A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 7. szám - A polgári perrendjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában

A j egy vagy néhány bérkövetelése foglaltatik, mint ha pl. egész házának haszonvétele vétetik zár alá, amit különben mindig megtehet a végrehajtató s ezzel elég erősen visszatarthatja a vhtást szenvedettet a kijátszás szándékától. Magától értetődő dolog, hogy abban az esetben, ha az ingatlan elárvereztetik vagy annak haszonélvezete vétetik zár alá, az árverésnek, illetve zár alá vételnek napján még esedékessé nem vált bérrészletre nézve az arra, mint követelésre, a 79. §. érteimében vezetett végrehajtásnak hatálya nincs, mivel a vhtást szenvedett haszonélvezési joga ilyenkor megszűnvén, illetve elvonatván, az annak alapján gyakorolható bérbeszedési jogosultság sem illeti őt többé meg, következésképp az ezen jogosultság alapján vezetett végrehajtásnak sem lehet többé semmi hatálya. Belföld. A polgári perrendjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában. Február 3. Elsősorban tárgyalás alá került a 95. §-nak az igazságügyminiszter részéről a bizottság mult megállapodásainak értelmében kidolgozott uj szövege, amelyet a bizottság elfogadott, Visontai részéről a kereskedelmi meghatalmazottakra vonatkozó, Is sekutz részéről pedig a nem-ügyvéd meghatalmazottak korára nézve előterjesztett stiláris módosításokkal. Áttérve a törvényszékek és a felsőbíróságok előtt képviseletről szóló 96. §. tárgyalására, a bizottság a szakasz tlső bekezdését változatlanul elfogadta, valamint elfogadta a második bekezdést is Günther Antal előadó által indítványozott és az igazságügyminiszter által is javasolt azokkal a módosításokkal, amelyek szerint az ügyvédi képviseletre nemszoruló személyek között a bírói vagy ügyvédi oklevéllel biró egyén helyett az a személy említtessék fel. akinek bírói hivatalra vagy ügyvédségre minősítő levele van, továbbá, amely szerint az itt felsorolt személyek vagy gyámoltjuk vagy gondnokoltjuk perében se szoruljanak ügyvédi képviseletre. A harmadik kérdésnél Sághy Gyula felvetette az államvasutak képviseletének kérdését, amelyre nézve komolyabb vita indult meg. Szivák Imre feltétlenül szükségesnek tartja, hogy a kincstár, a kincstár vállalatai és a közalapítványok képviselői ügyvédi kamarai tagok legyenek s igy az ügyvédi kamara fegyelmi hatósága alá tartozzanak és ennek az intézménynek fenntartásában résztvegyenek. Plósz Sándor igazságügyminiszter utal arra, hogy a kir. jogügyi igazgatóság, a causarum regalium directoratus régi magyar jogintézmény, amelyet itt a perrendtartás szabályozásában mellőzni nem lehet. Az államnak azt a jogát, hogy perbeli képviseletéről saját külön közegei, külön hivatalai utján gondoskodhassék és annak szervezetét meg is szabhassa, nem lehet kétségbevonni. Ezek a hivatalnokok mindenesetre állanak a hivatali fegyelem alatt. A kincstári képviseletnek a kérdését itt a perrendtartásnak csak ugy mellékesen eldönteni nem lehet. Az ügyvédi kamarának tagjai legyenek-e, szintén nem a perrendtartásnak, hanem az ügyvédi rendtartásnak a kéidése. A kérdésben még több fölszólalás is volt, többféle módosítással kapcsolatban, de a bizottság a beadott módositványok elvetésével a harmadik bekezdést, valamint a negyedik bekezdést is változatlanul elfogadta. Február 5. A vita a 27. §. körül indult meg és a bizottság Bizony Ákos, Issekutz, Simony i-S emadam, Visontai Soma, Plósz Sándor igazságügyminiszter, Vancsó Gyula, Bernát h Béla felszólalásai után a szakaszt a miniszter stiláris módosításával elfogadta. A 100. §-nál, amely az írásbeli meghatalmazásról szól, Issekutz Győző azt indítványozta, hogy a magánokiratban foglalt meghatalmazást, ugy mint ma, mindig két tanú előttemezésésével kelljen kiállítani. A bizottság Plósz Sándor igazságügyminiszter és mások felszólalása után abban,állapodott meg, hogy az ügyvédi felhatalmazásra nézve változatlanul megmarad a javaslat szövege, a nem-ügyvédi meghatalmazásra ellenben a két tanúval való előttemezést mindig szükségesnek találja. Ennek megfelelően a miniszter uj szöveget fog előterjeszteni. A többi indítványt a bizottság elvetette, ellenben elfogadta azt az indítványt, hogy a nem-magyar nyelven kiállított meghatalmazást hiteles fordítással kell ellátni. A 101. §-nál Visontai azt indítványozza, hogy a biró a szóbeli meghatalmazás terjedelmét is jegyzőkönyvbe vegye, B a r t a Ödön pedig azt, hogy a fejezetbe vétessék be olyan rendelkezés, hogy a biró az ellenfelet minden esetben köteles legyen a meghatalmazás terjedelmére figyelmeztetni. A bizottság Plósz Sándor igazságügyminiszter fölszólalása után mindkét indítványt elvetette, mire a miniszter kijelentette, hogy a fölhozott figyelmeztetésekről esetleg az ügyviteli szabályokban is lehet gondoskodni. A 102—104. §-okat rövid vita után változatlanul fogadta el a bizottság. Február 7. A tulajdonképpeni vita a szegényjogról szóló ötödik fejezetnél indult meg. Szivák Imre aggodalmát nyilvánítja afölött, hogy a 112. OÖ 55 §. nagyon kiterjeszti a szegényjog körét, amikor fö jogosítja a bíróságot, hogy ebben a jogban azt a felet is részesítheti, aki a perköltséget nem képes fedezni anélkül, hogy saját és hozzátartozóinak szükséges tartása sérelmet szenvedne. A szegényvédelem ma is igen nagy terheket ró az ügyvédségre, különösen mert igen sokan veszik igénybe a szegényvédelmet és tisztán perlekedési mániából olyan pereket indítanak, amelyeknek sikere már eleve ki van zárva. Ezért szükségesnek tartja biztosítékok fölállítását arra, hogy az ügyvédséget a már eleve céltalan szegényvédelemmel ne terhelhessék meg túlságosan. A szegény védelem országos szervezését ajánlja, esetleg az ügyészi * megbízott mintájára, a szegényvédők állami honorálásával és akként berendezve, hogy az necsak peres, hanem perenkivüii ügyekben is igénybevehető legyen. Fölveti azt a kérdést is, nem lenne-e célszerű arról gondoskodni, hogy a szegényvédelem túlnyomó részben a kezdő ügyvédeknek jusson és ellenszolgáltatásként ezeket nevezze ki a biróság előforduló esetekben gondnokodul. Plósz Sándor igazságügyminiszter hangsúlyozza, hogy a javaslat a szegényjog szabályozásában a mai jognál részben szigorúbb, amennyiben előzetes megvizsgálását rendeli annak a kérdésnek, hogy a szegényjogon kérő perlekedése már előre teljesen eredménytelennek nem mutatkozik-e és ha igen, akkor a szegénységi jogot nem adja meg. Igaz, hogy a mai jognál tágabban határozza meg a javasiat a szegényjog fogalmát, de ennyire szükségesnek tartja elmenni, mert a szegényjogra szorulók érdekében nem lehet mellőzni annak a vizsgálatát, hogy a szegényjogért folyamodók vagyoni viszonyai a megindítandó per költségével milyen arányban vannak. Méltánytalan lenne pl. azt, akin 1 W0 forint nyugdíjon kívül semmi vagyona nincs, vagy pl. azt a földmivest, akinek csak egy kis háza és a mellett nagycsaládja van, elzárni attól, hogy például egy nagyértékü örökség iránt pert indíthasson, márpedig, ha szegényjogot nem kap, a pert meg sem kezdheti. Fölszólaltak még Issekutz, Simony iSe madám Sándor, Sághy Gyula, különböző indítványokkal lépve föl, de a miniszter ellenzése után a bizottság ezeket az indítványokat elvetette és a 112. §-t változatlanul elfogadja. Több indítvány merült föl a 113 — 127. §-oknál is, de az igazságügyminiszter csakis az utóbbi szakasznál Szivák Imre indítványát fogadta el, amely szerint akkor is más ügyvéd kirendelését lehessen kérni, ha a szegényvédő ügyvéd nem lakik a megkeresett biróság székhelyén. A bizottság erre a 117. §-t ezzel elfogadta. Ehhez képest a miniszter annak szövegét később fogja előterjeszteni. A Magyar Jogászegyletnek február hó 7-ikén, F a y e r Lásztó dr. egyetemi tanár elnökletével tartott teljes ülésén S a I g ó Jakab dr. kórházi főorvos tartott előadást a csökkent beszámithatóságról. Az előadó főleg az elmeorvos mint bírósági szakértő és a biró közti viszony megállapításával foglalkozott, éles határvonalat vonva egyfelől a vádlott szellemi individualitásának leírása, másfelől pedig a büntetőjogi beszámithatóság, vagyis felelősségrevoná-> között, amelyek közül csupán az első, vagyis az képezi az orvosszakértő feladatát, hogy a biró előtt részletesen feltárja mindazon mozzanatokat, amelyek a bűnös cselekmények kiváltásában versenyeztek; a beszámithatóság kérdése ellenben birói funkció lévén, arra nézve az orvos nem hivatott nyilatkozni. A nagy tetszéssel fogadott előadás után dr. Oláh Gusztáv fejtette ki az előadótól eltérő álláspontját, mig dr. Lukács Hugó felszólalásában a büntetőtörvény olyirányu módosítását kívánta, amely a büntető igazságszolgáltatásban a csökkent beszámithatósággal járó lelki állapotoknak a mainál nagyobb körbe való figyelembevételét s az ily egyénekkel való megfelelőbb (inkább nevelő, mint büntető jellegű) bánásmódot biztosítaná. Nyilt kérdések és feleletek. Amiről a törvény nem intézkedett. (Válasz.) E lapok 5. számában fenti cim alatt megjelent kérdésre feleletem a következő: Ha bebizonyítást nyer az uj perben az, hogy a felebbviteli tárgyaláson tényleg oly értelmű közös megegyezés folytán nem jelentek meg, melynek értelmében ők ezt a pert más, közöttük folyó perek eldőltéig szüneteltetik; s az uj pörnek a birája az e pörben előterjesztett bizonyítékokból arról győződik meg, hogy az előbbi pörben hozott elsőbirói Ítélet materialiter oly helytelen, hogy véleménye szerint azt a felsőbíróság megváltoztatta volna, akkor — ugy vélem — az uj per alperese marasztalandó abban az összegben, — melyet ő a mostani felperestől tőke és kamat címén fölvett, — mint tőkében, ennek a kereset megindításától folyó kamataiban és az uj pörnek a költségeiben. Hogy miért ? Ha tőlem függne, csak annyit mondanék, mert ez az igazság. A perrendtartási — elvi okokból mind a két felfogás mellett lehet érvelni, de nem szabad feledni, hogy a perrendtartás nem arra való, hogy az anyagi igazság érvényesülését akadályozza, hanem ellenkezőleg arra, hogy ezt elősegítse. Márpedig —- nem feledve, hogy minek a bebizonyításához kötöttem véleményem, — tény az, hogy a mostani felperes oly össze-