A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 9. szám - Japán alkotmányáról

A tétele kihat az egész államra, de inkább a császári családnak autonomikus szabályai, vagyoni, családi és örökösödési ügyeikre vonatkozólag. Bár igaz, hogy ujabban Japánban sem uralkodik a császár a házi törvény, hanem a közjogból kifolyólag, illetve az alkotmány alapján. Csakhogy a souverainitas ott olyan eredetű, mely nem engedi, hogy a néptől származottnak lássék, — mert az a régi sogun (majordomus), aki a mikádó mellett a hatalmat bitorolta, valóságos despotismussal uralkodott, s nem igen látszott sehol a vox popul i, vox dei . . Abból, hogy a házi törvényeket a családfő, a császár megváltoztathatja, viszont következik, hogy törvényerővel nem birnak s az alaptörvények közé, ha ugyan lennének, be sem vehetők. A házi törvények nem változtathatnak az alkotmány-törvénynek határozatain. Azt a törvényjavaslatot, melyet az országgyűlés mindkét háza elvetett, csak a legközelebbi ülésszak alatt lehet újra előterjeszteni. Mindkét háznak jogában áll a törvényre vagy egyéb körülményre vonatkozólag a kormányhoz előterjesztést intézni. Interpellációt bármelyik háznak bármelyik tagja terjeszthet a kormány elé. Ehhez azonban szükséges, hogy az illető háznak harminc tagja által aláirt kérvényt nyújtson be, melyet a ház elnöke a kormánynak megküld. A reszort-miniszter az interpellációra azonnal felelhet, vagy pedig bejelenti az időt, mikor fog válaszolni, a válasz megtagadását megokolni tartozik. Az országgyűlést évenkint hívják egybe. Egy-egy ülésszak három hónapig tart, de a császár rendelettel meghosszabbíthatja. Rendkívüli ülésre is a császár hivja össze az országgyűlést, mely rendeletben egyúttal annak tartamát is meghatározza. Mindkét házra nézve egyszerre történik az ülésszak megnyitása, berekesztése, meghosszabbítása és az országgyűlés elnapolása. Azurak házát el kell napolni, amidőn a képviselőház feloszlását a császár elrendelte. Az országgyűlést egybehívó császári rendelet az országgyűlés megnyitása előtt negyven nappal ki kell hirdetni. Az elnapolás tizenöt napnál tovább nem tarthat. A választás után egybehívandó újra az országgyűlés, de ezen egybehivásnak a feloszlástól számított öt hónapon belül meg kell történnie. A ház száz tag jelenlétében határozatképes. Az ülés megkezdése előtt kell konstatálni, hogy van-e kellő számú tag. Az absolut°szólöbbség dönt minden szavazáskor. Szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt. A ház ülései nyilvánosak, de zárt ülés elrendelhető a kormánynak, vagy a háznak a kívánságára. Felírhat mindkét ház a császárhoz, viszont az alattvalóktól elfogadja a kérvényeket, melyeket hozzá intéztek. Az országgyűlés e két tulajdonsága ott is teljes; mert hivatásuk körében tett nyilatkozataikért, vagy szavazatukért őket a házon kívül felelősségre vonni nem lehet. Ha a képviselő véleményét akár szóval, vagy írásban, nyomtatásban'vagy bármely hasonló módon hivatásán kívül nyilvánítja, ugy a köztörvényeknek felelős. Mentelmi jog megilleti a képviselőket és főrendiházi tagokat, mert az ülésszak tartama alatt őket az illető ház engedélye nélkül nem tartóztathatják le, kivéve^természetesen a tettenkapás esetét, vagy ha oly bűncselekményt követ el, mely összefüggésben van akár egy belföldi felkeléssel, vagy külzavargással. Az országgyűlés két háza belső ügyrendjét az alkotmánynak megfelelően s a törvények korlátain belül határozza meg. Az országgyűlés belső ügyrendjének nagyrésze törvényben van szabályozva, amiatt az alkotmány fentebbi rendelkezése csak szoros korlátok között érvényesülhet. A végrehajtó hatalmat az államminisztérium gyakorolja; önálló szerv ez, miként a parlament. Igaz ugyan, hogy a császáré a végrehajtó hatalom, de ezt csak szoros értelemben kell vennünk, mert felhalmozódott teendők, s az egyes konkrét esetek tömegét nem intézheti el egy ember. Az államminisztérium a császárnak tanácsadó testülete, amely a császárnak adott tanácsokért felelős. Minden törvényt, császári rendeletet és meghagyást, melyek állami érdekekre vonatkoznak, egy miniszternek kell ellenjegyezni. Az ellenjegyzés itt is arra szolgál, hogy mivel a császár felelősségre nem vonható, az esetleges helytelen intézkedésekért feleljen valaki. A miniszter mintegy felelősséget vállal az ellenjegyzéssel, hogy az intézkedés törvényszerű, mert nem kényszeríthető törvénytelen intézkedés ellenjegyzésére, ilyenkor lemond, nehogy felelősségre vonassék (politikai felelősség). 1885 óta tíz miniszter van; úgymint; a miniszterelnök (naikakusordidajin); belügyminiszter (nsinmdajin); külügyminiszter (gamudaijin); földmivelési és kereskedelmi-miniszter (noshomudaijin); igazságügyminiszter fohihodaijin) közoktatásügyminiszter (mombudaijin); pénzügyminiszter (okuradaijin); hadügyminiszter (rekugundaijin), tengerészeti miniszter (kaigundaijin) és a közlekedésügyi-miniszter (teishindaijin). Ez utóbbi hatáskörébe tartozik a pósta- és táviró-ügy is. Az össz-államminisztériumot az 1889-iki és a resszort-minisztériumokat az 1886. és 1890-iki rendeletek szabályozzák. A császári ház minisztere nem tartozik az össz-minisztérium keretébe, mert ez udvari tisztviselő, aki a házi törvények rendelkezései alatt áll. A resszort miniszterek közül kettő, úgymint az igazságügyi és közoktatásügyi miniszter, a császári családi tanácsnak is tagja. A minisztérium (tehát mind a tiz miniszter) mint tanácsadó testület mellett, van egy másik testület a titkos államtanács (sumitsu-komon). A japáni államtanács elüt mind az angol privy counci 1-tól, mind pedig az elszász-lotharingiai Staatsrathtól, mert amig ezek kormányzó, végrehajtó funkciót teljesítene s JOG 71 mintegy a minisztérium mellé vannak rendelve, addig a japáni oly testület, melytől a császár egyrészt tetszése szerint kérhet tanácsot, másrészt némely esetben köteles véleményét meghallgatni. Kifelé tehát nincs semminemű hatásköre, szerepe körülbelül olyan, mint a mi titkos tanácsosainké. Az államtanács tagja rendszerint az exminiszterek, vagy előkelő rangú nyugalmazott állami tisztviselők és hivatalnokok. A mig a minisztérium tanácsaiért felelős, addig az államtanács az általa adott véleményért senkinek sem felelős. A császár az államtanács és a családi tanács közreműködésével változtat a császári házszabályokon. Ami a jogszolgáltatást, a törvénykezést illeti, a birói hatalom a császár joga. A biiói hatalmat a császár nevében a törvények értelmében a császári bíróságok gyakorolják, a bíróságok tervezetéről törvény gondoskodik. Ezzel Japánban, mint az összes kulturállamokban, kizárják a kabinet-igaságszolgáltatást. A bíróságok feloszlanak: békebiróságokra (299)-kusaibansho; tartományi törvényszékekre (48)-shihosaibansho; tartományi íőtörvényszékekre (7) kosoin és a legfőbb bíróság: a birodalmi törvényszékre (B r o z i k szerintsemmitőszék) daishinin. A birói kvalifikációt a törvény határozza meg, s a biró állásától csak bűncselekmény miatt, vagy fegyelmi uton mozdítható el. A bíróságok előtt való tárgyalás és i élethirdetés nyilvános. Ha a közbéke megháboritásától vagy a bíróság méltóságának megsértésétől kell tartani, a nyilvánosságot a törvény vagy bírósági határozat alapján kizárhatják. A pénzügyek tekintetében is megváltozott 2Z eddigi állapot, a közjövedelmek felett gyakorolt hatalma által. Japánban a parlament hatásköre majdnem teljes lett, de miután a 67. §. (melyről fennebb szóltam) illuzóriussá teszi az önálló rendelkezést, ugy csorba esett a parlament függetlenségén. Uj adók kivetése, fennállók megváltoztatása csak törvény által történhetik. Az országgyűlés beleegyezését kell kikérni, ha uj államkölcsönt akar a kormány felvenni, vagy bármely kötelezettséget vállal át az államkincstár terhére, s amelyek a költségvetésben felvéve nem voltak. Az alkotmány kihirdetésekor fennálló adók beszedése az eddigi módon történik. Az állami kiadások és bevételekhez az évenkinti költségvetés szerint az országgyűlés beleegyezése kell. Minden kiadáshoz, mely a költségvetésben megengedettet felülmúlja, vagy abban egyáltalában elő nem fordul, az országgyűlés utólagos hozzájárulása szükséges. A költségvetést először a képviselőházban terjeszti elő a kormány, s ezt előbb egy bizottság (költségvetési bizottság) vizsgálja meg, mely bizottság tizenöt nap alatt köteles a háznak beszámolni. A költségvetés megváltoztatására vonatkozó javaslatot harminc tagnak kell támogatnia. I A császári ház kiadásait az államkincstár fedezi a megállapított összegben, melyet az országgyűlés hozzájárulása nélkül nem szabad felemelni. A költségvetést egy évre állapítják meg. A kormány, ha az országgyűlés az országnak a belső vagy külső helyzete miatt, össze nem hívható, császári rendeletekkel intézkedik a legfontosabb pénzügyeket illetőleg is. A legközelebbi ülésszakban az országgyűlés utólagos hozzájárulása mellőzhetetlen. Ha az országgyűlés nem szavazza meg a költségvetést, a mult évi költségvetést veszi irányadónak. Az állami bevételek és kiadások zárószámadását, a főszámvevőszék felülvizsgálja és megállapítja. A kormány az országgyűlés elé terjeszti a zárószámadást, a főszámvevőszék észrevételeivel együtt. Az alkotmány kihirdetése előtt hozott törvények, rendeletek és meghagyások, ha a jelen alkotmány nem mellőzi őket, továbbra is érvényben maradnak. A japáni alkotmányt a fentebbiekben röviden jellemeztem. Látható ebből, hogy Japán oly alkotmányos monarkhia, melyben a régi absolutizmusnak több maradványa van meg. Összhang van a miniszteri felelősség, állami számvevőszék, a fejedelem szentsége s a parlament önállóságában. A parlamentarizmus főelve, hogy egy szellem, egy irány hasson, nem érvényesülhet egészen, mert a császárnak olyan jogai vannak, melyek egy igazi parlamentáris államban fenn nem állhatnának. Az állami főszervek egyoldaiu jogi jellegüket még nem vesztették el, még nincs ethisálva, a jog és kötelesség nem olvadt össze Japánban elválaszthatatlanul. Japán ujabb időben kapott önállóságot; fegyelmezetté még nem lehetett, a főszervek jogi önállósága külsőleg meg van ugyan, de a mikádóban nagyjában mégis a régi absolut monarchát látják. Reich Piter Kornél, budapesti tszéki joggyakornok. Nyilt kérdések és feleletek. Az örökösödési eljárásból. Minő eljárás követendő akkor, midőn az 1894: XVI. t.-c. 54. és 65. §-ai szerint az örökösök helyett szabályszerűen megidézett ügygondnok a kitűzött tárgyalási határnapon meg nem jelenik; sem pedig az örökösök, kik helyett az ügygondnok rendeltetett, ugyanakkor meg nem jelennek f A törvény ugyanis erre intézkedést nem tartalmaz, a gyakorlat szerint pedig ilyenkor a késedelmes ügygondnokot egy ujabb tárgyalási határnapra szokás idézni azon megjegyzéssel, hogy, ha az ujabb tárgyaláson indokolatlanul meg nem jelenne, emiatt ellene az illetékes gyámhatóságnál jelentés fog tétetni. Ezen eljárás azonban, nem tekintve azt, hogy — mint fentebb emiitettem — nem gyökeredzik törvényben, kagyon kevés biztosítékot rejt magában a többi, a tárgyaláson