A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1903 / 52. szám
Huszonkettedik évfolyam. 52. szám. Budapest, 1903 december 27. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. az. A JOG Kiadóhivatal: (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) V Rudolf-rakpart 3 sz ™f ÁZ m^ ÍRDF.ÍEINKK KÉPVISELETÉRE, i SÁGTAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Ssámos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadjak Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 3 korona Fél « _ 6 « Egész « ._ 12 • Kéziratok vissza nem adatnak. RÉVAI LAJOS di-. - STILLER MOR dr. űjyvédek. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pétnek legcélszerűbben bérmentesea ooata u ta 1 v á. nyr» jral küldendők. TARTALOM : Az elmúlt év. Irta Oláh Dezső, dr. budapesti ügyvéd. — Még egyszer a kereskedelmi üzletek átruházásáról. Irta G r e c s á k Károly, kúriai biró. — A talált dolog jogtalan elsajátítása. Irta Fi nkey Ferenc dr., sárospataki jogtanár. - Árverési feltételek. Irta Petrovits Lajos, ítélőtáblai biró, a huszti járásbíróság vezetője. --Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. Irta Ödön fi Miksa dr., buda pesti ügyvéd. — Belföld (A Magyar Jogászegylet ülése.) — Külföld (Hites könyvvizsgálók Németországban) — Irodalom (15 e r n o 1 á k Nándor dr: A visszaesés dogmatikai és büntetöpolitikai szempontból. — Kérészy Zoltán dr: Az egyházjog tankönyve.) — Vegyesek. TÁRCA : Deák Ferenc beszédei. Irta r. 1. MELLÉKLET: Jogesetek Ura. — Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a i udapesti Közlöny-bői. Az elmúlt év. Irta OLÁH DEZSŐ dr., bpesti ügyvéd. «Hullatja levelét az idő vén fájaa ; ismét lehullott róla egy levél, mely nyomtalanul fog elporladni. Az egész évet meddővé tették a politikai harcok; közjogi kérdések képezték a zászlót, amelyért küzdöttek, csatasorba állott az egész nemzet, a küzdők három izben is diadalmaskodtak, kormányok elbuktak- a harcosok diadalmámorban úsztak és az ered mény — pusztán a mámor, mely ha elmúlik, nyomon követi a Katzenjammer. És valóban a hadseregre vonatkozó felségjog körül a megcsömörlésig folytatott vita egy lépéssel sem vitte előbbre a magyar nemzet kétségtelen souverain jogainak elösmerését: sőt a felségiognak törvénybe foglalt világos körü'irását holmi homályos, értelmetlen és óvatosan jogfeladó párthatározatok foglalták el. Az elmúlt év politikai harcainak gyümölcse egy igéret is : a választói jog reformja. Ha e reform helyes elvek alapján megvalósul, üdvös eredményeket várhatunk tőle. Inter arma silent musae. A politikai harcok alatt szünetelt a magyar jogállamnak nagy erővel megindult kiépítése. Fontosabb törvény az év folyamán egy sem keletkezett. Sőt mintha a törvényelőkészités munkája is lassúbb lépésben ha ladt volna. Az igazságügyminiszténum törvényelőkészítő osztályából három jelentékenyebb törvénytervezet látott napvilágot. Megjelent a bányatörvény tervezete, s ez elég jellemző viszonyainkra : észrevétlenül jelent meg. Sem a szaksajtó, sem a napi sajtó behatóbban nem foglalkozott vele. A másik törvénytervezet a csalárd üzletátruházásokat s a hitelezők kijátszását akarja meggátolni; égető szükség van reá. mert ügyészségeink és bíróságaink a büntető törvény által nyújtott nagyon gyenge védelmet sem alkalmazzák, sőt törvénymagyarázatuk rendesen a csalárdul eljáró adósnak kedvez. Hitelezési csalásoknál szinte szabály az, hogy az ügyészség a vád képviseletét el nem vállalja ; a pótmagánvádtól pedig a vádtanácsok jobban irtóznak, mint az ördög a szentéit víztől. Az uzsoratörvényjavaslatot az agrárius boszorkánykonyhán főzték s a gyanús dekoktumot azután az igazságügyminiszter, a saját vignettájával ellátva, törvényjavaslatként benyújtotta. Az agrárius sajtó azt hirdette, hogy e törvény lesz a csudaelixir, melytől összes gazdasági bajaink elmúlnak; szerény véleményünk szerint ellenben medicina peior morbo, mert a forgalom szabadságát tönkretenné és a legszolidabb kereskedelmet is folytonos zaklatásnak szolgáltatná ki. A már régebben benyújtott törvénytervezetek közül a perrendtartás egy nagy lépéssel közelebb jutott a megvalósuláshoz. Az igazágügyi bizottság a tervezet elvi alapja'n nem sokat változtatott. Elvi szempontból jelentékenyebb változtatás a felülvizsgálati jogorvoslat kiterjesztése, amelyet még akkor sem tudnánk helyeselni, ha nem járt volna a szóbeliség és közvetlenség sérelmével. Szükségtelen és haszontalan intézkedés, amely csak a céltalan jogorvoslatok számát fogja szaporítani s lehetségessé teszi, hogy a fél a közvetlen bizonyítás Lapunk mai száma által jól inorfmált biró ítélete ellen, a szóbeli eljárás folyamán természetszerűleg is hézagosan felvett jegyzőkönyvből rosszul informált bírónál keressen orvoslást. Ott, ahol a törvény ki fogja zárni, hogy a fél képviselője a felülvizsgálati tárgyaláson való felszólalással kisértse meg az akták hézagait kitölteni, természetszerűleg utat fog törni az a törekvés, hogy a fél a bírónak magán-uton való meginformálása utján próbálkozzék vélt igazához jutni. Szóval in floribus lesz ismét a kiváltságos egyéneknél az információ, még a 100—500 koronás ügyekben is, pedig a sommás eljárási törvény egyik legnagyobb érdeme az volt, hogy sommás ügyekben ezen visszaélést teljesen kiirtotta. Beszámolónk nem volna teljes, ha megemlítés nélkül hagynók mindazt, ami meg nem történt, s aminek megtörténte jogéletünk sürgősen kielégítendő szükségletét képezi. Különösen égető és sürgős kérdés a kereskedelmi törvény reformja. Részvényjogunk számoj intézkedése helytelennek bizonyult: szövetkezeti jogunk hiányos, s a kereskedelmi társaságok e két fajánál számos visszaélés szabadon burjánzik. Nemkülömben sürgős a biztosítási jog reformja, mely kodifikáctónknak valóságos Penelope-köntöse. A büntető törvény novellája is régi adóssága az igazságügyi kormánynak. A feltételes eHtélés intézményének hiánya s a 336. §. drákói rendelkezései máris olyan kényszerhelyzetet teremtettek, amelyen csak a kegyelmi jog széleskörű gyakorlásával lehet segíteni. Az ügyvédi rendtartás reformja s ezzel kapcsolatosan a jogi oktatás és tanulmányi rend uj alapokra fektetése is olyan csodatevő szérum, amelyet súlyos beteg vár epekedve. Ajudikatura terén épp oly meddő az év, mint a törvényalkotásban. Ha a Kúria ez idén keletkezett döntvényeit végigvizsgáljuk, csupa alárendelt jelentőségű alaki kérdésekben találunk elvi határozatokat. A joggyakorlat leginkább a régi mederben haladt. A választási bíráskodás teién láthatjuk a Kúria becsületes törekvését a rossz törvény jó alkalmazására, a választások tisztaságának megőrzésére. A büntető jogszolgáltatás terén mind élesebben domborodik ki az esküdtszéki intézmény kudarca. Az elmúlt év ismét egész sorozatát hozta a hajmeresztő verdikteknek, melyek nyavalygó álhumanizmusa már imitt-amott a törvénytalkalmazó szakbirákra is kezd átragadni. A sok közül csak a máramaros-szigeti és nagyváradi hírhedt verdiktekre óhajtunk reámutatni. Az egyik esetben felmentették a vádlottakat, mert uzsorás hitelezőjüket előre megfontolt szándékkal szövetkezve, meggyilkolták. Valóban szerencse, hogy a jó máramarosi ruthének analfabéták és nem olvasnak újságot, külömben már egy második Bertalanéjről olvashatnánk a bölcs verdikt nyomán. A nagyváradi esküdtek viszont felmentették az apagyilkos fiút, mert az apa kegyetlenül bánt fiával. Ha igaz az, amit az esküdtszék barátai állítanak, hogy a verdikt a becsületes polgári közvélemény tükre, ijesztő torzképet mutat e két verdikt a közvélemény erkölcsi felfogásáról. A bűnvádi penendtaitás alkalmazásánál ujabb időben valamivel szabadabb szellem kezd mutatkozni. A semmisségi panaszok elbírálásánál egy-egy zökkenéssel, visszaeséssel, mintha lassankint mégis le akarná rázni a Kúria magáról a béklyókat, melyekkel a perrendtartás szigorú formalizmusa kezeit megköti. Gyakrabban látunk a Kúrián megsemmisítő ítéleteket, és különösen feltűnően megszaporodott azon esetek száma, melyekben a Kúria a 92. § t hivatalból alkalmazta. A civilis joggyakorlatban legfeltűnőbb jelenség a házassági bontóperekben mutatkozik. A Kúria lassan, de következetesen a katholikus felbonthatatlansági dogma felé halad, sőt néha még az egyházjognál is ridegebb álláspontot foglal el. Így pár hét előtt olvastuk egy érvénytelenségi perben a Kúria ítéletét, amelyben két egybehangzó ítéletet megváltoztatva a házasságot 12 oldalra terjed.
