A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 8. szám - Japán alkotmányáról

A JOG A magyar bíróságok hatásköre és Ítéletének hatálya — dacara a házassági visszony kölcsönsségének — akkor is csak a felperes honosságának a szempontjából vizsgálandó ha az alperes magyar honos. (A m. kir. Kúria 1903 dec. 16. 7,708. sz. a.) A szövetkezeti tag elhalta esetén, annak hátramaradottjai részére biztcsitott halálozási segélyre az elhunyt özvegye, mint kedvezményezett nem tarthat igényt, ha a szövetkezet alapszabályát ugy intézkednek, hogy a segélyből kizáratik oly nő, ki térjétöl különváltan él. Az azonban, hogy az elhunyt neje a halálozási segélyhez kedvezményezettként joggal nem bir, nem zárja ki azt, hogy mint örökös a halálozási segélyhez igényét érvényesíthesse, mivel a szerződés hatályával bíró alapszabályok értelmében, ha a feleség, mint kedvezményezett a halálozási segély élvezetéből ki van zárva, a segélyösszeg az elbalt tag törvényes örököseit illeti, az örökösödési kérdés pedig nem az alapszabályok, hanem a fennálló törvények szerint bírálandó meg; minthogy a házastárs örökösödési jogának alapját a házastársak hűséges együttélése képezi, alperes mint örökös sem részesülhet a kereset; segélyben. Mert néhai férjétől ennek halálát megelőző több éven át különváltán él, azt pedig, hogy a különélésre férje szolgáltatott volna okot, nem bizonyította. (A m. kir. Kúria 1903 dec. 11. 8,846. sz. a.) Olyan könyvkivonat alapján, melyből a Követelésnek sem természete, sem jogcíme ki nem tűnik, a zálogjog elő nem jegyezhető (A m. kir. Kúria 1903 dec. 29. 3,248. sz. a.) Felperes a takarékpénztárnál elhelyezett készpénzbetététéböl 20,000 koronát elkülönített és az erre vonatkozó külön betétkönyvet felesége nevére állíttatta kim Ezen körülményből azt lehet védelmezni, hogy felperesnek szándéka a betét átruházására irányult. Ezt a vélelmet a betétátirás jogi következményei is indokolják. A betétnek elkülönítése és a betétkönyvecskének az alperesnö nevére fentartas nélkül történt kiállítása ugyanis a felperes és a takarékpénztar között fennállott viszonyt is átalakította, mert a takarékpénztárral szemben az elkülönítés es betétátirás folytán most már betevőként alperesnö jelentkezett és ennélfogva a betétbeli követelésre nézve, mint hitelező az alperesnö lépett a felperes helyébe és a takarékpénztár fizetési kötelezettsége is az alperesnö irányában állott fenn. A vélelem tehát a betétkönyv tulajdonjogát illetőleg alperesnö mellett harcol. Igaz ugyan, hogy a betétkönyvnek névre történt kiállítása még magában véve a betétkönyv télajdonának megszerzéséhez s/ükseges átadás megtörténtét nem bizonyítja. Azonban ama vélelemmel szemben, melyet a betétkönyvnek az alperesnö nevére történt kiállítása az utóbbi tulajdonjoga mellett megállapít, felperest terhelte a bizonyítás azon kereseti előadásra nézve hogy a betétkönyvecske tulajdonát tényleges átadással alperesnőre át nem ruházta és ily átadás hiányában alperesnö a betétkönyvecske tulajdonát meg nem szerezte. (A m. kir. Kúria 19i'3 dec. 11. 8,117, sz, a.) Az a körülmény, hogy az alapperbe idézett alperes irniolvasni nem tudott s azért nem tudta, hogy tőle elévült kamat is köveltetik s ezért az alapperben meg nem jelenve elévülési kifogást nem emelt, a perújításra alkalmas alapot nem képez. Az elévülési kifogásnak, mint a jogok elenyészésére alkalmas egyik módnak puszta felhozása nem tekinthető ténybeli állítás bizonyítékának, hanem törvényen alapuló oly jogi ellenvetésnek, amelynek meg nem cáfolása esetében, az elévült jog nem érvényesíthető. CA m. kir. Kúria felúlvizs. tanácsa 1904 jan. 13. I. G: 478/1903. sz. a.)* Egyetemleges kötelem nem egyedül a feleknek kifejezésre jutott akaratából, a törvény rendeletéből, vagy tiltott cselekményből eredhet, hanem keletkezhet az magának a jogügyletnek természetéből, a jogügylet tárgyának oszthatatlanságából. Vadászati jog bérbe vétele esetén az egyes b^rlö társak a bérbe vett jogot a maga teljességében gyakorolhatják, miből a jogügylet tárgyának jogi oszthatatlansága, ebből pedig a bérlő társaknak a bérbeadóval szemben egyetemleges kötelezettségekövetkezik. (A m. kir. Kúria felalvizsg. tanácsa 1904 jan. 20. G. 490/903. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. Az általános bérharc (strajk) folytán beállt rendes gyártás lehetlenné válván, ezen körülmény nagyobb erőhatalomnak tekintendő, melynélfogva alperes az elmulasztott szállítás miatt kártérítéssel nem tartozik. A debreceni kir. tszék mint keresk. bíróság (1902. szept. 12-én 6,563. sz. a) Hartstein L. dr. stb. ügyv. által képv. B. H. és fia cégnek, Márkus A. dr. ügyv. ált. képv. A. Ottó ellen 1,192. K. 94. fill ir. keresk. perében következőleg it é 1 t: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes kártérítést követel alperestől azért, mert ez az A. a. kötlevél szerint eladott s 1899. dec. és 1900. jan. havában szállítani kötelezett árak egy részét a kereset beadásáig sem szállította s ezen mulasztásával a felperesnek kárt okozott. Felperes keresete azonban jogos alapal nem bir, — mert egyrészről az 5 és 6 "/. a. okirat, másrészt az alperes által felhívott s a perben eskü alatt kihallgatott tanuk igazolása szerint 18 gyárban, köztük az alperes gyárában is 1902. jan. 9-én bérharc ütött ki, amely egészen 1900. ápril. 9-ig tartott és oly nagy fokú volt, hogy a miatt a gyártást majd egészen be kellett szüntetni. Igazolják ezt különben L. H. jun. S. E. Rch. és J. P. gyárosok míg L. J. stb. kereskedők mint tanuk igazolják azt is, hogy a «strike» tartama alatt a manndorfi gyárosok, köztük alp. cég sem voltak képes szállítási kötelezettségeiknek eleget tenni, hanem a megrendelt árukat legnagyobb részben csak a strike megszüntetése után szállították. Minthogy az alpeies által 3. 4. és 8 sz. a. becsatolt számlákkal bizonyítva van az is, hogy alperes az A. a.-ban eladott árukat felperesnek részben a strike tartama alatt is szállította s habár felperest a strike kiütésérő^ s az ennek folytán a szállításnál bekövetkező késedelemről a 7 /. a. körlevélben annak idején értesítette, a szállítást nem csak meg nem tagadta, hanem arra az F. a. szerint még 1900. febr.-ban is ajánlkozott; minthogy ezekből megállapítható, miszerint alperest abban, hogy az eladott árukat a szerződésben kikötött határidő alatt nem szállította, vétkes mulasztás nem terheli, mert a szerződés teljesítésében a beállott bérharc, mint nagyobb erőhatalom által akadályozva volt: annálfogva alperes kártérítésre nem kötelezhető, s felperes kártérítést annál kevésbbé követelhet mert az A. a. szerződésben körülirt vétel fix ügyletet nem képezvén, a K. T. 354. §-a szerint felperes alperesnek a szerződés utólagos teljesítésére kelllő időt engedni tartozott volna, ezt pedig nem csak hogy nem tette, de sőt a kiütött bérharc befejezését, vagyis az alperest gátló akadály végét be sem várva, kártérítés iránti keresetét már 1900 márc. 6-án beadta, s az alp. által márc. 27-én küldött árukat visszautasította, stb. A debreceni kir. ítélőtábla (1902. nov, 19-én 4,070 sz. a.) a kir. tszék, mint keresk. bíróság Ítéletét helyben hagyja, a benne felhozott indokok alapján és azért: mert a 7 •/• a- csatolt németszövegü levél, a felperes kívánatára, előbb egyszerű, majd hit. magyar fordításban is bemutattatván, annak a német szöveg miatt, csupán óvatosságból kétségbe vont tartalmát és valódiságát, a felperes többé nem tagadta és nem tagadta, tehát beismerte, azt is, hogy a bérharc kiütése után, az alperestől azonos tartalmú levelet kapott; azt pedig a felperes nem is állította, hogy a teljesítési időnek a 7 •/. a levélben kért kiterjesztését el nem fogadta volna, sőt abból a beismert tényéből, hogy 1900. febr. elején, tehát az eredetileg meghatározott szállítási határidő lejárta után érkezett árukat, kifogás nélkül átvette, különben is megállapítható, mikép a szállítási határidő kiterjesztéséhez a felperes hozzá járult, stb. A m. kir. Kúria (190i. január 19-én 170. sz. a.) A másod bíróság ítélete helyben hagyatik az első bíróság ítéletéből átvett megfelelő indokokból és azért, mert az első bíróság ítéletének indokolásában megállapított általános sztrájk alapján jogosult volt alperesnek felpereshez intézett és hallgatag beismeréssel megtörténtnek bizonyított az a kívánság, hogy neki a szerződéses szállítás teljesítésére megfelelően, meghosszabbitandó határidő engedtessék, alperesnek ez irányban kifejezett kívánsága tehát felperes által teljesítendő lett volna; minthogy pedig felperes nem is állittotta, hogy ezt a kérelmezett utólagos teljesítési határidőt engedélyezte volna, felperesnek a szerződés nem teljesítésére fektetett kártérítési igénye már ez okból sem bir jogos alappal; és stb. Ha a közkereseti társaság valamely tagjának illetősége foglaltatott le és annak behajtásával ügygondnok bízatott meg, ez nincs jogosítva a társaságtól számadást, hanem pusztán a mérleg alapján a végrehajtást szenvedett társaságra eső jutaléknak kereset utján való kifizetését követelni. A bgyarmati kir. tszék. (1902. nov. 22-én 7,648/900. sz. a.) dr. Gellér E. ügyv. mint ügygondnoknak, Rachel F. ügyv. ált. képv. K. István örökösei közkereseti társaság ellen, számadás előterjesztése ir. felhív, ügyében következő végzést hozott: A kir. tszék kimondja, hogy alp. cég felperes ügygondnoknak számot adni tartozik, miből folyólag a kir. tszék alperes céget kötelezi, hogy 1899., 1900. és 1901. évekről üzleti szabályszerű számadását és mérlegét, melyből a K. Istv. cégtagra 1899., 900. és 1901. évekre eső üzleti nyeremény, még pedig minden évre külön-külön megállapítható legyen, 30 nap a. mutassa be, mivel különben a felhívó felperes ujabb kérelme folytán a felhívási keresetben foglalt zárkérelemhez képest itéletileg marasztaltatni fog. Indokok: Alperes cég nem tagadta a keresethez B. a. egyszerű másolatban csatolt végrehajtási jkv. szerint bizonyított azon tényt, hogy L. G. végrehajtatónak 7,858 frt 78 kr. tőke és j. ból álló követelése behajtása céljából, K. Istv. végreh. szenvedő ellen 1899. nov. 25-én foganatosított kielégítési végreh. alkalmával, lefoglaltatott K. István végreh. szenvedőnek a K. Istv. K. örökösei mpataki üveggyári közk. tsaság 1899., 1901. évi üzleti nyereményéből reá eső jutalék 12,000 frt erejéig. A keresethez csatolt hiv. kiadmányban mellékelt végzéssel bizonyítva van azon, az alp. cég által különben szintén nem tagadott tény, hogy felperes a lefoglalt üzleti nyereményjutalék, mint K. Istv. illető követelés behajtása céljából ügygondnokul kirendeltetett. Nem vonta kétségbe alperes cég azt sem, hogy a K. Istvánt illető üzleti nyereménynek lefoglalásáról tudomást szerzett, s hogy alperes cég kir. közjegyző utján felszólittatott, a cég 1899., 19 J0. évi üzleti nyereményének kiszámítására alkalmas üzleti könyvkivonatok és számadásának előterjesztésére. Az 1881: LX.t.-c. 124. §. 5. bek. szerint akirendelt ügyg. a lefoglalt követelés behajtása iránt saját felperessége a. pert indíthat, miből következik, hogy felperesnek mint kirend. ügygondnoknak alperes cég ellen a K. Istvánt illető üzleti nyeremény behajtása iránt pert folyamatba tenni joga van. Minthogy pedig alperes cég felperessel az 1899. és 1900. i évi üzleti számodásokat nem közölte s igy felperesnek a cég