A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 45. szám - Az ügyvédek nyugdíjintézete

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 45. számához. Köztörvényi ügyekben. Alperes felperest 1882-ben elhagyta és azóta annak dacára sem állította vissza felperessel a házassági élet közösségét, hogy erre több izben felszólította őt a felperes. A szándékosan és jogos ok nélkül elhagyott házastárs nem köteles az öt elhagyó házastársával az életközösséget évek múlva visszaállítani, főleg oly esetben, amikor azt az ő többszöri felszólítására jogos ok nélkül tagadta meg az elhagyó házastárs. Az egri kir. tszék (1902 okt. 7-én 7,885/P. sz. a.) Csókás L ügyv. ált. képv. V. Endrének, B. Mária elleni házassági kötelék felbontása ir. r. perében következőleg itélt: A kir. tszék V. Endre, és B. Mária peresfelek között Nagytályán 1879 febr. 3-án a makiári róm. kath. egyház lelkésze előtt kötött házasságot felperes kérelmére mindkét fél hibájából az 1894: XXXI. t.-c. 80. §. a) p. alapján felbontja s ugy felperest, mint alperest vétkesnek nyilvánítja, felp. keresetének abbeli kérelmét, hogy neki az u) házasságra való léphetése engedélyeztessék, mellőzi, stb. M e g ok o 1 á s: Felperes keresetében azt adja elő, hogy ő az A) a. csatolt családi értesítő szerint alperessel Nagytályán 1879 tebr. 3-án a róm. kath. egyház lelkésze előtt házasságra lépett. Ezen házasság azonban boldog nem volt, mert felperes férjnek tapasztalnia kellett, hogy neje őt nem szereti, sőt a házastársi kötelességeit sem teljesíti. 1880 ápril 1-én pedig megszakította az együttélést, őt elhagyta, mely különélés 1881 márc. 13-ig tartott. Alig éltek ismét egy néhány hónapig együtt, 1882 okt. lfi-án alperesnő őt minden ok nélkül újra elhagyta s többé hozzá vissza sem tért; ugy, hogy ők ezen időtől fogva tényleg különválva élnek. Alperesnő ezen tényével az 1894: XXXI. t.-c. 80. §. a) p.-ba ütköző házastársi kötelességeket szándékos magaviselete által oly súlyosan sértette meg, hogy azt többé helyrehozni lehetetlen: annálfogva kérelme oda irányul, hogy a közte és alperes között fennálló házasság alperes hibájából az idézett 80. §. a) p. alapján felbontassék s felperesnek az uj házasságra való léphetése megengedtessék. Az elrendelt békéltetés eredményre nem vezetett. Alperesnő az 1901 okt. 3-án tartott tárgyalás alkalmával a házasság létrejöttét, annak lefolyását előterjesztette. Elismeri, hogy 1880 májusban kis fiával együtt a közös lakást elhagyta, de azt nem saját szándékából tette meg, hanem férjének magaviseletét tovább tűrni nem lehetett és csakis 1881 január hóban békültek ki egymással s a férj jött ő hozzá lakni. Sajnos, itt sem tudtak boldogulni. Felperes 1882. évi betakarításkor — okt. hó 16-án nejét s két s yermekét elhagyva az együttélést felbontotta s azt alperesnő kérése dacára többé vissza nem állította, — sem nejéről, sem gyermekeiről többé nem gondoskodott. A válás kimondása esetére kéri íelperest is vétkesnek kimondani stb. Felperes keresetének beigazolására tanukat nevez meg, kiket az E. a. kérdőpontokra kér kihallgattatni. Alperesnő a felhivott tanuk személye ellen észrevételeit előterjeszti s a maga részéről is tanukra hivatkozik stb. Miután a bontó kereset a H. T. 80. §-ának alapján szorgalmaztatik, a kir. tszék az 1902 jan. 21-én 619. P. sz. a. kelt ítélettel peresfeleket 6 hónapra az ágy- és asztaltól elválasztani rendelte. Felperes a 6 havi időtartam lejárata után a végelválást kimondó ítélet hozatalát kérte s alperes is hasonló kérelmet terjesztett elő: a kir. tszék ennek következtében peresfelek között a békéltetést még egy izben megkisérlette, mi azonban célhoz hasonlóan nem vezetett, stb. Végül felperes a beadott kérvényhez F. a. csatolt helyhatósági bizonyítvánnyal a további gyermektelenséget tanúsítja. A keresethez B. a. csatolt községi bizonyítvánnyal igazolva van, hogy a peresfelek állandó együttélésük ideje alatt Nagytályán laktak, igy a kereset elbírálására a kir. tszék illetékes. A peresfeleknek egyező előadásából, valamint a per során tanuként kihallgatott H. János, H. I. vallomásából is megállapítottnak vehető az a tényállás, hogy peresfelek még 1880 máj. hóban szétmentek s különválva 9 hónapig éltek — aztán ismét összementek s 1882 okt. 16-ig együttéltek, amikoris nem az alperesnő hagyta el a férjét, hanem ellenkezőleg a férj hagyta el nejét. Igaz, hogy K. V. és V. I. tanuk vallomása szerint a különélés után körülbeiül 5 évre nejét felszólította a hozzá való visszatérésre, ami azonban be nem következett, mert alperesnő V. Péter vallomása szerint csak ugy volt hajlandó az együttélés folytatására, hogyha férje az elhagyott lakásba ö hozzá visszatér. Különben ugy látszik felperes eme meghívása nemis volt komoly, mert B. István tanú vallja, hogy előtte felperes kijelentette : hogy nékie az asszony nem kell. B. I. másik tanú is azt vallja, hogy felperes 1885. év folyamán oda nyilatkozott, hogy neje sem testének, sem lelkének nem kell. Miből következik, hogy a házasfeleknek 1902 okt. 16-án, tehát majdnem 20 év. óta tartó különélésre mind a két fél szolgáltatott okot. Minthogy a házastársak az életközösBudapest, 1903 november 8. séget majdnem 20 év óta a per folyama alatt a H. T. 99. §-ában megjelölt célból elrendelt 6 havi különélés után sem állították helyre — tehát a házastársi kötelességet ily hosszú időn át a házastársak egyike sem teljesiti; minthogy továbbá a különélés kezdete óta folytonosan tartó vétkes magatartás következtében a H. T. 84. §-a alapján a házasfeleknek a különélés előtt tanúsított az a vétkes magatartása is figyelembe veendő, melyre nézve a kereseti jog már megszűnt: kétségtelenül megállapítható, hogy az életközösség a házasfelek között mindkét fél állandóan vétkes magatartása és az időközben beállott illetve lényegesen megváltozott életviszonyaik folytán annyira fel van dúlva, hogy annak helyreállítása kizártnak tekinthető. Annálfogva a házassági köteléket, mindkét fél hibájából és vétkességének megállapítása mellett a H. T. 80. §. a) p. s a 139. §. figyelembevétele mellett fel bontani kellett. Mellőzendő volt felperesnek az uj házasságra való léphetés iránti kérelme, mert az 1894: XXXI. t.-c. érteim, csak a házasságkötéstől való eltiltás mondandó ki az idézett törv. 85. §-ban megjelölt esetben s az ott meghatározott korlátok között s amiből önként következik, hogy abban az esetben, ha ily tiltó rendelkezés az ítéletben nem foglaltatik, a felek, akiknek házassága jogérvényesen felbontatott, az uj házasságkötésben gátolva nincsenek és arra a bíróság külön engedélye nem szükséges, stb. A házasságból született gyermekek elhalálozása, s további gyermektelenség okiratilag igazoltatván, — a támasztott vagyoni igény bíróságon kivül rendeztetvén: ezen körülménynyel birói gyakorlat értelmében ítéletileg voltak megállapitandók stb. A bpesti kir. ítélőtábla (1902. dec. 9-én 9,615. sz. a.) az elsőfokú bíróság ítéletének adházasság felbontására vonatkozó hivatalból megvizsgált részét indokainál fogva helyben hagyja, egyéb részét felebbezés hiányában nem érinti stb. A m. kir. Kúria (1903. szept. 10-én 8,404. sz. a.) Mindkét alsóbiróság Ítélete részben megváltoztattatik akképp, hogy a házasság a felperes keresete folytán egyedül az alperes hibájából bontatik fel és vétkesnek csakis alperes nyilvánittatik. Meg okol ás: H. János, H. J., K. V. és V. J. tanuk valló másával az van bizonyítva, hogy alperes felperest 1882-ben elhagyta és azóta annak dacára sem állította vissza felperessel az életközösséget, hogy erre több izben felszólította őt a felperes. A per adataiból megállapítható az is, hogy legutóbb 1887-ben szóllittatott fel alperes a felpereshez való visszatérésre Alperesnek az az állítása, hogy őt hagyta el felperes, semmivel sincs bizonyítva és azt sem bizonyította alperes, hogy a felperes rossz bánásmódja vagy egyéb jogtalan cselekménye kényszeritette alperest arra, hogy felperest elhagyja. A V. P. és R. J. tanuk által bizonyított az a tény pedig, hogy felperes az 1880. év végén, vagy az 1900-as évek elején már nem volt hajlandó vissza fogadni az alperest, nem vehető figyelembe azért, mert a szándékosan és jogos ok nélkül elhagyott házastárs nem köteles az őt elhagyó házastársával az életközösséget évek múlva visszaállítani, főleg oly esetben, amikor azt az ő többszöri felszólítására jogos ok nélkül tagadta meg az elhagyó házastárs. Ezért, és mert a házasfelek egyéniségének és életviszonyainak gondos figyelembevételével a kir. Kúria arról győződött meg, hogy a házasság annyira fel van dúlva, hogy a felbontást kérő felperesre nézve a további életközösség elviselhetetlenné vált, és mert felperesnek vétkessé nyilvánítására is hiányzik a kifejtettek szerint a törvényes alap: mindkét alsó bíróság ítéletének megváltoztatásával a fenti értelemben kellett rendelkezni. A vadászebekre is áll az az általános jogszabály, hogy gazdáik kötelesek azokra akként felügyelni vagy felügyeltetni, hogy idegen vadászterületen magukban ne kóboroljanak, s a vadászatra jogosult a saját vadászterületén talált idegen vadászebeket csak akkor nem jogosult lőni, ha és amennyiben azok gazdáiknak, illetve azoknak környezetében vannak, akiknek gondozása és felügyelete alatt állanak, vagy azoktól vadászat közben felismerhetően a vad felkutatása vagy üldözése közben távoznak el, és mennek át idegen vadászterületre. A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa (1903 július 1.925/1903. sz.) V.aj na Gábor dr. ügyvéd által képviselt H. József és W. G. József felpereseknek, Leményi Jenő dr. ügyvéd által képviselt O. Alfréd alperes ellen 600 kor. és 600 kor. és járulékai iránt a brassói kir. járásbíróság előtt folyamatba tett ügyében, következő végzést hozott: Alperes felülvizsgáltati kérelme következtében a felebbezési bíróság ítélete feloldatik és a felebbezési bíróság tárgyalás tartására, a tényállás szabályszerű megállapítására és az összes költségeknek kiáltal leendő viselésének kérdésére is kiterjedő uj határozat hozatalára utasittatik. Megokolás: Az alperes által a felülvizsgálati kérelemhez mellékelt, de a felebbezési eljárásban nem-csatolt irat, mint nem