A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 7. szám - A polgári perrendjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában

A JOG 27 tés biztosítva legyen; mert az ettől való eltérés határozottan ellenkeznék nemcsak a törvény szavaival, hanem a törvényhozó félre nem ismerhető célzatával is. Ellenben a második rendelkezésnél a törvény nyilván szabad kezet kivánt hagyni a bíróságnak, reá bízván, hogy a per körülményei szerint járjon el. Azért nem szabott az eskü kivételére változhatatlan időpontot, csak általánosságban «a kihallgatás után»-ra tevén az ebbeli határozathozatal és foganatosítás idejét. Lehetetlen is volna a bíróságtól elvonni a főképp célszerűségi szempontoktól függő időmeghatározás jogát, mely, mint pervezető teendő, a dolog természete szerint, a bíróság diskrecionárius jogai közé tartozik. Eszerint mind a határozathozatal, mind annak foganatosítása törvényszerű, ha az a kihallgatás után a tárgyalás folyamán bármely időpontban történik. Csak az tehát a kérdés, mikor következik be ez az időpont? A szavak közönséges értelme szerint ez az időpont nem lehet más, mint a kihallgatás befejezése. Ezen időpont előtt a vallomás megerősítéséről intézkedni ellenkeznék a törvény alapelvével, az utóesküvel. A tanú néh 1 nem egyhuzamban hallgattatik ki. A tárgyaló bíróságnak korlátlan bizonyitásfelvételi joga van (bp. 306. § 3. bek. 322. §.); igen gyakoriak azok az esetek, amelyekben a tárgyalás folyamán szerzendők be az adatok az eskü netaláni akadályaira, (pl. Bp. 221. §. 2. pontjának és 222. §. 3. pontjának eseteiben); a tanú ismételten kihallgatható (B. P. 309. §. -4 pontjának), részben emiatt is rendeli a törvény, hogy a kihallgatott tanú az elnök engedelme nélkül a tárgyalási teremből el sem távozhatik. (B. P. 301). § 3. bek). A tanúnak megszakításokkal való kihallgatása tehát igen sürüen fordul elő. A törvényjavaslat eredeti szövegének indokolása kifejezetten tárgyalja is azt az esetet, amelyben az eskü elrendelése és kivétele körül az egész eljárást későbbre kell halasztani. (Indokolás 528. I.) A törvény e célzatán mit sem változtatott az a körülmény, hogy a törvényben a megesketés foganatosítására nézve külön is kimondatott, hogy az későbbre is halasztható A megesketésnek ugyanis nélkülözhetetlen előfeltétele a megesketést rendelő határozat; ily határozatot pedig nem lehet hozni addig, míg a bíróság a kihallgatást befejezettnek nem találja; ha pedig befejezettnek látja, nincs ok a megesketés elhalasztására. Merüljön föl a halasztás szükségessége akár abból, hogy a tanú újra kihallgatandó lesz, akár abból, hogy a biróság a tanú megbízhatóságát csak további bizonyítás után véli eldönthetőnek: mind a két esetben nemcsak az eskü kivétele, hanem az e tárgyban hozandó határozat is meg van akasztva. Az első esetben a kihallgatást nem lehet befejezettnek tekinteni; a második esetben a vallomás megbízhatóságának, természetszerűen a tanú részvétele mellett tisztázandó kérdése még nem érett meg az eldöntésre. A határozathozatal és az eskü kivételének időpontjai oly szoros kapcsolatban vannak, hogy az egyiknek meghatározására hivatott bíróságot a másiknak meghatározására is jogosítottnak kell tekinteni. Minthogy pedig az eskükivétel időpontjának kijelölését a töivény a biróság belátására bizza, a határozathozatal időpontja is a biróság mérlegelésének van fenntartva. Kelt Budapesten, a kir. Kúria büntető szakosztályának 1902. évi december hó 29-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az 1903. évi január hó 22-én tartott teljes ülésben. S é 1 I e y Sándor sk., a kir. Kúria tanácselnöke, mint teljes ülési elnök. E de r Kálmán sk., kir. járásbirósági albiró, kúriai tanácsjegyző. A főtárgyalási elnök által kirendelt védő helyett, ha öt az elnök fontos okból felmenti, vagy a kirendelt védő elmaradása vagy időelőtti távozása esetében csak az elnök és ez is csak ügyvédet rendelhet védőnek. Maga a kirendelt védő helyettesnek a kirendelésére (1874 : XXXIV. t.-c. 63. §.) vagy önmagának ügyvédjelölt által az 1874. évi XXXIV. t.-c. i5. 16. §§-ai értelmében való helyettesítésére, vagy az elnök az általa kirendelt védő mellett gyakorlaton lévő ügyvédjelöltnek helyettesül kirendelé sére vagy elfogadására a bűnvádi perrendtartás szabályai szerint nincs jogositva. A m. kir. Kúria (1903 január 21-én 623/B. sz. a.) a kir. ügyészség részéről gyilkosság 2 rendbeli btette, gyilkosság 3 r.-beli btette s rablás 1 r.-beli btette miatt vádolt és Battlay János dr. ügyvédjelölt által, mint Grélinger József ügyv. helyettese által, illetve Vértes Izsó dr. ügyv. által védett D. Péter és D. Károly ellen a kalocsai kir. tszék, mint esküdtbíróság előtt folyamatba tett 2,982/1902. sz. a. elintézett bűnvádi pert vádlottak és védők részéről bejelentett sem. panasza folytán D. Péter védőjéül kirend. Nagy Dezső dr. ügyvéd és D. Károly védőjéül kirend. Friedmann Bernát dr. ügyv.-nek, továbbá Ba u inga r t e n Izidor dr. kor.-ügyészi h. meghallg. után vizsgálat alá vévén, következő végzést hozott: Grélinger József ügyv helyetteseként eljárt Battlay János dr. ügyv.-jelölt, mint D. Péter vádlottnak védője részétől használt semmisségi panasza visszautasittatik. A vádlottak részéről és a D. Károly védőjeként eljárt Vértes Izsó dr. ügyv. részéről használt sem. panasz folytán felülvizsgált bűnvádi ügyben az esküdtbiróságnak 1902 szept. 20-án .',982. sz. a. hozott ítélete az 1902 márc. 24-én és 1902 szept 2! l-án tartott esküdtbirósági fötárgyalással együtt a bp. 437. §. 2. bek.-ben íelhitt 404. §. 1. és 3. bek szerint a 384. §. 6. pontjában meghatározott és ehelyütt hivatalból figyelembevett azon az alaki semmiségi okon, hogy a főtárgyalást oly egyén jeienléte nélkül tartották meg, akinek jelenlétét a törvény nélkülözhetlennek nyilvánítja, mindkét vádlottról rendelkező részében megsemmisíttetik, és az ügyben a kalocsai kir. tszék mint esküdtbíróság uj eljárásra utasittatik, ennek következtében a vádlottak és Vértes Izsó dr. védő részéről a bp. 385. §. 2. és 3. pban meghatározott anyagi semmisségi okon használt semmisségi panasz ezúttal tárgytalannak nyilvánittatik. Megokolás: A kalocsai kir. ügyészség az 1902 márc. 7-én 756. sz. a. kelt s a vizsgálóbíróhoz 1902. 1/85 sz. a. érkezett vádiratot adta be, melyben D. Pétert és D Károlyt azzal vádolta, hogy egy harmadik ismeretlenül maradt társuk társaságában a Kötöny nevű pusztán 1901 dec. 20 esti 7 óra körül P. János és P. Borcsán a btk. 278. §-ba ütköző gyilkosság büntettet P. Jánosnén, P. Vincén és F. Pálon a btk. 278. §-ba ütköz.'i gyilkosság kísérletének bűntettét és P. János kárára a btk. 344. §-ba ütköző rablás bűntettét követték el. A vizsgálatot teljesítő halasi kir. jbiróságnál eljárt vizsgálóbíró a bp. 268. § érteim, áttévén az iratokat a kalocsai kir. tszékhez mint esküdtbirósághoz, ez a biróság pedig 1902 márc. 11-én 985/B. sz. a a felhitt 268. §. utolsó bek. megfelelő végzést hozván, az iratokat a főtárgyalás elrendelése mellett a főtárgyalás elnökének adta át, aki az ügy főtárgyalására 1902 márc. 24. d. e. 8-órát kitűzte s egyszersmind egyebeken felül azt az intézkedést tette, hogy védőül D. Péter vádlott részére Grélinger József ügyvédet, D. Károly részére pedig Vértes Izsó dr. ügyvédet rendelte ki, ami arra való tekintettel, hogy a bp. 285. §. utolsó bek. ben meghatározott körülmények fennforogtak, a törv. érteim, történt. Az 1902. III/24-én megtartott esküdtbirósági főtárgyalás jegyzőkönyve azt bizonyítja, hogy a főtárgyaláson a D. Péter vádlott védőjének kirendelt Grélinger József ügyv. helyett Battlay János ügyvjelölt volt jelen és D. Péter érdekében is az ügyvédjelölt töltötte be a védői tisztet. Az 1902 márc. 24-én tarlott esküdtb. főtárgyalás eredménye az lett, hogy a főtárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt végzés szerint a tszék mint esk. biróság a további eljárást a bp. 371. §. alapján felfüggesztette, s az ügyet a legközelebbi ülésszak esk. bírósága elé utasította. A bíróságnak a bp. 371. §-án alapuló jelzett intézkedése után az ügyben a kir. ügyészség indítványával vizsgálati cselekmények foganatosíttattak, majd a kir. ügyészség indítványára a kir. tszék mint esk. biróság az ügyben ujabb főtárgyalást rendelt, mely az esk. biróság elnöke részéről 1902 szept. 20. d. e. 8 órára tüzetett ki s arra megidézett többieken kívül aD. Péter védőjének elnökileg kirendelt G ré 1 i n g e r József is megidéztetett; 1902 szept. 20 án tartott esk. bírósági főtárgyalás jkve szerint azonban a főtárgyaláson Grélinger József ügyvéd helyett mint D. Péter vádlott védője ismét Battlay János dr. ügyv. jelölt volt jelen és ez töltötte be D. P. érdekében a védői tisztet. 1902 szept. 20-án tartott főtárgyalás eredménye az lett, hogy az esküdtszék a vádlottak mindegeikét bűnösnek találta s az esk. bírósági Ítélet szerint a vádlottak mindegyike elitéltetett, mely Ítélet ellen a vádlottak és ezek védői a bp. 385. §. 2. 3. p. alapján a btk. 92. §., illetve 91. §. nemalkalmazása miatt közelebbi indokolás nélkül hagyott semmisségi panas-t jelentettek be Ezek után tekintve, hogy ebben az ügyben a bp. 429. §. szerint meghatározott körülmény nem forog fenn, tekintve, hogy a bp. 437. §. 2. bek. szerint az alaki semmisségi okra nézve, ha a 427. §-ban felsorolt semmisségi okok valamelyike forog fenn, a kir. Kúria a 404. §. 1-ső és 3. bek. érteim, határoz; tekintve, hogy itten esk. biróság Ítéletéről t. i. a bp. 426. §. 1. pontjának esetéről lévén szó: a 427. §. 1-ső és utolsó bekezdésének utalása nyomán a bp. 384. §-ban felsorolt semmisségi okok a 427. § ban is felsoroltaknak veendők; a 404. §. első és 3. bek. érteim, tehát, ha a kir. Kúria a bp. 384. §-a alapján figyelembevehető semmisségi okot lát, a több vádlottról, illetőleg több bűncselekményről rendelkező esküdtbirósági Ítéletet, amennyiben különválasztás nem lehetséges, azzal az egész eljárással együtt, mely a semmi-ségi okot megállapító cselekmény után következett, megsemmisíti s ugyanazt az esküdtbiróságot is utasíthatja uj eljárásra, tekintve, hogy a bp. 427. §. utolsó bekezdése szerint: esküdtbirósági ítélettel elintézett ügyben a 384. § ban meghatározott semmisségi okok az e §-ban megállapiltatott megszorításokkal veendők hivatalból figyelembe, a 384. §. 6. p. és végső bek. szerint pedig mindig hivatalból figyelembe veendő alaki semmisségi ok az, ha a főtárgyalást oly egyén jelenléte nélkül tartották meg, kinek jelenlétét a törvény mellőzhetlennek nyilvánítja, ideértve a védőt azokban az esetekben, melyekben a védelem kötelező; tekintve, hogy itt ily eset forog fenn, mert bevégzett és megkisérlett gyilkosság bűntettei és rablás büntette miatt, tehát oly büntettek miatt emeltetvén D. Péter ellen a vád, melyre a btk. 278. §. és 96. §-ai szerint 5 évig terjedhető szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést állapított meg a törvény, a bp. 56. §-a szerint a védelem nem volt mellőzhető, miután a 302. §. 4. bek. szerint még abban az esetben is védő volt volna rendelendő, ha a vádlott maga választotta volna azt, de az elmaradt vagy idő előtt távozott és maga a vádlott más védőt nem választott volna; tekintve, hogy D. P. vádlott részére a főtárgyalás elnöke G réI i n ger Józset ügyvédet rendelte védőnek; ez a védő azonban nem jelenve meg, a főtárgyalást ugy 1902 márc. 24-én, vaiamint szept. 20-án az ö jelenléte nélkül tartották meg; tekintve, hogy D. Péter részére védőt az elnök, minthogy a bp. 58. §-a s 285. §.