A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 48. szám - Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. Folytatás

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 48 számához. Budapest, 1903 november 29. Köztörvényi ügyekben. A per során kihallgatott tanuk vallomásából, de a közig, eljárás folytán kiderített körülményekből is megállapítható, hogy alperes nagy mérvben iszákos, gazdaságával nem törődik, azt elhanyagolja, ingóságait és ingatlanait eladogatja ; gondatlanul költekezik és vagyonának önálló kezelésére képtelen, mindezekből pedig alaposan következtethető, hogy alperes tékozló és hogy meglévő vagyonának pusztulása csak gondnokság alá helyezésével akadályozható meg. . A lőcsei kir. tszék (1903. május 30-án 3,296. P. sz. a.) N. Árpád dr. Szepes megye ái vaszéki ügyészének, Szántó M. dr. ügyv. ált. képv. K. Mátyásné elleni tékozlás miatti gondnokság alá helyezése iránti ügyében következőleg ítélt: A kir. tszék felperest keresetével elutasítja, és kötelezi 15 nap és végreh. t?rhe a. alperesnek 80 K perköltséget stb. megfizetni. Kimondja a kir. tszék, hogy ezen költségekért Szepes m. árvaszéki ügyésze nem saját vagyonával, hanem a megbizó árvaszéknek az 1877: XX. t.-c. :Í93. §-ában megjelölt tartalékalapbeli vagyonával felelős stb. Indokok: felperes keresetével elutasítandó volt, mert az által hivatkozott M. B. s több tanuk egyáltalán, Z. de Gy. körjegyző is csak azt bizonyították, hogy alperes K. Mátyásné nagyobb mérvben iszákos. Hogy azonban vagyona jövedelmét meghaladólag költekeznék,hogy vagyonát bármiképen is elpazarolná, és hogy ez által lönkre és a község terhére jutna, a legkevésbbé sem igazolták. Felperes pervesztés lévén, az 1881: 3,263. sz. ig. min. rend. 55. § érteim, az alperesnek okozott perköltség megfizetésére stb. megtérítésére kötelezendő volt, azonban nem saját személyében, hanem az 1877: XX. t.-c. 293. §-ban megállapított Szepes várm. árvaszékének tartalékalapja terhére, mert felperes mint megyei tiszti ügyész a kereset megindítására utasíttatott; a nevezett árvaszéknek az a joga, hogy azt, aki okot adott az alaptalan eljárás megindítására, a maga részéről felelősségre vonhassa. A kassai kir. ítélőtábla. (1903. július 6-án 2,511. sz. a.) az első biróság Ítéletét helybenhagyja indokaiból és tekintettel a felebbezésben felhozottakra azért: mert a szeszes italoknak nagyobb mérvű élvezete egymagában még nem enged jogos következtetést a tékozlásra, hanem akkor válik a tékozlás fokmérőjévé, ha az illető egyén iszákosságával tőkevagyonát fogyasztja, amely eset itt fenn nem forog, minthogy nem nyert igazolást az, hogy az alperes meglévő vagyonát apasztaná, vagy annak értékét adósságcsinálással megtámadná; s mert a pervesztes felperes indokoltan marasztaltatott a sikertelen eljárás okozta költségekben stb. A m. kir. Kúria. (1903. szept 29-én 7,127. sz. a.) mindkét alsó biróság ítéletének megváltoztatásával K. Mátyásné az 1877. évi XX. t.-c. 28. § c) p. alapján gondnokság alá helyeztetik, és különbeni végrehaj. terhével arra köteleztetik, hogy az irodai általányból előlegezett 68 K 69 f-t. 15 nap a. megfizesse. Egyúttal utasittatik az első biróság, hogy ugy a gondnok kirendelése mint a gondnokság alá helyezésnek alperes ingatlanára való feljegyzése, és a hirdetmény kibocsátása iránt intézkedjék, stb. Indokok: A per során kihallgatott tanuk vallomásából, de a közigazgatási eljárás folytán kiderített körülményekből is megállapítható, hogy alperes nagy mérvben iszákos, gazdaságával nem törődik, azt elhanyagolja, ingóságait és ingatlanait eladogatja, gondatlanul költekezik, és vagyonának önálló kezelésére képtelen; mindezekből pedig alaposan következtethető, hogy alperes tékozló és hogy még meglévő vagyonának pusztulása csak gondnokság alá helyezésével "akadályozható meg. Ezek alapján tehát a keresetnek helyt adni és alperest, mint pervesztest, a perben felmerült költségek viselésére kötelezni kellett. Minthogy a hosszabb ideig tartott egységes cselekménnyel elkövetett birtokháboritás miatti kereset, ha a befejező ténytől számitott törvényes határidőben adatik be, nyilt határidőben beadottnak tekintendő még akkor is. ha a cselekmény megkezdése óta a törvényes határidő eltelt volna, a kereset elkésett voltának megbirálásánál nem az a döntő, hogy mikor tett alperes előkészületet a cégtáblának a falon való megfestésére, vagy mikor kezdte az meg, hanem az a döntő, mikor végezte be a birtokháboritást képező cselekményt. A bpesti kir. itélö tábla (1903 márc. 4-én 1,723. sz. a.) Bacic E. ügyv. által képv. P. Domonkos és nejének Z. Márton ellen birtokháboritás ir. szóbeli perében következőleg végzett: A kir. itélö tábla az első biróság végzését helyben hagyja, — a per főtárgyára vonatkozólag oly értelemben, hogy felperest birtokháboritási keresetével az annak indítására megszabott határidő elmulasztása miatt utasítja el, — indokainál fogva s főleg a^ért, mert S. O., P. O. és P. J. tanuk vallomásából meg lehet állapítani a felperesek fia P. J. által is tanúsított azt a körülményt, hogy akkor, amikor alperes a vendéglőnek régi címfeliratát bemeszelte, vagyis 1902. július közepén, alperes a régi címfeliratnak helyét feketével körvonalazta is, ezzel pedig alperes a szóban forgó hely fölött az által, hogy azt cim felirata részére a jövőre világosan fentartotta, rendelkezett, és igy alperes a birtokháboritást, a mennyiben erről egyáltalán szó lehetne, nem az uj feliratnak az e célból fentarlott helyre való oda illesztésével, hanem a rendelkezést már magában foglaló körvonalazással követte el, ennek megtörténtétől pedig felperesek, a kik ugyanazon házban laknak s nem is állítják, hogy arról nyomban tudomást nem szereztek volna,keresetüket több mint 30 nap múlva indították, stb. A m. kir. Kúria (1903 szept. 11-én 5,873. sz. a.) Mindkét alsó biróság végzésének megváltoztatásával a kereset elkésés okából elutasitandónak nem találtatik és az első biróság ennek megfelelő szabályszerű eljárá ra utasittatik. Indokok: Felperesek birtokháboritás miatt perlik alperest azon az alapon, hogy a Fiúméban a S. Barbara utcában 364. sz. ház földszintjében levő korcsmájának a kereset megindítását megelőző 30 napon belül azt az uj cégfeliratot készíttette <Osteria alle due contrade* és pedig ugy, hogy ezeket a szavakat «Osteria alle» a felperesek tulajdonát képező első emelet falára festette, a miáltal felpereseket az első emelet falának birtokában megháborította. Minthogy a hosszabb ideig tartott egységes cselekménynyel elkövetett birtokháboritás miatti kereset, ha a befejező ténytől számitott törvényes határidőben, adatik be, nyilt határidőben beadottnak tekintendő még akkor is, ha a cselekmény megkezdése óta a törvényes határidő eltelt volna, a jelen kereset elkésett voltának megbirálásánál nem az a döntő, mikor tett alperes előkészületeket a cégtáblának a falon való festésére, vagy mikor kezdte azt meg, hanem az a döntő, mikor végezte be a birtokháboritást képező cselekményt. Már pedig az 1902. okt. 2-án előterjesztett viszonválászában alperes beismerte, hogy a munka 1902. aug. 10-én fejeztetett be, minélfogva feleslegessé válik a tanuk ebben a kérdésben tett vallomásainak értelmét kutatni. Az alsó bíróságok tehát nyilván helytelenül értelmezték az íd. prts. 618. §-át, midőn a keresetet az alapon, hogy a birtokháboritás annak beadását megelőző 30 napnál előbb kezdetett meg, elutasították. A rendkívüli felülvizsgálati folyamodásnak tehát az id. prts. 318. és 335. §§-ai alapján helyt kellett adni. stb. Abban az esetben, ha az 1892: XXIX. t.-c. 2. § 1. b) pontja érteim, a tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzésével és a tkvi bejegyzések helyesbítésével kapcsolatosan a tagosítás vagy úrbéri rendezés folytán, avagy a volt úrbéreseknek közösen kiadott illetőségek egyénenkénti felosztása folytán történik a tkvek átalakítása, az átalakításkor közbejött téves bevezetésből származott hibák kiigazítására nézve a 24,366/893. sz. rendelet 112. §-a szerinti hirdetmény 3. p.-ban meghatározott törv. rendes utja alatt a tkvi kiigazítási perut értendő, mert az átalakításra vonatkozó 2,579/869. sz. szabályrendelet 27. ij-nak 2. bek. a 24,366/93. sz. rendelet által nem módosíttatott, az idézett 27. §. 2. bek. szerint pedig épp ugy, mint az első tkvi felvételre vonatkozóan a tkvi hatóság előtt indítható kiigazítási keresetnek van helye. Az ipolysagi kir. tszek mint tvki hatóság (1902. márc. 15-én 7,121/901. sz. a.) K. F. Etelka és tsai dr. C s e r m á k E. ügyv. által képv. felpereseknek, S. Pálné özv. T. Laura és társai Mühlstein G. és Tersztyánszky I. ügyv.-ek ált. képv. alperesek elleni tkvi kiigazítási perében következőleg végzett: A kir. tszék felpereseket keresetükkel elutasítja és kötelezi, hogy 15 nap s végreh. terhe a. S. T. Laura és T. István alpereseknek 41 K-át, stb. költséget megfizessen. Indokok: Felperesek keresetet indítottak az iránt, hogy a h. 1., 33., 34., 35., 36. és 37. számú tjkvben 32., 36., 149., 141., 142., 143., 144. és 147. hrsz. ingatlanokra vonatkozólag ugy a tjkvek, valamint a térkép is kiigazittassanak, mert ezek tekintetében az átalakítás téves, egyúttal kérték I. r. alperest a perköltség megfizetésére kötelezni. S. Pálné sz.: T. Laura I. r. alp. pergátló kifogást emelt és az ügy tárgyalásának beszüntetését, illetve felfüggesztését kérte addig, mig az általa indított per véglegesen eldöntve leend. A magyar jelzálog hitelbank.a kiigazítást ellenezte, F. P. Antónia netáni ismeretlen örököseinek, valamint a néh. B. Kálmán s Emilia és H. Imre és Emma jelz. hitelezők örökrészére kirendelt ügyg. a kiigazítást nem ellenezték, A 2,710. sz. a. indított perből kifolyólag a polg. törv. szék 1,396. sz. a. megkereste a kir. tszéket, mint tkvi hatóságot, hogy vájjon felperes a jelen pert, mely a tkvi átalakítás kiigazítását célozza, a törvényes határidőben adta-e be ? A kir. törvényszék ennek folytán hivatalból csatolván a H. köz. tkveinek átalakítására vonatkozó iratokon megállapította, hogy az 1899 máj. 5-én kelt, a 2,588/99. tkvi a III. a. hirdetmény 3. p. szerint 1899. nov. 30-ig voltak kötelesek felperesek a