A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 48. szám - A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének 616-618. §-aí

344 A JOG ugy foghat helyet, ha a kötelezettség minőségénél fogva a bíróság hivatalos helyiségében akadálytalanul teljesíthető, márpedig az ingatlan birtoknak átadása minőségénél fogva az irodában nem eszközölhető. Az 1874. évi XXXV. és 1886. évi VII. l-c. 88—105. §-ai szerint az önkéntes átadás közjegyző utján nem eszközölhető s a közjegyző ilyen tényről tanúsítványt nem adhat s az ilyen tanúsítvány közokirat erejével nem bír. Nagyon sajnálom ennélfogva, hogy a tisztelt felebbviteli bíróság a bejelentés jogintézményének forrását meg nem nevezte s azzal mint acqisitumma! a nagy jogászközönséget meg nem lepte. Talán csak nem vallják a felebbviteli bíróságok az infallibitás dogmáját, vagyis azt, hogy a bejelentésnek föltétlenül igazat kell tartalmaznia? Hiszen a közönséges emberi életben mi sem gyakoribb mint az, hogy valótlan dolgok valódiaknak és megfordítva állíttatnak. Vegyük mármost, hogy a marasztalt fél csakugyan azt jelenti be a bíróságnak, hogy ő az ingatlan birtokát önként átadta.a pernyertes fél pedig beadta a végrehajtás elrendelése iránti kérvényt. Mit fog az a biróság ilyenkor tenni ?! Véleményem szerint egyebet nem tehet, mint vagy ipso facto elutasítja a végrehajtás iránti kérvényt s ezáltal a létezők sorából eltörli az 1881. évi LX. t-c. 30. és 31. ^-aiban foglalt végrehajtási kereseteket, vagy előbb meghallgatásra idézi be a feleket, belemegy a bizonyításba s az érdemleges határozatba és ennek során vagy bebizonyitottnak veszi a bejelentésben foglalt átadási tényt vagy nem ; mihez képest aztán az első esetben el kell utasítania a végrehajtás iránti kérelmet, a második esetben pedig hiábavalónak kell nyilvánítania a saját maga által kreált bejelentési jogintézményt, a végrehajtási kérelemnek helyet kell adnia és az illető végrehajtást szenvedett mégis csak ott lesz, hogy a sok járás-kelés, hiába való költekezés dacára is kénytelen lesz a törvényben előirt végrehajtás-korlátozási vagy megszüntetési keresetet megindítani s ezáltal igénybe venni azon egyedüli jogeszközt, mellyel az elrendelt végrehajtás részben vagy egészben hatálytalanítható. Azt hiszem : eléggé világos, hogy ama bizonyos bejelentés bizony nem törvényes dolog, hogy az sem jogalkotó, sem jogfosztó hatállyal nem jár, de ellenkezőleg az ilyes bejelentésnek követelése és meghonosítása judicaturánkban csak zavart, felfordulást és kárt okozna. A kérdéses ingatlan másodrendű alperesnek is csak ugy lett megítélve, mint férjének az elsőrendű alperesnek és igy miután elsőrendű felperes a községházánál, tehát nyilvánosan és az ingatlan fekvésének helyén jelentette ki, hogy a peres ingatlant alpereseknek átbocsátja. Felperesek tisztelettel meghajlottak a törvény előtt, azzal szemben makacs magatartást nem tanúsítottak, megadták alpereseknek azt, ami részükre megítéltetett, még az utóbbiak végrehajtási kérelmét megelőzően, és ennek dacára is ime oda vannak kényszerítve, hogy a tárgytalan végrehajtási kérelemnek és törvényben gyökerező végrehajtás-megszüntetési keresetüknek költségeit is ők maguk viseljék. íme csak e pár sor is igazolhatja, hogy mit köszönhetünk a modern haladásnak ! De csak haladjunk, ki tudja még mennyire visszük?! A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének 616—618. §-aí. Irta CSAPLAKY LIPÓT dr., késmárki kir. járásbiró. A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének Ill-ik része «a dologjog». IV. cím «a tulajdona, 2-ik fejezet «ingó dolgok tulajdonának szerzése és elvesztése», 3-ik alcíme «a szerzemények és egyéb alkotó részek tulajdonjogának szerzéséről)) 616 — 618. §-okban szól. Szükségesnek tartom e szakaszokat szószerint közölni: 616. §. A dolog tulajdonosa a dolog terményeinek és egyéb alkotó részeinek tulajdonosa marad azok elválasztása (elválása) után is, ha tulajdonukat az elválasztáskor, vagy a birtokbavételkor más valaki nem szerzi meg. 617. §. A termények és egyéb alkotórészek tulajdonát az elválasztáskor megszerzi, ak' a dolgot terhelő jognál fogva elsajátításukra jogosítva van. Megszerzi az is, aki a dolgot mint sajátját, vagy aki haszonélvezet, vagy használat tárgyaként birtokában tartja. A birtokos nem szerzi meg a termények és egyéb alkotó részek tulajdonát, ha a birtokra jogosítva nincs, vagy ha más van a hasznok szedésére jogosítva és ő maga a birtok szerzésekor nem volt jóhiszemben, vagy az elválasztásig a joghiányról értesült. A birtokos a szerzéskor nincs jóhiszemben, ha tudja, vagy csak súlyos gondatlanságból nem tudja, hogy a tulajdon, a haszonélvezet vagy használat meg nem illeti. 618. §. Ha a tulajdonos vagy az, akit az elválasztás után a termények vagy egyéb alkotó részek tulajdona megillet, ezek elsajátítását más valakinek megengedte, ez a tulajdont az elválasztáskor szerzi meg. ha a dolog birtoka is át volt neki adva, ellenesetben csak a birtokbavételkor. Ezt a szabályt alkalmazni kell akkor is, ha az, aki az elsajátítást megengedte, erre jogosultsággal nem bírt ; kivéve, ha az, aki az engedélyt nyerte és akinek a dolog birtoka is át volt adva, az átadáskor, akinek pedig a dolog birtoka át nem volt adva, a termények birtokbavételekor jóhiszemben nem volt, (617. §. 3-ik bek.) vagy a termények elválasztásáig a joghiányról értesült. E szakaszok előtt álló cím ezen alakjában nem megfelelő, mert ugy értelmezhető, mintha a termények és egyéb alkotórészek összetartoznának, márpedig az az eddigi jogi elvek szerint nem áll, másrészt azért sem megfelelő, mert általában a tulajdonjog megszerzéséről beszél, holott a dolog tulajdonosa nem szerzi meg azok tulajdonát, mert azok úgyis tulajdonai (1. Indokolás.) A cimet tehát akként kellene szövegezni, hogy kételyt kizárólag mutassa az utána következő szakaszok tartalmát. A Tervezet a magánjog e ne igen fontos részéről 3 szakaszban intézkedik ; véleményem szerint, a szakaszok száma kevés. A német polgári törvénykönyv ugyanezen tárgyról 5 szakaszban rendelkezik és minden szakaszában hivatkozás van más szakaszokra, ami azt mutatja, hogy azon hivatkozott szakaszokat is újból le kellett volna írni, ha teljes kimerítően akarta volna azon az egy helyen az anyagot tárgyalni, —tehát azt, hogy a német polgári törvénykönyv lehetőleg rövidített, — bár a Tervezet annak majd szószerinti fordítása lenne, mégis a rendelkezéseket összevonja, ugy gondolom a helyes értelem rovására. Mindenesetre helyes, ha a törvény rövid szerkezetű szakaszokból áll, mert akkor világos és olyan, amely csak egy magyarázatot tűr el. A Tervezet annyiban helyesebb, mint a német törvény, mert a hivatkozásokat lehetőleg kerüli, de értelem tekintetében nem egészen azonos vele, — különös magyar jogtorrás a tárgyalt esetekre nincs, — ilyennek fentartását az Indokolás sem emliti, helyes lett volna tehát e rendelkezéseket a hivatkozások lehítő mellőzésével átvenni. A Tervezet 616—618. §-ai tartalmaznak oly kijelentéseket, amelyek minden következmény nélkül kihagyhatok, másrészt némely rendelkezéseik a Tervezet más rendelkezésével homlokegyenest ellenkeznek és eddig nem létezett jogi fogalmakat állapítanak meg. A Tervezet 616—618. §-ai ellenkeznek a 494. §. rendelkezésével, amely szerint a telek és alkotó részei nem lehetnek külön a tulajdon, stb. tárgyai, ha tehát a 494. §. rendelkezése áll, akkor a 616—618. §-ok az alkotórészek tulajdonáról rendelkező részei nem állhatnak meg, — a kettő egymást kizárja, mivel pedig eddig magánjogilag helyes volt az alkotó részek tulajdonának megszerzése és külön tulajdona, ennélfogva a 494. §. rendelkezése helyesbítendő lenne, amely ellenkezik az eddigi joggal. Csak azon egyszerű esetre kell utalnom, hogy a telek alkotórésze külön is bérbe, haszonbérbe adható, tehát a dolog és alkotórésze lehet a dolgot terhelő jognak különkülön is tárgyp. Eddig nem ismert jogi fogalmat létesít akkor, amikor egyéb alkotórészek tulajdonáról beszél. Azt hiszem egyetlen magyar jogász sem tudja, mi az «egyéb alkotórész)), ilyen jogi fogalom nem létezik, tartalmát, értelmét a Tervezet nemis adja. Márpedig ilyen kijelentés mellett megállapítja az alkotórész és egyéb alkotórész jogi fogalmát, amit meg is kellene adni ; mert vagy van egyéb alkotórész, vagy nincs ; ha van, tudni kellene, hogy jogilag mit értünk alatta, ha pedig nincs, akkor helyes lenne azon alkotórészek tulajdonáról, amelyeket a Tervezet egyéb alkotórészeknek nevez, azon a helyen beszélni, a hol a Tervezet az alkotórészektől és azok tulajdonáról intézkedik a 491. és következő szakaszoknál. A Tervezet azonkívül nem tesz különbséget sehol a 616 — 618. §-okban a termény és alkotórész tulajdonának megszerzéséről, pedig a kettő tulajdonának megszerzése nem mindig esik egyenlő elbánás alá. A Tervezet ti 17. $-a szerint a haszonbérlő, vagy az, aki