A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 43. szám - Biztosítási képviselők választott bíróságai Németországban

A JOG 307 nemzetiségeket, vallásfelekezeteket akarja minden erőszakkal szemben már preventív tilalommal megoltalmazni. A tulajdont és házasságot pedig, mint törvényen alapuló intézményt védi. Kelléke az egyenes és nyilvános oly telhivás, mely alkalmas ez intézményeket megbolygatni. Mint közdeliktumnak bő judikaturája van s gyakran fordul elő szintén az életben. Ha mint sajtóvétség fordul elő az esküdtek előtt, gyakran a vád és védelem ügyességétől függ, hogy az esküdtek verdiktje mikor lesz marasztaló s mikor felmentő.*) A btkv. 173. §-a preventív intézkedés a btkv. 127. §-ába ütköző felségsértés és a 152. §-ába ütköző lázadással szemben. A felségsértés és lázadás nem születnek meg egyszerre, azok tervszerűen lesznek elkészítve. Minthogy minden állam biztonságának előfeltétele a király személyének, az állam alkotmányának, az alkotmányos intézmények és a törvények biztonsága, már az ezek biztonságát veszélyeztető törekvéseket is büntetéssel kellett sújtani. A sajtó utján való lázítás ezen intézmények ellen éppen olyan veszélyes, mint a szó varázserejével való lázítás s éppen azért egyenlő a büntetés. Éles külömbséget kell azonban tenni a megengedett bírálat és a megtámadás között, s az előbbi jogosult, az utóbbi tiltott. Sajtó utján elkövetve, szintén igen nagy szerep jut a vádnak és védelemnek az esküdtekben azon meggyőződést kelteni, vájjon megengedett bírálatról, vagy az állami életre veszélyes megtámadásról van-e szó? A btkv. 174. §-ába ütköző vétségre a btkv. egy teljesen különálló elévülést állapit meg, hogy t. i. csak akkor büntethető, ha 3 hó alatt jelentetett fel. Itt tehát sem a btkv., sem a sajtótkv. elévülési intézkedései nem nyernek alkalmazást, hanem ez az egész büntetőjogban speciális elévülés. Ezen §-beli sajtódeliktum intencióihoz közel áll az 1879. évi XL. t-c. 30. §-ába ütköző közrend elleni kihágás, mint esetleges sajtókihágás: «Aki azon célból, hogy a büntető vagy fegyelmi eljárás folytán pénzbüntetésre itéltnek büntetése fedeztessék vagy kárpótoltassék, nyomtatvány által vagy valamely gyülekezésen vagy nyilvánosan szóval gyűjtésre hiv fel, vagy a gyűjtésre való felhívást terjeszti, vagy a gyűjtés eredményét ilyen módon közzéteszi; háromszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő'.> A btkv. 190. §-ba Ütköző vallás elleni vétség legritkább esetben követtetik el nyomtatvány utján; kelléke, hogy botrányt okozzon s hogy az istenség eszméjével szemben a sértő szándék felismerhető legyen. Közel ál! hozzá a kih. btkv. 31. §-ában körülirt vallás elleni kihágás, mely szintén esetleg sajtókihágást képezhet: <Aki az állam által elismert valamely hitfelekezet vallásos tiszteletének tárgyát, a vallásos szertartásra rendelt helyiségen kivül és nem a vallásos szertartás alkalmával, nyilvánosan meggyaláz és az által közbotrányt okoz: nyolc napig terjedhető elzárással büntetendőd Egyszerűbb káromkodás, ha isten és vallás ellen meggyalázást nem tartalmaz, vagy botrányt nem okoz, semmi nemű büntettet vagy vétséget nem állapit meg. A btkv. 248. §-ába ütköző vétségnél figyelemmel kell lenni először arra, hogy művészi beccsel biró ábrázolat nem állapit meg szemérem elleni vétséget, miután ezen §. által csak a pornografikus irodalmat akarja a törvény üldözni. így pl. egy meztelen női alakot ábrázoló olajfestmény boltkirakatban a Küria ítélete szerint nem állapitja meg ezen vétséget. Másodszor, hogy hosszú ideig vitás volt a judikatura a tekintetben, hogy egyáltalában sajtódeliktum-e avagy sem; így egyes esetekben a Kúria nem állapította meg e §. sajtódeliktum jellegét, különösen nem fa talanságot tartalmazó fényképekre, viszont más esetben külföldről behozott fajtalanságot jelképező fényképek készítőjére és elárusítójára a Kúria a sajtóbiróság hatáskörét állapitja meg. A gyakorlat ma az, hogy a 248. §. első pontjába ütköző vétség a rendes bíróság, éspedig járásbíróság, a 2-ik bekezdésbe ütköző vétség sajtóvétséget képez és az esküdtbíróság, mint sajtóbiróság hatáskörébe tartozik. Ezen gyakorlatot az 1897. évi XXXIV. t-c. 18. §-a állapította meg, világosan tisztázván a kérdést, miután annak 5-ik pontja azt mondja: «Kir. járásbíróságok hatáskörébe tartoznak stb. 5. a 248. §. *) Az egyenes felhívás a btkv. II. részének VI. fejezetében meghatározott cseiekmények közül csak a 171. §. és 172. §. első bekezdésében körülirt izgatási cselekményeknek tényálladéki eleme. A btkv, 172 §-ának második bekezdése csak az elkövetési mód tekintetében utal a 171. §-ra, hogy t. i. izgatásnak nyilvánosan, szóval, nyomtatvány utján stb. kell elkövettetni ; az «egyenes felhivás» pedig nem elkövetett mód. hanem maga az elkövetési cselekedet. A gyűlöletre való izgatás lelki állapot előidézését jelenti, a felhívási szónak pedig csak tettre vagy mulasztásra vonatkozólag van nyelvtani értelme s a btkv. 171. S-ában és a 172. §-nak első bekezdésében és ezekre vonatkozólag van használva. (Kúria 1903 szept. 2-án 7.378.J szerint büntetendő vétség, amennyiben esküdtbirósághoz nem tartozik.* Amiből kétségtelen, hogy amennyiben nyomtatvány utján követtetik el, sajtóbirósághoz tartozik, s így a sajtótörvény 31., illetve 33. §-a szerint felelősségre vonható személy ellen kell irányulnia a vádnak s Ítélkezésre az esküdtbíróság hivatott. Ezen sajtóvétségekhez hasonló belügyminiszteri rendelettel megállapított kihágások is vannak, melyek ezen deliktum tói megkülönböztetendők. (Folytatása következik.) Külföld. Biztosítási képviselők választott bíróságai Németországban. A biztosítási képviselők szövetsége Berlinben egyik főfeladatáuí tűzte ki, hogy azok a visszaélések, melyektől a kar annyit szenved, kiküszöböltessenek. Ebbeli törekvésében választott bíróságok megalakítására vonatkozó szabályzatot létesített. E bíróságoknak hivatása az lesz, hogy közbelépjen oly esetekben, ahol mindennemű verseny fogásokról van szó, főképpen a felek átterelési kísérleteinél, biztosítottaknak adott jutalékigéretek és versenytársaságokról terjesztett valótlan hirck esetében. E választott bíróságok nagy jelentősége szembeszökő, mert általa oly jogi alapok teremtetnek meg, melyek a biztosítási képviselők jogérzetét erősitik s egyben a rossz elemek tízeiméinek gátat vetnek. A választott bíróságra vonatkozó határozmányok rövidek és világosak. E rendelkezések a következők: 1. cikk. A választott bíróságokról szóló határozmányok célja az, hogy a szövetség tagjai számára egyéb biztosítási képviselőkkel való viták eseteiben szakszerű, gyors és olcsó döntés biztosíttassák. 2. cikk. A szövetség tagjai biztosítási ügyekben felmerülő polgári jogvitáikat terjesszék valamely választott bíróság döntése alá. Minden tag, mihelyest tudomást szerez a tagok között felmerült valamely vitás esetről, köteles erejéhez képest oda hatni, hogy a vita eldöntése választott bíróságra bizassék. 3. cikk. Ha valamely vitát a választott bíróság elé akarnak terjeszteni, a kötelék elnökéhez erre vonatkozó s mindkét fél részéről aláirt kérvény intézendő, a vita tárgyának rövid leírásával. A kötelék elnöke köteles e kérvényre két héten belül választmányi ülést egybehívni, melyen 3 biró és 3 pótbiró választandó. Ha egyik fél sem tanozik valamely kötelék tagjai sorába, ugy a kérvény a szövetség elnökénél adandó be. 4. cikk. A választott birák és pótbirák neve a felekkel közlendő. A pótbirák a választott bírák akadályozása esetén, ezek helyébelépnek, azelnöklő biró rendelkezése alapján. Rendszerint ugy alakítandó a bíróság, hogy a birák és pótbirák szövetségi tagok legyenek, de a szövetséghez nem tartozó biztosítási szakember megválasztása is meg van engedve. 5. cikk. Szövetségi tagokra nézve választolt bíróvá kinevezésüknek elfogadása becsületbeli kötelesség, melyet magukról csak akkor háríthatnak el, ha önmagukat elfogultaknak vélik, vagy a vita kimenetelében érdekelve vannak. Ez okoknál fogva a feleknek is jogukban áll a birákat visszautasítani, az illetők személyének velük való közlésétől számított egy héten belül. A visszautasitási ok felett a kötelék elnöke dönt, ha a választott bíróság által való döntés iránt a kérvény nála adatott be. 6. cikk. A választott bíróság meg van alakulva, mihelyt a választott birák maguk közül elnököt választottak. Ennek a feladata az eljárás vezetése, a felek megidézése, a határnapok kitűzése stb. 7. cikk. A választott biróság mindkét felet szóval vagy írásban meghallgatja. Bármelyik fél kérésére szóbeli tárgyalásra határnap kitűzendő. A felek a határnapon magukat (ügyvédekkel is) képviseltethetik. 8. cikk. A választott bíróság szabad belátása szerint Ítélkezik. Azonban elutasíthatja magától a döntést, ha arra a meggyőződésre jut, hogy a való tényállást nem tudja megállapítani. Az Ítélet vagy a tárgyaláson, vagy később hirdettetik ki. Az ítélet, melyet meg kell indokolni, minden esetben írásba foglalandó s mindkét félnek kézbesítendő. 9. cikk. Egyebekben a választott bíróságnak a német birodalmi perrendtartás 1,025—1,048. §-ainak alapszabályait kell követnie. 10. cikk. A választott biróság Ítélete jogerőre emelkedik, ha a kézbesítést követő 4 héten belül (a kézbesítés napját nem számítva) az illetékes rendes bíróságnál kereset nem indíttatik. 11. cikk. A választott biróság határoz a költségek tekintetében is. Csekélyebb költségek a köteléki pénztár terhére állapithatók meg. Ha a választott bíróságot a szövetség választmánya választotta meg, a költségek a szövetségi pénztár terhére is megállapíthatók. 12. cikk. A választott biróság ügyiratai, a biztosítási képviselők Berlinben székelő szövetségének irodájában 10 évig megőrzendők s ez idő elmultával a választmány határozata alapján megsemmisítendők. A szövetség feloszlása esetén az ügyiratokat a perben győztes fél igényelheti, ellenkező esetben pedig azok mégsem misitendö1-".