A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 52. szám - Mégegyszer a kereskedelmi üzletek átruházása - Deák Ferenc beszédei

érvényesnek mondotta ki, noha bizonyítást nyert, hogy alperesnő, nemi szerveinek degenerált fejletlen volta miatt, a házastársi kötelesség teljesítésére absolute alkalmatlan és igy vele a házasság elhálható nem volt; ezen házasságot még a szentszéki bíróság ís felbontotta volna. De tegyük le a krónikás tollát. A jövő hozzon a hazának nyugodt és békés fejlődést, jó törvényeket, viruló közállapotokat. Mégegyszer a kereskedelmi üzletek átruházása. Irta GRECSÁK KÁROLY, kúriai biró. Miután már más téren kimerítően foglalkoztam azokkal a veszélyekkel, amelyek az igazságügyi kormányzat által a képviselőházhoz a kereskedelmi ügyletek átruházása tárgyában beadott törvényjavaslatban kontemplált azon törvényes felelősségnek nyomában járnának, amely felelősség alapján az üzletátvevő ex lege felelős az üzletátruházó mindazon, az üzletből eredő kötelezettségeiért, amelyeknek fennállásáról az átruházás idejében tudomással birt, avagy rendes kereskedő gondosságával tudomással bírhatott, nem látnám szükségesnek az által am már felhozottakra újból visszatérni, ha a javaslat védői részéről olyasmik is nem állíttattak volna, amik vagy nem felelnek meg a tényeknek, vagy pedig bizonyos tényeket oly világításba nem helyeznének, amely legalábbis némi optikai csalódások előidézésére alkalmas. Én ugyanis abból indulva ki, hogy a törvényjavaslatnak célja — beismerten, — csakis a fraudulosus üzletátruházások meggátlása, vizsgálat tárgyává tettem, hogy e cél elérése után való törekvésében a javaslat nem-e éppen oda üt, ahol védelmet akart nyújtani, és a csalárdság megrendszabályozása iránt való túlbuzgóságában nem-e éppen a tisztességes, a reális üzletátruházásokat fogja lehetetlenné tenni ? És vizsgálataim eredményeként felállítottam azt a tételt, hogy a fraudulosus üzletátruházások meggátlása végett nem szabad oly speciális törvényhozási intézkedések terére lépni, amelyek végeredményükben az üzletet mint vagyonösszességet kivonják a kereskedelmi forgalomból, és amelyek voltaképpen nemis volnának egyebek, mint a nagykereskedőknek a közvetítő kiskereskedőkkel szemben nyújtott oly védelem, amelynek mását semmi más jogterületen nem látjuk, — és felállítottam azt a tételt, hogy gazdasági életünk olyan kinövései ellen is, mint aminők a csalárd üzletátruházások, a megfelelő védelmet ott kell keresni, azokban az általános jogszabályokban, amelyek a jogélet minden más terén is megadják a hitelezőnek a módot a csalárd vagyonátruházás esetében veszélyeztetett követelését mindazon tényezők ellen érvényesíteni, akik a csalárd vagyonátruházásban közreműködtek. Es reámutattam, hogy különösen a csődönkivüli megtámadás iránti és a büntető eljárásban kell keresni azokat a garanciákat, amelyek a létezőknek állított ezirányu bajoknak elejét vehetnék, nem pedig egy oly törvényes felelősségnek statuálásában, amelyet jogéletünk eddig nem ismert, amely fennálló jogrendünkbe bele nem illeszthető, és az üzletátruházás esetében a hitelezőt kedvezőbb helyzetbe hozza, mint amilyenben az átruházás előtt volt, mert az átruházás után jogosítva lévén követelésének kielégítését nemcsak eredeti adósának vagyonából és az átruházott üzleti vagyonból, hanem ezenfelül még az átvevőnek többi magánvagyonából is szorgalmazni, ez a hitelező voltaképpen a törvényjavaslat által kontemplált ezen felelősség által arra lesz ösztökélve, hogy ezeket az üzletátruházásokat, ha kell, hát bizonyos csalafintasággal is előmozdítsa. Ezekkel szemben a javaslat védői különösen kettőt hoznak fel olyant, amivel nem lesz fölösleges mégegyszer foglalkoznom. Az egyik az, hogy ezen csalárd üzletátruházásoknál csakis a javasolt civilis kereset adhatja meg a hitelezőknek a kellő védelmet; a másik pedig az, hogy hiszen a törvényes felelősségnek ezen statuálásával voltaképpen uj elvet nem viszünk bele törvénykönyvünkbe, mert hiszen megvan az már a kereskedelmi törvénynek 89 szakaszában foglalt rendelI kezésben. Hát nézzünk ennek a két ellenvetésnek a szemébe. Azt, ! hogy a törvényes felelősségnek ilyetén megállapítása a Ieg| hatályosabban biztosítaná a hitelezőt abban a tekintetben, | hogy ő követeléséhez jut, én is elismertem és most is elisI merem ; csakhogy nekem éppen az a legnagyobb aggályom és kifogásom a javaslattal szemben, hogy ezáltal a hitelezőnek oly jogvédelmet biztosit, amelyhez annak semmi körülmények között jogos igénye nem lehetett. Mert a mi hazai, de az előttem ismert összes külföldi jogokban is, nemcsak ezen az ebben a kérdésben szemeim előtt lebegő szük jogterületen, hanem az egész jogélet összes területein is, igenis megadatik a mód és eszköz a hitelezőnek arra, hogy minden más vagyonátruházás esetében a dolus civilist is utóiérhesse, de sehol a felelősség oly mérvének törvényes megállapításával, mint amilyen a javaslatnak abban a rendelkezésében fekszik, hogy az átvevő minden magánvagyonával is feleljen az átvett üzletnek «a rendes kereskedő gondosságával megtudhatott)) tartozásaiért. A dolus civilis a csődönkivüli megtámadhatóság megállapításával épp oly hatályosan lenne megfogható és akkor nem érhetne más osztályok és körök részéről az a jogosult szemrehányás, hogy mi a nagyobb tőkének kívánunk egy TÁRCA. Deák Ferenc beszédei A. Jog eredeti tárcája. í r. | Ott díszeleg a Deák Ferenc szobra a dunai rakpart legszebb részén ; egy előkelő utca és tér ezenfelül hirdetik nevét és dicsőségét, mely az értelmiség előtt ma is azon varázszsal 1 bír, mint élete derekán, legkiválóbb alkotásai közepette. De a nép szélesebb rétegei előtt, hazánk bölcsének képe már — I sajna — némileg elhalványodott. Az 1848 előtti idők nagy- ! tudományú és köztekintélyü harcias szabadelvű küzdőjét, az ' 1848-iki nagy vívmányok előkészítőjét és megvalósítóját a mai nemzedék sohasem volt képes kellően megérteni; azok gondolatkörén túlestek. — Az 1848-iki eseményekben Deák-nak csak addig volt vezérszerepe, s amig azok forradalom jellegével nem bírtak. Ez okból nem is övezhette őt körül azon dicsfény, mely a szabadságharc kimagasló alakjait halhatatlanokká tette. Az ujabbi 1861-től 1867-ig tartó nagy nemzeti küzdelmek győztes hadvezérének emlékezete pedig lassan-lassan mindjobban feledésbe megy. Amit a nép zöme ma Deákról tud' a kiegyezésnek nagy műve — ez korántsem képes őt népszerűvé tenni és a népnek szeretetébe beajánlani, nevét a dalban, a regékben és mondákban halhatatlanná tenni. Deákot a nemzet sohasem daliás heros gyanánt, hanem a haza bölcsének, az ország közjogának incarnatiója gyanánt ünnepelte. Az ilyen történelmi alakokat lehet ugyan tisztelni, — de közszeretet és népszerűség alanyaivá ezek sohasem válnak. Hiszen a mult század hatvanas éveinek elején, akkor, I midőn az októberi diplomával részben helyreállított alkot- j mányunk teljes visszavivása iránti éles küzdelmekben, — az adott \ viszonyokkal megalkuvó észszerüség, az engesztelhetlen és nem transizgáló szenvedéllyel vívott döntő harcban, — a meggondolt és fontolva haladó Deák az akkori határozati párt bajnokaival (Teleky, Tisza, Ghyczy stb.) szemben, a rövidlátó akkori közvélemény részéről a legélesebb, de egyúttal a legigazságtalanabb támadásoknak is volt kitéve. Amig Kossuth Lajos neve és legendarius alakja a magyar nép legszélesebb rétegeiben örökké élni és babérkoszorúval övezve, a magyar nemzet leghőbb és legbensőbb vágyainak személyesitője gyanánt fog szerepelni, — addig Deák emlékezete lassankint háttérbe kezd szorulni. Mert a hideg reflexió, az okos szó, a bölcs mérséklés és a puritán jellem csak nyugalmas időben és addig birnak érvényesülni, amig a nagy tömeg azoknak közvetlen szem- és fül-tanuja, ezek hatását kézzelfoghatólag érzi. A fantázia tündérregéi nemzedékről nemzedékre szállnak ; a költők és bárdok és a nép ismeretlen regélői halhatatlan dicsfényt szőnek a nép kegyeltje körül, — a fontolva haladó politikus, a józan ész és higgadtság bajnoka azonban ily népszerűségre, ily öröklétre nem számithat. És igy kétségtelenül jönni fog azon idő, midőn Deák Ferenc neve — melynek felfrissítéséről nem gondoskodnak, — a nép széles rétegei előtt épp oly ismeretlen lesz, mint történetünk sok más jeles alakjáé, akik nem a csatatéren, hanem csupán az országgyűlésen, a tanácsteremben vagy a tudományok terén szereztek dicsőséget a magyar névnek. Tisztán rajtunk áll, hogy ezen katasztrófát elkerüljük és nagy állambölcsünk nevét és emlékezetét az utókornak megmentsük. Céltudatos tevékenységünknek azonban nemcsupán a magas szellemi nivón álló felső tízezrek, hanem a nép legszélesebb rétegei felé kell irányulnia. Es ez irányban súlyos, megbocsáthatatlan mulasztás terheli azon nagy pártot, mely egykor Deák nevét viselte, de ma is az általa mesteri kézzel alkotott politikai elvek alapján áll. Mig