A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 4. szám - A bányajog-alkotás legfőbb problémái. 4. [r.]

A JOG 59 a) Hogy a banyahatóság a zártkutatmányi bejelentéseket, a megerősítés előtt csak alaki szempontból vizsgálja tneg és nem bocsátkozik annak megvizsgálásába, hogy vájjon bányajogilag szabad-e még a bejelentett kutatási tér, hanem az alaki szempontból helyes bejelentést föltétlenül megerősíti, — tekintet nélkül arra, hogy létezik-e azon a területen idősb bányajogositvány, vagy sem. Átnézeti térképek a bányahatóságoknál nincsenek; a zártkutatmányi könyvek nyilvános jellegűek ugyan, csakhogy ezek alapján az egyes zártkutatmányok helyi fekvése tekintetében nem lehet kielégítő tájékozást szerezni. Ehhez járul, hogy a legtöbb zártkutatmánynál a kutatási jel sincsen a természetben felállítva; minthogy az illető zártkutatmányos többnyire nemis dolgoztat, mi sem jelzi azt, hogy az illető terület bányajogilag már le van foglalva. Ily körülmények között természetesen gyakorta előfordul, hogy a különböző prioritású zártkutatmányok az érdekeltek tudtán kivül fedik egymást. S a komoly vállalkozó felett folytonosan Damokles-kardként tügg annak a lehetősége, hogy hátha az ő kizárólagos kutatási joga idöfolytán, amidőn ő már munkát és költséget áldozott s esetleg már eredményt is ért el, töröltetni fog mások korábbi joga alapján, vagy a bejelentés körül elkövetett hiba vagy tévedés következtében 1 A gyakorlatban sok ily eset előfordult már, különösen azóta, a mióta az ált. bányatörvény 31. §-ának értelmezésénél ugy a közigazgatási, mint a birói gyakorlat arra az álláspontra helyezkedett, hogy az a fiatalabb zártkutatmány, mely egy idegen régibb zártkutatmányi körbe esik, nem «ipso iure > érvénytelen, hanem mindenkor csak az illető régibb jogosultságit zártkutatmányos kérelmére törölhető. A bányajogi gyakorlat ilyetén, a törvény szellemének meg nem felelő állásfoglalásával messzemenő bonyodalmakra s méltánytalan károsodások keletkezésére van megadva a lehetőség; s első tekintetre nyilvánvaló, hogy ezen szabadelvű magánjogi felfogás a jogbiztonság előmozdítását célzó törekvés megnyilatkozásának korántsem tekinthető. Ezen magánjogi felfogás következményeként ugyanis oly gyakorlat honosodott meg a bányászati kutatás terén, hogy a bányászatilag érdekes területeken a különféle prioritású zártkutatmányok kétszeresen, háromszorosan, sőt néha többszörösen is fedik egymást. Valamelyik zártkutatmányos kutatási munkálatainak némi sikerére. legott megjelennek zártkutatmányi bejelentéseikkel a spekuláló bányaüzérek. akik mitsem dolgoznak, mitsem kockáztatnak s börzejátékok módjára véletlen esélyektől várják a szerencsét, arra számítva : hátha az idősb kutató valamelyik zártkutatmánya időfolytán megszűnik, vagy pedig alaki hiányoknál fogva nem érvényesülhet s ők ennek következtében valamikor még reális vagyoni értékekhez juthatnak r Gyakran pedig ezzel ellenkezőleg az az eset áll be, hogy az idősb zártkutatmányos az, aki sem tényleges kutatási munkálatokat nem végez, sem zártkutatmányát a helyszínén meg zása — legalábbjogil3g — jelentőségnéiküli volt. Azegyház érdeme, hogy a kiskorú gyermek akarata a házasságkötés lényegévé vált, bár nem sikerült is azon kanoniszíikus elvnek érvényre jutása, hogy a szülők tiltakozása a gyermek házasságára befolyással nem bír. A vagyonjogi egyenjogúsítás érdekében is működött az egyház ; küzdött a nőnek az örökjogban való megrövidítése ellen és pártolta a hitvesek vagyonközösségét. Társadalmi és gazdasági átalakulások fejlesztették és támogatták ezen az egyház által kezdeményezett, a nő állásának emelését célzó fejlődést. Legtöbbet köszönhetünk azonban az észjognak, mely az összes létező joganyagnak a 18-ik századot uraló nézetek szempontjából való revízióját végezte. Ha előbb mindez, ami nem volt szorítható a római jog keretébe, az elmélet által mint barbár és észszerütlen visszautasittatott, ugy most az ily elemek is a jogrendszer egyenértékű alkatrészeinek tekintettek. A 19-ik század feladatává vált azt gyakorlatilag érvényesíteni, amit az észjog gyakran csak posztulátum gyanánt felállított. Azon nehézségeket, melyek az osztrák polgári törvénykönyv alkotása idejében (1811) fennforogtak — a 19-ik század mind leküzdötte. Az «apai hatalom« teljesen megszűnt, helyébe lépett a «szülei hatalom». Apa ugy mint anya ugyanazt az autoritást élvezik. A túlélő anya semmiben sem külömbözik többé az atyától, a kötelező gyámtárs eltűnt és fakultatív társ által helyettesjttetik. Mindkét szülő életében a szülei hatalom csakis az apát illeti : de sok tekintetben az anyának is van joga a gyermekre. Az apa tehát a hatalmat mindkettő nevében gyakorolja. Közli: r. I. nem jelöli; a fiatalabb kutató ellenben, aki tudtán kivü! ideigen zártkutatmányi körbe lépett, komoly törekvéssel és áldozatkészséggel végzi munkáját; de midőn áldáshoz jut s annak alapján bányaadományért folyamodik, előlép az idősb zártkutatmányos s a feltárást elsőbbségi joga alapján elfoglalja: és az fjabb zártkutatmányos számára nem marad fenn más. mint legfeljebb az ált. bányatörvény 24. §-ában gyökerező kártalanítási igény érvényesítésének megkísérlése, ami a dolog természeténél fogva a legjobb esetben is csak a végzett munkálatok költségeinek megtérülését eredményezheti (ha ugyan ennyit is megítél neki a bíróság) ; az eszközölt ásvány feltárások vagyoni értéke a kártalanításnál teljesen figyelmen kivül marad. b) Kifogásolható másodszor, a komoly vállalkozás érdekei szempontjából, a kizárólagos kutatási tér mai kóralakja, mert a szomszéd kutatási terek a köralak folytán nem csatlakozhatnak egymáshoz, hanem részben egymásra fektetendők. A köralaknak is megvannak ugyan a maga előnyei (könnyű a bejelentése s a kutató a természetben könnyebben tájékozhatja magát az iránt, hogy saját kutatási területén mozog-e még, vagy sem stb ) ; ezen előnyök azonban a kutatási tér más helyes alakja mellett sem lesznek nélkülözendők. s emellett meglesz a szomszédos kutatási terek szoros csatlakozásának a lehetősége is, s ezzel elmarad a kutatási jogosítványok szükségszerű térbeli összetalálkozásából támadó számos jogvita, és meg lesz szüntethető az a veszély is, mely a nagyobb kutatási térfoglalásoknál annak következtében fenyeget, hogy több kutatási kör felvételénél az egyes körök között könnyen hézag maradhat, ahová a spekuláló bányaüzér letelepedhetik s megakadályozhatja a vállalkozót a bányamértékek összefüggő,.fektetésében. A koraiak csak ott tekinthető a kutatási jogvédelem szükségképpeni követelményének, ahol ez a jogvédelem valamely tényleges kutatóvájásra vonatkozik (vájás-védelmi elv), mert itt a védelem és biztosítás teljessége kivánja, hoyy a vájás körül a szabad verseny minden irányban egyenlő távolságokra legyen korlátozva. A jogvédelem, illetve korlátozás térbeli kiterjedésének határvonala tehát ily esetben csak a körvonal lehet. Ott azonban, hol a zárt kutatmányi terek enge délyezésének rendszere (terület-védelmi elv) van meghonosítva, ahol tehát a jogvédelem nemcsak egy kutató-vájásra. hanem a kutatási téren belül minden vájásra egyformán kiterjed, ott a köralak választása nem elvi követelmény többé, hanem ily esetben kizárólag a gyakorlati célszerűségi szempontok nyomán kell a kutatási tér alakját megválasztani. A mai bányászati viszonyok közepett a kizárólagos kutatás rendjét alig lehetne célszerűen másképpen, mint e második princípium alapján felépíteni. c) A mai zártkutatmányi rendszer egyik szembeszökő árnyoldala továbbá, hogy e szerint a kutatási térben csak a kutatás kizárólagos, a bányatulajdon szerzése elltnben nem; ennélfogva a komoly vállalkozó azon eshetőségnek is ki lehet téve, hogy munkálatai gyümölcseit vagy egyáltalában nem, vagy pedig nem oly mértékben fogja élvezni, mint ahogyan megérdemelné. Az ausztriai ált. bányatörvény azzal, hogy a bányán.értékek fektetését részben az idegen zártkutatmányi körterületén megengedi, a kutatási verseny tüzét akarta éleszteni. De ez a rendszer agyakorlatban sok bonyodalomra s gyakran méltánytalanságra is vezet s nem egyeztethető össze azzal a közgazdasági követelménynyel. mely itt előtérbe lép, t. i. hogy a komoly vállalkozónak bányaművelési célra is oly nagy területet kell biztosítani a kutatási jogvédelem keretében, amelyen észszerű és rentábilis bányamüvelés létesíthető. Az a verseny, mely ennek a lehetőségét támadja meg, nem egészséges; az a bányarend, mely a komoly válldkozás érdekeit ily irányban nem eléggé méltányolja, sem a jog, sem a közgazdasági érdek követelményeivel nincsen kellő összhangzásban. d) Az előző pontban vázolt hátránynyal összefüggésben áll a mai kizárólagos kutatási rendszernek azon további hátránya, hogy miként az ausztr. ált. bányatörvényben foglalt jogintézményeknél általában, ugy s különösen a kizárólagos kutatás szabályozásánál, a törvényalkotáskor a manapság már nem életképes kisiparjellegü bányászat érdekei lebegtek szem előtt. Már a kutatási tér = 56 hektár magában véve is igen kicsiny; a bányaművelésre biztosított 4-5—18 hektárnyi terület pedig módfelett kevés. Ennek következtében manapság eredeti jogszerzés utján csak ugy keletkezhetik életképes bányászati vállalat, ha sikerül számos kutatási kört összetüggőleg lefektetni. A szén- és a vasbányászat tekintetében áll ez külöI sen, hol már manapság sem ritkaság, hogy egy bánya üzemi 1 területe meghaladja a 300 hektárt. Egyébként, hogy a 42ő