A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 47. szám - A szövetkezetek ellenőrzéséről szóló osztrák törvény

342 A JOG a hagyatéki eljárás folyamában felmerülő minden dij és költség megállapítása a hagyatéki bíróság hatáskörébe tartozik, tehát olyan gondnok dijának és költségének a megállapítása is, akit a gyámhatóság nevezett ki. Támogatja ezt az álláspontot az is, hogy a születendő végrendeleti örökösök gondnokságának elrendelését és a gondnok kirendelését a 128. §. negyedik bekezdése a gyámhatóság hatáskörébe utalja s ennek ellenére az ilyen gondnok dijának a megállapítása a 123. §. harmadik és negyedik bekezdésének világos rendelkezése értelmében a hagyatéki bíróság hatáskörébe tartozik. (83,848/1903. B. M. szám.) A magyar bíróságok angol alattvalónak Magyarországon hátrahagyott hagyatékát saját hatáskörükben tárgyalják le. (A belügyminiszternek 101,569/1903. sz. a. K. vármegye árvaszékéhez intézett rendelete.) Előterjesztésére az igazságügyminiszter ur véleményének meghallgatása után a következőkről értesítem: Az ingó hagyatékok kiadása iránt Nagy-Britannia és Irhon egyesült királysággal államszerződésünk nincsen, ily szerződés hiányában pedig az ingó hagyaték kiadásának az 1894: XVI. t.-c. 107. §-a értelmében csak a viszonosság feltétele mellett volna helye. Minthogy pedig a nagybritanniai és irhoni hatóságok az ott, vagy más államokban elhalt magyar alattvalók hagyatékára nézve a magyar bíróságok illetékességét nem ismerik el, akár rendes lakhelye volt ott a magyar alattvalónak, akár csak átmenetileg tartózkodott ott, s örökösödési igények tárgyában maguk határoznak, még pedig az öri kösödési jogot saját törvényeik szerint állapítják meg, ha az örökhagyónak ott rendes lakhelye volt, ellenkező esetben pedig az illető domicilumának jogát alkalmazzák: ennélfogva miután egyfelül Magyarország, másfelül Nagy-Britannia és Irhon egyesült királyság közt az ingó hagyatékok kölcsönös kiadására nézve viszonosságon alapuló gyakorlat nem áll íenn, a magyar bíróságok angol alattvalónak Magyarországon hátrahagyott hag^ atékát saját körükben tárgyalják le. A jelen esetben ózonban, ugy látszik, az a körülmény, hogy az ingó hagyatékok kiadása tekintetében Nagy-Britannia és Irhon egyesült királysággal sem nemzetközi szerződésünk nincs, sem viszonosság nem áll fenn, Címed eljárása befolyással nem lehet, mert arra a kérdésre nézve, hogy a kiskoiu örökösökre szálló ingó vagy a magyarországi hagyatéki eljárás befejeztével az illetékes külföldi gyámhatóság rendelkezésére bocsáttassék-e, közömbös az a kérdés, vájjon az ingó hagyaték tárgyalása végett nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján a külföldi hatóságnak átadassék-e, mert az előbb jelzett kérdés tekintetében nem a külföldiek által Magyarországon hagyott kiskorú gyermekekkel szemben követendő eljárásra, tehát az 1S77:XX. t.-c.-ben, s főkí-p annak 64. §-ában foglalt szabályok az irányadók. Hol perlendö a munkás letiltott követeléseért ? Nem ritkán fordul elő, hogy bírósági rendelkezés folytán valamely ipari (kereskedelmi) alkalmazott (tanonc, segéd, munkás) ellen vezettetik és annak során letiltatik az alkalmazottaknak a munkaadó iparossal (kereskedővel) szemben fenálló követelése. Ha a munkaadó iparos (kereskedő) a letiltott követelést sem a végrehajtónak ki nem fieti, sem bírói letétbe nem helyezi, a biróság a végrehajtási törvény 124. §-a alapján ügygondnokot (ügyvédet) rendel ki avégett, hogy a letiltott követelést a végrehajtató követelése erejéig a munkaadó adóstól esetleg per utján is hajtsa be. Mármost többször megtörtént, hogy a kirendelt ügygondnok a letiltott követelés behajtása céljából a biróság előtt pert indit, a biróság azonban a keresetet hatáskör hiányában rendszerint elutasította, azt mondván, hogy felperes a kereseti követelést csak az alkalmazott jogán érvényesítheti, az alkalmazott pedig a szolgálati viszonyból származó követelését az ipartörv. 176. §-a ért. elsősorban az iparhatóság, vagy az ipartestületi békéltető bizottság előtt tartozik érvényesíteni. Erre az ügygondnok az elsőfokú iparhatósághoz fordul követelésének érvényesítésével, azonban az iparhatóság szintén hatáskör hiányában rendszerint elutasítja a panaszt azzal indokolván határozatát, hogy hatáskörébe csakis a munkaadó és alkalmazottja közt felmeiülő vitás kérdések elbírálása tartozik, itt pedig nem a munkaadó és alkalmazottja közötti viszonyból keletkezett panaszos követelése, hanem a munkaadó törvényszegéséből, amennyiben elmulasztotta munkásának béréből a végrehajtásilag lefoglalt részt levonni. llylormán a bíróságok és az iparhatóságok között hatásköri ütközés esete merült fel, amelynek elintézéséül a minisztertanács a közigazgatási hatóság hatáskörét állapította meg. Erről értesítette a napokban a kereskedelmi miniszter az összes másodfokú iparhatóságokat, kriminális magyarsággal, még kriminálisabb jogi terminológiával megirott, érdemileg azonban helyesen megindokolt 170,519/903. számú rendeletével. A rendelet indokai a következők: Az ügygondnokot a biróság a végrehajtási törvény 124. § a értelmében az alkalmazottak illető és a munkaadónál letiltott követelésének per utján való behajtására rendeli ki és ehhez képest az ügygondnok keresetét azon munkabérkövetelés végett inditja meg, amely az alkalmazottat a munkaadó irányában a kereset szerint megilleti. Nem lehet tehát kétség az iránt, hogy az ügygondnok keresete az iparos és segédje között a munkaviszony tartama alatt keletkezett kötelezettség teljesítésére irányul. A munkaadónak az a cselekménye, hogy a letiltott összeget munkása béréből lenem vonta, nem a követelés jogalapja, hanem csak ok arra, hogy a követelés per utján érvényesíttessék. Minthogy pedig az iparos és segédje közt felmerülő azoknak a vitás kérdéseknek az eldöntését, amelyek a munkaviszony tartama alatt keletkező kötelezettségek teljesítésére vonatkoznak, az ipartörvény 176. §-a az elsőfokú iparhatóság hatásKÖrébe utasítja, minthogy továbbá a követelésnek jogi természetét az, hogy az iparossegéd követelését nem ő maga, hanem az ő jogán más, t.-i. a követelés behajtására rendelt ügygondnok érvényesiti, nem változtatja meg és igy ez a körülmény a hatáskör szempontjából közömbös: ennélfogva ilyen ügyekben az eljáíás a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik, akként, hogy a birói eljárást iparhatósági eljárásnak kell megelőznie. A vasút felelőssége a poggyászhordárokért. Egy utas átadta a táskáját a poggyászhordárnak azzal, hogy azt egy később induló vonatnál át fogja tőle venni. A táskát azonban ellopták. Az utazó erre beperelte a vasutat azon az alapon, hogy az üzletszabályzat 37. §-a értelmében a vasút felelőséggel tartozik a poggyászhordárokért s igy a poggyászhordár vigyázatlansága folytán történt lopásért is köteles kártérítést adni. A vasút azzal védekezett, hogy itt nem a poggyásznak Ó vonathoz való szállításáról, hanem a pogygyász megőrzéséről van szó, amiért pedig csak ugy felel a vasút, ha a megőrzés erre a célra rendelt hivatalos poggyászmegőrző helyen történik. A kiéli Oberslandesgericht f. é. május 7-iki hatáhozatával a vasutat a kártérítés fizetése alól felmentette. Kétségrelen ugyanis, hogy itt nem a poggyásznak a vonathoz való száltitásáról volt szó, hanem arról, hogy a poggyász bizonyos ideig megőriztessék. Ámbár minden poggyászszálitásnál bizonyos (oku megőrzés is számba jön, a jelen esetben a megbízatás önállóbb részét a megőrzés képezi, ugy, hogy emellett a vonathoz való szállítás iránt való megbízatás jóformán elenyészik. Ez esetben pedig csakis a hordár lehet felelős, aki ezt a vegyes megbízatást elfogadta. A vasút csupán a szállítás tartama alatt felelős a pogygyászért, tehát a jelen esetben, midőn a poggyász megőrzés közben veszett el, nem vonható felelősségre. Humor a tárgyalási teremben. Magyarázat. Bíró: Magyarázza meg körülményesen, hogy miként folyt le az a végzetes verekedés. Vádlott: Szívesen bíró ur, de jó lesz ha előbb kimegyünk innen, mert ahhoz kicsiny ez a hely. Az ártatlan vádlott. A vádlottak padján ravaszképü tolvaj ült. Azért került törvény elé, mert többek tanúsága szerint nadrágot lopott. A tárgyalás eltartott egésznap s végre azzal végződött, hogy a törvényszék bizonyítékok hiányában fölmentette a vádlottat. Mindenki gratulált a védőnek, aki fényes beszédet mondott, csak a vádlott nem mozdult el helyéről. Szorongva ült a hozzá hasonló helyzetben lévők padján és sunyi módon pislogott a tanuk felé. Az ügyvéd közben odaszólt neki, hogy mehet már, hiszen fölmentették. De a vádlott nem mozdult, bár a közönség fele már eltávozott. A védő végre is dühösen mordult rá: — Miért nem megy már a pokolba ? Mit akar még ? A fölmentett tolvaj erre odahajolt az ügyvédhez és ijedten súgta a fülébe: — Nem mehetek el addig, míg a tanuk a teremben vannak. — Miért? — Mert rajtam van a lopott nadrág. Állami adók elsikkasztásával vádolt községi biró kártérítési ügye a bünper befejezte előtt el nem bírálható. A közadók beszállilásának elmulasztása miatt kirovott birs ág elleni jogorvoslatok elbírálására a közigazgatási biróság nem illetékes. A m. kir. közigazgatási bíróságnak 1902. évi 3,044. sz. a. kelt határozata: A m. kir. közigazg. biróság Z. J. n. o.-i lakos, volt községi pénztárnoknak kártérítési és birságügyét, melyben a k—i m. kir. pénzügyigazgatóság 1900. évi február hó 13. napján 1,584. sz. a. s a K. vármegyei közigazgatási bizottság 1900. évi augusztus hó 14. napján 1,007. sz. a. határozott, a nevezett fél által beadott panasz folytán 1902. évi április hó 25. napján tartott nyilvános ülésben tárgyalás alá vévén, következőleg itélt: A m. kir. közigazgatási biróság ennek a panasznak annyiban helyet ad, hogy a kártérítés tárgyában hozott határozatot, mint időelőttit hatályon kivül helyezi, a bírság tárgyában pedig magát illetéktelennek mondja ki. Megokol ás: Kétségtelen, hogy az 1883. évi XLIV. \.-c. 87. §-a alapján, a községi pénztárnokok által beszedett és az állampénztárba be nem szállított adópénzek megtérítésében az illető pénztárnokok a bűnvádi eljárás mellőzésével is elmarasztalhatók. Amennyiben azonban az adópénzek elsikkasztása miatt bűnvádi eljárás van folyamatban s az illető pénztárnok a kártérítésben való marasztalhatóságát tagadja, amint a jelen esetben is, a bünfenyitő eljárás befejezése előtt a kártérítés kérdésében kellő biztonsággal határozni nem lehet. Mely indokokból a kártérítés kérdésében hozott határozatot, mint időelőttit hatályon kivül kellett helyezni. A birság az adóbeszállitás körül észlelt mulasztások miatt íratván elő, rendbírság természetével bír, amely ügyet sem az 1896. évi XXVI. t.-c, sem más törvény ennek a bíróságnak a hatáskörébe nem utalta. •MJLM RÍÍZvtNY TtatMto NrOMOJÜS. JUOAWTW.