A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 50. szám - Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. Folytatás

200 A JOG nyilvános előadási jogát felperesek megszerezték, és hogy alperes e müvet A. E. magyar fordításában B. F. és testvére bpesti cégtől megszerezte, a debreceni színházban a felperesek beleegyezése nélkül nyilvánosan előadatta. Minthogy pedig az 1884: XVI. törve. 49. §. szerint a színmüvek nyilvános előadásának kizárólagos joga a szerzőt illeti meg, és a szerzőnek kizárólagos jogát nem érinti az idézett törv. 53. §-ának intézkedése sem, ami nyilván kitűnik az id törv. 50, 51, és 52. §-ai intézkedéséből, ahol fel vannak sorolva a szerző fenebbi kizárólagos jogának némi korlátozásai, de már az 53. §. a szerzővel szemben semmi korlátozást nem tartalmaz, miből okszerüleg következik, hogy az 53. §. a jogosult fordítót is saját fordításának nyilvános előadása tekintetében nem a szerzővel, hanem csak más harmadik egyénnel szemben részesiti védelemben: mindezeknél fogva alperesnek a szerzői jog bitorlása tekintetében felhozott érvei alaposaknak nem találtatván, irányában a szerzői jog bitorlását meg kellett állapítani. Felperest a bródi vasúti műhelyben munkaközben érte azon baleset, amikor lábtörést szenvedett. Felperes tehát a testi sértést nem a vaspálya üzeménél szenvedte s igy az 1874: XVIII. t.-c. azon intézkedései, melyek a vasutaknak az üzem különös veszélyéből eredő szigorúbb felelősségét szabályozzak, nem alkalmazhatók, hanem alperes kártérítési kötelezettsége az általános magánjogi elvek alapján bírálandó meg. (A m. kir. Kúria 1903. szept. 30. 5,427/903. sz. a.) Az özvegy tartásához az örökösök rendszerint csak a nyert örökségük aranyában kötelesek hozzájárulni, s az egyes örökösöknek kötelezettsége a többi örökös tagokra csak akkor hárulhat, ha azok közül valamelyik fizetésképtelenné válnék. Az, hogy valamely özvegyi tartás egyenértékének készpénzben mily összeg felel meg, ténykérdésre vonatkozik.) A m. kir. Kúria 1903. szeptember 23. I. G. 135. sz.) Sem az 1884: XVII. t.-c. 114. g-a, sem az 1893: XXVII. t.-cikk nem tartalmaznak oly intézkedést, mely szerint a munkaadó a szolgálatközben szenvedett baleset következtében munkaképtelenné vált munkásnak járadékot volna köteles fizetni. Az ily természetű és lényegileg kártérítési jellegű követelések voltaképpen az általános magánjog elvén alapulnak, melyek viszonyaink között törvényt pótló erejűek ugyan, de ez a körülmény még nem teszi lehetővé a S. E. T. 1. §-a c) pontjának alkalmazását, mivel ennek értelmében a törvényben meghatározott minőségű okiratban kikötött járadék követelésen kivül csak az oly járadékkövetelés tartozik, az értékre való tekintet nélkül, sommás eljárás alá, mely a törvény kifejezett rendelkezésén alapul. (Á bpesti keresk. és váltótszék 1903. szept. 14-én E. 167.) Az 1886: XXII. t.-c. g5. §-a szerint a közsági elöljáróság tagjai ellen — akik közé a közgyám is tartozik — a kártérítési kereset nemcsak á kár összegének megállapítása tekintetében, hanem az illető előljáró cselekvőségének törvényszerűsége és jogossága tekintetében, valamint a vétkes gondatlanság kérdésében is a rendes bíróság által előzetes fegyelmi eljárás nélkül is megindítható és elbírálható. (A m. kir. Kúria 1903. szeptember 15. 3,961/902. sz. a.) A járdaköltségek az ingatlan tulajdonosának hozzájárulása nélkül vettetnek ki és az egyenes adók módjára hajtatnak be, ekként a községi adóval egy természetűek lévén, az ingatlan vételárának a felosztásánál az 1881. évi LX. t.-c. 189. §-ának b) pontjában jelzett előfeltételek mellett előnyös tételkent sorozandók. (A m. kir. Kúria 1903 október 11. 3,661. sz. a. Az 1876 : XVI. t.-c. 6. §-ából nyilván kitűnik, hogy azoknak a kellékeknek, melyek ezen §. szerint az írásbeli maganvégrendelet érvényességéhez szükségesek, ugyanazon tanuk előtt együt tesen teljesittetniök kell s a hiányzó kellék utólagosan, más tanuk előtt nem pótolható. (A m. kir. Kúria 1902. december 30. 1,613 sz.) A törvényhatóságok, mint közigazgatási orgánumok jogerős, illetve a felsőbb hatóságok által jóváhagyott határozatainak felülbiralata jóváhagyása, esetleg érvénytelenítése, valamint annak megállapítása, vájjon azok a törvényhatóság által saját hatáskörében vagy annak átlépésével hozattak-e ? a bíróság hatáskörébe nem tartozik, mert nem létezik oly törvényes rendelkezés, mely a bíróságokat a törvényhatóságok felettes hatóságának kimondaná és határozatainak felülbirálat tárgyává tételére feljogosítaná. (A m. kir. Kúria 1903. szept. 15. 5,473. sz. a.) A vagyonközösség megszüntetése iránti perekben a perköltség rendszerint kölcsönösen megszüntettetik. (A m. kir Kúria 1903. október 6. 4,135. sz. a.) A házassági törvény 83-ik szakasza szerint a bontási kére lem előterjesztésére engedett határidőnek folyása csupán akkor szünetel, ha a házastárs a kérelem előterjesztésében erőhatalom, vagy cselekvőképtelenség által van gátolva. A záros határidő egyfelől hivatalból veendő figyelembe, másfelől az az alóli kivé tel, vagyis a szünetelés feltetelei szigorúan birálandók meg. — Ezekből a törvényes rendelkezésekből folyik, hogy az ellenfél oly beleegyezése, mely által a záros határidő meghosszabbíttatnék, jogi hatállyal nem bir s a határidő folyásának szünetelése nem állapítható meg vétlen mulasztás vagy az ügyvéd hibája alapján és nem foglalhat e tekintetben helyet a törv. rendtartásban engedett igazolás sem, hanem csupán a kérelem előterjesztését gátló erőhatalom vagy cselekvőképtelenségnek az eljárás rendjén bebizonyított esete vehető figyelembe. ÍA m. kir. Kúria 1903. szept. 10. 4,305. sz. al) Az 1876 : XVI. t.-c. 6. S-a rendelkezése szerint elégséges a tanuk olyan fokú nyelvismerete, amelynél fogva a végrendelet tartalmát felismerhetik. Egymagában az a körülmény, hogy a végrendelet szövegében, illetve záradékában külön nem tétetett ki, hogy a végrendeletet a tanuk közül ki olvasta fel, azt még érvénytelenné nem teszi. (A m. kir. Kúria 1903. június 23. 3,330. sz.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A kt. 475. §. érteim, a biztosítási ajánlatban a biztosított által bármily körülmény tárgyában tett valótlan bevallás egymagában nem jogosítja fel a biztositót, hogy a biztosítási szerződést kifogás utján megtámadja, hanem ehhez csak akkor van joga, ha a valótlan bevallás fontos, azaz a biztosítás elvállalására átalában, vagy annak feltételeire, jelesül a biztosítási díj nagyságára befolyással bir. Nem állapitható meg oly ténykörülmény, melyből az következnék, hogy a két é^es széna biztosítása nagyobb kockázattal jár, mint az egyéves széna b'ztositása, ennek hiányában pedig a valótól eltérő bevallás nem képezi a közlési kötelezettségnek a törv. érteim, való megsértését. A bpesti kir. keresk. és váltótszék mint keresk. biróság (1901 június 19-én 47,597/901. sz. a.) Balog S. dr. ügyv. által képv. H. Adolfnak, Rosenberg Gy. dr. ügyv. által képviselt «Hazai ált. bizt.-t.> elleni 1,650 K. ir. keresk. perében következőleg itélt: A kir. tszék felperest keresetével elutasítja s kötelezi, hogy alperesnek a felebbezési költség és a szakértők dija beszámításával 349 K. 10 f. perköltséget 15 nap a. végr. terhe a. fizessen, stb. Ind okok: Alperesnek az elévülésre alapított kifogása súlytalan, mert a kt. 487. §-a szerint a biztositási szerződésből eredő igények egy esztendő alatt évűinek el azon időponttól kezdve, midőn azok érvényesíthetők lettek volna. Nem vitás a felek között, hogy a tüzesetbői kifolyólag felperes ellen gyújtogatás büntette miatt bűnvádi eljárás tétetett folyamatba és hogy a nváradi kir. tszék C) a. csatolt határozatával felperes ellen a büntető eljárást 1898 márc. 30-án szüntette meg. Felperes tehát csak 18S8 mátc. 20. után jutott abba a helyzetbe, hogy a biztositási szerződésből eredő jogait érvényesíthesse s ugy az 1898 szept. 5-én beadott kereset nyilván az elévülési időn belül tétetett folyamatba. Vitatta alperes, hogy a biztositási szerződés a kt. 474 és 475. §-a szerint érvénytelen, mert felperes a biztositási szerződés megkötésekor a biztosítás elvállalására befolyással bíró fontos körülményt valótlanul adott elő. Mert a biztcsitási szerződés alapját képező 2 •/• a. ajánlat 2. bek. «melyik évről való a termés ?>, felperes azt felelte: «1896. évből», holott a 3. 7. a. csatolt okirat 16. és 28. kérdésére adott felelete szerint a biztosított széna 1895. évben termett,ily szénát pedig a biztosító társaságok, tekintettel kétéves voltára, tűzkár ellen való biztosításra el nem fogadnak. Alperesnek ezt a kifogását a kir. tszék alaposnak találta. Mert a bpesti kir. it.-táblának feloldó végzése folytán meghallgatott szakértők egybehangzó előadása szerint kétéves, szabadban rakott szénát a biztosító társaságok tűzkár ellen való biztosításra rendszerint nem fogadják el, vagy ha kivételesen elfogadják, azt terhesebb feltételek mellett teszik, amennyiben a biztosítás tárgyát képező szénának legaláb 1/s-ad értéke a biztosított veszélyére biztosittatlan marad. H. Miklós szakértő véleménye szerint az egyes biztosító társaságok a két éves széna tűzkár ellen való biztosítását terhesebb feltételek mellett, mig egyes biztosító t.-ok a rendes dijak mellett fogadják el. Minthogy a meghallgatott szakértők többsége fenti véleménye szerint általános üzleti szokás, hogy a biztosító társaságok 2 éves szénát a tűzkár ellen való biztosításra rendszerint el nem fogadnak, vagy ha kivételes esetben elfogadják, ezt terhesebb feltételek mellett teszik; minthogy e szerint az a körülmény, hogy a biztosítani kivánt széna mely évben termett, a biztosítás elvállalására nézve befolyással biró fontos körülményt képez; minthogy felperes által beismerten a 2. 7. a. ajánlattal biztosításra ajánlott és az A) a.szerződéssel biztosított széna 1895-ben és nem mint az ajánlatban kitüntetve van, 1896. évben termett, vagyis az 2 éves volt; minthogy a biztosított e szerint a biztosítás elvállalására befolyással biró fontos körülményt valótlanul adott elő; minthogy felperesnek az észrevételekben előadott az az előterjesztése, hogy a jelen biztositásnál a széna Vs-ad része biztosítatlan maradt, a valóságnak meg nem felel, mert az A) a. szerződés szerint annak 3/4-ed része képezte biztosítás tárgyát, tehát "/4 része maradt biztosítatlan; minthogy felperes alperes tagadásával szemben nem bizonyította, hogy alperesnek a biztositási szerződés megkötésekor arról, hogy a biztosítás tárgyát képező széna 1895. évben termett, tudomása lett volna; minthogy a biztositási ügylet megkötését közvetítő ügynök tudomása alperes trsaság tudomásának nem tekinthető, de különben is felperesnek állott kötelességében arról gondoskodni, hogy az ajánlatba a valóságnek megfelelő adatok vétessenek fel, ezt pedig felperes nem tette, kétségtelen, hogy alperes a biztositási szerződés érvényességét a kt. 475. §. szerint jogosan támadta meg, stb. A bpesti kir. ítélőtábla (1902 április 3-án 2,663/1901. v. sz. a.) az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja a benne foglalt indokok