A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 7. szám - Függő termésből nyerendő gyümölcsök és bérkövetelések foglalása. Befejező közlemény

52 tagadás, mert a harmadik személy nevében kötött jogügylet más jogügylet, mint a saját nevében megkötött. Ugyanazon ellen­okok, mint az I.-ben elmondottuk, szólanak amellett, hogy alperes beismerte a jogügylet megkötését, ö tartozik tehát azt bizonyítani, hogy azt harmadik személy nevében kötötte és nem felperesre hárul a bizonyítási teher, hogy alperes nem tett olyan ki|elentést, mely szerint ő más nevében köti meg az ügyletet. III. Legnagyobb fontossággal bir a K. abban az esetben, ha alperes beismeri, hogy a felperes által vitatott jogügyletet megkötötte ugyan, de felfüggesztő vagy felbontó feltétellel. Ezt a kérdést fentebb már röviden emiitettem, itt azonban rész­letesebben szólok róla. a) A felfüggesztő feltételnek ellenvetése felperest arra kötelezi, hogy a feltétlenül létrejött ügyletet bizonyítsa, mert felperes keresetét feltétel nélküli ügyletre alapítván, az ettől különböző feltételes ügylet ellenvetése esetén, mely a feltétlen jogügylet tagadása, tartozik a keresete alapjául vett feltétel nélküli jogügyletet bizonyítani. Más a feltétlen, más a feltéte­les jogügylet, ha tárgyuk ugyanaz is. Ezt Windscheid (Lebr­buch 86. §. 4. jegyz.) ugy magyarázza, hogy a feltételes jog­ügylet egységes akaratelhatározás eredménye, nem pedig a feltétlen ügylethez a feltételnek külön hozzáfűzése. Ebből folyik ezután, hogy alperes K.-e esetében nem lehet a beismerést és a feltételre vonatkozó nyilatkozatot különválasztani. Ez az érvelés azonban téves, mert a magánjogi fogalmaknak a per­jogi fogalmakkal való összezavarásán alapul. Az kétségtelen, hogy a feltételes jogügylet az egységes alíaratelhatározás ered­ménye, de annak eldöntése, hogy felperes bizonyitsa-e a jog­ügyletnek feltétel nélkül való kötését, vagy alperes bizonyítsa a feltétel kikötését oly esetben, amikor alperes a felperesi jog­ügyletet felfüggesztő feltétellel kötöttnek állítja, mégis nem attól függ, hogy a feltételes jogügylet egységes akaratelhatá­rozás avagy két egymás mellé sorakozó akaratelhatározás eredménye, hanem attól, hogy a bizonyitási tehernek a célszerűség és méltányosság elvei alapján alkotott szabályai mit rendelnek ? Azt-e, hogy a felperes bizonyítsa valaminek meg­nemtörténtét, avagy" alperes bizonyítsa a maga érdekében szóló állítását. Az általam felállított bizonyitási szabályok sze­rint (L. Bizonyitási telier) alperes tartozik a felfüggesztő fel­tétel kikötését bizonyítani. Joggyakorlatul k, bizonyára a német teória befolyása alatt, az ellenkező. így a Kúria 1894- nov. 3. 575. sz. a kimondta : «Alp. azt a kifogást emelvén, hogy az árukat felp.-től kikötés mellett rendelte, felp.-nek állott kötelességében a perbeli árukra vonatkozó adásvételi ügyletnek feltétlen létrejöttét bizonyítani. (P. T. XXX. 17.)» Ugyancsak a Kúria 1895 jan. 22-én 111/94. sz. a. kijelentette: «Felp. vételár iránti keresetét az alp. ellen, a vételi ügyletnek felté­teltől nemfüggő joghatályos módon történt létrejöttére ala­pítván, ezt, az alp.-nek a vételnek feltételes létrejöttére irá­nyuló védelmével szemben, a felp. tartozik bebizonyítani, miután keresetének tényalapját képezi a vételügyletnek feltétlen létrejötte, az alp. pedig azt tagadta. (M. VII. 13 078.)» uj aktus, melyen azok a személyek, akik az előnyomozat és vizsgálat munkájánál ténykedéssel vagy tanúvallomással közre­működtek, észleleteiket, ténykedésök okait és körülményeit újból előadják, és az előző nyilatkozatukra reflektálni az elnök csak akkor jogosult, ha a főtárgyaláson tett előadás azzal ellenkezik. Nagy tévedés tehát a tanúkihallgatást ezzel kez­deni : Ön a vizsgálat során ugy nyilatkozott, hogy Ezt igen gyakran, nagy tömegű bizonyító eljárás cetén, időkímélés okából, különösen csekély intelligenciájú és nehéz­kes előadásu tanuknál szokták alkalmazni. Az előkészítő eljárás adatai csupán vezérfonal, inkvizi­tórius segédeszköz az elnök kezében mindaddig, mig a vád­lott az előkészítő eljárás során tett beismerését vissza nem vonja a főtárgyalás alkalmával. Az igazságszolgáltatás eme tragikus fázisában maguktól rom­bolódnak szét azok a diplomatikus korlátok, melyeketatörvény szelleme egyéb esetekben megkiván. Az agitatórius ember kitör, a megsértett jogrend a törvénytalkalmazó bi óság kezében szinte Kant-szzxxx fanatizmussal irányul a vádlott ellen a keresztkérdések forgataga zúdul reá, egymást érik a szembesí­tések. És ez természetes örök emberi törvény, az eszme a meggyőződés keresi a maga igazságát és szembeszáll a misz­tifikációval. A bizonyító eljárás befejezése, a kérdések megszerkesz­tése után kezdődik a szabad agitáció munkája, a vád és védelem belletrisztikus szózatokkal, Ibsennel és Lombrosóval könynyel és halállal, szenvedéssel és gyászszal, bűnnel és bűnhődéssel terhes retorikai mesterművei. Szóáradat, páthosz mely megremegteti, gyakran agyonfárasztja a polgári leikiis­b) A felbontó feltételnek alperes részéről való ellenve­tése alperesre hárítja a feltétel kikötésének bizonyitási terhét, mert a felbontó feltételekre hivatkozás nem egyéb, mint a jog­ügylet megszűntének állítása. Ezt mondja az egyik tábor. A másik részről azt mondják, hogy a feltételes jogügylet, legyen a teltétel felfüggesztő vagy felbontó, mindig egységes s így az ily jogügyletnek ellenvetése nem egyéb, mint a feltétel nél­küli jogügyletnek tagadása ; tehát a bizonyítás, hogy ily felté­tel nem köttetett ki, felperest terheli. Itt is ugyanazok az ellen­vetéseim, mint a felfüggesztő feltételnél. Alperes tartozik a be­ismeréséhez kapcsolt azt a tényállítást, hogy a felbontó felté­tel kiköttetett, bizonyítani. Felsorolván olyan eseteket, amikor a K. a S. E. 59. §. első bekezdése értelmében beismerésnek volt tekintendő, — felhozok most olyan eseteket is, amikor a K. voltaképen tagadásnak tekin­tendő. Felperes vételárt követel az eladott tárgyért; alperes beis­meri, hogy ezt a tárgyat megkapta, de ellenveti, hogy ezt felperes tartozása kiegyenlítéséül adta neki. Felperes vételárt követel, alperes ellenveti, hogy az árukat nem vétel utján szerezte, ha­nem bizományba kapta. Felperes olyan ügylet alapján perel, mely szerint alperes a megvett dologösszességből csak a tel­jesen használhatatlan darabokat adhatja vissza és csak azokért követelhet vételárleszállitást. alperes beismeri a dologösszes­ség megvételét, de azzal a kikötéssel, hogy csupán az első­rendű darabokat tartozik megtartani. Mindemez esetekben alpe­res K.-e voltaképpen a felperesi tényállítás tagadása. Az első esetben a tárgy átvétele adósság törlesztése fejében kizárja azt, hogy alperes a tárgyat vétel utján szerezte meg, voltakép­pen tehát alperes nyilatkozatában a felperesi tényállításnak tagadása foglaltatik. A második esetben a bizománybavétel esetében nincs adásvevés, a harmadik esetben p^dig az alpe­resi nyilatkozatban foglalt jogügylet világos tagadása a felpe­res által állított jogügyletnek. Ilyen és hasonló esetekben tehát a K. voltaképpen tagadás le^z, annál inkább, mert a beismerés az ellenfél tényállításának a perben valóul-elfogadása, a fel­sorolt esetekben pedig alperes nem felperes tényállításait fo­gadja el valóknak, hanem a felperesi tényállításokkal ellenkező tényállításokat tesz, habár e tényállítások a felperes által érvé­nyesített jogviszonyban szereplő tárgyakra vonatkoznak is. Függő termésből nyerendő gyümölcsök és bérkövetelések foglalása. Irta ROJCSEK SÁNDOR, sükösdi betétszerk. kir. albiró. v- (Befejező közlemény.) Visszatérve a fentebb említett azon körülményre, hogy a függő termés jövőbeli gyümölcseinek jelenlegi foglalása a zálogjogot csak akkor termi meg a foglaltató javára, ha a gyümölcsök az elkülönüléskor a vhtást szenvedett tulajdonaivá válnak, fel akarjuk hivni a figyelmet arra, hogy a magánjog szerint, pusztán az elkülönülés következtében, a gyümölcsökre csak az szerez tulajdonjogot, ki az ingatlant magát is birto­mereteket, megannyi agitáció, mely az esküdtszéki bíráskodást igazán a legnehezebb polgári kötelességgé teszi. Mert néha az ügyes perbeszédben olyan frappáns csábító érvet lát még a jogász is, olyan ügyes körülgaloppirozást a törvény intézkedé­sein, amely.íek útvesztőjében nagyon eltévedhet a benyomá­sok áradatában a laikus. Ne feledjük el még a legfontosabb agitáló momentumot, amely ékesen szólóbb a vád, a védbeszéd színes szavainál: a tettes kül. ő egyéniségét. A vádlott arcizmainak minden vonag­lása, szavának minden rezgése nyomot hagy az esküdtek lel­kében. Értsük meg, hogy e jó urak legnagyobb része az esz­tendő többi 364 napján körösztül a gabonaárak és a repce állása és egyéb békés állati, vagy növényi anyagszerek után érdeklőd.k, - - nekik mirákulum. Ez a nap az élet hatalmas izgató színjátéka, rémdráma, melyet az élet adott nekik, melynek minden egyes jelenete a temperamentumok külömbözősége szerint visszhangzik a lelkökben. Folyton a tettest nézik bámuló, résztvevő, vagy gyűlölködő szubjektív emberi szemek­kel. Es megrendül a lelkem, ha arra gondolok, hogy meny­nyit tévedhetnek ezek a naiv tekintetek. Az emberi szenti­mentalizmus összes könnymirigyeit mozgásba hozza a vád és vedelem, és a törvényt alkalmazó bíróság dobogójáról hideg objektivitással kell szinte organizálni azokat a gyakran vesze­delmes benyomásokat és hangokat, melyek az esküdtszék ellen iranyU|nak. Erre az organizáló működésre van hivatva a B. P. 363. §-a szerint a resumé. ^ Amit föntebb a bizonyitási eljárás során emiitett elnöki nehézségekről mondottam : a pointirozás elkerülése még sokkal nehezebb, még sokkal szükségesebb itt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom