A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 49. szám - Emlékezzünk régiekről ... Adalékok a magyar büntetőjog történetéhez

A JOG 353 biróság. Volt rá eset, hogy a tárgyalás folyamán illetlenkedő j arra az előrebocsátott figyelmeztetésre, hogy a biró 30 koro- : nára fogja bírságolni, azzal válaszolt, hogy tessék mindjárt 60 ! K-ra bírságolni, ugy sincs miből beszedni. Ilyen emberekkel ] szemben nincs eléggé védve a biróság. Ha a vagyontalanok ily elszánt alakjai csak ritkán jelen- ! nének meg a biróság előtt, kár lenne az üggyel foglalkozni, I de azt tapasztaljuk, hogy számuk fokozódik, s hogy a példa vonz. | A másik ok az, hogy az elsőfokú eljáró biró birságoló ! végzését a felebbezési biróság megváltoztathatja. Bizonyos, hogy '. a felebbezési biróság ezen jogával többször élt, mint nem, de j bizonyos az is, hogy az a biró. k'nek végzését igy megváltoztatták, nemigen fog a hivatkozott §-hoz alkalmazkodni, hanem inkább kérőleg csittit. Azonban furcsának fogja találni, hogy ő hivatott a rendet fentartani. ő tudja legjobban, hogy ki s mennyire zavarta azt meg, s hónapok múlva — mikor a bírságolt egyén ingerült kedélyállapota lecsillapult, s talán szelid arccal könyörgésre fogja a dolgot — egy másik biróság mondja ki, hogy nem történt rendzavarás, vagy legalább nem olyan, mely miatt bírságolni kellett volna. A 75. §. épségben tartja a kereskedelmi törvény 31—36. §-ait. Bejegyzett kereskedőnek szabályszerűen vezetett könyvei kereskedelmi ügyletekből eredő perekben rendszerint bizonyítékot képeznek. Belátom, hogy a kereskedelmi törv. 31—36. §-aira a kereskedelem szempontjából szükség van, de kétségtelen, hogy ezek a szakaszok a kereskedőknek, a nem-kereskedők rovására kedveznek. Nem a legritkább eset, hogy panasz hallatszik egy kereskedő ellen, ki a törvény által biztosított kedvező helyzetet kihasználva, vidékenkint tömegesen csap be ugy kereskedőt mint nem-kereskedőt is, és a biróság a hivatkozott szakaszok alapján tehetetlen vele szemben. A rossz útra tért bejegyzett kereskedő meglehetősen hosszú ideig és sikerrel haladhat megkezdett utján, mig annyira jut. hogy a biróság személyének, alkalmazottainak és könyveinek nem ad hitelt. De ha már annyira jutott ez a rossz útra tért kereskedő, hegy a biróság ismeri üzelmeit, még akkor is talál módot arra, hogy megkezdett útját folytassa. A vidéket szerencsélteti. Sok idő telik el. mig mindenütt kiismerik. Sok vidéki járásbíróság számszerűleg tudná felmutatni azokat az ügyeket, melyek ily szélhámos kereskedő üzelmeit feltüntetik. melyekben ezen kereskedő csupán azért, mert bejegyzett, kisebb-nagyobb mérvben pernyertes lett, de ezeken | kivül is sok oly üzelemről van tudomása, melyek ellen a káró- | sult a bíróságnál orvoslást nem keresett, mert fél a per esélyeitől. j A gyakorlat azt mutatja, hogy sok be nem jegyzett | kereskedő jegyzete megbízhatóbb mint a bejegyzett kereskedő könyvei, s hogy maga a bejegyzés ténye a kereskedő könyveinek nagyobb megbízhatóságát nem biztosítja. A 83. §. szerint a biróság a tanú megidézését, vagy ha a tanú kihallgatása más biróság által foganatosítandó, a biróság megkeresését attól teheti függővé, hogy a bizonyító fél a tanúkihallgatás költségeire bizonyos összeget tegyen le. Azt tapasztaljuk, hogy ezen §-t a bíróságok ritkán alkalmazzák, mégpedig azért, mert egyrészt az ügy elintézését hosszadalmassá teszi, másrészt, mert a letett összeg kezelése sok kellemetlenséggel jár. Rendes perekben a tanuk nagyobbrészt a járásbíróság jk által lesznek kihallgatva. A törvényszékek megkeresik a jbiróságokat a tanuk kihallgatása iránt, de csak legritkább esetekben intézkednek ugy, hogy a bizonyító fél a tanúkihallgatás költségeit előlegezze. A jbiróságok a tanúkihallgatás foganatosítása alkalmával megállapítják a tanuk diját, de ki nem fizethetik azokat. így azután nagyon gyakran megtörténik, hogy a tanú a megkeresett járásbíróságot untatja azzal, hogy megállapított dijait ez hajtsa be. A járásbíróság elrendeli a végrehajtást, de ez sok esetben még nem azt jelenti, hogy a tanú meg is kapta dijait. Sokszor a tanú még a végrehajtási költségeket is veszti. A 83-ik szakasz szerint a megkeresett biróság a tanuk dijainak előlegezésére a bizonyító felet fel nem hívhatja, legfeljebb annyit tehet, hogy megkeresi a perbíróságot, hogy ez kívánja be azokat a bizonyító féltől. Ha tekintetbe vesszük, hogy a megkeresett jbiróság jobban ismét i a területén lakó feleket, azok vagvoni viszonyait és a tanukat, mig a rendes per birája kevésbbé, vagy ha igen. a per azon szakában, mikor a tanúkihallgatást elrendeli, ezekkel a kérdésekkel nem foglalkozik, — nem látom be, hogy miért ne jogosíttathatnék fel a megkeresett biróság arra, hogy a tanúkihallgatás költségeit — ha szükségesnek látja — a bizonyító féltől be ne követelhesse ? Tudjuk, hogy a bizonyítás folyamán felmerült költségeket a felek nem szívesen fizetik. Tudjuk azt is, hogy a tanuként megidézettek dijai sokszor veszendőbe mennek. Nem csoda, ha a tanú, kinek legtöbb esetben készkiadásai voltak, tanuzási kötelezettségének vagy éppen nem, vagy nem szívesen tesz eleget. Ez a törvénykezes nagy hátrányára van, s hogy kikerülhessük, szükséges, hogy a tanuk dijainak biztosításánál nagyobb körültekintéssel járjunk el, s lehetségessé tegyük azoknak minél egyszerűbb és könnyebb megszerzését. Rövidre szabott értekezésem szük korlátait messze tul kellene lépnem, ha azokról a sajnos tapasztalatokról akarnék nyilatkozni, melyeket a tanuknál és esküalatti kihallgatásnál észlelünk. Messze vezetne nyilatkozni arról, hogy az eskü manapság mennyiben állja meg helyét, s mi által pótoltassék ? Amikor a tortura a müveit külföldön virágkorát éli- (a XVI. század vége felé), akkor minálunk ilyenféle statútumokat találunk : «... Az kenszerittésből való vallastételek erőtleneknek ítéltetnek . . ha czigazas által lenne vallás valakire, azt megh ne terhellyek és megh ne karosiczak.;> {Privilegialis Executio Civitatis Colosvariensis 1588. Tit. VII. 7.)*) Az alkotmányjogi garanciák (Aranybulla, primae nonus stb.) a nemesekre egyenesen kizárták, a compromissualis jellegű önkormányzati igazságszolgáltatás a nem-nemesekre pedig — eltekintve egyes visszaélésektől — a praxisban igen jelentéktelenné tették a tortura szerepét. Nálunk nem volt meg az a centrális abszolutisztikus államhatalom, amely ideges nyugtalansággal a minimális szabálytalanságot is nagy büntetéssel sújtotta, s a legkisebb gyanúban is elég alapot látott a kínvallatással dolgozó büntető perre: ((semmirekellő minden aprólékos, vagy egész bizontalan dolgokért senkit ne vexallyanak, Törvényre ne idézzenek, hanem jól végére menvén, secundum demeritum helyes Actiokat instruáljanak.**) (Vásárhelyi Constitutió 1761) — ez a mi autonóm igazságszolgáltatásunk felfogása. Amint a bécsi abszolutisztikus centrális államhatalom nálunk tért foglal, — post equitem sédet. . . — a kínvallatás behozatala, legalább a nem-nemesek elleni bűnvádi eljárásba. Első megjelenítése ennek a hozzánk Kollonits bibornok közvetítésével átjutott Praxis Criminalis, melynek káros befolyásáról Szalay László is megemlékezik. Az osztrák tartományokkal való egységesítés, a szabályositás törekvése, nálunk a bűnvádi perben visszafejlesztést, az anyagi büntetőjogban szigorítást jelentett. A tortura ellen később ugyanonnan indult meg az akció, *) Kolosvári—Óvári: A magyar törvényhatóságok jogszabálvainak gyüjteménve I. köt. 221. oldal. U. o. I. 159. I ahonnan azt hozzánk behozták. Mária Terézia udvarába vezetj nek a reform első szálai. Alkalmat adott erre az a körülmény, I hogy a Mária Terézia által fixirozott torturális eljárás tárgyában mind több és több felterjesztés érkezett a kancelláriához; j de elméleti téren is megindult a mozgalom. A kathedráról főleg I Sonnenfels hirdette a tortura tarthatatlan voltát. Érdekes adaj tokát találunk e tekintetben 1772-ből való egyik fegyelmi | ügyében. Azt kívánták Sonnenfcls-től, hogy a torturára és a halálbüntetésre vonatkozó tanait vagy vonja vissza, vagy mellőzze előadásában. Sonnenfels ez ellen felir, mert attól tart, «dass es seinem Ansehen sehr verkleinerlich seyn vürde, wenn er die von ihm in Druck gegebene Sazre widerrufen und . . . j mit Stillschweigen übergehen sollte.» Védekezése az, hogy a ' kérdést tisztán akadémiainak tekinti (als eine Schulfrage), tehát senkit a törvény ellen nem lázit, másrészt, hogy hasonló tartalmú könyvek (Beccaria, Fiiangieri) forgalombahozatalát sem tiltotta el a kormány. A felterjesztő kancelláriai véleményben gr. Blümegen kancellár (aki később a tortura eltörlése mellett foglalt állást), elismeri, hogy nagy irók is vallják Sonnenfels nézeteit ; ugyancsak bizonyos mértékig elfogadja azokat Gebler is ; a császárnőnek ezen vélemények alapján hozott rezoluciója igy hangzik: «Dem Sonnenfels kann per decretum die angetragene Bedeutung gemachet werden, mit dem Beysatz jedoch, dass weder diese, noch andere. wirklich bestehenden Anordnungen widersprechende Satze ferner offentlich gelehret. noch weniger zur offentlichen Vertheidung ausgesetzt werden sollen».*) Rövid pár év alatt Mária Terézia nézete e kérdésben *) L. Nota des obersten Kanzlers von 4. X. ber 772. Államtan, levéltár 2882/772. F a y e r : Az 1843-iki büntetőjogi javaslatok anvaggvüii teméhye. IV. köt. Budapest 1902. XXIV. skk. old