A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 1. szám - Jogbölcselkedés - A csődtörvény perjogi szabályai

2 A JOG nem hogy a vonatkozó tantárgyat nem tudja, de az általánosságokban is, mint p. o. hazai és világtörténelem, botrányos tudatlanságot árul el. Tegyünk most egy engedményt, pl. o. hogy egyes tanár tulszigoru, tulkövetelő, mi lenne az eredmény? Nem más, miképp egyes tanárnál lenne nagyszámú bukás és felfüggesztés a többivel szemben, ami azután kirína az egyetemi statisztikából, de általános a bukás, s erre vonatkozólag minden egyes tanár egyaránt panaszkodik a készületlenségek fölött s minden egyes tanár nem csinál titkot a tanuló iíjuság nagy mérvű indolenciájából. Számos vizsgának, főleg a második alap- és politikai államvizsgának voltam tanuja, hol a jelölt, ha a közélet általános jelenségeiről némi dunszttal bir, könnyen átmehet; egész sereg abszurd feleletet jegyeztem meg, melyek fiatalságunk nemtörődöm irányát igen rikitó világításba helyezik s ezek az esetek nem szórványos jelenségek, hanem sajnos általánosságok. Még szomorúbbak a tételes jogi vizsgák, amelyek már pozitív tudást föltételeznek, a pozitív tudás pedig rendszeres és beható tanulást és tanulmányozást igényel. A beható tanulás és a tárgy szorgos tanulmányozásának hiánya jellemzi a vizsgára jelentkezők nagy százalékát ; legtöbben az iskolai évet átvegetálják, a vizsgát lehetőleg kitolják; mikor ez már nagyobb hátrány nélkül nem lehetséges, akkor néhány héten át ímmel-ámmal kisebb kivonatokat, kérdésfeleletes könyveket átfutnak, s ily primitív készülettel, az alapfogalmak teljes hiányával, leülnek vizsgázni; néha a kocka azután javukra fordul, de legtöbbször vakot vet. Saját tapasztalatom után mondom: kinos látni azt a vergődést egyes vizsgákon ; kinos látni, hogy a jelölt itt-ott valamit olvasott, átfutott, de meg nem értett, meg nem gondolt, kifejezni meg nem kísérlett, s a legegyszerűbb — úgyszólván bevezető-fogalmakat kellő precizitással elmondani nem tudja. A mai generáció nem panaszkodhat, hogy nincsenek meg számára a szükséges tankönyvek. Igenis meg vannak azok szép számmal s a tudomány színvonalán tartva, de az ifjúság nem lelkesedik értök ; könnyű szerrel átúszni a vizsgákon, készületlen nagy eredményeket elérni: ez a kor szelleme, ennek átkos nyűge sujtolja le az ifjúság szellemi irányát. Ez ad okot azután, hogy a fölszinen látók a tanárokban keresik a hibát, sőt gyanúsítani sem átallanak, pedig a hiba súlyának jelentékenyebb nyomatéka nem a tanári kart éri, hanem azt a deprimált szellemet, mely a jelen tanuló ifjúság erkölcsi irányát uralja, azt a komoly tanulmányoktól elvonja s a léha felüle tesség rabjává teszi. Igen ajánlom mindazoknak, akik a tanári karra követ dobni szándékoznak, mielőtt ezt megtennék, néhány héten át átogassák a vizsgákat, s ott azután oly meggyőződést szerezTÁRCA. \/ Jogbölcselkedés. A. Jog eredeti tárcája. Irta BÁRÁNY GERŐ dr. M o 11 o : «A természet jogán és rendelésén nem értek egyebet, mint minden egyes individuum természetének szabályait, amely szabályok, fogalmaink szerint, az individuumot természetszerűleg meghatározzák : mi módon létezzék és éljen. P. o. a halak a természettől arra rendelvék, hogy uszszanak, hogy a nagyok felfalják a kicsiket. A legfőbb természeti jognál fogva foglalják el tehát a halak a vizet és falják fel a nagyok a kicsiket.» {Spinoza ; Tractatus theologico-politicus. C. XVI.) A jogbölcselkedés fogalma. A jogbölcselkedés fogalma a jog és a bölcselet fogalmain, a jog és a bölcselkedő fogalmain épül fel. A jog fogalmát megkapjuk a jogtudománytól, a bölcselet fogalmát pedig a filozófiától. De ilyen egyszerű összeállítása a jogtudománytól kapott és a filozófiától nyert fogalomnak, még korántsem adja a jogfilozófia fogalmát. Hogy a jogfilozófiának fogalmát megállapíthassuk, ismernünk kell a jognak és filozófiának mivoltát, lényegét. Hogy a lényeget megismerjük, arra nem elégséges egyik speciális tudomány sem, hanem elkerülhetetlenül a filozófiához, az egyetemes tudáshoz kell fordulnunk. A jognak ismert, iskolás definíciói tárgyi értelemben: «az életviszonyokat rendező jogszabályok összessége», «azon szabályok összessége, melyek egy bizonyos közösségen belül a közösség tagjai által, a közösség céljainak megfelelőeknek s ezért kötelezőknek ismertetnek el», «az államélet rendje», anorma agendi-o stb. stb.; — alanyi értelemben : «az a jogi hatalom, mely az objektív jog által bizonyos személyeknek elismert érdekei kielégithetése végett nyujtatik», aazon uralom, mely valamely szeI j hétnek, — ha tárgyilagosan utána néznek, — a bajok gyökér-okáról, mely éppen ellenkezője lesz annak, amit most nagy könnyelműen egy igen érdemes és kötelességtudó testület ellen világgá bocsájtottak. A csődtörvény perjogi szabályai. Irta LADÁNYI BÉLA dr., bpesti kir. keresk. és váltótörvszéki jegyző. A csődnyitás, amely hatásában oly sok érdekszálat érint és oly sok változást idéz elő egyes jogviszonyokban, a perjog körében is létesít változásokat. A csődtörvénynek számos szakasza van — jobbára elszórva a többi közt — mely módosít általános perjogi szabályokat, azok alól kivételeket állapit meg, vagy tekintettel a csődnyitás anyagi következményeire, uj perjogi szabályt konstruál. Azok a perjogi rendelkezések azonban, amelyek a csődtörvényben találhatók, egyrészt egymástól való elhelyezésük távolsága miatt, másrészt, mert nem egységes vezérlőgondolat alapján szerkesztvék, számos oly hézagot tüntetnek fel, melyek miatt gyakorlati alkalmazásuk ingadozóvá válik. Rendszerbe foglalva, a csődtörvény perjogi szabályait két csoportra oszthatjuk, u. m. 1. azokra a szabályokra, melyek az általános perjogi szabályok alól kivételt állapítanak meg és 2. azokra, melyek az általános szab?lyok alkalmazását rendelik el. Már e két kategória felállításának lehetősége is mutatja, hogy mi okozza a zavart. A helyes szabályalkotás követelménye ugyanis az, hogy általános szabály létében rendszerbe foglalva felsoroljuk a kivételeket, mert ahol a kivétel nem alkalmazható, ott az általános szabály nyer alkalmazást és megfordítva. Mindenesetre az lenne tehát a helyes, ha a csődtörvény is rendszeresen és taxatíve sorolná fel azokat az eseteket, melyekben akár a hatáskör, akár az eljárás módja tekintetében eltérést kiván az általános perjogi szabályoktól s a kivételekként fel nem sorolt esetekre nézve pedig egyszerűen kijelentené, hogy azokban az általános perrendtartási szabályok alkaln mdók. De a csődtörvény nem igy tesz, miértis bízvást í íató, hogy a csőd-perjogi szabályok alkalmazásában való ing. dozás és sokszor tájékozatlanság — a homályos szövegezési 1 eltekintve — legtöbbször annak a körülménynek rovására tudandó be, hogy a törvény az esetek b'zonyos csoportjába!, az általános perjogi szabályokat mondja alkalmazandóknak, másokra nézve meg kivételeket alkot, míg ismét más esetekre vonatkozólag nem intézkedik. Ilyenkor azután, ha oly perjogi eset adja elő magát, mely a kivételek között nincs, sem az általános szabályok alá tartozó esetek közé nincs felvéve, az eset hovátartozandósága iránt kétség merül fel. Hogy mélyt valamely tárgyra vonatkozólag a jogszabályok értelmében megillet)) — afacullas agendn stb. stb, minket nem elégíthet ki. Filozófiailag akarjuk eldönteni a jog fogalmának kérdését s ezt csak a filozófia keretén belül tehetjük. Igen ám, csakhogy a filozófia nem stereotip tantételeknek rendszere. A filozófiában sok rendszer van. Ezek a rendszerek nem harmonizálnak egymással, ellenkezőleg : egyik a másikat lerontani igyekszik. Némi túlzással lehet mondani : ahány rendszer van, annyiféle a tudományoknak rangja, mivolta. Hogy egyebet ne említsek, itt van mindjárt a mathematika, amely tudomány pedig különben oly rendkívül fixnek látszik, (Verulami) Bacon Ferencnek rendszerében teljesen elveszti jelentőségét, míg a Comte Ágoston rendszerében központi helyet foglal el. És ugyancsak a mathematika, amit a pytliagoraeusok a dolgok lényegéről szóló tudománynak tartottak, a Kant rendszerében csupán a látszatvilág, a Welt der Erscheinungen tudományává sülyed, mivelhogy a mathematika Kant szerint a térnek és az időnek tudománya, tér és idő pedig önmagában semmi sem, csak mint a megismerő alanynak tiszta szemléletei, az érzékiségnek formái léteznek. Feladatunk nem lehet a jognak fogalmát a különböző rendszerek alapján megállapítani. Igyekeznünk kell magának a filozofálásnak fogalmát megállapítani, mert hiszen a fiilozofálás az a kiapadhatatlan erőforrás, amely a különböző rendszereket szüli. Ha megkaptuk magának a filozofálásnak fogalmát, talán sikerülni fog ez alapon a jog fogalmát is megállapítanunk. A filozofálásnak fogalma mind Piatonnái, mint Ariztotelesnél, mind Kantnál, mind Comtenál, egyszóval az összes filozófiai rendszerekben mindenütt és minden időben lényegileg egy: filozófálás = törekvés az igazságra, ugy amint már Pythagoras tanította : nem a soipía, hanem csak a sophiának szeretete. Persze ez a tágkörü meghatározás még mindig nem alkalmas arra, hogy ezzel a fogalommal operálhassunk. Hiszen végelemzésben, ilyen érte-