére szükséges kiadások egyenértéket túlhaladja. A kalocsai kir. tszék (1902. dec. 18-án 2,875. sz. a.) Hets O. ügyv. ált. képv. T. Károly községi bíró, mint Sz. község képviselője s tsának. dr. Szántó L. ügyv. ált. képv. S. Antal mint K. nagyközség képv. ellen, községi törzsvagyon megosztása ir. r. perében következőleg i t é 11-: A kir. tszék felpereseket keresetükkel elutasítja stb. Indokok: Felperesek azt adták elő keresetükben, hogy az 1897. évig K. nagyközséghez tartoztak Sz. H. községek s több puszta és szállások. Midőn 1897. jan. 12-én folytatólag megtartott megyei közgyűlésen megengedtetett, hogy K. nagyközségből Sz. és H. elválva több pusztákkal és szállásokkal önálló községekké alakuljanak, a törzsvagyon mikénti megosztására nézve a közigazg. hatóság közbenjöttével megkisérlett egyezség nem sikerülvén, felperesek a per útjára lettek utasítva az alperes K. nközség ellen a megye által. Felperesek a községi törzsvagyont a fizetett állami adó arányában kérték megosztani., Alperes K. község az elválás tényét beismeri, azonban tagadta, hogy mindaddig, mig K. község lennáll, a községi törzsvagyon felosztható lenne, kérte tehát felpereseket keresetükkel elutasítani. A kir. tszék különös figyelemre méltatva az 1886: XXII. t.-c-ben foglaltakat s a peres felek előadásait, felpereseket keresetükkel elutasitandóknak találta a következő okokból: Az idézett t-c. 110. §. szerint <a község törzsvagyona csonkitatlan fentartandó>, az önálló községgé alakulás pedig csak a 152. §-ban elősorolt feltételek fentléte esetén van megengedve. Az utóbb id. törv.-szak. c) p. szerint feltétlenül szükséges, hogy az újonnan alakult községek a pusztai lakosok és egyesek tulterheltetése nélkül anyagilag is képesek lesznek az átalakulás lolytán reájuk háramló terheket viselni. Eme törvényi intézkedés szerint tehát, ha nincs elegendő anyagi ereje az őnállósittatni kivánó pusztáknak, az uj községgé alakulás megnem 8ngedhető Még foniosabb azonban az anyaközségre nézve az idézett törv.-szak. f) p., mely azt kívánja, hogy a község, melytől a puszta elszakadt, azontúl is képes lesz mint kis- vagy nagyközség teljesíteni a törvény áital megszabott közigazgai ási és közművelődési kötelezettségeit. Ha már most a K. nagyközség tulajdonát képező törzsvagyonból az újonnan alakult Sz. és H. községek a törzsvagyon nagy részét elvihetnék, ez az anyaközség és annak lakosai anyagi érdekeiben oly hátrányt szenvednének, mely megfosztaná őket ama képességtől, hogy az előbb idézett §. fj p. szerint továbbra is teljesíthessék a törv. által megszabott közig, és közmüv. kötelezettségeiket. Egyébként köztudomású tény, hogy az önállósítást és különválást nem az anyaközseg K., hanem Sz. és H. községek lakosai kívánták s ez csak is kellő anyagi erejük ismeretével engedtetett meg a közigazg. hatóság által. De hogy a különvált Sz. és H. községek K. nagyközség törzsvagyonából mit sem követelhetnek, kitűnik még abból is, hogy az idézett t-c. 156. §. szerint n?m maga a törzsvagyon vagy annak bizonyos része igényelhető, hanem csak a törzsvagyon jövedelméből részesedés volna kélhető akkor, ha az uj község kellő vagyonerővel nem rendelkeznék; márpedig, hogy H. és Sz.-nak keli annyi vagyoni erejének lenni, ho^y képesek lesznek községi terheiket is viselni, kitűnik a közigazg. hatóság ama intézkedéséből, hogy az önálló alakulást az id. t-c. 152 §-ban elősorolt fellételek esetén engedhette meg. Végül arra, hogy mikor és mennyivel járult Sz. és H. az anyaközség törzsvagyona gyarapításához? felperesek mi bizonyítékot sem tudtak szolgáltatni, stb. A bpesti kir. ítélőtábla (1903. márc. 27-én 1,402. sz. a.) az elsőbiróság ítéletének a per főtárgyára vonatkozó intézkedését megváltoztatja és felperesi községeknek a törzsvagyonban való aránylagos részesedési jogosultságot megállapítja; ehhez képest az első bíróságot arra utasítja, hogy ennek az ítéletnek jogerőre emelkedése után hozzon a részesedés mérve felett Ítéletet, stb. Indokok: Tény, hogy az 1886: XXII. t-c. nem tartalmaz határozott intézkedést arra nézve, hogy mi történjék a község törzsvagyonával, abban az esetben, ha egy község több községgé alakul. A hív. törv. 152. §. csupán a közigazg. hatóságok által vizsgálat tárgyává teendő azokat a feltételeket határozza meg, amelyek mellett a különválás megengedhető, ellenben annak a törv. 156. §. azt a rendelkezést tartalmazza, hogy abban az esetben, midőn valamely puszta területe valamely szomszéd község területéhez közig.-ilag csatotatik, ha azon község már akkor törzsvagyonnal bír, nagy adósságai vannak és kérdés merül fel az iránt, fog-e és mennyiben részesülni I a törzsvagyon jövedelmeiben, vagy tartozik-e s mennyiben az eddigi adóssághoz járulni, előbb a törv.-hatóság közbenjöttével j barátságos egyezség lesz megkisérlendő és ha ez nem sikerül, a ' kérdés a községre illetékes bíróság előtt indítandó per utján fog | eldöntetni, mely intézkedés irányadóul szolgál a fentebbi §§-ban | említett átalakulásoknál is. Ezeket a rendelkezéseket egymással | szembe állítva kétségtelen, hogy a törvényhozó a hivatkozott •' 156. §-ban foglalt intézkedéssel nem a vagyonjogok mikénti | megosztását szabályozó anyagi rendelkezések megállapítását célozta, | hanem azzal csupán az eljárás módját és pedig akként kívánta I szabályozni, hogy a mennyiben a közigazgatási uton meg! kísérelt egyezségi eljárás sikerre nem vezetne, a vitássá vált vagyonjogi visszonyok szabályozásának kérdése a bíróság hatásj körébe utaltatik. A törvénynek abból a rendelkezéséből pedig, j mely szerint egyezség hiányában a vagyonjogi visszonyok a bíróság j által szabályozandók, önként következik, hogy a vitássá vált i vagyonjogi kérdésekre nézve a magánjog általános rendelkezései mérvadók. Nem vitás, hogy a több ízben megkísérelt egyezségi eljárás sikerre nem vezetvén, felperesi községek a jelen keresetet perre utasítás következtében inditoiták meg, másfelől az sem vitás, hogy K. nagyközség mindenkor egy egységes községet képezett, amiből folyólag kétségtelen az is, hogy annak törzsvagyona egészben az egész községet mint jogi személyt megillette. Magánjogi szabály, hogy ha egy jogi személy több önálló jogi személlyé átalakul, az eredetileg létezett jogi s;:emély törzsvagyona az újonnan létesített jogi személyek között aránylagosan felosztatik. Ebből a magánjogi szabályból következik tehát, shogy K. nközségtől közigazgatásilag külön vált felperesi községek a törzsvagyonban való aránylagos részesedéshez jogosultsággal bírnak, minél fogva az első bíróság ítéletének megváltoztatásával felperesi községnek ezt a jogosultságát megállapítani és azt a bíróságot uj ítélet hozatalára utasítani kellett. A m. kir. Kúria (1904. febr. 9-én 4,447. sz. a.) A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával, az első bíróság ítélete hagyatik helyben indokolásánál fogva és azért, mert a község s ennek lakosai közt a község mint erkölcsi testületet képező jogi személy vagyonát illetően magánjogi értelemben vett közösség nem áll fenn; ezeknek egymás között fennállóvisszonyára tehát a magánjognak a vagyonközösség s ennek megszüntetésére vonatkozó elméletei alkalmazásba nem vehetők. Ennélfogva olyan esetben, midőn a község lakosainak egy, habár tekintélyes része, a község kötelékéből kilépve, a község határában uj községet, vagy községeket alapit, az anya- és uj községeknek az anyaközség törzsvagyonára vonatkozó visszonyai rendezésénél nem a magán, hanem a közj gi elvek az irányadók. Az 1886 : XXII. t-c. 152. §-ban fel vannak sorolva azok a feltételek, melyek mellett a puszta birtokosai önálló községgé alakulhatnak át; e feltételeknek egy két képezi -z, hogy a község, melytől a puszta elszakadt, azontúl is képes lesz, a törv. által megszabott közig, és közmiv. kötelezel tségeit teljesíteni (id. t-c. és §. f) p.). Az említett §. f) és c) pontjának egybevetéséből bizonyos, hogy ilyen átalakulásnál, nemcsak az újból alakult, hanem egyszersmind az anyaközség vagyoni érdeke is tekintetbe veendő, miből aztán tekintettel arra is, hogy az újból alakult községek szükségletei fedezhetésére szolgáló anyagi erőnek megtétele, a községgé alakulásnak egyik feltétele, okszerűen következik, hogy az anya s újból alakult községek közt az anyaközségnek csak az a vagyona, illetőleg ennek ériéke osztandó meg, mely a saját közigazg. és közművelődési kötelezettségei teljesítésére szükséges kiadások egyenértékét túlhaladja; már pedig felperesek nem vonván kétségbe, hogy alperes K. község vagyoni jövedelmén felül háztartását évenkint 50°/o-nál nagyobb községi pótadóval tartja fenn: nem szenved kétséget, hogy alperes ilyen felesleges értéket képviselő törzsvagyonnal nem bír. Egyébiránt az a körülmény,