A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1903 / 50. szám - A jogtalan elsajátítás
Huszonkettedik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. az. 50. szám. Budapest, 1903 december 13. A JOG Kiadóhivatal: (ezelőtt MAGTAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) V Rudolf-rakpart 3 sz B'™P AZ m^ ÉRDEKEINEK KKP71SELETÉRE. 1 MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Kéziratok vissza nem adatnak. RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MÓR dr. fleyvédek. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 3 korona Fél « _ « « Egész « — 13 « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen oostautalványajral küldendők. TARTALOM : A jogtalan elsajátítás. Irta Moscovitz Iván dr., újpesti kir. albiró. — A Btk. 370. és a Kbtk. 129. §-ának alkalmazása. Irta Halmi Bódog, pápai jog'yakornok. — Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. Irta Ödön fi Miksa dr., budapesti ügyvéd. — Belföld (Az ügyvédi kamara értekezlete. — A Magyar Jogászegylet ülése.) Külföld (A nemzetközi ügyvédegyesületnek a helyettesítésekre vonatkozó ügyrendje) — Irodalom (Imre Sándor dr : Gróf Széchenyi István nézetei a nevelésről. — Dénes Aladár: Vademecum. — Kautsky Károly: Marx gazdasági tanai). — Vegyesek. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. A j ogtalan elsajátítás. Irta MOSCOVITZ IVÁN dr., újpesti kir. albiró. A büntető-törvénykönyvnek a jogtalan elsajátításról szóló 365. §-a mellett, — mintegy az abban meghatározott deliktum tájékán körültekintve — sok olyan esetet, sok olyan egyes tettet találunk, amelyről a törvény nem rendelkezik. Ezeknek az eseteknek legnagyobb része olyan, hogy a Btk. 365., 367., 355.. vagy 333. §-ainak kiterjesztő matyarázásával e szakaszok valamelyikének körébe bevonhatók s az egyik vagy másik cimen büntetéssel sújthatok. Ezzel a kiterjesztő magyarázással segit magán többnyire a praxis és igy van az, hogy a törvény e tárgyú hézagát elvégre is eléggé ritkán érezzük meg a gyakorlati életben. A jogéletnek más terén ezt nemis volna szabad bajnak tekintenünk, de mert éppen büntetőtörvényről, büntetőjogról van szó. nem szabad a kiterjesztő törvénymagyarázást ellenvetés nélkül elfogadnunk, — még akkor sem, ha e magyarázás a gyakorlati élet rendjének és a közmorál érdekének megfelel. Az irott tételes jog a vádlott terhére csak szorosan vagy megszoritólag magyarázható, kiterjesztő módon büntető rendelkezést a vádlottak terhére még helyes erkölcsi vagy büntető politikai motivumokból sem szabad magyaráznunk. Viszont a közrend érdekében nem engedhetjük meg azt sem, hogy az a sok kisebb-nagyobb szubstrátumu bűntény, a mely a talált dolog jogtalan elsajátításának és a lopásnak törvényadta fogalomkörei között helyet talál, egyszerűen büntetlen maradjon. Ez indokolja, ha e tárgyban de lege ferenda fölszólalunk. A Btk. 365. §-a bünteti azt, aki idegen ingó dolgot talál, és azt 8 nap alatt a hatóságnak, vagy annak, aki elvesztette, át nem adja. Mármost lássuk a következő esetet: A. elveszti az óráját, B. megtalálja, nem akarja eltulajdonítani, hanem tudva, hogy az elvesztővel ^4-val 2—3 napon belül úgyis találkozik, a talált tárgyat egyszerűen magánál tartja. Azonban még mielőtt A-val találkozhatott volna, följelentik az esetet és a nyomozat során — mondjuk : a találást követő 3. 4. napon — megtalálják i?.-nél A. elveszett óráját. Itt ebben az individuális esetben találkozik a szoros, szószerint való törvénymagyarázat a morál szempontjával. A jószándéku B-t helytelen volna büntetéssel sújtani, de meg a 365. §. betűje szerint nemis lehetne őt megbüntetni. De módositsuk csak kissé a megtalálónak, 5.-nek lelki világát, a külső tünetek ugyanazok maradnak. A. ismét elveszti valamely értéktárgyát, B. megtalálja, exspectativ álláspontra helyezkedik. Vissza nem adja, föl nem jelenti az esetet, gondolván magában, hogy ha egyáltalán rá is irányulhat gyanú, 1 — 2 napon, de mindenesetre 8 napon belül tajta is keresni fogja a tárgyat vagy maga A. vagy pedig a hatóság. Majd ráér akkor előadni, esetleg akkor sem. Azután 8 napon belül keresik nála a tárgyat és megtalálják. Ez a B. már nem volt ártatlan ember; hogy ugy mondjuk, dolus eventualis lakozott a lelkében. Mégis a 365. §. szoros; skrupulózus magyarázása mellett ezt a i?.tsem lehetne Lapunk mai száma megbüntetni, mert hiszen nem telt el az a 8 nap, amely alatt visszaadhatta volna a talált dolgot. Ezt a törvényadta büntetlenségi kedvezményt pediglen, — mint a vádlott előnyére szolgálót, — csorbítani, megrövidíteni nem lehet, Ugyanígy járna B. a fönnálló törvény szoros magyaiázata mellett akkor is, ha lelkében a dolus nem eventuális, de határozott, félremagyarázhatatlan volna, és a talált tárgyat nála A vagy a hatóság mégis 8 napon belül megtalálná. A biró érezheti bár, hogy B. morális szempontból éppen olyan bűnös, mint ha a 15. napon találták volna meg nála a tárgyat, de mégis köti őt a törvény-biztositotta 8 napi kedvezmény és nem ítélheti el az immár nem egészen becsületes megtalálót sem. Ezek azonban még mind olyan esetek, ahol a puszta megtaláláshoz az intern jellegű vagylagos vagy határozott megtartási szándékon kivül még egyéb terhelő külső körülmények nem járultak. Vannak azonban esetek, amikor a nyolc napon belül a megtaláló sok mindent követ el vagy kísérel meg avégre, hogy a talált tárgyat saját céljaira fordítsa. Például elrejti a kérdéses dolgot; vagy megkísérelheti a talált tárgy elidegenítését, — ami gyakori eset, ugy hogy elviszi a zálogházba. Ott gyanúsnak találják a dolgot, — följelentéssel fenyegetőznek és a tettes az előhívott rendőrnek átadja a tárgyat, vagy egyszerűen hazaviszi és nála az eredménytelen elidegenítési kísérlet után megtalálják azt a nyomozó közegek, amelyeket rendesen éppen a gyanút érzett és a tárgyat zálogként elfogadni nem akart zálogüzletesek vezetnek helyes nyomra. Mégis, ha a találás után 8 nap el nem telt addig, amíg az elveszett tárgy a tettestől az elvesztőhöz, vagy a hatósághoz került, a 365. §. helyes alkalmazásával büntetést kiszabnunk nem lehet, — mert hiszen nem merült ki az a latitude^ amelyet a törvény a találónak biztosit. De stricte véve, még azt sem lehetne a 365. §. büntető rendelkezése alá vonni, aki a talált dolgot tényleg zálogba adja és erre őt a zálogbaadás után, de a találást követő 8 napi határidőn belül elfogják; mert hiszen nincs kizárva, hogy 8 nap alatt a tárgyat kiváltotta és tulajdonosának visszaadta volna. Sőt gyakran találunk is olyan terhelteket, akik eléggé hihető magyarázatok kapcsán azzal védeke2nek, hogy a talált dolgot momentán égető szükségből vitték el a zálogházba, — remélvén, hogy 1—2 nap múlva pénzhez jutnak és idejekorán kiválthatják. A 8 nap tehát itt sem telt el, a sikkasztást meghatározó 355. §-nak az a rendelkezése pediglen, amely szerint az elzálogosítás puszta ténye perfektté teszi a deliktumot, ennél a kedvezményes, — kétségtelenül enyhébben mérlegelendő — vétségnél voltaképpen nem volna alkalmazható. Vannak, akik ugy okoskodnak, hogy a talált dolog a találóra nézve birtokában lévő idegen ingóságnak tekintendő, és annak elidegenítése, fölhasználása, vagy elzálogosítása megállapítja a sikkasztás ismérveit. Vannak azonban sokan, akik azt a nézetet vallják, hogy a talált dolognak bármilyen elsajátítása csak jogtalan elsajátításnak tekinthető s igy a talált dolgot elsikkasztani egyáltalán nemis lehet, hanem ha a 365. §-n=ik ismérvei fönn nem forognak, a megtalálót föltétlenül föl kell menteni. Vannak, akik megkísérelték a 367. §-nak alkalmazását akkor, ha a tettes a talált tárgyat elidegeníti vagy azzal egyébként mint sajátjával bánik a 365. §. engedélyezte 8 napon belül. De a 367. §. csak a tévedésből vagy véletlenül a terhelt birtokába vagy birlalatába jutott dolog elsajátítását bünteti, — a találás pedig nem puszta véletlen, nemis tévedés, hanem a találónak tudatos tevékenységét kívánja meg. Igy azután ennek a szakasznak alkalmazása sem tekinthető jogászilag helyesnek. Emlékszem a jogtalan elsajátításnak egy egészen különös esetére. A. elvesztette pénztárcáját, B. megtalálta és meg 12 oldalra terjed.
